A Hitler-szalonna lehet
a Horthy-szelet kulcsa

Alaptalanul vádol egy cukrászt egy újságíró, aki nem ellenőrzi alaposan informátorait. Amellett érvelünk, hogy inkább nevetni érdemes a cukrászon, mint dühöngeni rajta – a legvalószínűbb azonban az, hogy olyan néven árulja portékáját, amilyen néven ő is megismerte.

A nyest szerkesztője abban a szerencsében részesült, hogy elmajszolhatott néhány Horthy-szeletet. Persze nehéz volt eldönteni, hogy vajon az édesség izgatja-e jobban, vagy a neve. Mindenesetre azután, hogy jóízűen elfogyasztotta a süteményeket, a nevek nyomába eredt, s meglepetéssel vette tudomásul, hogy a net tele van a kormányzóról elnevezett süteményekkel.

Itt van például a Népszabadság Online cikke, melyben Kácsor Zsolt azon hőbörög, hogy egy debreceni cukrászdában Horthy-szeletet árulnak. A következőket írja:

Kérdezem a kiszolgáló kislányt, hogy miért hívják azt a szeletet Horthynak, s miért éppen Horthynak hívják, de csak a vállát vonogatja. Nem tudja. Azt mondja, a főnök nevezte el mostanában. Ó, de édes, de édes a főnök, hümmögök, hogy még erre is van gondja, hogy átkeresztelje a hatlapost.

Merthogy hatlaposnak hívták régebben ezt a süteményt, ezt a mostani Horthy-szeletet.

De ezt a nevet még a forradalom előtti időkben kapta, logikus hát, már-már magától értetődő, hogy szép, egyszerű nevét el kellett veszítenie.

A klasszikus hatlapos nem maradhatott hatlapos, az új rendszerben Horthyvá kellett válnia. Esetleg lehetett volna Nemzeti Hatlapos Sütemény belőle, hisz újabban minálunk minden nemzeti: ma már nemzeti dinnyehéj úszik a nemzeti Dunán, s nemzeti a mély, amely nézi csak, s hallgat – mert most, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, természetesen egy szava sincsen a nemzeti mélymagyarnak. Vagy ha van is, szokás szerint üvöltés az, nemzeti handabanda, gyűlölködő fröcsögés.

Horty-szelet a cukrászdában
(Forrás: sajtospogi.nolblog.hu)

Kácsor tehát minden fenntartás nélkül elhiszi az eladónak, hogy a Horthy-szelet új elnevezés. Pedig elég lett volna megkérdezni legjobb barátunkat, a Google-t, és kiderült volna, hogy a Horthy-szelet már 2012 előtt is megjelent kétszer a neten: az egyik a nagyi kedvenc sütijének nevezi – igaz, itt 3-4 lapból ajánlja, nem hatból. A másik leírás szerint viszont „olyan, mint a mézesszelet, csak középen az egyik töltelék egres dzsem” [sic]. Ha engedünk a helyesírási kérdésekben, még több találatra bukkanhatunk, többek között arra a posztra, amely kifejezetten állítja azt is, hogy a  süteményt már a nagyi is Horthy-szeletnek hívta – ráadásul egyértelműen hat lapról szól. Ráadásul kiderül, hogy a süteményt nem csupán Horthy-szelet, de Horthy-lepény néven is ismerik, ráadásul egyértelműen azonosítják a hatlapossal.

A Horthy-sütik receptjei igen változatosak, közös jellemzőjük, hogy a tészta hozzávalói 35 dkg–1 kg liszt, 8–15 dkg zsír (ritkábban vaj vagy margarin), 18-25 dkg cukor vagy 10-15 dkg porcukor, 2–3 deci tej vagy 1 dl tejföl, 1–3 tojás, szalalkáli vagy szódabikarbóna vagy sütőpor, esetenként még valami ízesítő (pl.reszelt citromhéj), és az ezekből gyúrt tésztából kell nyújtatni hat (ritkábban kevesebb) lapot, amik közé a krémet kell tölteni. A krémek tekintetében még nagyobb a változatosság,tipikusan kakaós krémmel vagy csokis pudingporral, de előfordul, hogy vaníliakrémmel vagy karamellás krémmel készítik. Ilyen recept szerepel a Horváth Ilona-féle szakácskönyvben is, ott egytojásos torta néven – a neten is többen megjegyzik, hogy ezen a néven ismerik. Előfordul még utasnápolyi néven is.

Nyilvánvaló tehát, és 2012 közepén is nyilvánvaló volt, hogy a sütemény és a kormányzó kapcsolata az idők mélyére nyúlik vissza. Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy a debreceni cukrász pultjára a nagybányai vitéz tiszteletére került, de az elnevezés nem tőle származik. Közelebbi adatok hiányában – és már csak az elvárható jóhiszeműség miatt is – azt kell feltételeznünk, hogy egyszerűen ilyen néven ismerte a sütit, ezért forgalmazta ezen a néven.

