Miért szabálytalan a Jánosné?
Már a cikk címe is beugratós kérdés. Kiderül, hogy a jelenségek leírása néha nagyon könnyű, ám a magyarázatuk már nem olyan egyszerű. Már ha egyáltalán van.
Lola nevű olvasónk igen érdekes és messzire vezető kérdést tesz fel:
Böngészem az asszonynevek felvételi formáit, de egy kérdésemre még mindig nem találok választ, ezért is fordultam Önökhöz. Ha -e-re végződik a leendő férj neve, az változik-e a felvétel során? Gondolok itt pl. Fekete Sándorra, akinek neje Feketené lesz vagy Feketéné? Van erre valami hangtani szabály, vagy csak „ízlés szerint” működik?
Maga a konkrét kérdés inkább azért meglepő, mert személyes nyelvi intuíciónk szerint csak a Feketéné helyes. A gugli ugyan a keresre elsőre több mint 2500 találatot ad a Feketenére, de alaposabb utánajárással kiderül, hogy ez valójában csupán száz találatot jelent. Ezzel szemben Feketénére több mint százezer találat van (és ez a szám az alaposabb vizsgálat során sem módosul). Mindez azt mutatja, hogy ha a Feketené létezik egyáltalán, nagyon periferiális.
Mi a helyzet a keresztnevekkel? Úgy tűnik, hasonló a helyzet: a magyar weben 37 Endrenére jut több mint 55 ezer Endréné.
Korábban már Kálmán László írt arról, hogy az e ~ é váltakozáshoz hasonlóan működik az a ~ á váltakozás.Ebben az összefüggésben tehát azt is érdemes megvizsgálni, hogyan viselkednek az a végű tövek a -né előtt. Úgy tűnik, Vargané szinte pontosan annyi van, mint Feketené, Vargáné viszont több mint 130 ezer. A Bélanék száma sem éri el a százat, a Gyulanék száma is alig, míg a Bélánék száma 170000 körül van, a Gyulánék száma pedig a 200 ezret is meghaladja. Az arányok igen sokat mondanak, ráadásul feltételezhetjük, hogy az e-s, a-s alakoknak egy része csupán elírás.
Ezzel az első kérdést meg is válaszoltuk, ám az igazán érdekes dolgok még csak ezután következnek. Nyelvtani és nyelvtörténeti szempontból ugyanis egyáltalán nem természetes, hogy a tővégi a és e megnyúljon a -né elem előtt.
Azt bizonyára sokan tudják (vagy ha nem tudják, könnyen kitalálják), hogy a -né elem a nő szóval függ össze. Az uráli eredetű tő alakja valamikor a honfoglalás után *neγ lehetett (a γ itt a [g]-hez hasonló, annak a helyén képzett mássalhangzót, de nem felpattanó zárhangot, hanem réshangot jelöl). A *γ később különböző helyzetekben magánhangzóvá vált vagy kiesett. A *neγ alakban ü-szerűvé vált, és kettőshangzót (diftongust) alkotott az e-vel: *neü – ebből lett aztán a nő. A *neγem, *neγed, *neγe stb. birtokos ragos alakok sorsa kissé másként alakult: ezekben a *γ vagy j-vé vált, vagy kiesett, és a magánhangzók között így létrejövő rést (szakszóval hiátust) egy j töltötte ki: így jöttek létre a nejem, nejed, neje stb. alakok. A nő ma használt nőm, nőd, nője alakjai csak később jöttek létre, a toldalékolatlan nej alak pedig még később. (Hasonló folyamat játszódott le a fő ~ fej esetében is.) Az ilyen folyamatokat, amikor ugyanazon szó különböző alakváltozatait eltérő jelentésekben kezdik használni, jelentéshasadásnak nevezzük.
A -né talán az egyik alakváltozatból született. Nem kizárt, hogy a *neγ-nek volt *nei folytatója is, és ebből lett egy né alakváltozat. Az is lehet, hogy a nej elvonása már korábban is megtörtént, és ebből jött létre a né alakváltozat. Akárhogy is, ez a né elvesztette önálló használatát, és csak a ma ismert kötött helyzetében kezdett megjelenni.
A né tehát eredetileg önálló szó volt, és van okunk feltételezni, hogy eredetileg összetételszerű kapcsolatot alkotott azzal a férfinévvel, amelyhez kapcsolódott. Csakhogy az összetett szavak összetételi határain soha nincs olyan nyúlás, mint amilyet a mai -né előtt talpasztalunk. Az almamag mellett nincsenek olyasmi kapcsolatok, mint az *almámag lenne. Mi több, a toldalékoknál sem kötelező a nyújtás (almaként, és nem *almáként), egyes esetekben ingadozás van (alfaszor ~ alfászor), máskor viszont a két alak egészen mást jelent, bár a toldalékok alakja azonos (utcai – utcái).
