Internetes angol nyelvtan
A Londoni Egyetem új internetes angol nyelvtannal állt elő. A nyelvtanulást segítő alkalmazás mobiltelefonra is letölthető.
Azt nem mondhatjuk, hogy „kezdetben vala az IGE”, mert hozzá hasonló nyelvtanulást segítő könyvek és alkalmazások jól ismertek. Míg régebben az „angol kisokost” vagy az „1000 fontos szó angolul” okostelefon-méretű könyveket vágtuk zsebre, ma elég, ha csak az okostelefonunkkal tesszük ugyanezt. Ugyanis a The Internet Grammar of English (IGE; Internetes angol nyelvtan) akár mobiltelefonos appként is letölthető.
Az internetes angol nyelvtant a Londoni Egyetem (UCL) honlapjáról érhetjük el. A bevezetés szerint BA/BSc-hallgatóknak készítették, de bárki bátran forgathatja, aki érdeklődik az angol nyelv iránt. Ez persze csak félig-meddig igaz. A nyelvtan ugyanis angolul van, tehát legalább közepes szintű angol nyelvtudás kell ahhoz, hogy az ember nyelvet tanulhasson belőle. Igaz, hogy a magyarázatok nagyon egyszerű nyelven vannak megfogalmazva, mégsem ajánlanánk egy kezdő nyelvtanulónak. Sokkal inkább olyan angolszakosoknak vagy angol anyanyelvű, a nyelvtan iránt valamilyen perverz vágyat érző egyéneknek való, akik nemcsak használni akarják a nyelvet, de beszélni is szeretnének róla.
Az IGE bevezetőjében megfogalmazott hitvallás szerint az internetes nyelvtan azért hasznos, mert a nyelvi rendszert, a szavak és a kifejezések kategóriáit megismerve, a nyelvtan szabályait átlátva tudatosabb, tehát jobb nyelvhasználókká válhatunk. Akármit is gondoljunk erről a hitvallásról, az biztos, hogy a nyelvtudás tökéletesítésének ennek a nyelvtannak a tanulmányozása nem a legegyszerűbb módja. (Inkább üljünk be angolokkal egy sörre, és figyeljünk arra, hogyan beszélnek.) Ha viszont ténylegesen a nyelvtanra, tehát a nyelv szabályainak a leírására, a nyelvtan rendszerének fogalmivá tételére vagyunk kíváncsiak (magyarán kedveljük a nyelvészetet), akkor az IGE tökéletesen tanulságos olvasmány lesz.
(Forrás: UCL)
Ugyanis a nyelvtan a szavaktól, szófajoktól indulva, a mondatrészeken keresztül jut el a tagmondatok, illetve a mondatok felépítéséig. A legalapvetőbb fogalmakkal, a legalapvetőbb szabályokkal ismerkedhetünk meg benne, azaz nem más, mint egy leíró angol nyelvtan. Az egyes fogalmi részek megértését kis fogalommutató segíti, amelyben megtaláljuk a nyelvészeti fogalmak rövid definícióját. Az oldalakhoz készített tárgymutató (index) is nagyon praktikusan használható. És ha ez nem lenne elég, az egyes fejezetekben még feladatokat is találunk. Ezekkel azonban nem vagyunk nagyon elégedettek, általában csak fogalmi tudást várnak el, nem pedig annak az alkalmazását. A feladatok jórészt a fogalmi rendszerezést kérdezik vissza. Azért persze akinek, ehhez van kedve, ellenőrizheti vele a tudását.
Ami azonban már kevésbé védhető az IGE oldalain, az a megközelítésmód, és a fogalmi apparátus. Egy „az X nyelv nyelvtana”-típusú kiadványoktól azt várjuk, hogy az X nyelv változatosságát teljes egészében mutassa be. De az is igaz, hogy az ilyen típusú kiadványok esetében gyakran élhetünk a gyanúperrel, hogy normatív nyelvtannal van dolgunk, ami csak egy igen szűk szeletét mutatja be egy nyelv változatosságának.
(Forrás: Wikimedia Commons / gringer / GNU-FDL 1.2)
Az IGE az utóbbi kategóriába tartozik, ugyanis alapvetően kétértékű rendszerben gondolkodik a mondatokról: valami vagy helyes nyelvtanilag (grammatikus) vagy helytelen (agrammatikus). (Vagy esetleg kérdőjeles, bizonytalan besorolású.) Ilyen módon tehát egy igen szűk nyelvi normát ír csak le, azaz valóban normatív nyelvtan. Ami pedig még ennél is furcsább, az az, hogy nem elmélettől függetlenek a megfogalmazásai, és bár a generatív nyelvészet technikai apparátusát nem használja, a mondatok jó/rossz kategóriákba sorolása, és néhány elméletileg terhelt fogalom használata (pl. az operátoré) egyértelműen a nyelvtan elméleti elfogultságait mutatja.
Ez persze jó abból a szempontból, hogy leegyszerűsít, áramvonalasít a nyelvtanon. Rossz azonban abból a szempontból, hogy amit leír, a nyelvi valóságnak csak egy igen kicsiny része.