PowerPoint, Power Point, Powerpoint?
Mi minden be nem fér két szó közé? A szóköz billentyű tág teret nyit: ennek köszönhetően elmondhatjuk, mi is az a helyesség, milyen hiányosságai vannak az amúgy túlszabályozott magyar helyesírásnak, illetve mit gondolunk méltóságról és méltatlanságról.
Nemrég megjelent cikkünkban a Power Pointról írtunk. Rendszeres facebookos kommentelőnknek azonban ez nem tetszett. A következőket írta:
A PowerPoint neve egybeírandó, a második P is nagybetű. Terméknév, így kell írni, kész. Következetesen rosszul van írva az egész cikkben; ez a Nyest színvonalához méltatlan hiba :(
Igaza van-e olvasónknak? Részben igen, valójában azonban nem. Miért?
(Forrás: Wikimedia Commons / TZM / CC BY-SA 2.0 Austria)
Igaza van abban, hogy márkanévként a PowerPoint a szokásos, a Microsoft így írja, és magyar nyelvű szövegekben is így találkozunk vele. Utólag visszagondolva tehát készséggel elismerjük, hogy talán jobb lett volna úgy írni. Az Osiris Helyesírása (OH., 222. o.) is ezt írja:
Tekintve, hogy a márkanevek jogilag védettek, alapvetően a bejegyzésükkor rögzített írásmódot kell követni: AL-KO, MiZo.
Csakhogy ez az érvelés sántít. A márkanevek jogi védelme azt jelenti, hogy az adott márkanevet más nem használhatja, nem pedig azt, hogy a törvény ereje kötelez minket arra az írásmódra, ahogy azt bejegyezték. (Arról nem is szólva, hogy a márkanév védelme a hasonló alakokra is kiterjed, tehát nem fordulhat elő, hogy a Pörgőtű márkanév mellé bejegyzik a PörgőTűt, a PörgőTŰ-t vagy a PÖRGŐtűt is. Valójában tehát a nagy- és kisbetűk használatának nincs olyan megkülönböztető szerepe, amely miatt szigorúan be kellene tartani az írásmódjukat.) Nem túl szerencsés a megfogalmazás azért sem, mert azt a benyomást kelti, hogy a helyesírási szabályzat és a jogszabályok valamilyen viszonyban állnak egymással – a helyesírási szabályzat azonban nem törvény, nem kell betartani!
Éppen ezért helyesebb lenne, ha a tanácsadó azt írná, hogy célszerű, tanácsos az ilyen írásmódot megtartani – még akkor is, ha az ellenkezik a helyesírási szabályokkal. Márpedig az olyan márkanevek, mint a PowerPoint, az iPad vagy ePower, bizony, ellenkeznek.
Mit mond a helyesírási szabályzat?
Itt máris meg kell jegyeznünk, hogy a tulajdonnév nem nyelvészeti fogalom: nyelvészeti kritériumok alapján nem lehet elkülöníteni a közneveket és a tulajdonneveket. Ráadásul a tulajdonnevekről hol úgy beszélnek, mintha azok a főnevek egy alcsoportját alkotják, hol meg terjedelmes szószerkezeteket is tulajdonnévnek neveznek: Fővárosi Állat- és Növénykert.
Tulajdonképpen semmit. A magyar helyesírás szabályai számára egyszerűen nem léteznek olyan szavak, amelyekben kisbetűt nagybetű követ. A kis- és nagybetűk használatával a 143.–153. pontok foglalkoznak, de ezek eleve csak kezdőbetűkről beszélnek! Igaz, a 143. pont rögtön leszögezi, hogy a tulajdonnevekre más szabályok vonatkoznak, úgyhogy léphetünk is tovább.
A tulajdonnevek írásáról a 154.–201. pontok foglalkoznak. Számunkra a 193. és 194. pontok az érdekesek, mert ezek foglalkoznak a márkanevekkel. A 193. pont azt mondja ki, hogy
Gyártmányoknak, termékeknek, készítményeknek márkanévként használt elnevezését, annak minden tagját nagy kezdőbetűvel írjuk: Ultra (mosópor), Trabant (gépkocsi), Fabulon (arckrém), Vegacillin (gyógyszer); Alfa Romeo (gépkocsi), Coca-Cola (üdítőital); stb.
Ezen kívül ez a pont mondja ki, hogy ha a termék megnevezésére szolgáló szó nem márkanév, kisbetűvel írandó (bár nem egészen világos, erre mi szükség van).
