0:05
Főoldal | Rénhírek
Takargatott fordítás

Mégis kinek az áldozatai?

A botrányos emlékmű még botrányosabb feliratát vizsgálja meg házi szakértőnk közelebbről. Kiderül, hogy a héber felirattal kapcsolatban nem csupán az a kérdés, hogy helyes-e, hanem az is, hogy milyen nyelvűnek szánták. Ennek eldöntésébe még a betűk formája is belezavar.

Kálmán László | 2014. július 22.

Felrobbant az internet. Vasárnapra virradóra óriási rendőrségi védelemmel és sokszoros kordonnal körülvéve felállították az új emlékművet a Szabadság téren. Másnap pedig a kormányfő visszamenőleg emlékműavatásnak minősítette a hétvégi kánikulai éjszakán elvégzett munkálatokat. A kormány nyilatkozata szerint az „igazi” avatás azért maradt el, mert „tiszteletben tartják a társadalmi vitát”. Ennyi megmagyarázhatatlannak tűnő esemény és értelmetlennek tűnő magyarázat közepette a történetbe még nyelvi ínyencfalat is került: az oszlopsor talapzatán éktelenkedő négynyelvű feliratot vitatta boldog-boldogtalan, különösen pedig a héber nyelvűt: az a hírekbe is bekerült.

Mégis minek az emlékműve?
Mégis minek az emlékműve?
(Forrás: nyest.hu)

Haladjunk sorjában. A timpanon magyar felirata „A német megszállás áldozatainak emlékműve”. Az alsó feliratokról azonban (egy oszlopcsonkon található magyarról, és a már említett négynyelvűről) elmaradt az, hogy minek az áldozataira is próbál emlékezni a mű. Ha tehát jönnek az angolul, héberül, németül vagy oroszul értő turisták, akkor külső segítség nélkül csak tanácstalanul bámulhatnak a kompozícióra, semmi eligazítást nem kapnak. (Igaz, ha elmagyarázzuk nekik a magyar feliratot, akkor is könnyen lehet, hogy értetlenek lesznek, de ez már a dolog tartalmi része, és abba itt nem megyek bele.) Szóval nehezen érthető, hogy miért nem az emlékmű hivatalos magyar nevét fordították le idegen nyelvekre.

A következő nehezen érthető dolog, hogy hogyan lehet az, hogy egyedül a német nyelvű felirat nem váltott ki hatalmas vitát, például az interneten. A kormány hétfő délután azt állította, hogy az OFFI, az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda végezte a fordításokat, illetve azok ellenőrzését. Lehet, hogy csak a németre szakosodott szakértőikben lehet megbízni?

Tulajdonképpen az angol és az orosz felirat is elfogadható valamennyire. Igaz, hogy az angol In memory of victims angolsága igen rossz, hiszen ebben a helyzetben a többes számú névszói szerkezet nem maradhat névelő nélkül: In memory of the victims lenne a helyes változat. Az orosz В память жертвам [v pamjaty zsertvam] tulajdonképpen elmegy, az interneten keresve találtam is egy-két előfordulását, de aki igazán tud oroszul, az mégis mind grimaszokat vágott, amikor meglátta, és teljesen egyhangúlag a В память о жертвах [v pamjaty o zsertvach változatra javította ki. A В память жертвам szó szerint talán úgy fordítható, hogy Emlékül az áldozatoknak, ebben magyarul is van valami bizarr, míg a v pamjaty o zsertvach inkább annak felel meg, hogy az áldozatok emlékére. Míg ugyanis a zsertvam a magyar -nak/-nek toldalékos alaknak felel meg (ún. részeshatározó esetben áll), addig az o zsertvach olyasmit jelent, hogy ’az áldozatokról’ – az o elöljárószó az ’emlék’ jelentésű pamjaty szokásos vonzata, arra utal, amire emlékezünk, ezért sokkal természetesebb.