Nyitva marad viszont az a kérdés, hogy honnan származik a név. Kutakodásunk során azzal is szembesültünk, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik az ügyben nyomozást folytatnak, még ha nem is a név eredetét, hanem az elnevezések időbeli sorrendjét firtatva. A mi nyomozásunkhoz azonban éppen itt bukkanhatunk egy kulcsfontosságú nyomra:

Ez nem Horthy-szelet, hanem Horthy-lepény, aztán a Horthy-korszak után hívták ezt Rákosi lepénynek is.

Ha ezen a nyomon indulunk el, találhatunk más érdekes adatokat is:

Eredetileg Horthy-lepény volt, egy korabeli lapban (talán az Ahler?) jelent meg a recept. Azután - családon belül - lett belőle Rákosi-lepény, Kádár-lepény - a rendszerváltáskor nagymamám már nem élt, különben ki tudja, ma milyen lepény lenne...

Látható tehát, hogy az adott családban a mindenkori állami vezető nevét viselte a torta. Ennek alapján azt gyaníthatjuk, hogy ők ismerték az elnevezés motivációját, viszont ennek megfelelően a süti nevét is változtatták.  És itt jön a képbe a Hitler-szalonna (az angol szócikket linkeljük, mert informatívabb, mint a magyar).

A Hitler-szalonna egyfajta gyümölcsíz, mely olcsón próbálta pótolni a tartalmasabb, ízletesebb ételeket. Az elnevezés egyértelműen gúnyos: igazi szalonna helyett Hitler alatt ez jár. Hasonló lehet a Horthy-lepény, Horthy-szelet elnevezések motivációja is: olcsó süteménynek számított, nehéz időkben is el lehetett készíteni. Nem valószínű, hogy ha valaki a kormányzó tiszteletére kíván süteményt alkotni, akkor ilyen egyszerű édességet készít. Amikor a süteményt átnevezték, és Rákosi, majd Kádár nevét aggatták rá, szintén azon ironizáltak, hogy Rákosi és Kádár alatt sem jobb. Ha tehát a debreceni cukrász Horthy dicsőségére kívánta is a Horthy-szelettel bővíteni kínálatát, akkor is melléfogott, mert olyan elnevezést használt, mely a kormányzót fricskázza.

Hatlapos Horthy-szelet
(Forrás: receptletoltes.hu / Rama Recepttár, Balogh Tamás)

Ugyanezért persze valószínűtlen, hogy a receptet a Horthy-korszakban a kormányzó nevével publikálták volna. Később pedig nyilván azért nem lehetett e néven megjelentetni a receptet, mert a kormányzó neve eleve tabu volt. Az, hogy melyik elnevezés volt az eredeti, aligha tudjuk kideríteni, ha nem maradt fenn forrás arról, hogy ki találta ki. Az sem kizárt, hogy valamelyik elnevezést korábban másik süteményre használták, és az sem, hogy a süteményt sokáig sütötték úgy, hogy nem volt neve (a hatlapos és az egytojásos is inkább körülírásnak, mint valódi névnek tűnik).

Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy van olyan Horthyról elnevezett sütemény, mely – legalábbis bizonyos források szerint – a Horthy-családban is ismert volt. Azt azonban nem tudjuk, hogy mi volt Horthy kedvenc süteménye.

Frissítés

Ida nevű olvasónk 83 éves nagymamájának visszaemlékezését küldte el. Ez szintén megerősíti feltételezésünket:

A Horthy lepényt én 1936 óta ismerem és nagyon szeretem. Ekkor anyukám sütötte Gyulán. Ő mindig feketekávéval készült krémmel készítette. Előfordult, hogy nem vonta be a tetejét csokoládéval, csak anélkül ettük, de úgy is finomnak mondtuk. Az anyósom is megsütötte sokszor, de Ő karamell krémmel készítette, ami pirított cukorból készült. Az is jó, de inkább a kávékrém a menő a mi családunkban. Amikor Pécsre költöztünk és összejöttünk a barátainkkal, nekik is elkészítettem a Horthy lepényt, mire az egyik zalai barátunk azt mondta, hogy ezt mifelénk „Kódis lepénynek” nevezik. Sokszor megsütöm azóta is és nem azért mert olcsó, hanem azért, mert az egész családban mindenki szereti. A lefagyasztást is kitűnően elviseli, semmit nem ront rajta. /kódis=koldus, az olcsósága miatt/

Egyébként mi anyával csak 4 lapot sütünk a fél kg lisztből és a hozzávalókból.

Kapcsolódó tartalmak:

• „Pogácsák” a világ körül
• Miből van a lekvár?
• Magyar vagy bolgár eredetű-e a lecsó?
• Miért madártej?
• Cukrász, Dobos-torta, rigójancsi
• Süteményt neveztek el róla, most emléktáblát kap
• Az ajvartól a zakuszkáig

Hasonló tartalmak:

• A garbó, a jéger és a viganó
• A Krímből a szabóságba
• A néger nem fekete!
• Arénázás az aréna körül
• Címer Kiállítás

Hozzászólások (13):