Befolyásolhatja-e a beszélők orrmérete a nyelvi változást?
Lustaság, félreértés és félreérthetőség, udvariasság és presztízs – számos más mellett az emberi kapcsolatok nagyon is meghatározó szempontjai ezek. És egyúttal a nyelvek állandó változásának lehetséges okaiként is felfoghatóak. A nyelvek változását vizsgáló sorozatunk második részében ezekkel foglalkozunk.
Sorozatunk előző részében láthattuk, hogy Robert Lawrence Trask professzor Why Do Languages Change? (Miért változnak a nyelvek?) című kötetének első fejezetében milyen megállapítást tesz a nyelvek változásával kapcsolatban. Egyetlen mondatban összegezve Trask professzor mondandóját: minden élő nyelv állandóan változik, a nyelv minden aspektusában. A 2010-ben megjelent kötet második fejezetében Trask professzor gondolatmenetét követve azt vizsgáljuk, melyek a nyelvek változásának lehetséges (és nagyon is emberi) okai.
(Forrás: assets.cambridge.org)
Tévhitek a világban bekövetkező változásokról
A nyelvek állandó változásnak vizsgálatakor egy időben igen népszerűek voltak azok a hipotézisek, melyek arra vezették vissza a változásokat, hogy a nyelvek beszélőinek milyen fizikai (genetikai) tulajdonságai voltak. Mások úgy gondolták, hogy a földrajzi-klimatikus környezet az, mely előidézi a nyelvek változását. E feltételezések szerint a rövidebb nyelv, vastag ajkak, nagyobb orr vagy éppen a hegyvidéki, síkvidéki, sivatagi vagy őserdei életmód az oka annak, hogy bizonyos nyelvekben bizonyos változások bekövetkeznek.
R. L. Trask azonban kénytelen kiábrándítani az olvasót – a nagyobb orrnak annyi köze van a nyelvi változáshoz, mint a szőke hajnak: semennyi. Semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy két, nagy orral megáldott beszélőkkel rendelkező nyelvben ugyanaz a változás következzék be. (Arról már nem is szólva, hogy nehéz lenne olyan élő nyelvet találni, melynek minden beszélője nagy orral van megáldva.) Ugyanígy semmi nem támasztja alá, hogy a hegyvidéken vagy a síkságon beszélt nyelvek ugyanolyan nyelvi változásokat produkálnának a világ minden táján.
(Forrás: Wikimedia Commons / Doniv79 / CC BY 2.5)
Trask e hipotéziseknél sokkal kézzelfoghatóbb és beláthatóbb okokat keres. Mivel a világ, melynek részeként minden emberi nyelv is létezik, állandóan változik, a nyelveknek is tükrözniük kell e változást. Pizza, sauna, sushi, ombudsman – az angolba (és más nyelvekbe) e szavak a kultúra (apró) változásával kerültek be: nincs közük vércsoporthoz, lábmérethez, klímához vagy földrajzi helyhez.
A lustaságtól a félreértésig és azon is túl
Trask professzor igen szellemes megállapítása szerint az ember igen türelmetlen fajta, ezért beszédében is hajlik az egyszerűsítő megoldásokra. Így lesz a compact disc-ből CD, a slow-like kifejezésből pedig slowly (’lassan’). A túlzott lustaság azonban kontraproduktív is lehet, ez pedig újabb nyelvi változásokat idézhet elő – figyelmeztet Trask. Így például a Galliában beszélt latinban az eredeti *hoc die ’ezen a napon’ kifejezésből, a későbbi hodie ’ma’ szón keresztül apránként hui lett. Ez viszont a korabeli beszélőknek kevésnek tűnt ahhoz, hogy ezzel a hang- és betűsorral a mai napot jelöljék. Így jött létre az au jour d’hui ’a mai napon’ kifejezés, s ebből az irodalmi francia nyelvben az aujourd’hui ’ma’.
Az udvariasság is módosíthatja a nyelvet: napjainkra így tűnik el Ukrajna angol megnevezéséből a határozott névelő, s válik az ország neve the Ukraine alakról egyszerűen Ukraine alakká. A határozott névelő ugyanis igen gyakran nem önálló országot, hanem valamely vidéket jelöl az angolban (kivételek persze itt is vannak): a határozott névelő a politikai korrektség áldozatává válik.
