Honnan jön a bikini és a mini?
Minden egyes nyelv szavak ezreivel bír s minden egyes szónak van valamilyen eredete. Szavaink nagy része más szavakból származik – más nyelvekből, vagy abból a nyelvből, melyet beszélünk. A szavak eredetével foglalkozó tudomány, az etimológia aprólékos munkát igényel, arra azonban semmi garancia, hogy minden egyes szavunk eredetére fény is derüljön.
Sorozatunkban olyan, sokakat érdeklő kérdésekre keressük a választ, mint hogy miért és hogyan változnak a nyelvek. Az alábbiakban Trask professzor Miért változnak a nyelvek? című könyvének segítségével a szavak eredetével, az etimológiával foglalkozunk.
(Forrás: assets.cambridge.org)
Az etimológiai látszat gyakran csal
A nemrég elhunyt kiváló magyar szlavista, H. Tóth Imre összehasonlító szláv nyelvtörténeti óráin gyakorta idézgette egyik kedvenc mondását, mely szerint attól, hogy két dolog hasonlít egymásra, még nem feltétlenül ugyanaz. Trask professzor is felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy az etimológia kutatása nem merül ki egyszerűen abban, hogy találunk két szót, melyek többé-kevésbé hasonlítanak egymásra. Távolról sem biztos ugyanis, hogy a két hasonló szónak bármi köze is lenne egymáshoz. Így pl. az angol ear ’fül’ és az ugyanolyan alakú ear ’kalász’ jelentésű szavaknak etimológiailag nem azonos tőre mennek vissza. A nightmare ’lidércnyomás’ szó -mare utótagjának sem a mare (óangol mere) ’kanca’ szóhoz, hanem az óangol mare ’kobold, manó’ szóhoz van köze.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Ehhez képest a flower ’virág’ és flour ’liszt’ szavak eredete egyetlen közös szóra megy vissza: az 1830-as évekig utóbbit flower alakban is írták. Ekkoriban született a flour írásmód, a kétértelműség megszüntetése érdekében. Ugyanígy az angol head ’fej’ és a francia chef ’főnök; séf’ bár első ránézésre nem tűnnek hasonlónak, mégis ugyanarra a szóra mennek vissza: a proto-indoeurópai *kaput- ’fej’ szóra.
Bár az etimológiai kutatás számos esetben vezet sikerre, sokszor képtelenek vagyunk megmondani, hogy egy bizonyos szó pontosan milyen eredetű. A bizonytalanság akár a legismertebb szavak esetében is fennállhat: így a boy ’fiú’ kapcsán az egészen bizonyos ugyan, hogy nem belső keletkezésű angol szóról van szó, de hogy fríz vagy éppen francia eredetű szóval van-e dolgunk, nem lehet biztosan tudni.
Trask professzor arra is felhívja az olvasó figyelmét, hogy az etimológusok sem tévedhetetlenek. Az angol szövegekben a bizarre ’nagyon furcsa, groteszk’ jelentésű szó először az 1640-es években bukkan fel. Mivel a franciában hasonló jelentéssel már jó száz évvel korábban felbukkant, nem kétséges, hogy közvetlenül a franciából kerül át az angolba. Egyesek baszk eredetet feltételeznek: a baszk bizar ’szakáll’ a spanyolba bizarro ’bátor’ jelentéssel került át: utalva az akkoriban szakállas spanyol katonák bátorságára. Sokáig a baszk-spanyol-francia vonal volt az angol bizarre szó eredetének általánosan elfogadott etimológiája, mígnem valaki szóvá nem tette, hogy Dante Isteni színjátékában (már évszázadokkal a spanyol bizarro szó első dokumentált felbukkanása előtt) előfordul a bizzarro kifejezés hasonló értelemben, mint a franciában és az angolban. Utóbbi megközelítés viszont legalábbis megrendíteni látszik a biztos baszk eredet tényét.
Bikini, monokini, miniatúra, miniszoknya
A mai angolban fellelhető szavak jó része latin, óangol, francia stb. eredetre megy vissza, de számos új keletű szó az angolban már meglevő szóból, kifejezésből jön létre – napjainkban is. Így a sci-fi a science fiction kifejezésből, a smog szó a smoke (’füst’) és fog (’köd’) szavakból jött létre.