(Forrás: nyest.hu)
A 194. pont viszont egészen más kérdéssel foglalkozik, így ezt most nem tárgyaljuk. Tulajdonképpen joggal várhatnánk, hogy a helyesírási szabályzat jegyezze meg: a márkanevekben a köznevekétől, sőt, a legtöbb tulajdonnévtől eltérő megoldások is előfordulhatnak – itt nevesíthetné is a PowerPoint és az iPad esetét. Ne felejtsük el azonban, hogy jelenlegi helyesírási szabályzatunk 1984-ben lépett életbe, és ekkor hasonló márkanevek még a nagyvilágban sem igazán fordultak elő, nemhogy Magyarországon. (Nem tudunk arról, hogy a készülő új helyesírási szabályzat ebben a tekintetben módosulna-e – a módosítgatások zárt ajtók mögött folynak.)
Igaz, már ekkor sem voltak teljesen ismeretlenek azok a szavak, melyekben kisbetűt nagybetű követ: ilyenek a Mc-, Mac-, O’- stb. előtagú nevekben fordultak elő már akkor is. A személynevek írásáról szóló 155–171. pontok azonban ezekről sem szólnak. (Egyedül a 201. pont említi a makadámutat, de ezen a probléma aligha demonstrálható.) A 207.–210., illetve a 214. pont kifejezetten az idegen nevek helyesírásáról szól, de a szóbelseji nagybetű problémájára a 214. pont sem tér ki. Igaz, leszögezi:
A latin írású nyelvek tulajdonneveiben általában változtatás nélkül követjük az idegen írásmódot [...]
– azt azonban nem mondja meg, hogy mi van az „általában”-on túl, milyen kivételek fordulhatnak elő. Szó belseji nagybetű egyik esetben sem fordul elő.
Térjünk vissza még egy pillanatra a 193. pontra! Itt lehetőség lenne arra is, hogy leszögezzék azt, amit az OH. is tanácsol: a márkanevet írjuk úgy, ahogy az be van jegyezve. Miért nem gondoltak erre korábban? Azért, mert elvileg csak olyan tulajdonnév jegyezhető be Magyarországon, amely megfelel a magyar helyesírás szabályainak (más kérdés, hogy ki ügyel erre), és akkoriban a külföldi márkanevek még jóval kevesebb szerepet játszottak – és nem jellemezte őket az az írásbeli játékosság, amely ma gondot okoz: az idegen márkanevek írásához jól megfeleltek az idegen szavak leírására (vagy átírásásra) vonatkozó általános szabályok.
A nagy renitensek
A kisbetűt követő nagybetű tilalma annyira erős a magyar helyesírásban, hogy elvben még a rövidítésekben és betűszókban sem fordulhat elő (276–287)! Az alábbiakban csak az egy szóba írandókkal foglalkozunk. Ezeknek lényegében három típusa lehetséges: 1. Az első betű nagy, a többi kicsi (mozaikszavak: Ofotért – Optikai, Finommechanikai és Fotocikkeket Értékesítő Vállalat); 2. csupa nagybetű (tulajdonnévi betűszók: BKV – Budapesti Közlekedési Vállalat, egyes szaknyelvi köznevek rövidítései: DNS – dezoxiribonuklein-sav); 3. csupa kisbetű (köznévi betűszók: tsz ~ téesz – termelőszövetkezet, köznévi rövidítések: rkp. – rakpart, köznévi összevonások: kisker – kiskereskedelem).
A kisbetűt követő nagybetű elkerülésére szolgál a 8. pont is, mely kimondja:
A csupa nagybetűkben írt betűszókban a többjegyű betűk minden jegyét naggyal írjuk: KISZ, CSKP, GYSEV stb.
Kivételes azonban a délnyugat (DNy) és északnyugat (ÉNy) rövidítése. Vajon ha a magyarban nyugatdél és nyugatészak lenne, akkor ezek rövidítése NyD, illetve NyÉ lenne? Szintén kivételként említi a szabályzat a Helyesírási tanácsadó szótár HTSz. rövidítését. De vajon vanank-e még hasonló kivételek? Vannak bizony, és nem is akárhol!
- AkH. – A magyar helyesírás szabályai (valójában inkább az akadémiai helyesírás rövidítése – de az nem is cím!)