A nemértésen és félreértésen alapuló népi etimológia szintén a nyelv állandó változásának tipikus esete: az angolban a bridegroom ’vőlegény’ szó eredetileg brydguma volt, ahol bryd ’menyasszony’ és guma ’férfi, ember’. A szóösszetétel utóbbi tagjának jelentése azonban idővel elhomályosult, ezt helyettesítette az angol nép egyszerű gyermeke a groom ’(istálló)fiú, szolga’ jelentésű szóval.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Trask szerint a beszélők óhatatlanul az értelmet keresik közlendőjük megfogalmazáskor: a népi etimológia mellett így hatalmas szerep jut a nyelv változásakor az analógiának is. Az angol nyelvtörténetben a work ’dolgozni’ jelentésű ige eredeti múlt idejű alakját (wrought) analógiás mintára lecserélték: így lett belőle worked (a wrought pedig csupán kifejezésekben őrződött meg). A beszélők a szabályosan képzett alakot olykor előnyben részesítik a szabálytalannal szemben.
Az angol nyelvtörténetből szintén jól ismert jelenség az, hogy a beszélők saját anyanyelvük bizonyos, jól bevált szavait – társadalmi presztízsszempontokat előnyben részesítve – lecserélik egy másik nyelv szavaira. Így vált egyre népszerűbbé a franciából átvett mountain ’hegy’ szó az óangol berg rovására.
A nyelvi változások lehetséges okainak felsorolását még lehetne folytatni (Trask meg is teszi). Az itt felsorolt okokban egy közös vonás bizonyosan van, mondja Trask: a fentebb látott egyéb, irreális hipotézisekkel szemben a lustaság, a félreértés, az analógia, a presztízs stb. olyan tényezők, melyek (függetlenül a nyelvek földrajzi helyzetétől, beszélőinek orrméretétől stb.) megbízhatóan működnek minden élő nyelvben a változások okaiként.
A folytatásban Trask professzor segítségével az etimológia világába nyerhetünk bepillantást.
Felhasznált irodalom
R. L. Trask: Why Do Languages Change? Cambridge University Press, New York, 2010.
"egy időben igen népszerűek voltak azok a hipotézisek, melyek arra vezették vissza a változásokat, hogy a nyelvek beszélőinek milyen fizikai (genetikai) tulajdonságai voltak. Mások úgy gondolták, hogy a földrajzi-klimatikus környezet az, mely előidézi a nyelvek változását."
Én ezeket a hipotéziseket azért nem vetném el teljesen. A hegyi nyelvekben megfigyelték például, hogy szeretik a zöngétlen, hehezett, ejektív zárhangokat, és sok ilyen nyelv egyáltalán nem ismer zöngés zárhangokat. Ennek ellenkezője (sok zöngés zárhang, orrhang stb.) épp a melegebb éghajlaton beszélt nyelvekben figyelhető meg. (Az elsőt speciel egy elég komoly és sok nyelv kutatásával foglalkozó nyelvtörténésztől hallottam.)
A másik, amire a cikk nem tér ki. Nem csak jelentésváltozásokról és szavak cserélődéséről van szó, hanem keményen a hangváltozásokról. A legtöbb hangváltozás oka, hogy az ember a beszéd során megpróbál mindent a lehető legkevesebb idő és energia felhasználásával mondani: így pl. a zöngétlren hangok zöngésülnek, majd kiesnek, az egymás utáni hasonló hangok elhasonulnak, a hangsúlytalan magánhangzók lerövidülnek, majd kiesnek, az így létrejövő, nehezen kiejthető mássalhangzócsoportok egy következő lépésben megint leegyszerűsödnek, és így tovább. Tehát az nagyon igaz, hogy a hangváltozások alapvető oka az, hogy az ember lusta.
S itt visszatérve az első felvetésemre: ha a nyelvészek szerint a nyelvváltozásoknak nincs köze a népcsoport élőhelyéhez, környezetéhez stb., akkor miért van az, hogy pl. a déli, mediterrán népek sokkal gyorsabban beszélnek, mint az északiak vagy a hegyeken élők? Hiszen a beszéd sebessége is fontos szerepet játszik a hangváltozásokban. (Aki pl. beszél spanyolul és tudja, hogy a spanyolországi spanyolt hogy beszéli az utca népe, máris megérti, hogyan változnak a nyelvek.)
