Érdeklődőknek ajánlott
Igenevek: igéből képezzük őket, és mintha egy másik szófaj tulajdonságaival is rendelkeznének. Feltehetően sokat hallottunk róluk a magyar és az idegennyelv-óráinkon is, de vajon megfeleltethetők-e egymásnak az egyes nyelvek particípiumai? Legalább hasonlít a használatuk? A továbbiakban a magyart, az angolt, a franciát és a németet vizsgáljuk, és annyit már most mondhatunk, hogy legalább a felmerülő problémák hasonlóak.
Az igenevek közül először a melléknévi igenevekre koncentrálunk. Ezeknek a problémáját nemrég házi szakértőnk is boncolgatta, és arra jutott, hogy a folyamatos-befejezett-beálló hármasnál azért bonyolultabb a helyzet. Most tovább rágódunk ezen a problémán, de más szempontból közelítünk: megnézzük, hogy a magyar melléknévi igenevek miben hasonlítanak más nyelvek particípiumaira. Egy naiv kérdéssel kezdjük: mire valók egyáltalán a melléknévi igenevek?
Fő a tömörség
Kezdjük azzal, hogy az igenevek alapvető funkciója nem más, mint a mondatrövidítés. De mit értünk pontosan ez alatt? Például ha egy vonatkozói mellékmondatban (amely egy főnevet jellemez, vagy olyan állítást tesz róla, amelynek segítségével beazonosíthatjuk) pusztán egy melléknév szerepel névszói állítmányként, a melléknév a főmondatban is megjelenhet, és ilyenkor nincs is szükség a mellékmondatra:
A futó, aki igazán gyors, fél óra alatt is le tudná ezt futni.
Az igazán gyors futó fél óra alatt is le tudná ezt futni.
(Forrás: Wikimedia Commons / Chris Brown / CC BY 2.0)
Más a helyzet, ha a mellékmondatban igei állítmány van, hiszen a főmondatban nem szerepelhet két ragozott ige, így a mellékmondat igéjét egy úgynevezett melléknévi igenévvé alakíthatjuk (csillaggal a nyelvtanilag helytelen példákat jelöljük):
A nő, aki az utcán megy, a szomszéd kávézóban dolgozik.
*Az utcán megy nő a szomszéd kávézóban dolgozik.
Az utcán menő nő a szomszéd kávézóban dolgozik.
Figyeljük meg, hogy a melléknévi igenév megtartotta az ige vonzatát (az utcán), de az igével ellentétben módosíthatta a főnevet (ez pedig már határozottan melléknévi tulajdonság). Ügyes! Vegyük észre azt is, hogy a módosított főnév (jelen esetben a nő) a mellékondat cselekvésének az alanya (azaz ő megy az utcán), amit az aki vonatkozó névmás jelöl. A módosított főnév persze nem csak alany lehet, hanem például tárgy is, amit a magyarban az akit/amit vonatkozó névmás jelez, más nyelvekben (például az angolban) pedig passzívba kerül a mellékmondat igéje (ennek a továbbiakban is jelentősége lesz):
a pénz, amit elloptak – a lopott pénz
the money that was stolen – the stolen money
Folyó víz és folyóvíz
A magyar melléknévi igenevek rendszerével házi szakértőnk korábban részletesen foglalkozott. Ebben a részben nagyban támaszkodunk az ott megfogalmazottakra, és csak a lényegét idézzük fel.
A magyarban a ragozott ige idejéhez képest a melléknévi igenév kifejezhet egyidejűséget, előidejűséget, vagy utóidejűséget. Az egyidejű igenév, lehet vagy -ó/-ő, vagy -t végű, attól függően, hogy a módosított főnév a potenciális mellékmondat alanya vagy a tárgya-e, azaz az igenév aktív, vagy passzív:
A kávét szürcsölgető lány a szomszédom. (a lány, aki szürcsölgeti a kávét)
A könyvet olvasó fiú gyakran késik az órákról. (a fiú, aki olvassa a könyvet)
A fenék alatt hordott gatyának nincsen egyezményes jelentése. (a nadrág, amit a fenék alatt hordanak)
Meghívunk mindenkit az évzáróval egyidőben tartott névnapozásra. (a névnapozás, amit az évzáróval egy időben tartanak)
[Az utóbbi kettő Kálmán László példája; a továbbiakban: KL.]
