Kicsire adunk
Miért nem Laji a Lali, vagy Mihi a Misi? Miért lesz az Ignácból Náci? Hogyan jelenthet a szenya szendvicset és szemetet egyszerre? Hogyan menti meg a kaja a Paját? Most kiderül.
A magyarban kicsinyítő vagy becéző alakok képzésének sok módja van. Tehetjük a szó végéhez a -ka/ke, -cska/cske toldalékot (bárányka, egérke, fiúcska, tevécske), vagy elhagyva a végét használhatunk egy sor más végződést (Ann-us, Jan-kó, I-ca, Fer-i, En-ci, kom-csi, lib-si, nyu-szi, sze-nya, nyug-ger, pál-esz stb.).
(Forrás: levonoff.com)
Sámfa
Szavakat nem csak úgy képezhetünk, hogy a tőhöz hozzáteszünk egy toldalékot, aztán az eredmény lesz, ami lesz, hanem úgy is, hogy az eredményt bizonyos szempontból előre megszabjuk: a szót egy előre megadott sámfába (szakszóval templátumba) kényszerítjük.
A magánhangzó-harmónia miatt a magyarban a toldalékok nagy részének több alakja van. Hogy ne kelljen mind felsorolni, a változó magánhangzót nagybetűvel szokás jelölni: A=a/e, O=o/ö/e.
A magyarban például megfigyelhetjük, hogy a -gat-ra vagy -get-re végződő, a -gAt toldalékot tartalmazó igék legtöbbje három szótag hosszú. Ennek az az oka, hogy ha a tő egyszótagú, akkor a toldalék előtt van kötőhang (pl. varr-o-gat, kér-e-get), ha kettő, akkor nincs (pl. ígér-get, csavar-gat). Példatöveink mindegyike r-re végződik, tehát nem ez okozza a különbséget. Két szótagú ilyen igét nagyon keveset találunk, ezekben vagy csak az -At a toldalék – pl. éget, forgat (< forog) – vagy magánhangzóra végződik a tő, ami után mintha általában nem állhatna kötőhang – pl. béget, krúgat, ugat(?) –, csak abban az esetben, ha az ige alakjai között amúgy is van olyan, amelyikben a magánhangzót másik magánhangzó követi – pl. riaszt, és ezért riogat.
A hozzáértők tudják, hogy régebben volt egy mut ige is, de mivel ma már nem használjuk, a mai beszélők a mutogat-ot a mutat-tal kötik össze.
Talán a hallgat az egyetlen két szótagú kivétel: itt hallogatot várnánk. Ha a tő három vagy több szótag hosszú, akkor a toldalék előtt nincs kötőhang, viszont az eredmény is hosszabb lesz három szótagnál: pl. kísérletezget, filozofálgat. De van olyan eset is, hogy a tő rövidül, elveszt egy toldalékot: has-ít : has-ogat, hal-aszt : hal-ogat, mut-at : mut-ogat. (Ezeknek az igéknek másik, „szabályosabb” alakjuk is van: hasítgat, halasztgat, mutatgat.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Georges Jansoone (JoJan) / CC BY 3.0)
Vagyis, ha lehetséges, a -gAt toldalékos igéket a magyar igyekszik egy három szótagos sámfába szorítani. Ha túl hosszú a tő, akkor toldalék elhagyható belőle, de ha nincs ilyen, akkor nem erőltetjük a sámfát, hosszabb lesz a szó.
Kicsi sámfa
Négy kivételt találtunk: anyuci, apuci, babuci, kutyuli. Ezekben közös a középső szótag [u]-ja.
A kicsinyítő toldalékok egy része még szűkebb és szigorúbb keretet szab meg. Az [i]-re végződő kicsinyített vagy becéző alakok például szinte kivétel nélkül két szótagúak. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az egy szótagú szavakhoz csak hozzá kell tennünk az -i toldalékot: süni, combi. Néha azonban a tő magánhangzóját is rövidítjük: Pali, husi.