A legnagyobb vihart a héber felirat kavarta. Ennek a feliratnak a végleges változatát olyanok készítették, akiknek semmiféle ismeretük nem volt a héber írásról – nagy bátorság kell ahhoz, hogy olyannal írassunk fel valamit ilyen exponált helyre, aki ennyire tájékozatlan. Szerintem elég közismert tény, hogy a héber írás, ahogy például az arab is, jobbról balra halad (sőt, emiatt a héber vagy arab nyelvű könyveket, újságokat onnan kell elkezdeni olvasni, ami nekünk a hátsó fedőlapnak tűnik). Nos, az emlékművön található héber felirat túl hosszú volt ahhoz, hogy egy sorban elférjen, ezért két sorra törték szét, akárcsak a másik három nyelven írtat. Csakhogy annak, aki két sorra bontotta szét a héber kifejezést, tudnia kellett volna, hogy azt jobbról balra kell olvasni és írni. Így ugyanis a kifejezés végén levő szó után kezdett új sort, nem pedig az elején levő két szó után! Ebből egy teljesen értelmetlen szósaláta jött ki, körülbelül az, mintha magyarul azt mondanánk, hogy emlékére az áldozatok, vagy angolul azt, hogy victims the in memory of.

Ha a héber feliratban a szavakat a helyes sorrendbe rakjuk, akkor kiolvasva, hevenyészett magyar átírásban így hangzik: lezichram sel hakorbanot. Ebből a lezichram kb. azt jelenti, hogy ’emlékükre’, a hakorbanot kb. azt, hogy ’az áldozatok’, a sel pedig a birtokviszonyt jelölő elöljárószó: a sel hakorbanot együtt kb. azt jelenti, hogy ’az áldozatoknak a...’. (Az elrontott feliratban a hakorbanot van az első sorban, mivel a jobból balra írt szövegnek ez állt a bal szélén, majd a második sorba írták azt, hogy lezichram sel.)

A nagy vihart azonban nem ez az otrombaság kavarta. Széltében-hosszában vitatkoztak az interneten arról, hogy mi lenne a helyes szöveg. Radnóti Zoltán rabbi blogbejegyzését pedig más médiumok is átvették. Az én véleményem is csak egy a sok közül; talán annyi előnyöm van, hogy én nagyon sok más véleményt is meghallgattam a nap folyamán, és megpróbáltam utánajárni, kinek lehet igaza.

Ilyen fordítást mi is takargatnánk...
Ilyen fordítást mi is takargatnánk...
(Forrás: nyest.hu)

Lehet, hogy meglepetést okozok ezzel, de én a betűtípussal kezdem. Az emlékművön található feliratot az úgynevezett bibliai betűváltozattal írták, ami könnyen felismerhető arról, hogy bennük a vízszintes vonalak sokkal vastagabbak a többinél. Ezt a változatot ma imakönyvekben, zsinagógák feliratain, sírköveken, tankönyvekben találhatjuk meg, talán az olvasó is látott már ilyet. (Ezenkívül nagyon közkedvelt ez a betűváltozat a jiddis nyelvű szövegek nyomtatásakor, de aki tud héberül, az az emlékmű feliratára pillantva azonnal tudja, hogy nem jiddis nyelvű szövegről van szó, és megfordítva.) Általában ezt a változatot a bibliai héber nyelvű szövegeknél használják. A héber nyelv modern változatát (amit az egyértelműség kedvéért sokszor ivritnek nevezünk) általában olyan betűtípusokkal nyomtatják, amelyekben egyenletes a vonalak vastagsága. Izraelben még a kifejezetten díszes, ünnepélyes feliratokat sem bibliai betűváltozattal szedik, kivéve, ha kifejezetten vallási tárgyú szövegről, történelmi nevekről stb. van szó.

