Miről árulkodnak a helyesírási hibák?
Sokan gondolják, hogy a helyesírási hibák leplezik le valakinek a tudatlanságát műveletlenségét. Az alábbiakban bemutatjuk, hogy a hibák egy része valószínűleg véletlen, egy más részük viszont komoly nyelvtani elemzési képességről tanúskodik.
Érdekes grafikont közölt a Grammar.net arról, hogy Amerikában melyik az a tizenöt szó, amit a leggyakrabban írnak le helytelenül. A 2010-es év statisztikái alapján összeállított adatsor szerint a győztes nyelvi elem a their (’övék’) szó, amit a leggyakrabban thier alakban írnak le helytelenül. Mondhatjuk, hogy nem csoda, hiszen az angol helyesírás és a kiejtés igen távol állnak egymástól. Sokkal kevesebb a hasonlóan ejtett és írt szó az angolban, mint a magyarban. És sajnos még csak olyan egyértelmű szabályok sincsenek a betűkombinációk kiejtésére, amilyeneket megtalálunk például a franciában vagy a németben. Az angolban ugyanazokat a betűkombinációkat hol így, hol úgy kell kiejteni. Erről szól G. B. Shaw-nak az a vicce, hogy hogyan kell angolul kiejteni a ghoti-ként leírt szót. Hát úgy, ahogy a fish (ejtése: [fis]; jelentése: ’hal’) szót, hiszen az angol a gh-t időnként [f]-nek ejti, mint például az enough (ejtése: ináf, jelentése: ’elegendő’) vagy a tough (ejtése: taf, jelentése: ’kemény’) szó végén; az o-t néha [i]-nek ejti, mint például a women (ejtése: vimin; jelentése: ’nők’) szóban; és a ti-t pedig többször [s]-nek, például a nation (ejtése: nésön; jelentése: ’nemzet’) szóban. De ne higgyük azt, hogy mindez teljesen alaptalan tréfa.
Felkészülve a legrosszabbra, lássuk a 15 leggyakoribb angol helyesírási hibát – típus szerint csoportosítva. A csoportosítás talán arra is választ adhat, hogy mi lehet az oka a tévedéseknek.
Az első típus esetében az ei vagy ie betűkombinációk felcserélése a hiba. Ebbe a csoportba tartozik a listáról a győztes their (thier írásmóddal), a believe (’hisz’) szó (beleive írásmóddal) és a received (’kapott’) (recieved írásmóddal). Ezeknél a hibáknál a legegyszerűbb magyarázat a véletlen elgépelés, amit azonban nem könnyű észrevenni, hiszen a kiejtéstől így is, úgy is eltérnek. Egy másik magyarázat lehet, hogy például a listában szereplő receive [riszív] és a believe [bilív] nagyon hasonlóan hangzanak, ugyanazok bennük a magánhangzók, mégis ellenkező sorrendben szerepel bennük az ei/ie kombináció.
A because (ejtése: [bikaz]; jelentése: ’mert’) szó becuase-ként való leírása szintén a magánhangzós kapcsolatok körüli zűröket tükrözi. Itt is arról van szó, hogy a kiejtésben nem kettő, hanem egy magánhangzó hangzik (valami a-szerű hang), és mivel sem az ua-nak, sem pedig az au-nak nem tipikus kiejtése ez, a helyesírásban könnyű őket felcserélni. Itt is él azonban a teljesen véletlen elgépelési magyarázat.