A két szótagú szavaknak viszont a második szótagját – vagy annak a végét a magánhangzótól kezdve – el kell hagynunk, még akkor is, ha az nem toldalék. Így lesz az Éva mellett Évi, a finom mellett fini, a Gábor mellett Gabi, a bárány mellett pedig bari. Figyeljük meg: a magánhangzó-rövidülés itt is megtörténhet, de nem tudjuk megjósolni, mikor. Sőt néha mindkét változat létezik: Mari, Mári. De még arra is találunk példát, hogy nyúlik a tő magánhangzója: speciális : spéci. (Több esetben felmerül, hogy a kicsinyített alak valójában jövevényszó. A spéci például a német spezi átvétele lehet, ahogy a suli sem az iskolából képződik.)
A kicsinyítő alak két magánhangzója között van, hogy érintetlenül maradnak a mássalhangzók: Tibor : Tibi, vacsora : vacsi, Antal : Anti. Ha a mássalhangzó-kapcsolat „bonyolult”, akkor egyszerűsödhet, az első és esetleg a második mássalhangzó megmarad, a többi kiesik: Andrea : Andi, Borbála : Bori. De nem mindig tudjuk megjósolni, hogy mi számít bonyolultnak, hiszen a Norbert : Norbi vagy a Barbara : Barbi esetében ugyanaz az [rb] megmarad, ami a Boriban egyszerűsödött. Ugyanígy az István : Isti esetén marad a [st], a testnevelés : tesi esetén viszont nem. A Zsolt gyakrabban Zsolti, míg a Zoltán Zoli, ugyanakkor előfordul a Zsoli és a Zolti is.
(Forrás: Wikimedia Commons / Joachim Müllerchen / GNU-FDL 1.2)
Azt sejthetjük, hogy a hasonló alakú szavakat is igyekszünk itt elkerülni, talán ezért nem lesz a Barbara Bari vagy a testnevelés testi. Annyi mindenesetre áll, hogy olyan mássalhangzó-kapcsolat nem maradhat az ilyen kicsinyítő alakokban, ami szó végén nem állhatna. (Micsoda szerencse, hogy van egy [rb] végű szó a magyarban, a szerb!) Furcsa az Olgi, mert [lg] végű közhasználatú szó nincs, a szólisták csak a ritkán hallott rivalg, uralg igéket hozzák. Ugyanakkor a sok [rg] végű városnév sem menti meg ezt a kapcsolatot: Gergely : Geri (nem Gergi), vagy akár Geci.
További szigor
Láttuk, hogy az [i] végű kicsinyített alakok [i] előtti mássalhangzói nem alkothatnak túl „bonyolult” kapcsolatot, ha ilyen állna ott, akkor egyszerűsítjük (Gabriella : Gabr-i, teknős : tekni), vagy teljesen lecseréljük (földrajz : földr-ci, fotbal : fotb-ci). (Nemrég találkoztunk azonban az ennek ellentmondó elvtárs : elvti párral is, úgy tűnik, az eli vagy az elvi egybeesése más szavakkal nem elfogadható.)
Mindezek fényében meglepő, hogy van olyan eset is, amikor a mássalhangzó-kapcsolatot „nehezítjük”. Úgy is mondhatjuk, hogy itt a toldalék nem csak -i, hanem -ci, -csi vagy -si. Ilyenkor a kapott kapcsolat vagy szó végén előforduló: Enikő : Enci, pulóver : pulcsi, vak : vaksi, vagy nem: repülő : repcsi (ez utóbbi eset jóval ritkább). Figyeljük meg, hogy a puli vagy a repi már másra foglalt, talán ez is okozza a mássalhangzó-átmenet hizlalását. (A repiben épp egyszerűsödött az eredeti mássalhangzó-kapcsolat: reprezentáció(s).)