A sin betű – balra a bibliai, jobbra a modern változat
A sin betű – balra a bibliai, jobbra a modern változat
(Forrás: Wikimedia Commons / BK)

Talán furcsa a kérdés, de fel kell tennem: milyen nyelvűnek szánták az új emlékmű héber feliratát? Eligazít-e ebben a betűtípus? Különös dolog ez a héber nyelvvel: a zsidóság szent szövegei bibliai héber nyelven vannak, de ezen a nyelven minden korban új szövegeket is alkottak, például bibliamagyarázatokat és magyarázatok magyarázatait. Az évszázadok során az élő héber nyelv, mint minden nyelv, változásokon ment át, azután pedig a 20. században előbb a cionista mozgalomnak, majd Izrael megalapításának köszönhetően intenzív nyelvújítás is történt, így jött létre az ivrit nyelv. De a liturgia nyelve továbbra is a bibliai héber, amit rengetegen ismernek, a rabbik pedig aktívan is használják, továbbra is alkotnak olyan szövegeket, amelyekben az ivrit nyelv nem vallásos beszélői számára akár érthetetlen régi szavak, archaizmusok is vannak.

Ha a betűtípusból kiindulva bibliai héber szövegre gyanakodnánk, akkor több részleten fennakadnánk, például azon is, amin a fent idézett Radnóti Zoltán, „Zoli rabbi”. A korban szó a bibliai szóhasználatban és a rabbik hagyománya szerint nem az angol victimnek megfelelő áldozatra utal, tehát nem arra, aki egy tragédia áldozatául esik, legalábbis ha önmagában használják. Inkább az angol sacrifice-nak felel meg: az, amit (általában vallási okból) feláldoznak. Mint Zoli rabbi is írja, a hagyományos kifejezés a chalalim lenne. És fennakadhatunk azon a modern típusú birtokos szerkezeten is, amelyet a lezichram sel... ’-nak/-nek az emlékére’ szavak testesítenek meg. A bibliai héberben a felirat szövege talán így hangzana: lezecher hechalalim.

A tipográfiára máshol is érdemes odafigyelni...
A tipográfiára máshol is érdemes odafigyelni...
(Forrás: nyest.hu)

De a bibliai héber változatot egy ilyen emlékművön nem használnák. Kicsit furcsán hatna, archaizáló lenne, mintha valamilyen bibliai helyre utalna. Ha ilyen szöveget akarna valaki írni egy emlékműre, akkor valóságos bibliai helyről keresne idézetet. Sokkal valószínűbb, hogy inkább ivrit nyelvűnek szánták a feliratot, vagy legalábbis sokkal kevésbé archaizálónak, mint amilyet Zoli rabbi javasolt volna. Erre utal a modern típusú birtokos szerkezet: lezichram sel ... és a korban szó használata, ami az ivritben minden további nélkül hordozhatja az angol victimnek megfelelő ’áldozat’ jelentést.

Két probléma azonban még mindig marad. A nyelvújítással együtt járt egy kisebb írásreform is, és ennek megfelelően a korban szót másképpen kell írni, mint ahogy a Bibliában szerepelt. Tehát a kifejezés utolsó szava (amit tévesen első szóként írtak fel a kőfalra), a hakorbanot most így van felvésve: הקרבנות, míg a mai helyesírás szerint így kellene lennie: הקורבנות. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a Héber Akadémia a הקרבנות írásmódot írja elő, viszont a gyakorlatban a többség a הקורבנות írásmódot használja. (A különbség akkor is hasonló, ha a puszta קורבן, illetve קרבן [korban]alakokra keresünk rá.)

A másik probléma, hogy a korban szó nem is annyira ’áldozat’, hanem inkább ’valaminek az áldozata’ jelentésű. Erre utalt Zoli rabbi, amikor azt írta, hogy ha önmagában használjuk, csak a vallási szertartások áldozataira utalhat. Vagyis az angol victimhez hasonló jelentésben gyakorlatilag kötelező kibővíteni azzal, hogy minek az áldozata. Például korbanot hasoa ’a Soa, a Holokauszt áldozatai’. Így azonban visszajutottunk a kiinduló kérdéshez: Miért nincs a fordításokban megjelölve, hogy minek az áldozatairól szól az emlékmű?