Számos kifejezés esetében azonban az anyanyelvi beszélők talán túlságosan is invenciózusak... Tudjuk, hogy a bikini ’kétrészes női fürdőruha’ jelentésű szó eredete egy csendes-óceáni atoll nevére megy vissza, ám a leleményes nyelvhasználók ezt a nem létező -kini és a ’kettő’ jelentésű bi- előtag összetételeként értelmezték, s így megalkották a monokini kifejezést is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Jacrews7 / CC BY 2.0)
Az olaszból az angolba átkerült miniature ’miniatúra, kisméretű kép’ eredete a latin miniare ’vörösre fest’ igére megy vissza. Nyilván a szintén kis terjedelemre utaló (de etimológiailag teljesen eltérő eredetű) latin minimum szó hatására a nyelvhasználók a miniature szóból absztahálva megalkották a mini- előtagot, és innen már csak egy ugrás volt a miniskirt ’miniszoknya’ és társai.
(Forrás: Wikimedia Commons / Emily <3 / Salazar / CC BY 2.0)
Trask szerint bizonyos szavak eredete konkrét személyhez köthető. Így a runcible szó, melyet az angol anyanyelvűek is leginkább a runcible spoon kifejezésből ismerhetnek. Ez egyfajta villára emlékeztető, de a kés tulajdonságaival is rendelkező kanál – legalábbis a kifejezés alkotójának, Edward Learnek értelmezése szerint. Lear az irodalmi nonszensz kiváló alakja, nála mutatható ki először a runcible kifejezés használata, mely minden bizonnyal a szerző agyszüleménye. (Lear a runcible szót más összetételekben is használta, hasonlóan megfoghatatlan értelmeben.)
Az etimológiát illetően Trask végső következtetését legjobban talán úgy tudnánk érzékeltetni: őrült beszéd, de van benne rendszer. Bármilyen esetlegesnek is tűnik, az etimológia szigorú szabályokat követ.
Felhasznált irodalom
R. L. Trask: Why Do Languages Change? Cambridge University Press, New York, 2010.
@Sultanus Constantinus: Az első problémám az, hogy nem tudom, van-e kedved folytatni. Mert ha igen, abból vita lesz. És mivel Te udvarias vitázó vagy, semmi esetre nem akarnálak olyasmivel terhelni, amit feleslegesnek tartasz. Tehát, ha így van, vagy ne válaszolj, vagy írjál egy-két udvarias mondatot.
Egy bevezetést azért:
A gyöknyelvészet másik alaptétele az, hogy a gyökvázak nagy (és nem kis) része az őshangok 1 és 2 mássalhangzós kombinációiból áll - időtlen idők óta. Az őshangjaink a természeti hanghatások utánzásai - úgy, ahogy és amikor az ember képes volt rá. S már az őshangjaink sincsenek kevesen: kb. a fele a mai beszédhangoknak. A többi gyökváz az őshangok + azok későbbi HANGVÁLTOZÁSAINAK kombinációjából ered, amelyek több-kevésbé még mindig az ősi hanghatásokat utánozzák. Emiatt többé-kevésbé ugyancsak az emberi fajba genetikusan bekódolt értelmeket hordozzák.
A szavak túlnyomó többségének NEM EGY jelentése van. A pont manapság használt jelentésük is 2-4-7-vagy tucatnyi. Az tehát, hogy a víz pont H2O -t reprezentálna a fejünkben, a kémiaóráról, mesebeszéd, mert a víz kivet, visz, húz, vonszol, gyilkol, folyékony, hideg, utálatos, bevizesít, mocsaras - a víz a munkaeszközünk is (tutajozás, leves készítés), stb, stb. Hogy ezekből egy bizonyos nyelv szótárába MA éppen melyik 1-6-tucatnyi értelmet veszik fel a szótárkészítők, az engem kevéssé érdekel.
Tehát nem foglalkozom a szóalak egyetlen kiválasztott jelentésével. Sőt az egyes szóalakokkal sem foglalkozom külön-külön. Minden általam vizsgált nyelvben AZ EGÉSZ SZÓTÁRANYAGOT vizsgálom át. De még ezelőtt elkészítem a saját gyöktáblázataimat az egész nyelvről. Na, nem az egész szótárt irogatom át az 5 (magánhangzó)oszlopos táblázataimba, hanem csak a "legrövidebb" 1-2 szótagú alapszavakat, azt mindet - de általában a 3. szótagosokat is - persze ragok és összetett szavak nélkül. Ez természetesen azt is jelenti, hogy csak általam elég jól - vagy nagyon jól ismert nyelvekkel foglalkozhatok, amiknek a nyelvtanát is ismernem kell. Ha pedig összehasonlítani kezdek egy másik nyelvvel, ott ugyanúgy, ELŐZŐLEG dolgozom fel az egész szótáranyagagot.
