Kész művészek
és bombasztikus eszközök
A bombasztikus szónak, amit ma inkább ’figyelemfelkeltő, blikkfangos, meglepő’ értelemben használnak, és valószínűleg a bomba szótövet látják bele, egészen más az eredeti használata.
Hajnalka nevű olvasónk kérdésétől zavarba jöttem, mert olyan kifejezéssel kapcsolatos, amit még sosem hallottam:
Használatos-e a készművész kifejezés, és igenlő esetben mi a tartalma? Beleérthető-e például gitárművész vagy fotóművész?
Nos, az interneten való kutakodás révén találtam néhány előfordulást. Az egyik egy kézműves alkotótábor fantázianeve, ebben az első s betű tipográfiailag elkülönül, mutatva, hogy a névadók a kézműves és a művész szavakkal játszottak. De miért pont így? A többi előfordulás alapján azt feltételezem, hogy a kész művész kifejezésre való utalás a játék másik eleme. Ez a kifejezés igen gyakori, és általában amatőr művészekre vagy művészetet tanulókra utal, akik olyan ügyesek, hogy – ahogy mondani szokás – már-már kész művészek.
Nézzük magát a kész művész kifejezést (és a művész szó helyett itt bármilyen szakmát, elfoglaltságot űző ember elnevezése szerepelhet, például kész akrobata, kész nyelvmester). Ebben a fordulatban valószínűleg a metaforának a túlzás nevű változata nyilvánul meg. Egy kezdőre, amatőrre, valamivel csak alkalomszerűen foglalkozóra azt mondjuk, hogy olyan, mintha már kiképzett, kész művelője lenne az illető foglalatosságnak.
Hajnalka egy másik kérdést is feltett, amit ő maga is „költőinek” minősít (vagyis olyannak, amire nem várja, hanem inkább sugallja a választ):
Van-e határa a bombasztikus újságcikkcím-adásnak? Városunk lapjában, melynek elemzése egyébként is megérne egy misét, „Munkácsy és Martonvásár” címmel jelent meg egy írás, holott arról volt szó,hogy két,a helyi iskolában is oktató művész, felkérésre tűzzománc címert készített a Parlament Munkácsy termébe. Azt gondolom, hogy a település neve teljesen érdektelen a téma szempontjából, sőt, talán sértő is, hogy nem a művészek neve kap hangsúlyt. (Szerintem ezzel az erővel nem Munkácsy teremnek kellene hívni a szóban forgó helyiséget, hanem arról a településről kellett volna elnevezni, ahol a Honfoglalást festette...)
Persze teljesen egyetértek Hajnalkával. Ugyanakkor én nem a bombasztikus jelzőt használtam volna erre. A figyelemfelkeltés kissé félrevezető módjáról van szó, amikor a cím olyan kapcsolatot sugall (ebben az esetben Munkácsy és Martonvásár között), amit a cikk tartalma egyáltalán nem indokol. Tehát inkább becsapósnak, csalárdnak, félrevezetőnek nevezném az ilyen névadást.
(Forrás: Wikimedia Commons / Shuhrataxmedov / CC BY-SA 3.0)
Egyébként a bombasztikus szónak, amit ma inkább ’figyelemfelkeltő, blikkfangos, meglepő’ értelemben használnak, és valószínűleg a bomba szótövet látják bele, egészen más az eredeti használata: ’dagályos’. (A konzervatívabb beszélők persze ma is ehhez az eredeti használathoz ragaszkodnak.) A szó az angol bombastból ered, aminek ’eredetileg gyapotból készült helykitöltő, puffer’ a jelentése, és innen az a használata, hogy ’csak a helykitöltés szerepét játszó, feleslegesen terjengős’. (Maga a bombast végső soron a latin bombax ’gyapot’ tőből származik, az pedig valószínűleg valamelyik iráni nyelvből (ahol pambak volt az alakja). Ez a szótő a perzsa panba, majd onnan török pamuk révén a magyarba is eljutott, tehát a bombasztikus szegről-végről a magyar pamut tő rokona.
A gyapot a mai perzsában panbe (ejtsd pambe). Az újperzsa -e végződés a középperzsában -ag volt, aminek egyes többesszámokban nyoma van (szetáre, szetáregán - csillagok), ill. arab átvételek bizonyítják, pl. p. barnáme - a. barnámadzs : program. A pambaghoz elég közel áll a pambak, amiből a török pamuk lett - érdekes lenne tudni, hogy mikor és mely nyelvek közt történt az átadás.