Olyankor is „nehezítenünk” kell, amikor a mássalhangzó-átmenet túl „egyszerű” lenne. Ennek a szélsőséges esete, hogy nincsen mássalhangzó, ez egyáltalán nem fordulhat elő. Például a Bea nem lehet Bei (miközben Beus lehet), a Zoé sem lehet Zoi. A Noémi esetében sincs Noi, itt bővíteni kell a tövet: Noncsi. De a „könnyű” [j] sem fordul magában elő: Lajos : Lali vagy Lajcsi, tej : tejcsi vagy tejci. Sőt a [h]-t is többször elkerüljük: Mihály : Misi, Richárd : Ricsi, mostanában közismertté vált a Ráchel : Rasi is. (Igaz, van Johi és talán Tihi – Tihamér –, közneveknél pedig pihi, zuhi.) Ha ránk parancsolnak, hogy kicsinyítsük a lajhárt, alighanem lajhit mondunk, nem lajit, pedig a [jh] igazán nem mondható egyszerű mássalhangzó-kapcsolatnak.
(Forrás: Wikimedia Commons / Ken Mayer / CC BY 2.0)
A két szótagos keretbe nem csak úgy lehet belepréselni egy szót, ha a végét vágjuk le, hanem úgy is, ha az elejét. Ez főképp magánhangzóval kezdődő nevekkel fordul elő: Alfréd : Frédi, Ignác : Náci, Alexandra : Szandi, Annus : Nusi. De nem kizárólag: Cecília : Cili, Kornélia : Nelli.
Egy másik sámfa
A magyar palatális mássalhangzói a [ty], [gy], [ny] és a [j].
Kicsinyített nevek [a]-ra is végződhetnek. Érdekes megfigyelni, hogy az ilyen alakokban az [a] előtti mássalhangzó gyakran palatális lesz: Péter : Petya, Zoltán : Zotya (itt kimarad az [l] is!), Sándor : Sanya, szendvics/szemét : szenya, Pál : Paja (vagy Palya?).
(Forrás: Wikimedia Commons / kalesszin)
Mivel az [a] „kedveli” az előtte álló palatálist, itt már nem kell változnia a [j]-nek: Lajos : Laja. Megkozkáztatjuk, ennek az az oka, hogy több magánhangzó+[a] végű név van, amelyekben a két magánhangzó közé [j] lehet tölteni: Lea [leja], Dia [dija]. Ráadásul ettől függetlenül is találunk számtalan [ja] végű főnevet (pálya, Orsolya, kaja, gólya, maja, bója, tuja, rája). A [ji] végű szavak között viszont alig találunk toldalékolatlan főneveket (talán a Pompeji és a Hawaii kivétel, de ezeket is inkább [pompej]-nek, illetve [havaj]-nak szoktuk ejteni, továbbá van még két alig ismert falu neve, Mályi és Ópályi). Így tehát a magyar szókincs nem ad elég mintát a főnévi [ji] végződésre, szemben a [ja]-val.
Láthatjuk, hogy a kicsinyített alakok egy része többé-kevésbé kitapintható mintázatba illik. A fentebb említett -kA, -cskA toldalékokkal képzettek nem ilyenek, sőt azokat már kicsinyített alakokhoz is hozzátehetjük: Marika, Marikácska. Az egyéb kicsinyített alakok viszont szinte kivétel nélkül két szótagúak, és több megszorítás is kitapintható a két magánhangzójuk közötti mássalhangzókra. Mindez nem csak a magyarban van így: mintha a kicsinyítés esetén hasonló elvek érvényesülnének az emberi nyelvekben.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (16):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@marczy: A Veronkát nem is várjuk kétszótagúnak, hiszen ezt a -kA, -cskA toldalékosoknál nem várjuk (ld. a cikk első bekezdését). A Nelli csak a szó elejének a csonkolására volt példa, de egyébként láttuk, hogy az első szótag mgh-ja rövidülhet (Pali) és a középső msh is nyúlhat (Betti). Azt is említette a cikk, hogy több esetben nem világos, a kicsinyített alak átvétel-e (a "suli" biztos, hogy nem az "iskola" alakból jött létre, a "spéci" kérdéses).
Továbbra is úgy látom, azt gondolod, a cikk minden kicsinyített alakról be akar számolni, és azok létrejöttének szabályait megadni. Nem így van.
A Laji becenév általam ismert, nemrég elhunyt viselőjét hosszú élete során végig így hívták, ez persze a -ji kerüléséről valóban nem sokat mond.
