Magyar vagy bolgár eredetű-e a lecsó?
A magyar anyanyelvűek számára ma nem egyértelmű, miből és hogyan keletkezett a „lecsó” szó. Lehet, hogy nem is a magyarból kell magyarázni?
Orsi nevű olvasónk hívta fel a figyelmünket arra, hogy egy népszerű borforgalmazó cég reklámlevelében Fehér Bélának a lecsóról szóló sorait idézi, és szó esik a lecsó szó eredetéről. Orsi szerint érdemes lenne utánajárni, hogy mi igaz az ott leírtakból! Utánajártunk, és néhány tényen mi is meglepődtünk.
Ősi magyar étel, mondják rá. Pedig nem az. Döbbenten látom, hogy A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a lecsó szó nyomtatásban 1940-ben jelent meg először. Utóbb fedeztem fel, hogy az Új Idők 1931-es receptkönyvében már szerepel!
Álljunk meg itt egy pillanatra! Először is: biztos, hogy akik „ősi magyar ételnek” mondják a lecsót, azok valahol nagyon eltévesztik a házszámot, hiszen a fő alapanyagai (paprika, paradicsom) Amerikából származnak. Mivel ezek a kontinens felfedezése után nem egy-két nap alatt terjedtek el, legfeljebb azt feltételezhetnénk, hogy 300 éve ismerik. A valóságban a paprika Magyarországon a 18. században vált általánosan ismertté, a paradicsomot pedig csak a 19. században kezdték élelmiszerként használni, tehát az étel még ennél is későbbi lehet (maga a lecsó elnevezés ettől még lehetne régebbi, hiszen korábban jelölhetett pl. más ételt is).
Másik megjegyzésünk Fehér Béla megdöbbenésével kapcsolatos. Nincs abban semmi furcsa, ha valaki egy szónak korábbi előfordulására bukkan, mint ami a nyelvtörténeti szótárban szerepel. A szótár szerkesztői adatokkal dolgoznak. Ezeket az adatokat szövegekből gyűjtik. Könnyen érthető, hogy a korai szövegeket, amelyekből kevés van, fel lehet maradéktalanul dolgozni, ám a későbbieket nem. Már a 17-18. század összes nyomtatott szövegét sem lehet feldolgozni, nemhogy a későbbi szövegekét, a kéziratokról nem is szólva. (Itt jegyeznénk meg, hogy a szótár a szó első ismert előfordulását adja meg. Ha nyomtatásban jelent meg, hát azt, de külön nem jegyzi, hogy melyik szó mikor jelent meg először nyomtatásban.) Így aztán kis szerencsével mindig találhatunk korábbi előfordulást. A cikk írása közben például találtunk arra vonatkozó adatot, hogy a szó már 1917-ben szerepelhetett Krúdy Gyulánál. De nem ennek köszönhetően fogunk bekerülni a magyar nyelvtudomány történetébe.
(Forrás: Wikimedia Commons / Burrows / CC BY 3.0)
A szótár szerint hangutánzó, talán a locsog szó családjába tartozik. Ha az ember kicsit utánanéz, hamar kiderül, hogy bizonyos vidékeken a lecsedék konyhai hulladékot jelent, a lecses, lecskes puhát, nedvdúsat, a lecsma pedig lottyadtat. Talán itt kell keresni a lecsó szó forrásvidékét.
Mindenképpen tiszteletre méltó, hogy a Fehér Béla a szakirodalomhoz fordul, nem pedig magától kezd találgatni, vagy megbízhatatlan forrásokból idéz. Sajnos azonban nem elég az adatokat megnézni, azokat illik megbízhatóan idézni. A szótár azt állítja, hogy a lecsó hangutánzó eredetű, és a locsog családjába tartozik – semmi talán. Leírja, hogy a locsog magas hangrendű lecseg változatából vonódott el a lecs ’szétfőtt főzelék, elfőtt étel’, és ennek továbbképzett változata a lecsó, mely nevét híg, leveses volta miatt kapta. A szótár párhuzamként említi a lőtye ’habarcs, malter; kotyvalék; híg sár’ szót, mely a lötyöggel van hasonló viszonyban, mint a lecsó a locsoggal.