Az alábbi hozzászólásom azonban, ahol baszk, sp. angol, francia szavakkal "foglalkoztam", csak egy kaland volt::-), és nem is vállalok érte felelősséget. Mert annak ellenére, hogy jól tudok angolul, nem jól, de taultam franciául is... amíg ezekból (még?) nem állítottam össze a mindig többszáz oldalas saját GYÖKSZÓTÁRAMAT, addig e nyelvek összehasonlításába másokkal - bele se kezdek.
Ez az oka annak, hogy én a hivatalos nyelvészet szavacskázós etimológizálását semmivel sem tartom kevésbé AMATŐRNEK (és primitívnek), mint az általuk csúfolt ötleteskedő amatőröket.
@Krizsa: Semmi sem zárható ki, így az sem, hogy valamikor, több tízezer éve ez így volt. De tudományos módszerekkel nem igazolható. A szavaknak rengetegféle jelentése lehet nyelvtől, nyelvváltozattól, regisztertől függően, a jelentések teljesen meg is változhatnak, de még a hangok is, és az utóbbiakra viszont tudományos adatok is vannak, amelyek éppen cáfolják a módszered. Egy mai jelentésének egyáltalán nem kell, hogy bármiféle köze legyen ahhoz, amit a legvégső forrásában jelentett, arról a beszélők nem is tudnak, és nem is tudhatnak.
A nyelvváltozások lépcsőkben mennek végbe, ami azt jelenti, hogy A-ból lesz B, majd B-ből C, majd C-ből D, de a D már nem "emlékszik" a B-re, C sem az A-ra. Lefordítva magyarra: egy mai beszélő lehetséges, hogy egy jelentésen érzi, hogy az miből alakult ki, de azt már nem, annak milyen előzménye volt, amiből kialakult. Persze ezen az általad "hivatalos"-nak nevezett nyelvészet is vitatkozik. (Az itteni nyelvészek azt képviselik, hogy egy mai nyelvállapot szempontjából semmi jelentősége nincs annak, hogy mi hogyan/miből alakult ki. Én ezzel szemben azt, hogy egy mai nyelv működésének a megértéséhez igenis szükséges a történetének az ismerete.)
Sultanus vélte (máshol), hogy nincs bizonyíték a mássalhangzó vázaknak „önmagukban” való jelentésére. Pedig az összehasonlító gyöknyelvészet alaptétele, hogy a MÁSSALHANGZÓ VÁZAK az ú.n. nyelvcsaládoktól teljesen függetlenül, bármely eurázsiai nyelvben visel(het)ik a képzett szavaik közös értelmét.
(Az alábbi példákat a cikkből vettem.)
Nagyon rövid előtanulmány: Az ind-eu nyelvészetben csak az általunk ismert, lelágyult magánhangzókat ismerik, de a sémi nyelvekben minden magánhangzónak (ma is) megvan a kemény, torokhangú párja. Ezek egy része azonban nem igazi magánhangzó, hanem egyes mássalhangzók (W, N, M, L, R) protohangjai is lehettek. A többi torokmagánhangzó pedig, hosszú idő alatt pl. a finnből jól ismert diftongusokon keresztül lágyult le.
Az aláhúzott héber magánhangzók: kemény torokhangok.
Az X a gyöknyelvészetben bármilyen magánhangzót jelent.
Az afro-sémi nyelvekből származó B/V változó hangot határozottan el kell kükönböztetni az európai O/U/W triász V hangjától. (A finn szavakban, az irástól függetlenül, kizárólag W fordul elő). Mivel az európai nyelvek nem különböztetik meg következetesen a kétféle V-t, külön tanulmány lesz szükséges a V hangok nyelvtörténetének vizsgálatára.
Most jutottunk a cikkben szereplő szavak elemzéséhez.
1. XR? váz. Ear = fül értelmének a héber ér = éber és persze a magyar éber felel meg.
Ear = kalász – héber: ore, oreh = leszed, letép, erech = érték, finn: ere = kincs. Az angol ’kalásznak’ mindkettő rokona, de az eredeti váz (valószínűleg) az XRH volt.
Kiértékelés: a cikknek igaza van, a két szó nem azonos tőből ered.
