0:05
Főoldal | Rénhírek
Miért változnak a nyelvek? 1.

Volt-e miniszoknyája és bikinije Marilyn Monroe-nak?

Miért és hogyan változnak a nyelvek? Mi az egyes szavak eredete? Hogyan születnek a nyelvek? Melyik a világ legrégebbi nyelve? Ezek a kérdések sokakat izgatnak. Új sorozatunkban egy olyan ismeretterjesztő könyvvel foglalkozunk, amely e kérdésekre ad közérthető válaszokat.

Horváth Krisztián | 2014. november 5.

Robert Lawrence Trask (1944–2004) az Egyesült Államokban született nyelvészprofesszor, a baszk nyelv és a történeti nyelvészet szakértőjeként szerzett magának nevet. A továbbiakban egy, a szerző halála után megjelent könyvével foglalkozunk. A Cambridge University Press gondozásában 2010-ben jelent meg Trask professzor könyve Why Do Languages Change? (Miért változnak a nyelvek?) címmel. R. L. Trask eredeti szándéka a szélesebb, nyelvészeti képzettséggel nem feltétlenül rendelkező, de a nyelvek, eredetük és változásuk iránt érdeklődő olvasóközönség számára olyan közérthető olvasmány kézbe adása volt, mely ezekben a kérdésekben ad eligazítást. A nyolc fejezetből álló kötet első részének címe: Hogyan változnak a nyelvek?

R. L. Trask: Why Do Languages Change?
R. L. Trask: Why Do Languages Change?
(Forrás: assets.cambridge.org)

Változó szókincs

Trask abból a nagyon egyszerű és saját tapasztalattal is igazolható megfigyelésből indul ki, hogy az ember szülei és nagyszülei sem ugyanazt a nyelvet beszélik, mint fiaik és unokáik. Minden generáció kicsit másként használja a nyelvet; ebből fakadóan viszont az általuk használt változat (természetes, biológiai folyamatok miatt) idővel eltűnik. Ma már csak nagyon kevesen vannak, akik az angolt úgy beszélik, mint ahogy azt az 1926-ban született Marilyn Monroe beszélte.

Ha csak az újabb keletű kifejezéseket vesszük szemügyre, amelyek Marilyn halála után keletkeztek, biztosak lehetünk benne, hogy a művésznő nem ismerhette az olyan kifejezéseket, mint CD, AIDS, passive smoking ’passzív dohányzás’ vagy éppen a miniskirt ’miniszoknya’ szót, aminek első angol nyelvi felbukkanása 1965-ből dokumentálható. Marilyn ugyanakkor már ismert olyan kifejezéseket, mint bikini (az angolban először 1948-ban dokumentálható, egy évvel azután, hogy a franciában megjelent), melyet viszont a második világháború vége előtt elhunyt generációk értelemszerűen nem ismerhettek. Marilynnek ugyanakkor a monokini kifejezés kimaradt az életéből, mivel ez először 1964-ben jelent meg az angolban.

Míg Marilyn halálát követően új kifejezések özöne jelent meg az angolban, ugyanígy nem kevés szó és kifejezés vált teljesen elavulttá, kopott ki a nyelvből. Vajon ki használja ma aktívan (egyáltalán: ki ismeri?) az anyanyelvi beszélők részéről a delope (’párbaj során szándékosan a levegőbe lőni, a pisztolypárbaj befejezésének szándékával’) kifejezést? – teszi fel a kérdést Trask.

Marilyn Monroe (1926–1962) 1957-ben. Se miniskirt, se delope
Marilyn Monroe (1926–1962) 1957-ben. Se miniskirt, se delope
(Forrás: Wikimedia Commons / Milton H. Greene)

Az új kifejezések megjelenése és a régiek eltűnése mellett azonban egyes szavak jelentése is változhat – mondja Trask. Amikor a görög γραμματικὴ τέχνη (grammatikē technē) ’a betűk (írás) művészete’ kifejezésből a latinban létrejött a grammatica ’nyelvtan’ kifejezés, ez a modern nyelvekbe is átkerült, így az angolba is (francia közvetítéssel). A mai grammar ’nyelvtan’ szó a korábbi korokban a mainál többet jelentett: mindenféle (akár okkult) tudást is. Ugyanerre a latin (francia) eredeti szóra vezethető vissza a grimoire ’varázskönyv’, sőt, a glamour ’bűbáj, varázslat; elvarázsoló szépség, báj’ szó is. Trask szemében a fenti példák (grammar, grimoire, glamour) nem csupán a változó jelentésre példák, hanem a változó kiejtésre és szóalakra is. Trask konklúziója: a nyelvben minden változik.

Minden változik

Nem csupán a beszélők által használt szavak és kifejezések alakja és jelentése változik. Változik ezek kiejtése is. Az angol nyelv konzervatív helyesírása nem kevés példát őrzött meg számunkra más korok eltérő kiejtéséről – így Trask. Vegyük például a knight ’lovag’ szót. Amellett, hogy a szó eredeti jelentése is más volt (’fiú; szolga, kísérő’), eredeti kiejtésében is sokkal inkább emlékeztetett etimológiai rokonára, a mai német Knecht ’szolga’ szóra, mint a knight szó mai angol kiejtésére.