A Fehér által szintén említett lecsedék, lecses, lecskes, illetve lecsma alakokat azonban a az említett szótár nem tárgyalja, és Fehér nem nevezi meg forrásait. Jó esély van arra, hogy ezek történetileg valóban összefüggenek a lecsóval, bár ha a lecsedék valóban ’konyhai hulladék’, akkor ha ki nem is zárható, nem egyértelmű, hogy összefügg a híg, nedves, lucskos dolgokat jelentő többi szóval.
Bár úgy tűnik, mai formáját a lecsó a magyar konyhában nyerte el, eredetileg balkáni étel. Erre utalnak korábbi elnevezései, melyek elsősorban a szerbekhez kötik.
Mindenesetre Kapitán Mária 1942-ben megjelent munkájában (Zöldség és gyümölcs házi konzerválása) szerbpaprika néven emlegeti, s hagyma nélkül készíti, míg Varga Gyula etnográfus szerint a XX. század első felében, Hajdú-Biharban a rácpergeltet úgy főzték, hogy olvasztott hájban paprikát és paradicsomot dinszteltek, s ha tojást is ütöttek bele, akkor hívták lecsónak.
Felhívnánk a figyelmet arra, hogy Varga is arról ír, hogy a lecsó szót már a 20. század első felében használták.
Széles körben elterjedt az a nézet, hogy a lecsó bolgár étel, sőt, a lecsó szó is a bolgárból ered – a szakirodalommal való konzultáció előtt mi is így hittük. A hiedelem alapja lehet, hogy a bolgár lecsókonzerveken is olvasható a lecsó (лечо) felirat: mivel pedig a magyar lecsó szerkezete és eredete a naiv nyelvhasználó számára nem világos, kézenfekvő volt a feltételezés, hogy a Balkánról hozzánk került étel a nevével együtt érkezett. (Azt persze az átlagmagyar nem tudhatja, hogy a szó a bolgárból sem magyarázható.)
(Forrás: kdposad.ru)
Maga a szó azonban nem ismert a bolgárok körében,és kizárólag a konzerv lecsóra használják. Ha rákeresünk a szóra a bolgár neten, ott a recepteknél mint magyar étel szerepel. Az orosz források már gyakrabban emlegetik bolgárként, de ennek inkább az lehet az oka, hogy a csemegepaprika orosz neve перец болгарский [perec bolgarszkij], azaz ’bolgár paprika’ – a fő összetevő neve alapján azonosíthatják tévesen az eredetét. A netes keresgélés azonban azt mutatja, hogy a legtöbb orosz forrás magyar ételnek nevezi a lecsót, még ha számtalan „bolgár lecsó”-receptet is találunk.
A '80-as években megismert osztrák ( Wien) ismerősöm nálunk néhányszor kapott lecsót is, de apjára-anyjára megesküdött, hogy AZ nem lecsó, hanem LETSCHKO ( lecsko ), mert ő ezt egy magyar mérnök munkatársa által így ismerte meg ( Bécsben)... Német nyelvterületen viszont a Globus is forgalmazott Letscho elnevezésű, magyarosnak nevezett ételt...
De az elnevezés nem perdöntő. (kelet)német ismerősömék kaptak egy kutyát szlovák ismerőseiktől, és közölték, hogy az a kutya egy szlovák CSUVASZ ( Tschuwas)... És láttam egy hamisítatlan magyar KUVASZT... Ennyit a nyelv alakulásáról...
"Nincs abban semmi furcsa, ha valaki egy szónak korábbi előfordulására bukkan, mint ami a nyelvtörténeti szótárban szerepel. [...]"
Ha ez így van, akkor viszont nincs semmi értelme az "első" előfordulást feltüntetni egy történeti szótárban, mert kb. annyi információtartalma van, mintha én azt mondanám, hogy ezt a szót tegnap hallottam először. Arra talán jó, hogy megtudjuk belőle, akkor már létezett a szó, tehát később is.
(Vicces, hogy a spanyol [lecso] (lecho) meg azt jelenti, hogy 'ágy'.)
Bolgárul ilyen szó nincs, azaz most már van, de a bolgár ember egyértelműen MAGYAR jövevényszóként azonosítja.
@lhi: a paradicsom pedig egy lecsóinvariáns.
Ajánlom még figyelmetekbe a saksukát, mint lecsóvariánst.
Egy személyes, nem lingvisztikai emlék: az átkos éveiben a magyar lecsó konzervet "szalád"-ként, előétel gyanánt, hidegen fogyasztotta a szovjet lakosság azon részének egy jelentős hányada, amelyikhez egyáltalán eljuthatott import élelmiszer.