Az angolban nincsenek hosszú mássalhangzók, a helyesírásban a mássalhangzót jelölő betűk megkettőzése általában azt jelzi, hogy az előtt álló magánhangzó rövid – de ez sem mindig kötelező. Nem csoda, ha ilyen jellegű hibákat gyakran követnek el az amerikaiak: egy betűt írnak kettő helyett, vagy fordítva. Az until ([antil]; jelentése: ’-ig’) szót sokszor két l-lel (untill) írják. Ennek kézenfekvő magyarázata lehet, hogy a szó írásmódjára hatással van a till szó írásmódja. Ráadásul ennek a két szónak nemcsak az alakja nagyon hasonló, a jelentésük is gyakorlatilag megegyezik, tehát logikus az az okoskodás, hogy akkor a két szó helyesírása is azonos. A top tizenötös listában ebbe a csoportba tartozik még a beginning–begining (’kezdet’) pár, illetve az occurred–occured (’megjelent, előfordult’) és a really–realy (’igazán, nagyon’) pár is. (Mindhárom esetben az első a helyes írásmód, a második pedig az, ahogyan a legtöbbször leírják helytelenül.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Edward Callaghan / CC-BY)
Az a hibatípus mindenkinek ismerős, amikor a szó nyelvtani elemzésének hiánya miatt írja valaki rosszul a szavakat. Magyarul ez elég gyakori: mondta helyett azt írjuk, hogy monta, mert nem vesszük figyelembe, hogy a mond a szótő és ehhez járul a rag. Az angol listában ilyen hiba lehet a different–diffrent (’különböző’) pár, amelynek esetében, ha valakinek eszébe jut a differ (’különbözik’) ide, akkor könnyebben írja helyesen a belőle képzett melléknevet. Ugyanez érvényes a definitely–definately (’határozottan’) párra, ahol a helyes írásmódra rá lehet jönni az olyan hasonló szavak alapján, mint a definition (’definíció, meghatározás’).
Még ennél is érdekesebbek azok a hibák, amelyek épp azért keletkeznek, mert az író valamilyen nyelvtani ismeretet mozgósít, és ez vezeti őt félre. (Az ilyen típusú hibákat nevezik a nyelvészetben hiperkorrekciónak.) Ennek gyönyörű példája a listából a truly (’igazán’) szó truely írásmódja. Aki truely-t ír, tudja, hogy ez a határozó a true (’igaz’) melléknévből van képezve a -ly képzővel. Tévedése így nyelvtanilag csodálatosan alátámasztható! Kicsit más eset a behavior–behaviour (’viselkedés’) pár, ahol az a helyzet, hogy az -our végződés a brit írásmódnak felel meg több szóban is (és így az mondható a régebbinek, hagyományosabbnak), míg az -or végződés az amerikai változat.
És végül – mivel minden nyelvtani vagy helyesírási kategorizációban kell, hogy legyen egy egyéb kategória is – következzenek a fentiekhez nem sorolható hibák a 15-ös listáról. Ilyen a which (’melyik, amelyik’) wich-ként való leírása, ami elképzelhető, hogy összefüggésben van a a szó végi h előfordulásával. Ugyanakkor az is igaz, hogy az összes angol kérdő, illetve mutató névmás – who (’ki, aki’), what (’mi, ami’), where (’hol, ahol’) stb. – wh betűkombinációval kezdődik. Egy biztos, itt nincs szó analógiakeresésről, szabályfelfedezésről. Ugyanígy egyéb kategóriás az a lot (’sok’) kifejezés egybeírása alot-ként.
A fenti példákból azt láthattuk tehát, hogy a helyesírási hibákat és az elgépeléseket nehéz megkülönböztetni egymástól. Utóbbiak teljesen véletlenek, előbbiek pedig időnként komoly elemző munkán alapulnak. Tehát semmiképp sem egyszerűsíthető le a helyzet, hogy puszta hanyagság állna a hátterükben. Egyet tanácsolhatunk: mindig futtassuk le a helyesírás-ellenőrzőt, hiszen ezeket a hibákat az mindig kiszűri nekünk.
Felhívás
Kedves olvasóink! Önök szerint a magyarban melyek a leggyakrabban előforduló elgépelések és helyesírási hibák?
@El Vaquero: A legmeglepőbb az, hogy a sokkal egyszerűbb és közel fonetikus helyesírású spanyolban sokkal több helyesírási hibát követnek el az anyanyelvi beszélők, mint az angolban. Ez pedig egyértelműen a műveletlenséggel van összefüggésben: nem tanulták meg, hogy kell leírni a szavakat.
A believe és receive írására van egy híres, angol gyerekmondóka: "I before E except after C".
