Abszurd-e az abrosz?

Származhat-e egy ’terítő’ jelentésű szó egy ’köszörűkő’ jelentésűből? Kinizsi ugyan malomkövet használt tálcának, de ez aligha valószínű. Az etalonnak tartott etimológiai szótár csorbáját vagyunk kénytelenek köszörülni.

Korábban közöltük Johanna Laakso írását, melyben Czuczor Gábor és Fogarasi János etimológiai módszereit a következő példával írja le:

[...] Így például az abrosz szóban az [abr] hangsort a borít szóban található [bor] hangsorral kapcsolták össze, a korong [kor], a kerít [ker], a görbe [gör] hangsorát pedig a körrel stb.

Egy mai nyelvész számára azonnal világos, hogy a gyökmódszernek semmi köze nincs a valódi nyelvtörténeti folyamatokhoz és a szótörténeti kapcsolatokhoz. Például semmi alapja nincs az abr gyök feltételezésének, hiszen az abrosz teljes egészében szláv jövevényszó.

Olvasónk a cikk kapcsán a következő megjegyzést teszi:

:))) nevetséges, ahogy a dogmáitokat nyomjátok. tényleg elhiszitek ezeket a szánalmas hazugságokat? hát persze, h szláv jövevényszó, a ’köszörülés’-ből és ’fenőkő’-ből (brus, brúsit, obrúsit)!

A kritika azért is érthetetlen, mert a szláv nyelvekben [obrusz] formában, ’asztalterítő’ jelentésben megvan a szó, tehát azt nehéz kétségbe vonni, hogy a magyar ebből származik (de legalábbis további indoklás nélkül kizárni nem lehet).  Ettől teljesen független kérdés, hogy a szlávban miből származik. Az persze érdekes kérdés, hogy mi köze lehet az asztalterítőnek a fenőkőhöz és a köszörüléshez.

Mindenekelőtt azonban annak járjunk utána, honnan veszi olvasónk, hogy köze van. Ő ugyan nem árulja el, de egy másik olvasónk szerint a Zaicz Gábor által szerkesztett Etimológiai szótárból. Azt már többször leírtuk, hogy a Zaicz-féle szótár alkalmatlan komoly dolgokra, nem javasoljuk a használatát, így joggal róhatnánk fel olvasónknak, hogy kritikáját komolytalan forrásokra alapozza. Sajnos azonban ezúttal komolyabb a helyzet, mert a Zaicz-féle szótár az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (EWUng.) szócikkét veszi át, és a tévedés már abban is szerepel: eszerint a szó a szlávban az *o igekötőből és a *brusъ [brusz^u] ’Wetztstein’ (azaz ’fenőkő’) szóból áll. Ez nyilvánvalóan tévedés, hiszen igekötőt közvetlenül nem kapcsolhatunk össze főnévvel. (A tévedés annyira látványos, hogy a Zaicz-szótárt az sem menti, hogy a tévedését innen veszi, hiszen nyilvánvalóan hibás magyarázatot vett át kritikátlanul.) Mindenesetre olvasónk akárhonnan vette a magyarázatot, ezt találta volna az etalonnak számító EWUng.-ban is, felháborodása tehát teljesen jogos.

Köszönjük Janika nevű olvasónknak, hogy az itt leírtak egy részét kommentben kifejtette, jelentősen megkönnyítve számunkra az anyaggyűjtést.

De hogyan magyarázható ez a tévedés? Viszonylag egyszerűen. A brus valóban jelentheti azt, hogy ’fenőkő’, a brusi- ige pedig azt, hogy ’fen, köszörül, élesít’, de azt is, hogy ’csiszol’. Az obrus jelentése azonban nem csupán ’asztalterítő’ lehet, hanem ’kendő’, ’törölköző, szalvéta’ is. Az obrusi- ige jelentése pedig ’megdörzsöl, ledörzsöl, kidörzsöl’. Látható, hogy az ige jelentéséhez a legközelebb a főnév ’törölköző’ jelentése áll, ez lehetett tehát az eredeti jelentés. Azt, hogy a brus ’fenőkő’ és a brusi- ’fen, köszörül stb.’ ige közül melyik az eredeti, ill. melyik keletkezett a másikból, már nem könnyű eldönteni. Feltételezhető azonban, hogy az ide eredetileg ’dörzsöl’ jelentésű volt (innen származhatnak igekötős jelentései), és az igekötő nélküli alak később szűkült mai jelentésére, s csak ekkor vonták el belőle a főnevet.  A főnevet tehát az igéből vonták el. A magyarban az ilyen jelenség ritka, de az ellenkezőjére van példa, a gyorsírás, gépírás főnevekből vonták el a gyorsír, gépír igéket (elvileg igéhez közvetlenül nem kapcsolhatunk főnévi előtagot, ahogyan főnévhez sem kapcsolhatunk igekötőt). A ’törölköző’ jelentésből már könnyen kialakulhat az ’asztalterítő’ jelentés, hiszen ugyanazt a textildarabot használhatjuk mindkét funkcióban: a szalvétát szoktuk is.

Szalvéta: terítőként és törölközőként is használatos
(Forrás: Wikimedia Commons / Magellan / GNU-FDL 1.2)

Tulajdonképpen még azt is megfejthetjük, hogy honnan származik a félreértés. Kniezsa István A magyar nyelv szláv jövevényszavai című munkájában tárgyalja a szót, és itt írja:

Preaepositiós összetétel: o vagy u + brusъ; az a brusъ ’Wetzstein’, brьsnoti ’schaben, rasieren’ tövével tartozik össze [...]

Az EWUng. szócikkírója feltehetően figyelmetlenül kezelte ezeket az adatokat, és az összetételben szereplő brusъ alakot azonosította a külön szóként használatos brusъ ’fenőkő, köszörűkő’ alakkal, holott az összetételbe nem ez került bele, és Kniezsa is csak azt állítja, hogy – etimológiai értelemben – összetartoznak. Az EWUng.-ot egyébként is az igen tömör, sűrített szócikkek jellemzik, úgy tűnik, a zanzásítás ezúttal túlontúl „jól” sikerült. Tagadhatatlan, hogy igen kínos hibáról van szó – ez azonban a tények reprezentálásába, nem feltárásába csúszott hiba.

A valóságban tehát arról van szó, hogy az eredetileg minden bizonnyal általános ’dörzsöl’ jelentésű igéhez járult az igekötő, és ebből vonták el a ’dörzsölő, törölköző’ főnevet, melyből aztán az általánosabb ’kendő’, illetve a ’szalvéta’ jelentésen keresztül alakult ki az ’asztalterítő’ jelentés. A magyarba már ebben a jelentésben került, először a 14-15. századból adatolt. A 18. században kialakult a mára el is avult ’térkép’ jelentése, a 19. században előfordult ’lepedő’ jelentésben is.

Források

Zoltán András: Széljegyzetek az „Etimológiai szótár”-hoz

Václav Máchek: Etymologický slovník jazyka českého

Олександр Савич Мельничук: Етимологічний словник українскої мови

illetve a cikkben külön is említett művek

Kapcsolódó tartalmak:

• Szláv szó-e a csiszár?
• Malom és molnár
• Esti kérdés
• Borostyán és borostyán
• Honnan jön a kaszroj?

Hasonló tartalmak:

• Az évszázad párbaja
• Derekas kérdés
• Ismét a keresztről
  és a kereszténységről
• Keresztény vagy keresztyén?
• Mi az ábra?

Hozzászólások (8):