(Forrás: Wikimedia Commons / Böhringer Friedrich / CC BY-SA 2.5)
Nincs meggyőző magyarázat arra, miért kezdte el a -né kiváltani az a és az e megnyúlását. Talán arról van szó, hogy viszonylag ritkán kapcsolódott ilyen tövekhez, és a többi használati körében az olyan toldalékokhoz tűnt hasonlatosnak, melyek kiváltják a nyúlást. Ennek részletei azonban nem világosak.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.) szerint „a képző sokáig megőrizhette önállóságát”, és ezt egy olyan szerkezettel kívánja igazolni, melyben a név előtt álló jelző nem a feleségre, hanem a férjre vonatkozik: egy nehaÿ kenderes ianosne (olvasd: néhai Kenderes Jánosné) formáról van szó, mely aláírásként szerepel – a néhai tehát csak Kenderes Jánosra vonatkozhat. (Ma a szerkezetet úgy értelmeznénk, hogy a feleség az, aki elhunyt.) Ez azonban kevéssé meggyőző példa, hiszen a doktor Kenderes Jánosné forma akkor használatos, ha a férj doktor – ha a feleség rendelkezik doktori fokozattal, Ha a férj és a feleség is doktor, akkor ezt a doktor Kenderes Jánosné doktor névformával szokás jelölni, ami persze elég rémisztő szerkezet, de nyelvészetileg nem jelent további érdekességet. akkor Kenderes Jánosné doktor forma használatos: ami persze meglehetősen furcsa, hiszen nem -né-s nevek után sosem kerül a doktor. (Legalábbis mint tudományos fokozat megjelenése, a Kenderes doktor pl. csak orvos lehet, jogász vagy PhD nem).
A TESz. ugyan egyszerűen képzőnek nevezi a -né elemet, pedig elég sajátosan viselkedik a képzők között. kapcsolódhat ugyanis teljes névhez (Kenderes Jánosné), vezetéknévhez (Kenderesné), de nem kapcsolódhat vezetéknév nélküli keresztnévhez (*Jánosné). Ez azért meglehetősen furcsa a magyar toldalékok között – igaz, hasonló esetet azért találunk. A -(j)Ú képző csak olyan főnevekhez kapcsolható, melyekhez melléknév vagy számnév csatlakozik (nagy szemű, tizenhárom lábú), vagy olyan főnévhez, amely összetett (tojásfejű), de nem kapcsolódhat melléknévi vagy számnévi jelző nélkül álló egyszerű főnévhez (*a szemű juhász, *a lábú szék, *a fejű sárkány – de nincsen *nagyú vagy *tizenháromú sem).
(Forrás: múlt-kor)
Azt, hogy a puszta Jánosné-féle formák nem használatosak, semmi általánosabb elv nem indokolja – egyszerűen nyelvszokásról van szó. A nyelvtan lényegében ilyen nyelvszokásokból áll össze: az általánosabb szabályokról akkor szoktunk beszélni, ha a különböző elemekhez vagy szerkezetekhez kötődő szokások hasonlóak (Lola az ízlés szót használja, de az ilyen értelemben vett ízlésünket az határozza meg, hogy milyen szokások uralkodnak a beszélőközösségben.). Hangtani szabályokról itt azért sem beszélhetünk, mert az csak a látszat, hogy az általánosabb szabályokból következnek az apróbb jelenségek – a valóságban épp a fordítottjáról van szó. Ha nem így lenne, nem viselkedhetnének úgy toldalékok, mint a -né.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (21):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
Néhány kóbor megjegyzés:
- A "doktor Kenderes Jánosné"-ben azért a "doktor" a férj hivatalos, személyi igazolványban szereplő nevének a része és nem "normál" jelző, és épp úgy működik, mint a "Szentiványi Szabó Péter Gáborné"-ban, ahol szintén nem vetődik fel, hogy a Szentiványi férj nélkül is a nejhez tartozna. A "professzor Kenderes Jánosné" ezzel szemben legalább elméletileg lehet professzor asszony. A "sima" jelzős "vörös Kenderes Jánosné" kifejezésben már egyértelműen a nej a vörös, nem a férj (ill. persze az is lehet szintén vörös, de az ebből a kifejezésből nem derül ki). (A "Kenderes Jánosné doktor"-t azért inkább kényszermegoldás volt azoknak a nőknek, akikből a törvény még automatikusan Kenderes Jánosné-t csinált a házasságkötéskor, míg ők a legalizált párkapcsolat mellé is saját doktort akartak.)