Miért nem fordulhat elő ilyen hiba a nyest fordításainál?

A nyest egy éhes kisragadozó, ezért – egyebek mellett – fordításokkal táplálkozik: az OFFI-hoz hasonlóan mi is kínálunk fordítási szolgáltatásokat. Hogyan kerülik el kollégáink az ilyen típusú bakikat? Figyelem, önreklám következik!

A jól szabályozott munkafolyamat alapvető fontosságú. Hiszen nem elég elkészíteni a fordítást, a jó minőségű munkába is csúszhat megbocsáthatatlan hiba már akkor is, amikor a munka kikerült a fordító és a lektor kezéből. Mi több, pontatlan fordítás úgy is előállhat, hogy a fordítandó anyag már eleve rosszul előkészítve kerül a fordítással megbízott szakemberekhez. Kollégáink ennek érdekében komoly hangsúlyt fektetnek az előkészítő és az utómunkákra is. 

Egy kétségtelenül igen izgalmas folyamatábra, amelyre kattintva ön még sokkal többet megtudhat a folyamatokról nagy méretben, mint így, kicsiben!
Egy kétségtelenül igen izgalmas folyamatábra, amelyre kattintva ön még sokkal többet megtudhat a folyamatokról nagy méretben, mint így, kicsiben!

Ha most, hirtelen, azon nyomban égető szüksége lett egy megbízható fordítóirodára, mi sem természetesebb, mint hogy ajánljuk magunkat: egy percig se habozzon, hanem kattintson

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (8):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
5 éve 2014. július 23. 15:36
8 Fejes László (nyest.hu)

@Erdeklodo4102: Ó, hát egészen biztosan nem esztétikus. A legdöbbenetesebb, hogy míg az angol és a német egyaránt latin betűket használ, ott is különböző betűkészleteket használ, nemhogy nem igazítja hozzájuk az oroszt és a hébert. Ráadásul a cirill azért elég jól igazítható a latinhoz.

Egyébként el kell ismerni, hogy a feliratok kivitelezése szellemiségében jól illeszkedik a mű egészéhez – ugyanolyan silány.

5 éve 2014. július 23. 14:09
7 Erdeklodo4102

Teljesen offtopik, nem tudom, hogy vésetekre mennyire igaz, de nyomtatásba mind az angol, mind az orosz inkább talp nélküli betűtípusokat használ. A fenti képen viszont minden felirat (a héber kivételével) talpas. Igazándiból azért zavar, mert a különböző tipográfiájú betűk általában rosszul mutatnak együtt, itt túl kicsi is köztük a távolság. Van valaki, aki a vésett tipográfiában jártas? Jó ez így?

5 éve 2014. július 23. 11:40
6 Fejes László (nyest.hu)

@nkk: „Miközben az emlékmű egészében felháborító, eközben az úgymond értelmiségi kirtika folyamatosan ugyanennek az értelmiségnek a totál alkalmatlanságáról szól.”

Bizony totál alkalmatlan az az értelmiség, amelyik nem tud mit kezdeni azzal, ha a másiknak más véleménye van, más tűnik fel neki, más tapasztalatok birtokában bizonyos dolgokat másként lát.

5 éve 2014. július 22. 23:10
5 birot

Ami pedig a "korban" szó szemantikáját illeti, az Even-Sosan szótár szerint (1998-as kiadás, 645-646. oldal), a szó négy jelentéssel bír:

1. A bibliai héber kortól kezdve: szentélybeli áldozat (pl. állatáldozat, illatáldozat, lisztáldozat, stb.)

[A misnai-rabbinikus, valamint a középkori héberben nem vett fel a szó új jelentést.]

2. Modern héber (értsd, kb. tizenkilencedik vagy huszadik század): lemondás valamiről mások javára.

3. Modern héber: Sérült vagy elhunyt személy, például balesetben vagy más esemény során.

A modern héber itt is, mint sok minden másban, a "Standard Average European" jelentésmezőket veszi át.