- ÁNyT. – Általános Nyelvészeti Tanulmányok
- ÉKSz. – Magyar Értelmező Kéziszótár
- EMNyF. – Egyetemi Magyar Nyelvészeti Füzetek
- ErdMúz. – Erdélyi Múzeum (folyóirat)
- ÉrtSz. – A magyar nyelv értelmező szótára
- FgrRok. – Finnugor rokonságunk
- MMNyR. – A mai magyar nyelv rendszere
- MNy. – Magyar Nyelv
- MNyj. – Magyar Nyelvjárások
- NyA. – A magyar nyelvjárások atlasza
- NyF. – Nyelvészeti Füzetek
- NyK. – Nyelvtudományi Közlemények
- NytudÉrt. – Nyelvtudományi Értekezések
- ÓMOlv. – Ómagyar olvasókönyv
- OrmSz. – Ormánsági szótár
- SzófSz. – Szófejtő szótár
- TESz. – A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
stb. Ezek a magyar nyelvtudományi szakirodalomban használt rövidítések, egyesek ma is úgy hiszik, hogy az az igazi szakember, aki ezeket fejben tartja. Látható tehát, hogy maguk a nyelvészek egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy az általuk leginkább használt rövidítések megfeleljenek a helyesírási szabályoknak. (Más kérdés, hogy e rövidítések egy része már a mai szabályozás előtt kialakult – viszont a szabályozást is lehetett volna úgy alakítani, hogy figyelembe vegye a már kialakult szokást.
Akkor mi a helyes?
A probléma világos: van egy adott írásforma, de az nem felel meg a magyar helyesírás szokásainak. (A fent bemutatott példák ellenére sem.) Vagy nem törődünk ezzel, és megőrizzük az írásformát, vagy törődünk, de akkor meg kell változatnunk a megszokott alakot.
Természetesen olvasónknak igaza van abban, hogy a PowerPoint írásmód helyes, még talán abban is, hogy ez a leghelyesebb. De abban már nem, hogy „így kell írni, kész”. Nem tartható helytelennek a Power Point sem. Szerzőnk talán végiggondolta, talán csak érezte, de nem akarta használni ezt a magyar helyeírástól idegen formát. Éppen ezért úgy döntött, hogy a szóbelseji P elé tesz egy szóközt. Ezzel sehol nem sértette meg a magyar helyesírás szabályait, sőt! Hasonlóképpen megtehette volna, hogy a szóbelseji nagy P-t kicsire cseréli. Ezzel szintén megsérti az eredeti írásmódot, de létrehoz egy szabályos, a magyar helyesírásnak megfelelő alakot. Ez sem lenne a szabályok ellen való, hiszen – mint láttuk – ez szabályozatlan terület. A szerkesztő ezzel tisztában volt, és úgy döntött, elfogadja a szerző megoldását. Dönthetett volna másképp is, és akkor sem hibázott volna. Ezt a kérdést nem csupán mi látjuk így.
(Ez a probléma azért érdekes, mert emlékeztet a nyelvészet egy ma divatos ágára, az optimalitáselméletre. Az optimalitáselmélet szerint a nyelvben több, egymásnak ellentmondó szabály is van, csakhogy ezek a szabályok megszeghetőek. A szabályok sorba vannak rendezve aszerint, hogy melyik az erősebb. Ha több lehetséges, de a szabályoknak ellentmondó megoldás van, akkor az „nyer”, amelyik a leggyengébb szabályt szegi meg. Egyénenként azonban eltérhet, hogy melyik szabály erősebb, melyik a gyengébb – ezért különböznek a nyelvváltozatok.)
Méltóságról és méltatlanságról
A nyest a nyelvi tolerancia mellett foglal állást, akár szóbeli, akár írásbeli megnyilvánulásról van szó. Természetesen felfigyelünk arra, ha valaki szokatlan, a mienkétől eltérő módon beszél vagy ír, de számunkra ez azért érdekes, mert szeretnénk meglátni az okát – számunkra ez a nyelvről mond valamit, és nem az emberről. Arra a kérdésre, hogy az adott jelenségnek az adott személynél mi az oka, csak a személy közelebbi megismerésével lehet válaszolni. Lehet, hogy az illető sokkal tudatosabban döntött valami mellett, amit mi hibásnak tartunk, mint mi magunk valaha a dolgon elgondolkodtunk volna.