- Mihelyt nem nagyon formális a szituáció, a "Kenderes Jánosné" sehogysem "működik" névként, hiszen személyesen vagy telefonon még magázva sem használjuk a vezetéknevet (legalább amióta kiveszett a "Kenderesné elvtársnő"). Munkahelyi/szakmai környezetben a Kenderes Jánosnéból karót nyelt magázódós viszonyok között is azonnal Kenderes Krisztina lesz. Nem egy Kenderes Jánosné írásban is Kenderes Krisztinaként fogja szerepeltetni magát, sőt a Kenderesné Komlós Krisztinák is egyre inkább lehagyják a -né-s vezetéknevüket (kivéve, ha nagyon tucatnevük van.) Ha nem teszi, arra számíthat, hogy a kollégái redukálják a vezetékneveinek a számát, esetleg felváltva lesz Kenderes Krisztina és Komlós Krisztina. Ergo a hivatalos iratokon kívüli való életben egyszerűen nincsenek Kenderes Jánosnék.
- Közben felvetődött bennem annak a szituációnak a sajátos bája, amikor az elvált, de asszonyneves nőtől a második házasságkötéskor az anyakönyvvezető megkérdezi, hogy "Kenderes Jánosné, férjül veszi-e az itt jelen lévő Kovács Pétert?"
@aphelion: Illetve a pápáknak és az uralkodóházak tagjainak a magyarban is a keresztnevét használja minden regiszter. Ha Ferenc pápának sikerülne kibuliznia, hogy házasodhassanak a pápák, akkor könnyen előfordulhatna, hogy a feleségét a magyar sajtó "Ferencné"-ként emlegetné ;)
@Áron81: Hát az, hogy pont a sima keresztnév nem számít formálisnak, az azért többé-kevésbé a véletlen műve. Más országokban máshogy is tud lenni, lásd pl:
en.wikipedia.org/wiki/Icelandic_name#Cul...ow_to_address_people
en.wikipedia.org/wiki/Eastern_Slavic_nam...oms#Forms_of_address
@aphelion: Igen, ez is egy lehetőség. De így sem igaz a cikknek az az állítása, hogy szokáson múlik, mert az nem véletlen, hogy a formális regiszterben nincsen "János" stb., hanem a definíciójából következik. Ha ugyanis benne lennének ezek a nevek, már nem lenne többé formális.
Szerintem itt egyszerűen arról van szó, hogy a formális nyelvben eleve csak a "Kovács" és "Kovács János" alakok fordulnak elő, a sima "János" informális -- a -né képző pedig csak a formális regiszterek eleme, amúgy vagy azt mondjuk hogy "a Jancsi bácsi felesége" vagy azt hogy "a Juliska néni" ;)
A cikk utolsó bekezdése egészen hibás következtetéseket von le: "Azt, hogy a puszta Jánosné-féle formák nem használatosak, semmi általánosabb elv nem indokolja" De igen, mégpedig két szabály indokolja, az egyik specifikus, a másik általánosabb: 1. a -né a személynév kétféle rövidebb alakja (Kovács, János) közül a vezetéknévhez kapcsolódik. 2. Lexikai blokkoklás: "egy az adott jelentésben a lexikonban már rögzült másik szó megléte megakadályozhatja a produktív szabály működését" (vagyis mivel már rögzült a "Kovácsné", nincs "Jánosné". A 2-es közismert a morfológiában, az 1-es specifikus, de ettől még általánosan érvényes a toldalékolt alakokra. Egyébként a többelemű személyneveknél az a morfológiai szabály működik, hogy a -né toldalék az utolsó szóhoz járul - ezért nincs pl. idegen nevekben olyan, hogy "Billné Clinton", csak olyan, hogy "Bill Clintonné", pedig pont fordítva, az előbbi lenne a logikus a "Kovács Jánosné" mintájára. Itt sem a szokás illetve a mintakövetés (analógia), hanem a szabály működése figyelhető meg.