2. A BJ váz: boy = fiú – A finnben a WJ vázzal közelítünk (ami az ind-eu nyelvekben alaposan összekeveredett a BJ vázzal). A finn wieje = vivő, wewü = vő (veje), woj = tud (képes rá) – a magyarban: wiwő. A héber b’- = -ba, -ban, bíja = közösülés (magyar: báj, baj, buja) – a héber: bujác = tojásos, magyar: (hangya) boly.
A boy szónak finnben, héberben és magyarban egyaránt van rokonszava, tehát igazi ősszó.
3. BZR váz. Az angol bizarre = furcsa, groteszk. Baszk: bizar = szakáll. Héber: puzár és buzár (mindkettő) = szétszórt.
WZR váz. A spanyol bizarro = bátor – rokonszava a héber-magyar: wazír = vezér.
A cikk szerint: a spanyolba bizarro ’bátor’ jelentéssel került át, idézem: „utalva...a szakállas spanyol katonák bátorságára.” Nem helyes következtetés, mert a bizarr a B/V hanggal, a wezér pedig az O/U/W triásszal kezdődik – tehát két különböző mássalhangzó vázról van szó.
Head = fej – a héber hadá = kinyújtotta, had = hegyes, éles (a fej fogai), hoder = behatol.
A chief-hez nem tudom, hogy van-e köze. De a proto-indeu *kaput- = fej – a héber: kipá = kupola, kufta = gombóc, magyar: kúp.
Következtetés: az alapszavi (máris kételkedem, de itt valszeg mégis helyes a *kaput – csakhogy ennek a head-hez nincs köze. Mert a head a „támadó”, harapó fej, a *kaput pedig a kúpalakú fej.
4. Night-mare = lidércnyomás. MRX váz. Az óangol mare = kobold. A héber mérá, m’rusá = gonosz, ami a magyarban: mer (merészel). DE: MXR váz. A mare = kanca valóban más tövű, mert a héber m’ure = beleöntött, átöntött. Magyar megfeleője: mer (kiürít). Tehát ez azért két külön gyökváz, mert a kincset érő archaikus héber nyelv megmutatja, hogy a torokmagánhangzók más-más helyen vannak.
S a cikknek is igaza van.
5. (se-)MK MG váz. S-moke = füst, füstöl. Az angol (mint sokezer más eurázsiai) szóra szintén felragadt a sémi se- általános viszonyító előrag. Jelentése = olyan, amilyen, mint, hogy, stb. A héber mog = elolvad. S-mog = olyan, hogy „elolvad”
P/FG váz. Az angol fog = köd – a héber pog = elillan, elenyészik.
Most veszem észre, hogy a Nyesten a torokmagánhangzók aláhúzásait is megsemmisítette a rendszer. Hát akkor ez van...
De ha már szóba került a "bizarro", érdekes még a spanyol pizarra '(iskolai) tábla' jelentésű szó is. A baszkból szokás ezt is eredeztetni (ami persze lehetséges), csak van vele egy kis probléma: a baszkban eredetileg nincs [p], tehát ott is legfeljebb jövevényszó. Ha jól emlékszem, Coromines szerint ez a baszk "lapitzarra", azaz kb. 'a kőhöz (mint régi íróeszköz) tartozó', ahol a "lapitz" a latin lapis 'kő' baszk átvétele lenne az -arra melléknévképzővel, amelynek elejét a spanyolok az átvételkor nőnemű névelőnek tulajdonították, vagyis lapitzarra > la pizarra.
(Érdekesség, hogy a ceruza meg éppen lápiz [lapisz] a spanyolban, elképzelhető, hogy szintén a baszkon keresztül.)
Én úgy tudom, hogy a "bizarre" a baszkból először a franciába került, onnan az olaszba, onnan pedig a spanyolba. (A DRAE szerint a spanyol "bizarro" az olaszból jön, a Corominest meg majd otthon megnézem és pontosítok, ha mást vagy többet ír róla.)
Számomra sokkal érdekesebb az, amikor egy szó egy nyelvcsoport összes nyelvében megvan, mégsem tudni semmit az eredetéről. Ilyen pl. a sp. zapato 'cipő' (fr. sabot, kat. sabata, ol. ciabatta stb.). Egyes források szerint a törökből jön (csak épp a törökben ilyen szó nincs és nem is volt, másrészt eléggé valószínűtlen, hogy az újlatin nyelvekbe közvetlenül a törökből kerüljön valami), mások szerint az arabból került a törökbe (vagy éppen a törökből az arabba) stb. De ugyanez elmondható tirar, tirare, tirer igéről is.