A Nelli esetében kérdés, hogy más nyelvek (pl. a német vagy az angol) mennyiben befolyásolták a magyart. A ?Néli alakot én nem ismerem, ez volna a "szabályos".
Ezzel analóg a Patrícia > Patti, de Pati is.
Hasonló kérdések merülnek fel a Méri (<Mária/Marianna), Trészi (< Terézia) neveknél, de mivel ezek viselői középkorú nők voltak már a 80-as években is, nem 100%, hogy közvetlenül az angolból kerültek át a magyarba ezek a becenevek.
Az -i-s becézés tágabb kört fog át, mint a magyar nyelv, a szlovákban Alžbeta > Alžbi, de Alžbetka is, viszont csak a Jozef > Jožo, Michal > Mišo alakokat ismerem, a *Joži, *Miši alakokat nem, az ottani adataim tükrében már alárendelt szerepet játszik az -[č/ž]o, -(en)-ka, -ča stb.-hez képest.
A német osztrák-bajor dialektusai esetén Burgenlandból tudok adatolni direkt magyar átvételeket: Franz > m. Feri, ezen kívül ott létezik még pl. Kurt > Kurti, a Hansi elterjedtebbnek tűnik, de nyugatabbra már -erl, -l, ez utóbbi a bajorban kvázi szótagalkotó: Alexandra > Xandl.
A románban Constantin > Costi, Augustin > Gusti, Ciprian > Cipri stb. a magyarhoz hasonlóan.
A magyarra visszatérve elmondható, hogy a "kéttagúság" eléggé általános, viszont egyes esetekben mégis sérülhet még az -i becézés esetén is:
Veronika > Veroni (Mo., Szlovákia)
Dominika > Domini (ez utóbbi csak Szlovákia)
Veronika > Veronka (ált.)
A Laji becenév általam ismert, nemrég elhunyt viselőjét hosszú élete során végig így hívták, ez persze a -ji kerüléséről valóban nem sokat mond.
A Nelli esetében kérdés, hogy más nyelvek (pl. a német vagy az angol) mennyiben befolyásolták a magyart. A ?Néli alakot én nem ismerem, ez volna a "szabályos".
Ezzel analóg a Patrícia > Patti, de Pati is.
Hasonló kérdések merülnek fel a Méri (<Mária/Marianna), Trészi (< Terézia) neveknél, de mivel ezek viselői középkorú nők voltak már a 80-as években is, nem 100%, hogy közvetlenül az angolból kerültek át a magyarba ezek a becenevek.
Az -i-s becézés tágabb kört fog át, mint a magyar nyelv, a szlovákban Alžbeta > Alžbi, de Alžbetka is, viszont csak a Jozef > Jožo, Michal > Mišo alakokat ismerem, a *Joži, *Miši alakokat nem, az ottani adataim tükrében már alárendelt szerepet játszik az -[č/ž]o, -(en)-ka, -ča stb.-hez képest.
A német osztrák-bajor dialektusai esetén Burgenlandból tudok adatolni direkt magyar átvételeket: Franz > m. Feri, ezen kívül ott létezik még pl. Kurt > Kurti, a Hansi elterjedtebbnek tűnik, de nyugatabbra már -erl, -l, ez utóbbi a bajorban kvázi szótagalkotó: Alexandra > Xandl.
A románban Constantin > Costi, Augustin > Gusti, Ciprian > Cipri stb. a magyarhoz hasonlóan.
A magyarra visszatérve elmondható, hogy a "kéttagúság" eléggé általános, viszont egyes esetekben mégis sérülhet még az -i becézés esetén is:
Veronika > Veroni (Mo., Szlovákia)
Dominika > Domini (ez utóbbi csak Szlovákia)
Veronika > Veronka (ált.)
@marczy: Azt hiszem, félreérted: nem akartam minden lehetséges kicsinyító alakot felsorolni, csak mintákat, és azzal, hogy pl. ezt írom: Kornélia~Nelli, semmit nem mondok arról, hogy ne lehetne ezt a nevet ezer más módon is kicisnyíteni.