A beszédszervek genetikája csak addig volt döntő, amíg 1. az embernek nem volt mélyreszállt gégéje, amivel a légzést a beszédhez szükséges módon meg-megállíthatja és a zöngéseket ott képzi. 2. A másik ilyen, a beszédfejlődésben előrevivő változás a lapossá vált állkapocs volt. Ez a fog és fog-ajak hangok kiejtéséhez kellett és az állkapocs izmainak hiperfínom működését tette lehetővé.
****
A Sapiens megjelenésekor (2oo ezer év) ezek a változások már több-kevésbé befejeződtek.
Mégis alapvető, nagyon karakterisztikus különbségek maradtak a nyelvek között.. A legészakibb népek ált. nem ejtik ki a zöngés mássalhangzókat. Még akkor sem, ha már képesek volnának. Pl. a finnek a G-t K-nak, a Z-t S/Sz-nek ejtik, stb. De még a legújabb korban beérkezett vándorszavakban is csak a korábbi (ősibb) hangokat ejtik!
Ennek az oka már a "fejben", a memóriában van. Az újabb beszédhangok ugyanis mind délebbre keletkeztek, pl. a B és az F kifejezetten Afrikában.
A magánhangzók (mind zöngés) korlátlan, differenciált kiejtésének genetikai képességét is csak az afrikai geográfiai alfaj terjesztette el Eurázsiában. Ezt azonban a hideg elől délre vándorló északi alfaj már tízezer évekkel ezelőtt "beszerezte". A zöngés mássalhangzók viszont, főleg a B és F, a délvidéki Z/Zs csak az utolsó jégkorszak óta terjednek.
A legészakibb nyelvekbe egyszerűen (pár évtizeddel ezelőttig) nem jutottak fel. Tehát nincsenek meg nekik a velükszületett, GENETIKUS memóriában. Nincsenek velük rövid tőszavaik egyáltalán.
A szláv nyelvek ma is torlasztják a mássalhangzókat. Ez azt bizonyítja, hogy a jégkorszakok tömeges levándorlásaiban és a felmelegedések visszavándorlásaiban csak a szlávok ősei nem vettek részt.
@Krizsa: Majd nézd meg a számi mássalhangzókat. Még a finnnél is északabbra beszélik.
Wikipedia: A számik.
"A lappok, avagy a számik, akik Lappföldön (Észak-Európa) élnek, a jégkorszak beköszönte előtt, még jóval délebbre laktak, de minden bizonnyal, paleoszibériai népesség leszármazottjai. Északra vándorlásukban nem csak a vad rénszarvasok követése játszott szerepet, hanem egyes népek, mint a norvégok, finnek és a svédek terjeszkedése késztette őket, hogy elhagyják addigi területüket. Hogy valójában a lappok, honnan származnak és a nyelvük mi módon alakulhatott ki, abban a mai napig nincsenek egységes nézetek a tudósok körében. Embertanilag a lappoid alrasszhoz tartoznak, határozottan különböznek az uráli népektől: átlagos magasságuk 155 centiméter (ALACSONY), orruk lapos (NEM ÉSZAKI), hajuk SÖTÉT.
Emiatt a legtöbb kutató úgy véli, hogy nyelvcsere útján jutottak finnugor nyelvükhöz." (Ez szamárság, mert ha vannak nem északi hangjaik, akkor attól már nem finnes-északi nyelv. Ahogy a magyar sem.)
@szigetva: Miért nem nézel utána közismert dolgoknak sem? Én sose írok olyasmit, aminek legalább a Wikiben nem néztem utána. Persze legtöbbször nemcsak ott, mert nem mindig megbízható, hanem még 5-6 helyen... A GENETIKÁBA bejutott hangállomány nem változik 2-3 ezer év alatt. Legalább 8-1o ezer kell hozzá... vagy intenzív, akaratlagos gyakorlás. Ha nagyon akarom, én is ki tudom ejteni a sémi TOROK magánhangzókat, de csak igyekezettel. Másképp nem. Még az itt született lányom se. Tehát az én őseim már legalább pár ezer éve nem laktak tartósan a Közel-Keleten.