0:05
Főoldal | Rénhírek
Elv, élv, érv, mérv, sérv, szerv, terv

Sérv, érv: hány tőről fakadnak?

Elvtelenül faragtak új kifejezéseket a nyelvújítók – később érveltek is ellenük, de addigra terveik megvalósultak, szavaik szervesen illeszkedtek a nyelvbe.

Kálmán László | 2014. július 25.

Pál nevű olvasónk kérdezi:

A sérv, mérv szavakban a szó végi -v főnévképző volt-e, és vannak-e még ilyen szavak? A terv lehet még ilyen.

Pál mindenképpen jól látja azt, hogy ezekben a szavakban a szóvégi -v nem a tőhöz tartozik, mint például a nyelv vagy a kedv szavakban (ezekről korábban már írtam ebben a rovatban). De hogy volt-e -v főnévképző a magyarban, az nem is olyan egyszerű kérdés. Mert volt ugyan, de csak a nyelvújítók eszelték ki, és csak néhány olyan szót tudtak sikerrel elterjeszteni, amit vele képeztek.

A -v képző ötlete talán éppen a sérv szóból származik. Ezt ugyanis egy mára már elavult, jóval a nyelvújítás előtt keletkezett sérvés ’sérülés’ szóból vonták el. Igaz, hogy a sérül és a sért szócsaládjának története nem indokolta a -v- jelenlétét, de analógia révén már régen kialakulhatott a sérül igealak sérszik változata, amit talán úgy ragoztak, mint a többi -sz-szel bővülő igét, például az alszik igét, így keletkezhetett (az alvás és társai mintájára) a sérvés. És aztán ebből vonták el a sérv szót a nyelvújítók.

A tüdősérv nem tüdős érv, de ütős érv: elvben a szerv helyzete műtét tervéhez vezet
A tüdősérv nem tüdős érv, de ütős érv: elvben a szerv helyzete műtét tervéhez vezet
(Forrás: Wikimedia Commons / Клеткин Максим Евгеньевич)

A többi példában, amelyeket Pál idéz, és még amiket én találtam, már egyértelműen a képző szerepét játssza a szóvégi -v. Például a terv szóban a tér, terül, terít szócsaládból kikövetkeztetett ter- tőhöz járul (azért ezt a tövet választották, mert az újkori latin planum ’terv’ szóból indultak ki, aminek a töve, a planus latinul ’sík, egyenes, sima’ jelentésű). A mérv ’mérték, arány’ szót (ma inkább csak a belőle képzett mérvű ’mértékű’ melléknevet és a vele alkotott mérvadó ’jelentős, tekintéllyel bíró’ összetételt használjuk) természetesen a mér igetőből, a szerv szót a szer ’sor’ szóból, az elv szót az elő és eleve szavakból kikövetkeztetett el- tőből, az élv szót az él tőből képezték (ami az eddigiekkel szemben ráadásul nem is névszói, hanem igei tő).

Végül az érv szónak különleges a története. Először ugyanis egy szószedetben megjelent az érik igéből képzett szóként, azzal a szándékolt jelentéssel, hogy ’erjesztő anyag’, de nem tudjuk, hogy valaha használta-e valaki szövegben ebben az értelemben. Aztán egy másik szószedetben is megjelent, de akkor már ’megokolás’ értelemben, azt viszont nem tudjuk, hogy ezt milyen tő alapján képezték. Talán az ér (elér, odaér stb.), ért, érdem, érvényes szavak valamelyike játszhatott szerepet az ötletben.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
6 éve 2014. július 25. 21:09
3 hun

igen, a -v az főnévképző, minte -a, -e, -u, -ü ...(az -i, -ó/ogh az melléknévképző)

-ü -u + -atum 3. -ild

-v + 1. -ad 2. -ez -let 3. -ez-et,-őd-és,-ett-ség

üdü/üdv üde üdül üdit

üdv-ez: üdvözöl, üdvözül

airu érv airatum érvelés

örv öv övezet heveder

orv-os -ul orum évad or év ore orr ort orom(:maradvány) ortu arc ortiel jelkép

ᚺ⊺ terv

teru terv teratum tervezés ᛒᛞᛅᛋᚺ϶⊺ᛜ϶ kiterjedés térsík

: terumin termelni/hozni terumihatna hozhatna termild termék

ᚺᛁ

szerv

szerid szerv szerild szerkezet szerum szervezet szeratum törvény szerataath szervezett

ᚺᛝ ᚺ○ᛝ ᚺ϶ᛝ

horgad hórihorgas horogdad horhács : hervad

horpad horvad

ᴅⴷ ᴅ϶ⴷ ᴅᛩⴷ

senyv, senyved

sínylik sínylődik

sanyar sanyad sanyarú sanyarog sanyargat

sanyvad

𐑋ᛁ

szenü szenv : szenvedés szenvedély

szenüdogin szenvelegni

szenütlan szenvtelen

ᛅ𐑋 ᛅʍ

nedü nedv ved víz

⊪ᴅ

nyelő nyelv

ᚺⴷ ᚺ○ⴷ ᚺ϶϶ⴷ

sérv (sérü): sért sérzik sérhüdt sérült sérlel sérelem sértelem

sorvad

dosh sérülés

sheer sor

(székely: SERÜ, (ser-ü) fn. tt. serü-t. A székelyeknél am. fonal, sodrat, egyszerűn : ser;

SER (2), fn. A székelyeknél am. a fonalnak, czérnának sodrása, egyes szálacskája, pl. midőn a sodrott czérna vagy fonal visszafelé sodródik vagy sodortatik, azt mondják : kiment a sere, azaz sodrata. E szónak származékai: seréb, bizonyos számú fonalakból álló kötés; máskép : zseréb, továbbá : serit = sodor, peder, serlik = sodródik, pederedik.

SERDÍT, (ser-d-ít) áth. m. serdit-étt, 1) Bizonyos szálas rostu testeket sodrás által fonallá, madzaggá alakít, vagy sodródó mozgásha hoz. A török nyelvben sírit am. czérna, szalag (Vambéry).

SÉR (2), önh. m., sér-t. valamije fáj. Mid sér ? (Szabó D.) azaz , mid fáj ? Sér a fejem, sér a kezem.

Rokonok mind érteményben, mind hangokban a sért szóval a csagataj sirt-mak, török

szirt-mak, a sérül szóval a csagataj siril-mak, török sziril-mak. (Vámbéry).

6 éve 2014. július 25. 20:41
2 Krizsa

Szerintem nem (biztos), de a héber sarwul = ruhaujj. Hát a sérv pont úgy néz ki. Igen, a W-vel, mert a héber ma is szépen megkülönbözteti a kétféle V betűt. Akkor? Akkor ez az O/U/W, ami még nemrégen (1-3 ezer éve?) csak O/U, vagy kissé más, de diftongus volt. Lásd pl. az angol one: uon. Azt bizony, hogy kétféle V van az eurázsiai nyelvekben és a magyarban is kettő volt, csak sajnos ma már nem írjuk őket kétféle betűvel, tudnia kellene egy nyelv-észnek.

Érv, Ervin. A hb. arev = jótálló. Érő, érou volt az az érv. A nyelvújítók még többet értettek a magyar nyelou / nyelő / nyelvhez:-).

6 éve 2014. július 25. 20:14
1 Tempesty

hahaha balfékke!

A sérv a sérülés szavunkkal azonos szótővel bír!

Érv XD LOL beSchzarok!