A "which" "wich"-ként hiba az ejtés miatt van, a legtöbb anyanyelvi nem különbözteti meg ejtésben, de főleg US-ben, Új-Zélandon akadnak még olyanok, akik ejtésben is megkülönböztetik: [wɪʧ] ezzel szemben [ʍɪʧ] vagy [hwɪʧ]. Persze ez a megkülönböztetés, túl konzervatívnak, ósdinak minősül, és idősebb embereknél fordul elő, valamint egyes területi nyelvjárásokban.
A beginning–*begining különbségtétel is kilogikázható, a *begininget [bɪˈgaenɪŋ]-nak kéne ejteni.
A because-*becuase sem nagy ügy, az au/aw digráf általában /ɔː/-t takar, a *becuase ejtése [bɪˈkhweɪz] lenne.
A truly-*truely talán az egyetlen, ami menthető. A többi a cikkből nem védhető, igenis elégtelen iskolázatlanságra vall az elkövetése. Ha egy szakadt valagú, átlag magyar ebben a siralmas magyar oktatási rendszerben képes megtanulni az angol nyelv helyesírását, akkor egy angol anyanyelvi legalább annyira összekaphatná magát és letehetné a picsáját tanulni annak erejéig, hogy neki is menjen. Sérvet nem kapna tőle, angol nyelvterületen úgyis népszerűek a betűzési versenyek. Egyetlen mentesítő körülmény van, a súlyos fokú diszlexia, nem hiszem, hogy a többségük ebben szenvedne. Ráadásul, még ez sem lenne mentség a net és helyesírás-ellenőrzők korában.
A "they’re + their + there" mellett nagyon népszerű még a then=than is, bár inkább csak kezdőbb ESL tanulók szintjén.
@Pesta: Én sokáig nagyon lenéztem a their-there hibát elkövetőket, amíg magam el nem követtem. Rájöttem, hogy magamban kimondom a szavakat, és úgy írom le, és sajnos néha (nem is ritkán) automatikusan a homonimáját írom le.
Egyébként egyetemi professzorok blogjaiban stb. is találtam már ilyen hibákat (van akinél rendszeresek ezek a hibák), és sajnos saját tapasztalatból mondom, hogy teljesen automatikusan elkövethetők, valószínűleg az elkövetők jó része nem rosszul tudja, csak egyszerűen ahogy magában mondja a szavakat, az agya a rossz betűkombinációra konvertálja azokat.
"they’re + their + there"
Igen, ennek hiánya engem is meglepett, de László magyarázata nyilánvaló. De ugyanakkor ez a "tudomány" bulvárosodását is példázza ("brit tudósok"). Ugyanis így nem mond sokat a statisztika. Az infographicon is csak utalás van a metodológiára.
Erdekes "hivatalosodott" hiperkorrekciora pelda a kanadai "yogourt". Amikor ugy dontottek, hogy visszaternek a brit "our" vegzodesre minden ilyen szonal, kicsit tullottek a celon.
@Pesta: Talán azért, mert itt csak egy-egy szót néztek. A másik magyarázat, hogy mivel számítógéppel szűrték az adatokat, csak az olyanokat tudták kiszűrni, amelyek nem létező alakok. Pl. a magyarban sem lehet megmondani a helység vs. helyiség „tévesztés”-ek arányát, ha nem bogarásszuk végig az összes szöveget, h melyiknek kellene ott lennie.
@Pesta: azokat én is vártam, mert az utóbbi időben ez tűnik a legelterjedtebb és (szemben a fentiekkel), idegesítőbb hibának. Azért különösen feltűnő, mert két éve még nem is találkoztam vele, lehet hogy majd a 2011-es listát fogják vezetni?
Érdekes, hogy a they’re + their + there szóhármas és a you’re + your nincs a listában. Pedig krónikus hiba a „there" és a „your" használata, amikor a többi alak lenne a helyes. Hasonlóan a „could of", „should of", „would of" a could’ve, should’ve, would’ve helyett. (Abból fakad, hogy az angol kiejtésben általában lemarad a szókezdő h, tehát have='ave, could’ave stb.)
A hiperkorrekcióra meg remek példa a lose [lúz] esete, amit rendre minden második ember loose-nak ír [lúsz].
Gyakori helyesírási hiba a muszáj szavunk j betűjének tévesztése.