Helyesírási szabályzat: apró módosítgatások helyett átfogó reformot!
Kedves nyelvrokonaink, a finnek, állítólag sajátos módon alakítják ki a parkokban a sétányokat: megvárják, amíg az arra járó-kelő, öntörvényű állampolgárok hada kitapossa az utat – és csak azután kövezik ki. Ezzel szemben nálunk a kikövezettek mellett jelennek meg előbb-utóbb az önkényes sétautak. A számítógépes nyelvész, a Magyar Nyelvi Bizottság tagja Prószéky Gábor a helyesírási szabályzat módosításáról beszél.
Prószéky Gábor nem véletlenül említi a finn gyalogösvényekkel kapcsolatos párhuzamot. Az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának programtervező matematikus–nyelvész tagjával ugyanis arról beszélgettünk, miért és hogyan lehetne „élhetőbbé” tenni a mai magyar nyelvhasználók számára az akadémiai helyesírási szabályzatot anélkül, hogy több lenne a magunknak kitaposott ösvény, mint a (bonyolultnál bonyolultabb) szabályokkal kikövezett sétány.
Akadályok...
A magyar helyesírási szabályzat következő, alakulóban lévő kiadásával már hónapok óta foglalkozik hozzáértő és laikus egyaránt az interneten. A Facebook közösségi oldaltól kezdve az index.hu hasábjain keresztül a különféle blogokig számos fórumon felmerült, itt-ott parázs vitára adott lehetőséget a téma: módosítanak a szabályzaton, „reform” készül az akadémia falai között. Persze azért az akadémia, ez az éltes, tiszteletet parancsoló elefánt, ahogy egy blogíró nevezte, nem mozdul túl gyorsan. Prószéky Gábor szerint ez tulajdonképpen nem meglepő: „rengeteg vélemény és elképzelés van, amit egyeztetni kell. A bizottságnak nemcsak sok, de sokféle gondolkodású tagja is van, és a vezetőség természetesen nem szeretne nagyobb konfliktust. A »mindenkinek legyen egy kicsit igaza« elv mentén pedig nagyon lassan lehet csak döntésre jutni.”
(Forrás: MTI/Kovács Attila )
És ez csupán a valódi reform legkézzelfoghatóbb akadálya. Ahogy rajta kívül nem egy nyelvész, Prószéky is kerüli a reform szót a téma kapcsán: azt mondja, nevezzük inkább csak változtatásnak a dolgot, hiszen egyelőre a rendszert alig érintő apróságokról folyik a vita. Apróságokról, amelyek aligha viszik előbbre a helyesírási szabályzat ügyét. „Én egy »szoftveresebb« világból jövök, ahol nem mindegy, hogy a 2. verzió után a 3., a 2.1. vagy a 2.0.1. következik-e.” A mostani módosítások inkább az utóbbi kategóriába esnek: óvatosan mozgatják csak a szerkezet elemeit, nehogy összedőljön az egész.
...és lehetőségek
Pedig lenne mit korszerűsíteni, frissíteni rajta. „Néhol olyan dolgokat szabályoz ez a mi szabályzatunk, amiket talán nem is lenne szabad, hiszen több variációja is létezik a nyelvünkben” – magyarázza a programozó-nyelvész. – „Szerintem elképzelhető lenne például egy kompromisszumos rendszer, amelynek az lenne a lényege, hogy az írásmódunk megfeleljen valamely fő elvnek – egy ilyen rendszerben az elvekre azért van szükség, hogy meghatározzák a fő csapásirányt.” Óhatatlan persze, hogy maradjanak kivételek, bármilyen is a szabályozás. Csakhogy felvetődik a kérdés: nem egyszerűbb-e megtanulni néhány kivételt, ami eltér a néhány szabálytól, mint számtalan roppant bonyolult szabály még több alpontjához alkalmazkodni? Az egybeírás-különírás kérdése például igencsak túlcizellált a szabályzatunkban, mondja Prószéky. Átlátható, világos rendszerre lenne szükség, amit gyerek és felnőtt egyaránt alkalmazni tud – vagy ha nem, rögtön tudja, hol kell utánanéznie a kérdéses szó írásmódjának. Ezt pedig nemigen lehet megtenni egy számtalan sok alponttal ellátott, bonyolultan megfogalmazott szabályzatban.