"Hangtani szabályokról itt azért sem beszélhetünk, mert az csak a látszat, hogy az általánosabb szabályokból következnek az apróbb jelenségek – a valóságban épp a fordítottjáról van szó." Ennek semmi alapja nincs, hiszen a legtermészetesebb feltevés az, hogy a látszólagos szabályszerűség az valódi szabályon alapul. A -né esetében arról van szó, hogy ez a toldalék a lexikonban meg van jelölve mint ami előtt megnyúlik a tővégi a és e. Ez a lexikális jegye az egyetlen önkényes, és nem szabályszerű dolog vele kapcsolatban. Minthogy meg van jelölve, a beszélő a beszédprodukcióban a szóképzés során tudattalanul lefuttatja a "Béla+né"-n és az összes többi -né képzős szón az általános nyújtó szabályt. Azt, hogy itt nagyon általános szabály működik nem pedig szokás, egyrészt a kitalált nevek toldalékolása is alátámasztja, másrészt az is bizonyítja, hogy nem létezik olyan toldalék a magyarban, ami csak a tővégi a-t nyújtaná meg, az e-t nem, vagy fordítva. Ha a szokáson alapulna a toldalékolás, ennél sokkal vegyesebb képet várnánk (kizárhatjuk az utcai- utcáit, mert ott két eltérő jelentésű toldalékról van szó, amik alakilag egybeesnek): 1. -á -é toldalékok 2. -a -é toldalékok. 3. -á -e toldalékok 4. ingadozó tővégi magánhangzóval előforduló toldalékok.
@kisbuddha: László, van egy kérdésem ezzel kapcsolatban. Ilyen esetben mi a vezetéknév és mi az utónév? A vezetéknév nyilván a Fekete. Az utónév az Árpád Gáborné, vagy a Gáborné? Mi volt a leánykori nve? Mondjuk Ilona. De mi a mostani neve? Az Ilona már nem a neve? Most már Árpád Gáborné? Vagy Árpád? Vagy Gáborné? :)
Fekete Árpád Gáborné? Nekem ezek a furák, a munkámban gyakran találkozom ilyennel. Nekem ez átgondolatlan, ügyetlen választásnak tűnik - miközben tudom, hogy egy időben szinte kizárólag ez volt az elfogadott. Sok ilyen van, nem mondhatom, hogy nem helyes. Viszont nagyon ügyetlennek tartom, főleg 30-40 éves hölgyeknál.
@mederi: Az é számtalan esetben nem illeszkedik: -ként, -ért. A magyar magánhangzó-harmóniáról, a semleges magánhangzókról számtalanszor írtunk már, keress rá.
@Túlképzett Tanyasi Troll: „Bár én semmiképp nem gondolnám, hogy a magyar nyelvnek a törökkel bármilyen rokonsága lenne” Vagy az angollal: óangol weg > mai angol [wej] ☺
De ha még "lóg is Pista nyakán" (nem kívánatos a haverok szerint), akkor "Pistán(j)é".. :)
A "-né" viselkedése kísértetiesen olyan, mint a "-jé", ha a magánhangzó illeszkedést nézem..
Azt mondom, hogy "kardjá(j)é", de "szem(j)éjé" <---Már "bukfenc!"..
Ahogyan a "Golyó Pistá(j)é", vagy Endré(j)é.. Itt sincs illeszkedés.
-Ha lehet a "-ná(l)/ -né(l)" is speciális esetben "labilitás", ez akkor igaz..
Pl. "A Pistáná(l) élő fehérnép a Pistá(j)é." (j=n)--> "Pistáné".. :)
@Sultanus Constantinus: Van történeti ë > ö változás, de é > ő-vel még nem találkoztam.
@Túlképzett Tanyasi Troll: „Miért lenne logikusabb az, hogy a labiális mozzanat már később, a nejnél jelentkezzen be?” Jaj, de jó, végre egy gondolkodó olvasó, aki a hangváltozásokban nem csak a > két oldalára írt betűket látja, hanem az is érdekli, hogy mi van mögöttük! Köszönöm!
@Túlképzett Tanyasi Troll: Igen, a román /o/ > /o̯a/ lényegében ugyanaz, mint a spanyol /o/ > /ue/. Ha esetleg érdekel, pár éve írtam részletesebben is az újlatin diftongizáció kezdetéről és okáról: www.elmexicano.hu/2013/08/hogyan-valt-az...-kettoshangzova.html
@Sultanus Constantinus: Ja, persze, elméletileg elképzelhető lenne a diftongizáció is (angolban is volt /ɔː/ > /oʊ/, románban is volt /o/ > /o̯a/), de a mai magyar köznyelvben nem nagyon vannak diftongusok, a "nyelvemlékek" szerint meg, úgy tűnik, korábban voltak.