Igen, vannak esetek, amikor a nyelvhasználatból arra lehet következtetni, hogy az illető az adott kérdéskörben nem járatos – de mégsem elegáns ezzel támadni. Pláne nem pusztán ezzel bizonygatni, hogy a másiknak nincs igaza. (Olvasónk ilyen szempontból viszont a lehető legkorrektebben járt el, hiszen más kifogásokat is megfogalmazott. Akit érdekel, keresse meg Facebook-oldalunkon. Sajnos olvasónk időközben törölte a kommentjeit.)
Úgy véljük, a nyesthez méltatlan az lett volna, ha valakinek valamilyen helyesírási vagy „nyelvhelyességi” „hibát” vágunk a fejéhez. Mi inkább azt szeretnénk, ha olvasóink – nemcsak a nyesten, máshol is – egy az általuk megszokottól eltérő nyelvi vagy helyesírási megoldással találkoznak, akkor ez elsősorban kíváncsiságukat keltené fel, és előbb kérdeznének, s csak utána ítélkeznének. Ha ítélkezni szükséges egyáltalán...
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (27):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
katpol.blog.hu/2010/09/04/knn_death_by_powerpoint_az_ezredes_kiborul
@majtos: Hát persze, elvégre a munkáltatód éppúgy kötelezhet a helyesírástól való eltérésre, mint annak követésére.
@Angry Bird: semmire sem. csak megállapítottam, hogy rám nézve kötelező (napi nyolc órában) a PowerPoint-ot így írni, nem pedig power point-nak. És mivel én ezzel a helyzettel találkozom többnyire, ezért általánosítottam. Mint mindenki más.
@majtos: Ez most mire érv? (Azon kívül, h a cég béna nevet választott?)
@Angry Bird: egyébiránt a PowerPoint-hoz, és írásához visszakanyarodva (ami szerintem a közigazgatásban bizonyára fontos lehet) - épp most kaptam egy levelet, ami ilyen korrekciót tartalmaz: egy cég úgy írja egy bizonyos termékét, hogy WellCome. Én korábban naivul kijavítottam Well Come-ra, mert azt tudtam, hogy nem a welcome elírása, és tessék! tehát a tény az, hogy nekem is ügyelnem kell a cégek, termékek helyes írására.
@majtos: Ó, nekem bevált, engem nem zavar a kosz.
Nem tudom, hogy a cirokseprű egy kategória-e a porszívóval. De talán van itt valaki, aki a közigazgatásban dolgozik, és meg tudja mondani.
@Angry Bird: ezek szerint neked bevált! tudtommal már csak az Ázsia Centerben kapható.
(ha Kiss Kati nem porszívót, hanem történetesen egy korszerű cirokseprű-fajtát fejlesztett volna, és a kisKati védjegy erre a termékre nem terjed ki, akkor sikerült volna Katinak a védjegyoltalom bejegyzése?)
@majtos: Köszönöm! Azt nem tudod, hol lehet a kisKatihoz porzsákot venni?
@Angry Bird: Gőzgombócz Fábiánné, Fáni néni a szomszédom. Cziegler Stefánia néven anyakönyvezték.
@majtos: Kiss Kati szintén kifejlesztett egy porszívót, és megpróbálta bejegyeztetni Kiskati, KisKati, KISKATI és kiskati néven is. Nem járt sikerrel. Miért? Mert a kisKati már be volt jegyezve! Ez az, amiről a védjegyoltalom szól, nem arról, hogy hogyan helyes leírni. De hiába próbálkozott volna a kissKati, Kisskati stb. formákkal is, mert a védjegyoltalom az ilyen hasonló nevekre is kiterjed – pedig ha mégis van két ilyen termék (pl. különböző országokban lettek bejegyezve), akkor a írásban szigorúan meg kell különböztetni őket!
A kisKati hiányosságai nem csak Kovács Bélát háborították fel, hanem Gőzgombócz Fábiánnét is (blogja nincs, születési neve ismeretlen), aki beadványban fordult a fogyasztóvédelemhez. Gőzgombóczné a konzervatív iskola neveltje, ezért beadványában a termék nevét következetesen Kiskatinak írta. A fogyasztóvédelem érdemben foglalkozott az ügyével, a terméket pontosan azonosította, a beadványt nem utasította vissza azzal, hogy Kiskati néven porszívót nem forgalmaznak.