Apró módosítások helyett átfogó reformot
Szerinte apró módosítások helyett sokkal jobb lenne rászánni az időt egy átfogó reformra, hiszen nem hajt a tatár. A dolog pikantériája, hogy ha az elveket tisztáznánk, maga a helyesírási rendszer nem is változna olyan rémisztően sokat. Ahogy Prószéky Gábor érvel: a szavak nagy részét valószínűleg egy megreformált rendszerben sem írnánk máshogy, csak az őket szabályozó elvek lennének világosabbak. Lenne egy-két szó, ami valóban nem felelne meg az elvrendszernek – ezek óhatatlanul sérülnének; a helyesírásunk viszont közérthetőbbé válna. A kecske és a káposzta problémája persze itt is felmerül: „olyan rendszer nincs, ami a kompromisszumokat is tartalmazza, az alapelv sem sérül, és mindenkinek igaza van.”
Ezt a nagyon kimunkált és minden alpontra érzékeny jelenlegi rendszert azonban nem szívesen változtatja a bizottság – legfőképp talán hagyománytiszteletből. Persze ez is egy álláspont: elvégre az angol vagy a francia nyelv is egész békésen eléldegél úgy, hogy helyesírásának szabályozása messze a beszélt és élő nyelv mögött kullog. A helyesírásunk valójában 25 éve nem változott – magyarázza Prószéky Gábor. Elképzelhető, hogy egyszer az előkelő nyugati kollégákhoz hasonlóan kis nyelvünkben is szinte teljesen szétválik majd az írott és beszélt forma. „Ez is egy működőképes elv. Az pedig, hogy mindig követjük a beszélt nyelvet, a másik lehetőség. De hogy is-is?... Nos, az nem megy” – csóválja a fejét.
Ha őrültek szaladgálnak az autópályán...
A logikus helyesírási szabályok betartását nagyban tudják/tudnák segíteni az erre a célra írt számítógépes programok. „Bár szoftverekkel foglalkozó cég vezetőjeként nem feltétlenül hangzik objektívnek a számból, kézenfekvő a megoldás: a számítógépre ezen a területen is szükség van. Nemigen születik manapság olyan írott szöveg, ami tíz embernél többet ér el, és nem számítógépen készül! Ennek megfelelően banális apróságokban is meg kell tanulnunk jól használni. Ahelyett például, hogy számtalanszor elhangzik: magyarul nem nagy kezdőbetűvel írjuk a hónapok nevét, elég lenne kikapcsolni a Wordben a pont utáni automatikus nagybetűre váltást: ez máris sok véletlen helyesírási hibán segítene...”.
A változások persze nemcsak a technika, de az élő nyelv szintjén sem mellékesek. Prószéky Gábor véleménye szerint kár lenne figyelmen kívül hagyni, netán elítélni valamit, ami él és működik a nyelvünkben, megpróbálni nem észrevenni, esetleg minősítgetni bizonyos elemeit, sőt felháborodni rajtuk, ha nem felelnek meg a konvencióinknak, a hagyománynak. Ahogy Nádasdy Ádám felhívta rá a figyelmet: hogy hangzana egy biológus szájából az, hogy ez olyan gusztustalan állat, én ezzel nem foglalkozom? Vagy egy csillagász szájából az, hogy ez egy ronda csillag, engem nem érdekel? „Az emberek, akárcsak a bogarakhoz, a nyelvhez is viszonyulnak valahogy” – mondja Prószéky Gábor. – „Ezért talán inkább az emberekkel kellene foglalkoznunk, és őket »művelnünk« a nyelv helyett. A nyelv eszköz a számunkra, akárcsak az autónk – és ha őrültek szaladgálnak az autópályán, arról nem a KRESZ, a benzin vagy az autó tehet.”