A latin sacrificium ('áldozat', mint cselekmény -- írja a Györkösy-féle latin szótáram, tehát a fenti 1. jelentés) szó európai megfelelői (pl. francia és angol "sacrifice", magyar "áldozat", német "Opfer", holland "offer", stb.) átvették a fenti 2. jelentést is. Sőt néhány nyelv (pl. a német és a magyar) a 3. jelentéssel is kibővítették ezen szavuk szemantikai mezejét, míg más nyelvek megtartották a "sacrifice" vs. "victim" különbségtételt. (A holland valószínűleg előbb kiterjesztette az "offer" jelentését a némethez hasonlóan, majd mégis megkülönböztette az "offer"-t a "slachtoffer"-től.) A modern héber, nem meglepő módon, talán német hatásra (de valaki leellenőrizhetné nekem az oroszt és a lengyelt is), a "korban" szó jelentését kiterjesztette mind a fenti 2., mind a fenti 3. jelentéssel.

5 éve 2014. július 22. 22:50
4 birot

A helyzet komplikáltabb mint a cikkben bemutatott "bibliai héber" vs. "modern héber" dichotómia. Hagyományosan négy nagy korszakot szokás megkülönböztetni a héber nyelv történetében (bibliai héber, rabbinikus, avagy misnai héber, középkori héber, valamint modern héber). Mindegyik korszaknak sok "árnyalata" van. Egyrészt vannak "alkorszakok", mint például a héber nyelvújítás előfutárai évtizedekkel (ha nem egy fél évszázaddal) a korai cionizmus megjelenése előtt. Másrészt vannak stiláris-használatbeli változatok is. Jelen feliratot nem érdemes az átlagos izraeli héberhez, vagy annak bármely rétegéhez hasonlítani, hanem a diaszpórabeli feliratok hagyományosabb nyelvezetéhez. Például egy zsinagógabeli emléktáblához vagy frigyfüggöny-takaró feliratához. Azok pedig hagyományosabbak, mind helyesírási, mind tipológiai szempontból. Röviden: nincs éles határ bibliai héber nyelv és modern héber nyelv, bibliai héber helyesírás és modern héber helyesírás, bibliai héber tipográfia és modern héber tipográfia között.

Lehet, sőt valószínű, hogy ha egy konzultálnak egy olyan szakemberrel, aki ért a héber tipográfiához (különösen a feliratokhoz), akkor egy más betűtípust javasol, ami jobban illeszkedik a többi felirat betűtípusához, a kő jellegéhez és az egész emlékműhöz. De túlzásnak tartom (főleg Izraelen kívül) a betűtípusból arra következtetni, hogy a szöveg bibliai héber nyelven akarna lenni.

Hasonlóképpen, szerencsésebb lett volna a kettős birtokos szerkezet (-m birtokos szuffixum + sel elöljáró) helyett constructusos szerkezetet használni (le-zekher ha-korbanot). Lehet, hogy az túl rövid lett volna? Megoldható. De a modern birtokos szerkezet és a régi betűtípus közt szerintem a 21. századi olvasó nem lát éles ellentmondást.

Apropó 21. századi olvasó: kinek szól a héber felirat? Az átlagos izraeli turistának? Szerintem nem, mert ilyen alapon portugálul és lengyelül is ki kellett volna írni, de legalább franciául és hollandul. Szerintem inkább a német megszállás zsidó vonatkozásaira tett utalás (a.k.a. holokauszt), ami megint csak a diaszpórabeli, kora-huszadik századi nyelvezet, tipográfia és helyesírás melletti érv. Ha a mai izraeli turista meglepődik a régies betűtípuson és a hagyományosabb helyesíráson -- zagson, A felirat nem 21. századi hétköznapi ivrit, hanem 21. századi diaszpórabeli feliratos héber. Rituális nyelvhasználat, amennyiben egy közösség emlékművei a (nem vallásos értelemben vett) társadalmi rítusok része [szeretne lenni -- de ez más kérdés].

