Kalinyingrád, a bálnák és Mozart
Április 25-én, pénteken tartja az Erasmus Kollégium szokásos pénteki szemináriumát. Ezúttal három előadást hallgathatnak meg az érdeklődők.
Az általunk már korábban megismertetett tehetséggondozó szakkollégium, az Erasmus Kollégium szokásos pénteki műhelyszemináriumára szeretettel várja az érdeklődőket. A következő alkalommal három 25-30 perces előadást hallgathatnak meg a résztvevők; az előadásokat opponensi vélemény, illetve vita követi. A szemináriumokon a közönség igen változatos szakterületekről érkezik, így az előadóval szemben alapkövetelmény, hogy mondandóját közérthető, befogadható módon adja elő.
A következő szemináriumra 2014. április 25-én, pénteken 17:30-as kezdettel kerül sor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának I. épületében (Budapest, Múzeum krt. 4., I. épület, 2. emelet, 221-es terem). Az előadók: Gaál Xénia, Sándor Angelika és Deák Adrienn – az Erasmus Kollégium hallgatói.
Gaál Xénia Kalinyingrád egy német dokumentumfilm szerint című előadásában Gudrun Wasserman 2001-es Kalinyingrád – lakók című filmjéről lesz szó:
Gudrun Wasserman a második világháború előtt született az akkori Insterburgban (ma Csernyahovszk). A város az egykori Königsberg (ma Kalinyingrád) közelében található, a Kalinyingrádi körzet többi városával együtt áldozatul esett a második világháborút követő szovjet ideológiai átalakításnak (átnevezés, átépítés, történelem átírása és átértelmezése stb.).
Az idén nyolcvan éves művész a kilencvenes évek közepe óta foglalkozik a Kalinyingrádi körzettel, 2001-ben készült el Kalinyingrád – lakók című dokumentumfilmje, amely a környék háború utáni lakosságcseréjére, a terület mai kulturális és identifikációs kérdéseire fókuszál több generációt megszólaltató riportokon keresztül. Wasserman idén mutatta be Kalinyingrádban Kései szülőföld – Csernyahovszk építészeti öröksége című dokumentumfilmjét, amely egykori szülővárosa arculatváltozásait vizsgálja, elsősorban szintén interjúkon keresztül.
Előadásomban a német művész első filmjének Kalinyingrád-képét ismertetem, amely egy sajátos, egyszerre külső és belső nézőpontból járja körül a város szovjet és posztszovjet történetének legfőbb mozzanatait.
(Forrás: Wikimedia Commons / Al99999)
Sándor Angelika Mitől (és mennyire) igazak a nagy igazságok? címmel tart nyelvészeti szempontból is érdekes előadást:
Rengeteg olyan mondatot mondunk, melyek valamilyen általános igazságot fejeznek ki: A bálna emlős. A kacsák tojást raknak. A bolgárok jó súlyemelők. Az unikornisnak egy szarva van. Az ilyen, úgynevezett generikus mondatok jelentését viszont – legalábbis igazságfeltételekben gondolkodva – borzasztó nehéz megragadni. A bálnák mindegyikére igaz, hogy emlős. A kacsák közül viszont csak a nőstényekre igaz, hogy tojást raknak, a bolgároknak csak egy kis részhalmazára igaz, hogy jó súlyemelők, unikornisokra pedig hogy is lenne igaz, hogy egy szarvuk van, ha nem is léteznek? Hogy lehet, hogy generikus (általános érvényű) állításokat tehetünk büntetlenül úgy, hogy akár egyetlen individuumra sem érvényes az állításunk? Megoldási javaslatokban nem lesz hiány.
(Forrás: Wikimedia Commons / Whit Welles Wwelles14 / GNU-FDL 1.2)
Deák Adrienn pedig Magyarázatok Mozart és a bálna kapcsolatáról címmel fog előadást tartani az autizmusspektrum-zavarról:
Előadásomban azt szeretném bemutatni, hogy egy az autizmus spektrum zavarban érintett személyek életéből vett, filmen (Hóbortos szerelem vagy Mozart and the Whale, 2005) ábrázolt rövid jelenet, pár jellemző viselkedésforma, hogyan és miért magyarázható három különböző elmélettel. Szakemberként kell-e választanunk az elméletek között? Illetve a filmet csak műélvezőként, háttértudás nélkül nézőként, mennyire kaphatunk reális képet az autizmusspektrum-zavarban szenvedő emberekről?