Sok hűhó semmiért, avagy is vagy has he become a man?]
Sok hűhó semmiért, avagy is vagy has he become a man?]
(Forrás: Wikimedia Commons)

A nyelvtani változások másik szegmensét vizsgálva Trask szól a minden angolul tanuló magyar egyik „rémálmaként” szereplő angol igeidőrendszer változásairól is. Az úgynevezett perfect igeidőkben (pl. present perfect) Shakespeare korában még nem csupán a have segédigét használták, hanem (bizonyos igék mellett) a be segédigét is. Ezért írhatta a Sok hűhó semmiért c. darabjában: „yet Benedicke was such another, and now is he become a man”, azaz De hát Benedetto is így volt, s egyszercsak rájött, hogy férfiMa már a become mellett is a have segédige megfelelő alakja vált általánossá. Bár a változás igen lassú volt, s nyomokban a Shakespeare nyelvéhez hasonló jelenség máig tetten érhető, írja Trask.

S ami még ennél is fontosabb: Trask könyvének első fejezetében kimondja, hogy minden élő nyelv – melyet egymást követő generációk adnak át egymásnak – változik, a nyelv minden aspektusában. A folytatásban Trask professzor segítségével azt vizsgáljuk meg, hogy miért változnak a nyelvek.

Felhasznált irodalom

R. L. Trask: Why Do Languages Change? Cambridge University Press, New York, 2010.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (5):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
9 éve 2014. november 7. 21:03
5 hun

:)

az iszom pont egy olyan ige...

az ad igében pl.

megadatott megadattatik (múlt és jövő perfect)

vagy ír.

megíratott megírattatik (nem íródik meg magátul)

megírandik lenne magyarul a jelen presento

vagy sétál

sétált vala sétált sétál sétálózik majd sétál fog sétálni

sétálózott sétálózni fog sétálózik leend

megsétáltatott megsétáltatódott megsétáltatódva lesz

9 éve 2014. november 7. 09:16
4 Galván Tivadar

@hun: A Present Perfectre azért kérnék példákat; a Future Perfect tényleg létezik, ezt szóról szóra így tanultam E. M.-től: "ha ezt a kávét megiszom, akkor ma már hármat ittam lesz".

9 éve 2014. november 6. 14:53
3 Sultanus Constantinus

@hun: A baszkot ne tudd meg. Ha az ige tárgyatlan, akkor az elejét, ha tárgyas, akkor a végét "ragozzák".

Igazából nem ragozzák: az igének vagy egy töve -- ami sokszor csak egyetlen magánhangzó -- és a személyes névmás rövidült, a kezdőbetűjéből álló alakját teszik az elejéhez tárgyatlan igéknél:

nabil (n-a-bil: én-jelenidő-megy) 'megyek'

habil (h-a-bil: te-jelenidő-megy) 'mész'

dabil (d-a-bil: ő/az-jelenidő-megy) 'megy'

gabiltza (g-a-bil-tza: mi-jelenidő-megy-többes) 'megyünk'

zabiltza (z-a-bil-tza: ti-jelenidő-megy-többes) 'ön megy', 'te mész (nem bizalmas)'

zabiltzate (z-a-bil-tza-te: ti-jelenidő-megy-többes-többes) 'ti mentek'

dabiltza (d-a-bil-tza: ő/az-jelenidő-megy-többes) 'ők mennek'.

Egy tárgyas ige pedig úgy néz ki, hogy minden alakja d-vel kezdődik, mert alakilag mindegyik harmadik személyű, a végéhez pedig hozzáteszik a részes simulószót (a legtöbb esetben megegyezik a személyes névmással), aki a cselekvőt jelöli:

dakit (d-aki-t: az-tudott-nekem) 'én tudom'

dakizu (d-aki-zu: az-tudott-neked) 'te tudod' stb.

Vagyis pl. egy olyan mondatot, hogy 'Láttam a házat' (Etxea ikusi dut) szó szerint úgy mondják, hogy 'A ház (Etxe-a) látott (ikusi) van (du) nekem (-t)'.

A legszebbek az olyan létigei alakok, mint pl. nauk (n-a-u-k: én-jelenidő-van-neked) 'én vagyok neked'. Aki ezt a rendszert nem látja át és nem tudja egy igéről megmondani, hogy mi a töve, akkor az nagy bajban van. Sőt, mivel fonetikailag is eléggé merev, kötött nyelv, sokszor arra is nehéz ránézésre rájönni, hogy a mondatban melyik az ige.

9 éve 2014. november 5. 19:51
2 hun

erre tippeltem a baszkról. ugyanez lesz az angollal.

.

a present perfect, future perfect is van a magyarban, azért rettenet angolul, mert angolul picit túl van bonyolítva meg egy picit irreguláris.

9 éve 2014. november 5. 09:33
1 Sultanus Constantinus

A baszk etimológiai szótára nagyon jó, főleg a nyelvtörténeti bevezető része. Sajnos csak a munkapéldányig jutott (így befejezetlen), mert közben Trask meghalt. Viszont így ingyenesen elérhető az interneten.

A nyelvváltozások közül a hangváltozások a legizgalmasabbak. Számomra az a legérdekesebb (amire persze nem lehet tudni a választ), hogy miért van az, amikor ugyanabból a hangból az egyik nyelvben ilyen hang lesz, a másikban meg olyan, még egymás mellett élő, hasonló hangkészletű nyelvek esetén is, amikor ezt látszólag semmi sem indokolná.

Pl. az iberoromán nyelvek közül egyedül a spanyol csinált a középkori [š]-ből [x]-t, a többi nem. Miért? Senki sem tudja. Persze, belső strukturális okokkal megmagyarázható, de akkor is marad az a kérdés, hogy miért csak az egyikben, a másikban miért nem, amikor a körülmények ugyanazok...