Némi kiegészítés Kovács Béla ügyéhez. Bár kritikája alapvetően jogos volt, blogjában néhány valótlanságot is állított a kisKatiról (pontosabban a KISkatiról). Kis Kati ezért a bírósághoz fordult, és kártérítést követelt, mivel KB blogbejegyzéseinek köszönhetően jelentős forgalomkiesés volt tapasztalható már a betiltás előtti időszakban is. Kovács Béla ügyvédje a bíróság előtt azzal védekezett, hogy védence nem a kisKatiról, hanem a KISkatiról írt. A bíróság Kovács Bélára több millió forintos kártérítési kötelezettséget szabott ki, az ügyvéd pedig egy életre minden kliensét elvesztette, így kénytelen volt a közigazgatásban elhelyezkedni.
@don B: Kis Kati (Kis Kati a lakcímbejelentő lapon, és az útlevél igénylő lapon de kiskati-98 az internetes fórumokon) fejlesztett egy léghűtéses porszívót, aminek kisKati lett a neve. Ez utóbbit védjegyoltalom alá helyezte. (Persze előtte megbízott egy igen drága reklámügynökséget, hogy alakítsanak ki egy korszerű arculatot a porszívónak.) Ezt a porszívót Kovács Béla megvásárolta, de óriásit csalódott benne, mert igaz, hogy léghűtéses, de baromira nem szívja a port. Béla történetesen újságíró (újságban: Kovács Béla, de a blogjában csak KB), és minden követ megmozgat, hogy lejárassa a terméket, ezért egy hosszú cikket ír a porszívóról, amiben következetesen KISkati-nak nevezi, hogy ezzel is kifejezze undorát a termékkel kapcsolatban. (És kétségtelenül joggal teszi ezt, mivel Kis Kati hatalmas összegeket áldozott a marketing kampányra, így a kisKati már egy igen jól bevezetett, elismert márkává vált, tehát Bélának nem kell tartania attól, hogy olvasói esetleg nem értenék.) Ugyanakkor szeretné Kis Kati cégét hivatalos úton is elintézni, így leveleket ír a fogyasztóvédelemnek (a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak, a Fogyasztóvédő és Érdekszövetség Alapítványnak és az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesületnek). Ezekben a levelekben kisKati-t és Kis Katit is remek stílusban, de a helyes íráshoz következetesen ragaszkodva említette. A fogyasztóvédelem megdorgálta Kis Kati béna porszívóit, így a kisKati örökre eltűnt a boltok polcairól. (Persze Kis Kati remek üzletasszony, így a porszívó az EU-n kívüli többi országában kisKaty néven került piacra)
A cikk a helyesírási szabályzat következetlenségeire kívánta felhívni a figyelmet. A joghoz nem értek, de számomra képtelenségnek tűnik, hogy annak "jogi következményei" lennének, hogy én Iphone-t írok iPhone helyett. Ki is röhögném a bíróságot.
@El Mexicano: sajnálom, én meg torkig vagyok a jogi nyelvi fetisizmussal. Épp azt próbáltam megértetni, hogy a "valaminek a neve", ami van neki, az csak a jogi-közig.-apámpöcse téveszmegalaxisban valami íráskép. És jó, vigyétek kerékbetörés terhe mellett, hogyan írandó KaniFasziGusztáv Zrt. egy közig. határozatban, mert, jaj, a betűk teszik a törvényt, nem az értelem, de a valóságban attól még a szőke kóla szőke kóla. És ha igaz volna, amit mondol, nem perelne az apple, ha genyázom az Ipadet, hiszen az iPad, és nem értem, hogy mié perel mégis,
@don B: Na idefigyej, jobb, ha tudod, hogy közigazgatásban dolgozom, szóval legalább egy kicsit tisztában vagyok a jogszabályokkal, és utálom, ha hülyének néznek!!! Ha egyszer valaminek van egy neve, akkor azt egy olyan anyagban, melynek akár jogi következményei lehetnek, úgy kell leírni, ahogyan az alkotója kitalálta! Érdekes lenne, ha pl. egy közigazgatási határozatban te úgy gondolnád, hogy nem a nevén nevezel valamit, csak mert neked nem teszik, ahogy írják, abban a pillanatban megtámadják a határozatot, és fizethetsz!!! Így már érthető?
Én meg abba kötök bele, hogy a neten mindenhol önjelölt nemecsekernők vannak. Értsd: tulajdonneveket nagy kezdőbetűvel írunk! Mindenki mást tiltsanak ki a Nyestről!
Avagy NYEST-ről.
Nem, NyEST-ről.
NyésT-ről.