Ki tud jobban angolul: Skrillex vagy Orwell?
A Grammarly egy angol nyelvű nyelvhelyesség- és helyesírás-ellenőrző szoftver. Leteszteltük hogyan működik. És közben arra is fény derült, hogy Orwell pont annyira tud angolul, mint Skrillex: 50 százalékosan.
Olvasónk hívta fel a figyelmünket egy vitatott angol mondat kapcsán a Grammarly elnevezésű szoftverre, ami azt állítja saját magáról, hogy személyi korrektorunk és nyelvtani tanácsadónk lesz. A program ingyenesen és regisztráció nélkül kipróbálható az interneten, regisztráció esetén egy hét napos próbaverziót kapunk ingyen; a teljes szoftver ára 140 dollár. Mivel érdekeltek minket a nyelvtani tanácsadó ítéletei, kipróbáltuk a szoftvert többféle angol szöveggel. Az eredmények nem leptek meg minket...
Elméletileg...
Előrebocsátjuk, hogy a nyelvhelyesség-ellenőrző számítógépes alkalmazások sikerességével kapcsolatban szkeptikusak vagyunk. Nemcsak azért, mert tapasztalatból ismerjük a különböző szövegszerkesztő programok ilyesfajta ellenőrzőinek korlátait, hanem azért, mert tudjuk, hogy a nyelvtan nem egykönnyen számítógépesíthető. Gondoljunk csak arra, hogy a mondatok, szerkezetek egy részének többféle lehetséges nyelvtani elemzése is van.
Harry Potter elvarázsolta Hermionét a pálcával.
Ennek a mondatnak kéféle elemzése, ennek megfelelően kétféle értelme is lehet – attól függően, hogy kinél van a pálca. A nyelvtani elemzőnek ilyenkor döntenie kell, hogy melyiket válassza:
[Harry Potter] [elvarázsolta] [Hermiónét a pálcával.]
[Harry Potter] [elvarázsolta] [Hermiónét] [a pálcával.]
Az első elemzés esetében a pálca Hermiónénél van, Harry elvarázsolja őket (nem tudjuk mivel). A második elemzés esetében Harrynél van a pálca, annak segítségével varázsolja el Hermiónét. Persze mi tudjuk, hogy a varázslásnak egy tipikus eszköze a varázspálca, így talán a második értelmezést valószínűbbnek tarthatjuk. Ha azonban azt is tudjuk, hogy nemcsak Harry, de Hermióne is varázsló, tehát lehet nála pálca, akkor már nem is olyan biztos, hogy a második értelmezést támogatjuk.
(Forrás: Wikimedia Commons / Rmkoske / CC BY-SA 2.0)
Szerencsére a szövegekben a mondatok egymáshoz kapcsolódnak, így a szövegkörnyezetből legtöbbször praktikusan kitalálható a helyes értelmezés. De a gép, a szoftver nem tulajdonít értelmet a mondatoknak, így aztán a nyelvtani ítéletei sem lehetnek megbízhatóak – többek közt pontosan a fent leírt jelenség miatt is. Vagy gondoljunk a képes kifejezésekre, köznyelvi metaforákra, bármi olyasmire, ami „nem szó szerinti” a nyelvben. Az ilyen kifejezések értelmezést igényelnek, a helyes értelmezés pedig a világról (esetleg a partnerről) való tudást is feltételez, nemcsak a nyelvtani szabályok ismeretét.
De le kell hangolnunk azokat is, akik hisznek abban, hogy legalább a nyelvnek a nyelvtani része, a nyelvtani szabályok leprogramozhatók. Nem, sajnos nem így van. A nyelvtan ugyanis nem választható el a fenti jelenségektől. A formális nyelvek és a természetes nyelvek sok tulajdonságukban különböznek, éppen ezért nagyon nehéz beszélő szoftvert készíteni.
Gyakorlatilag...
A The Economist bloggere mintájára mi is kipróbáltuk a Grammarly ingyenesen elérhető részét. Annál is inkább kíváncsian vártuk az eredményt, mert egy nemrégiben megjelent írásunk anyagával kapcsolatosan kutakodtunk. George Orwellnek az angol nyelv romlásáról szóló esszéjét vettük elő, és leteszteltünk egy Orwell által hibásnak ítélt szövegrészletet, illetve egy olyan bekezdést, amelyet maga Orwell írt, és összehasonlítottuk az eredményeket.
Az Orwell által helytelennek ítélt szövegrészlet (az esszében idézett 5. példát ellenőriztük) a Grammarly szerint 50 százalékban helyes: stlíusában és szóhasználatában kifogástalan, három helyesírási, egy helytelen passzívszerkezet-használati és egy központozási hibát talált benne. (Plagizáltnak is tekinti a szöveget, de ezúttal ezt figyelmen kívül hagyjuk, mert mindegyik szövegrészletünket annak tekintette.) A dolog pikantériája éppen az, hogy Orwell elsősorban stilisztikai és szóhasználati problémákat talált a példaszövegben.
Akkor lássuk, maga Orwell hogyan teljesített a Grammarly szerint! Az író kihozta döntetlenre: ő is 50 százalékot ért el az esszéjének az első bekezdésével. Kissé ironikus, hogy a helyesírása kifogástalan, de ő is helytelenül használja a passzív szerkezetet, túl szószátyár, nem megfelelő a stílusa és még a központozása sincs rendben.
Hogy még egy próbát tegyünk, kipróbáltuk a Grammarlyt Skrillex Bangarang című igen mélyértelmű dalszövegével is. Nem hittünk a szemünknek, amikor megláttuk, hogy ő is 50 százalékot kapott: neki csak a központozásával és egy mondatszerkezetével volt gond! (Központozás nincs a dalszövegében, így relatíve jobban teljesített, mint Orwell.)
Mire jó?
A példák nem meggyőzőek. A szoftvert készítő cég vezetője mégis kitart az elképzelés mellett, hogy a szoftver jó és hasznos. A The Economist bloggerének elmondta, hogy az általuk megkérdezett diákok 99 százaléka állítja, hogy jobbak írásból a jegyei, mióta a Grammarlyt használja. A diákok 84 százaléka pedig azt nyilatkozta, hogy általában, minden tárgyból jobbak a jegyei azóta, hogy használja a szoftvert. A felhasználók 60 százaléka érzi magabiztosabbnak magát a szövegalkotásban, mióta használja a Grammarlyt. A felhasználók tehát elégedettek.
A professzionális szinten írók rossz eredményeire válaszul azt mondta a cégvezető, hogy a szoftver nem nekik, hanem az átlagos íróknak, a diákoknak készült. Kifejezetten arra való, hogy a diákok dolgozatait javítsa. Aki tehát profi, annak semmi szüksége a Grammarly segítségére, de aki bizonytalan, annak segít.
Mindezek után mi csak arra figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy ne vegyék készpénznek az ilyen és ehhez hasonló szoftverek ajánlatait. Ne innen próbáljanak megtanulni angolul!
Forrás
A "These are two text" / "This are two text" / "Two these are two text"mondatokat hibátlannak találja a webes rész. Persze említ valami "1 word choice correction"-t, de azt teljesen hibátlan mondatoknál is írja. Alapfoknál is egyszerűbb dolgokon elbukik. Még az "asdfsdfa fsrtzrtj" típusú, írásjel nélküli mondatokra is ad 30-40 pontot. Vicc az egész.