Sérv, érv: hány tőről fakadnak?
Elvtelenül faragtak új kifejezéseket a nyelvújítók – később érveltek is ellenük, de addigra terveik megvalósultak, szavaik szervesen illeszkedtek a nyelvbe.
Pál nevű olvasónk kérdezi:
A sérv, mérv szavakban a szó végi -v főnévképző volt-e, és vannak-e még ilyen szavak? A terv lehet még ilyen.
Pál mindenképpen jól látja azt, hogy ezekben a szavakban a szóvégi -v nem a tőhöz tartozik, mint például a nyelv vagy a kedv szavakban (ezekről korábban már írtam ebben a rovatban). De hogy volt-e -v főnévképző a magyarban, az nem is olyan egyszerű kérdés. Mert volt ugyan, de csak a nyelvújítók eszelték ki, és csak néhány olyan szót tudtak sikerrel elterjeszteni, amit vele képeztek.
A -v képző ötlete talán éppen a sérv szóból származik. Ezt ugyanis egy mára már elavult, jóval a nyelvújítás előtt keletkezett sérvés ’sérülés’ szóból vonták el. Igaz, hogy a sérül és a sért szócsaládjának története nem indokolta a -v- jelenlétét, de analógia révén már régen kialakulhatott a sérül igealak sérszik változata, amit talán úgy ragoztak, mint a többi -sz-szel bővülő igét, például az alszik igét, így keletkezhetett (az alvás és társai mintájára) a sérvés. És aztán ebből vonták el a sérv szót a nyelvújítók.
(Forrás: Wikimedia Commons / Клеткин Максим Евгеньевич)
A többi példában, amelyeket Pál idéz, és még amiket én találtam, már egyértelműen a képző szerepét játssza a szóvégi -v. Például a terv szóban a tér, terül, terít szócsaládból kikövetkeztetett ter- tőhöz járul (azért ezt a tövet választották, mert az újkori latin planum ’terv’ szóból indultak ki, aminek a töve, a planus latinul ’sík, egyenes, sima’ jelentésű). A mérv ’mérték, arány’ szót (ma inkább csak a belőle képzett mérvű ’mértékű’ melléknevet és a vele alkotott mérvadó ’jelentős, tekintéllyel bíró’ összetételt használjuk) természetesen a mér igetőből, a szerv szót a szer ’sor’ szóból, az elv szót az elő és eleve szavakból kikövetkeztetett el- tőből, az élv szót az él tőből képezték (ami az eddigiekkel szemben ráadásul nem is névszói, hanem igei tő).
Végül az érv szónak különleges a története. Először ugyanis egy szószedetben megjelent az érik igéből képzett szóként, azzal a szándékolt jelentéssel, hogy ’erjesztő anyag’, de nem tudjuk, hogy valaha használta-e valaki szövegben ebben az értelemben. Aztán egy másik szószedetben is megjelent, de akkor már ’megokolás’ értelemben, azt viszont nem tudjuk, hogy ezt milyen tő alapján képezték. Talán az ér (elér, odaér stb.), ért, érdem, érvényes szavak valamelyike játszhatott szerepet az ötletben.
igen, a -v az főnévképző, minte -a, -e, -u, -ü ...(az -i, -ó/ogh az melléknévképző)
-ü -u + -atum 3. -ild
-v + 1. -ad 2. -ez -let 3. -ez-et,-őd-és,-ett-ség
üdü/üdv üde üdül üdit
üdv-ez: üdvözöl, üdvözül
airu érv airatum érvelés
örv öv övezet heveder
orv-os -ul orum évad or év ore orr ort orom(:maradvány) ortu arc ortiel jelkép
ᚺ⊺ terv
teru terv teratum tervezés ᛒᛞᛅᛋᚺ϶⊺ᛜ϶ kiterjedés térsík
: terumin termelni/hozni terumihatna hozhatna termild termék
ᚺᛁ
szerv
szerid szerv szerild szerkezet szerum szervezet szeratum törvény szerataath szervezett
ᚺᛝ ᚺ○ᛝ ᚺ϶ᛝ
horgad hórihorgas horogdad horhács : hervad
horpad horvad
ᴅⴷ ᴅ϶ⴷ ᴅᛩⴷ
senyv, senyved
sínylik sínylődik
sanyar sanyad sanyarú sanyarog sanyargat
sanyvad
𐑋ᛁ
szenü szenv : szenvedés szenvedély
szenüdogin szenvelegni
szenütlan szenvtelen
ᛅ𐑋 ᛅʍ
nedü nedv ved víz
⊪ᴅ
nyelő nyelv
ᚺⴷ ᚺ○ⴷ ᚺ϶϶ⴷ
sérv (sérü): sért sérzik sérhüdt sérült sérlel sérelem sértelem
sorvad
dosh sérülés
sheer sor
(székely: SERÜ, (ser-ü) fn. tt. serü-t. A székelyeknél am. fonal, sodrat, egyszerűn : ser;
SER (2), fn. A székelyeknél am. a fonalnak, czérnának sodrása, egyes szálacskája, pl. midőn a sodrott czérna vagy fonal visszafelé sodródik vagy sodortatik, azt mondják : kiment a sere, azaz sodrata. E szónak származékai: seréb, bizonyos számú fonalakból álló kötés; máskép : zseréb, továbbá : serit = sodor, peder, serlik = sodródik, pederedik.
SERDÍT, (ser-d-ít) áth. m. serdit-étt, 1) Bizonyos szálas rostu testeket sodrás által fonallá, madzaggá alakít, vagy sodródó mozgásha hoz. A török nyelvben sírit am. czérna, szalag (Vambéry).
SÉR (2), önh. m., sér-t. valamije fáj. Mid sér ? (Szabó D.) azaz , mid fáj ? Sér a fejem, sér a kezem.
Rokonok mind érteményben, mind hangokban a sért szóval a csagataj sirt-mak, török
szirt-mak, a sérül szóval a csagataj siril-mak, török sziril-mak. (Vámbéry).
Szerintem nem (biztos), de a héber sarwul = ruhaujj. Hát a sérv pont úgy néz ki. Igen, a W-vel, mert a héber ma is szépen megkülönbözteti a kétféle V betűt. Akkor? Akkor ez az O/U/W, ami még nemrégen (1-3 ezer éve?) csak O/U, vagy kissé más, de diftongus volt. Lásd pl. az angol one: uon. Azt bizony, hogy kétféle V van az eurázsiai nyelvekben és a magyarban is kettő volt, csak sajnos ma már nem írjuk őket kétféle betűvel, tudnia kellene egy nyelv-észnek.
Érv, Ervin. A hb. arev = jótálló. Érő, érou volt az az érv. A nyelvújítók még többet értettek a magyar nyelou / nyelő / nyelvhez:-).
hahaha balfékke!
A sérv a sérülés szavunkkal azonos szótővel bír!
Érv XD LOL beSchzarok!