Sérv, érv: hány tőről fakadnak?

Elvtelenül faragtak új kifejezéseket a nyelvújítók – később érveltek is ellenük, de addigra terveik megvalósultak, szavaik szervesen illeszkedtek a nyelvbe.

Pál nevű olvasónk kérdezi:

A sérv, mérv szavakban a szó végi -v főnévképző volt-e, és vannak-e még ilyen szavak? A terv lehet még ilyen.

Pál mindenképpen jól látja azt, hogy ezekben a szavakban a szóvégi -v nem a tőhöz tartozik, mint például a nyelv vagy a kedv szavakban (ezekről korábban már írtam ebben a rovatban). De hogy volt-e -v főnévképző a magyarban, az nem is olyan egyszerű kérdés. Mert volt ugyan, de csak a nyelvújítók eszelték ki, és csak néhány olyan szót tudtak sikerrel elterjeszteni, amit vele képeztek.

A -v képző ötlete talán éppen a sérv szóból származik. Ezt ugyanis egy mára már elavult, jóval a nyelvújítás előtt keletkezett sérvés ’sérülés’ szóból vonták el. Igaz, hogy a sérül és a sért szócsaládjának története nem indokolta a -v- jelenlétét, de analógia révén már régen kialakulhatott a sérül igealak sérszik változata, amit talán úgy ragoztak, mint a többi -sz-szel bővülő igét, például az alszik igét, így keletkezhetett (az alvás és társai mintájára) a sérvés. És aztán ebből vonták el a sérv szót a nyelvújítók.

A tüdősérv nem tüdős érv, de ütős érv: elvben a szerv helyzete műtét tervéhez vezet
(Forrás: Wikimedia Commons / Клеткин Максим Евгеньевич)

A többi példában, amelyeket Pál idéz, és még amiket én találtam, már egyértelműen a képző szerepét játssza a szóvégi -v. Például a terv szóban a tér, terül, terít szócsaládból kikövetkeztetett ter- tőhöz járul (azért ezt a tövet választották, mert az újkori latin planum ’terv’ szóból indultak ki, aminek a töve, a planus latinul ’sík, egyenes, sima’ jelentésű). A mérv ’mérték, arány’ szót (ma inkább csak a belőle képzett mérvű ’mértékű’ melléknevet és a vele alkotott mérvadó ’jelentős, tekintéllyel bíró’ összetételt használjuk) természetesen a mér igetőből, a szerv szót a szer ’sor’ szóból, az elv szót az elő és eleve szavakból kikövetkeztetett el- tőből, az élv szót az él tőből képezték (ami az eddigiekkel szemben ráadásul nem is névszói, hanem igei tő).

Végül az érv szónak különleges a története. Először ugyanis egy szószedetben megjelent az érik igéből képzett szóként, azzal a szándékolt jelentéssel, hogy ’erjesztő anyag’, de nem tudjuk, hogy valaha használta-e valaki szövegben ebben az értelemben. Aztán egy másik szószedetben is megjelent, de akkor már ’megokolás’ értelemben, azt viszont nem tudjuk, hogy ezt milyen tő alapján képezték. Talán az ér (elér, odaér stb.), ért, érdem, érvényes szavak valamelyike játszhatott szerepet az ötletben.

Kapcsolódó tartalmak:

• Borzasztó szavakat képzők
• Lakodalmas kérdés
• Lövöldözés darabokban
• A magyar -ny végződések kalandos története
• Mi benne a turpisság?

Hasonló tartalmak:

• Sajnos vagy sem, a nyelv változik
• Kicsire adunk
• Malom és molnár
• Mi a köpc?
• Miért jogsi a jogsi?

Hozzászólások (3):