Az, hogy Erdélyben használják a Laji alakot, érdekes, de nem érinti azt, hogy Magyarországon láthatóan kerüljük a -ji végződést.
A Mihi (=Mihaéla) kicsinyítést nem ismertem, itt nyilván azt akarjuk elkerülni, hogy a Misivel egybeessen (ilyen példákat adok is). Ha egyszer már van Johi meg Tihi, akkor óhatatlan, hogy más nevekben is előforduljon a -hi. Viszont itt is láthatjuk egy korábbi -hi-kerülési stratégia nyomait.
Mónika > Móni, Moncsi (Bp.)
Ignác > Igi (Szeged)
Aztán nemcsak a Marcell és a Márton, hanem a Márk is lehet Marci.
Hát a cikk úgy látszik, nem volt épp túlzottan körültekintő:
ma ugyanis már léteznek a következő alakok is:
Lajos > Laji (Erdélyből)
a Noémi is újabban lehet Noi (netről), sőt Nóci.
A Kornélia lehet Koni is (+ hangkivetés, Szeged), míg a Kornit a Kornél becézéseként hallottam (Szombathely).
Valóban van Tihi (Nógrádi-Cakó: Segítség, ember!).
(Sőt Mihi is, bár nem a Mihály, hanem a nálunk rendkívül ritka női pár, a Mihaéla becézéseként fordul elő; netről).
Az -óci is létezik, bár nem túl produktív: link > linkóci; de *linkó nincs.
Az Ignác > Náci ma már nem túl szalonképes (de bőven a háború előttről Semmelweis Ignác > Semmel-Náci), de az Igi is létezik.
@Csabrendeki: emberre igen, kicsit eufemizáló. Szemét alak, de nem modom rá direktben, mert távolságot tartok.
-ka/ke, -cska/cske
-di -ishdi -kóci
-ci, -csi
-inciripinciri
.
szenya a szennyedék finomkodó jelzője.
@Csabrendeki: Én még ilyet nem hallottam. Valahogy a "hulladék" nem olyasmi, amit kicsinyíteni akarnánk.
@Fejes László (nyest.hu): Nem mond semmit, ez igaz. De nem is volt direkt megemlítve. bennem meg felmerült, ezért megemlítettem, megkérdeztem. De hát nem is kötözködni - szőrözni - akartam ;)
De most tényleg, mert már érdekel: van aki használja a "hulladék" jelentésre a "szenyát"?
@Janika: A "moncsicsi" szerintem gyárilag (japánul) ilyen, az nem kicsinyítés. Az más kérdés, hogy mivel egybeesik az alakja egy lehetséges kicsinyített alakkal, annak érzehetjük. A másik két alak nekem nincs meg.
@Csabrendeki: Arról van csak szó, hogy akinek a szenya jelenthet szendvicset (pl. nekem: melegszenya), annak a szen- és a szem- különbsége eltúnik, mert az -a előtt „szeret” palatális magánhangzó lenni. Máshol ez már eredetileg is olyan, pl. bonya < bonyolult, és ilyenkor lehet palatális az -i előtt is: bonyi (vagy bonyis).
@Csabrendeki: „Nem akarok szőrözni” Mond bármit is a cikk a „szemét” jelentéséről?
PS.: ja persze azért lehet ez érdekes, mert így kevésbé fordul elő jelentéskeveredés.
Nem akarok szőrözni, de a szenya/szenyó az én szókincsemben csak az "ellenséges, bunkó" értelemben vett "szemét" ("szemét alak") rövidítése/kicsinyítése/eufemizálása.
*Vidd le a szenyót!
De szenyó vagy!
(Vagy van aki használja a másik jelentésben is?)
"sőt azokat már kicsinyített alakokhoz is hozzátehetjük"
Sőt előfordul, a kicsinyítő toldalék megismétlése is: marcsicsi, moncsicsi, toncsicsi.
Talán a legaranyosabbak a már önmagukban is kicsit jelentő szavak további kicsinyítése.
kicsike, aprócska, iciri-piciri, icike-picike, icuri-picuri, törpike, törpicsek.