Abban tökéletesen egyetértek a szerzővel, hogy az "áldozat" szó vonzata ("mégis, kinek az áldozatai") nem a héber fordításból, hanem a magyar eredetiből (és így a többi nyelvű fordításból is) maradt ki.

5 éve 2014. július 22. 21:54
3 birot

Az esetek nevei nem fordíthatók le egyik nyelvről a másikra, de az esetek nevei (például iskolai oktatás céljából) miért ne? Ahogy a magyar -nak/-nek végződés nem felel meg az orosz (magyar táblázatok szerinti) negyedik esetének, úgy egyik sem felel meg a latin dativus-nak. Az említett orosz esetet nevezhetjük bárhogy: pl. X23-nak vagy XT54-nek, de akár dativusnak is. Hajdanában, iskolai használatra, a latin elnevezés helyett a magyar "részeseset" elnevezés terjedt el. Első megközelítésben megfelel a magyar -nak/-nek végződésnek (amelyet az iskolában _nem_ neveztünk részesesetnek), második megközelítésben már nem. Pedagógiailag egyszerűbb volt az első megközelítésen keresztül eljutni a második megközelítéshez, mint fordítva.

5 éve 2014. július 22. 21:39
2 nkk

Eszközhatározó - de ez a lényegen nem változtat. Az esetek nem fordíthatók. Kivált a magyar ún. esetekre nem. Nyilván az a bajom,hogy a maga idején túl sok szépirodalmat olvastam oroszul.

5 éve 2014. július 22. 21:33
1 nkk

Komolyan gondolható, hogy egy olyan nyelv esetében, amely pl. azt, hogy "tudok németül" így mondja: "„Я владею немецким языком.”, vagyis elöljárószó+Dativus-szal fejezi ki (nem részesettel - az orosz esetek fájdalmas módon nem írhatók át egy az egyben a magyar nyelvtani kategóriákra), ilyet írjunk: "A В память жертвам szó szerint talán úgy fordítható, hogy Emlékül az áldozatoknak, ebben magyarul is van valami bizarr, míg a v pamjaty o zsertvach inkább annak felel meg, hogy az áldozatok emlékére. Míg ugyanis a zsertvam a magyar -nak/-nek toldalékos alaknak felel meg (ún. részeshatározó esetben áll), addig az o zsertvach olyasmit jelent, hogy ’az áldozatokról’ – az o elöljárószó az ’emlék’ jelentésű pamjaty szokásos vonzata, arra utal, amire emlékezünk, ezért sokkal természetesebb."?

Az a dativus, amely oroszul áll, azt jelentheti -ha már mindenáron a szerkezetet is akarjuk fordítani -, hogy az áldozatok emlékének szenteltjük. S ha megemlíthetném: az élő nyelv meg sem rebben az olyan változatoktól sem, mint: В память жертв. Miközben az emlékmű egészében felháborító, eközben az úgymond értelmiségi kirtika folyamatosan ugyanennek az értelmiségnek a totál alkalmatlanságáról szól. Ilyenkor gondolja azt az ember, hogy tényleg nincs kiút, ez az ország bevégeztetett - legalábbis emberileg előrelátható időkre.Normál ember nem a jövő nemzedékek megváltásában reménykedik (mert persze addig még felnőhet stb.). Ha viszont a sajátjában nem tud, mert azok, akik megváltani akarnak, azokkal sem szivesen ülne le borozni (nem kedvelné a társaságukat, mert pl. a szakértő mezében ilyesmiket irogatnak - vagyis egyszerű rosszérzésből, hogy nem szeretne ilyesminek a részese lenni, ez nem az ő kultúrája), akkor befejezte. Nagyjából ez a tanulsága számomra az ápilis eleje óta eltelt időnek: az értelmiség számomra legalábbis eddig még nem tapasztalt mélyrepülése. Mindezt írtam a legnagyobb elkeseredésben - és ezennel be is fejezém a neten a posztolást. Jelen körülmények között egyszerűen reménytelen.