Egyidejű melléknévi igenév a többi vizsgált nyelvben is képezhető, de csak olyan igékből, amelyek egy nem befejezett cselekvést, állapotot írnak le. Minden nyelvre igaz, hogy a passzív igenevek (a magyar -t végűek) gyakrabban utalnak befejezett cselekvésre, mint még folyamatban lévőre, így általában inkább előidejűséget fejeznek ki, de az egyidejűség sem kizárt.
A franciában az aktív egyidejű alakok az -ant végződést kapják, a passzívak pedig megegyeznek az összetett igeidőkben is megjelenő participe passé nevű alakkal (és ezt nemben és számban egyeztetni is kell a módosított főnévvel):
Les voitures roulant dans la rue me dérangent.
’Zavarnak az utcán közlekedő autók.’
Mais certains vêtements portés cet été mériteraient de conserver leur place dans la collection de l'automne.
’De azért az ezen a nyáron hordott ruhák közül néhány megérdemelné, hogy az őszi kollekcióba is bekerüljön.’
Az angolban az aktív igenevek -ing végződést kapnak, a passzívak pedig az úgynevezett harmadik alakjukban szerepelnek (-ed, -en stb. végződéssel):
A girl reading a book came to the café.
’Bejött a kávézóba egy könyvet olvasó lány.’
What are the languages spoken in Switzerland?
’Mik a Svájcban beszélt nyelvek? (Milyen nyelveken beszélnek Svájcban?)’
A németben az aktív igenevek az -end végződést kapják, és nemben és számban egyeztetni kell őket a főnévvel, amelyet módosítanak, csak úgy mint a passzív igeneveket, amelyek megegyeznek az összetett igeidőkből is ismert -t vagy -en végű harmadik alakkal:
Ich habe das auf dem Sofa schlafende Kind aufgeweckt.
’Felébresztettem a díványon alvó gyereket.’
Das in der Schweiz gesprochene Deutsch ist nicht verständlich für die meisten Deutschen.
’A Svájcban beszélt németet a legtöbb német nem érti (nem érthető a legtöbb német számára).’
A melléknévi igenevek ott is felbukkannak, ahol nem is gondolnánk. Sok közülük ugyanis állandó kapcsolatot alkot a módosított főnévvel, így már nem mondhatjuk, hogy bármiféle konkrét mellékmondatot rövidítenek le, és ilyenkor nem egészíthetők ki további bővítményekkel sem. Hasonlítsuk össze a következőket:
folyóvíz – a csapból folyó víz
forró víz – a lábosban forró víz
a jövő hét – az ide jövő turisták
a kijelentő mód – az igazságot kijelentő tanú
Sőt, jópárat közülük önálló melléknévként vagy főnévként használunk:
ragyogó, kiváló, leendő, felemelő
a hallgatók, az oktatók, a nézők, a festők, a szülők
Ugyanez a többi nyelvben is megfigyelhető. Külön érdekesség, hogy a franciában csak a tisztán melléknévi használatban kell egyeztetni a melléknévi igenevet a főnévvel, a mondatrövidítő használatban, mint láttuk, nem:
une chaise roulante ’kerekesszék’ DE: Les voiture roulant dans la rue me dérangent. (’Zavarnak az utcán közlekedő autók.’)
une journée fatigante ’fárasztó nap’ DE: C’était un match fatiguant toute l’équipe. (’Ez egy az egész csapatot lefárasztó meccs volt.’)
des films intéressants ’érdekes filmek’ DE: C’est une nouvelle intéressant tout le pays. (’Ez egy az egész országot érdeklő hír.’)
Az angol is bővelkedik a hasonló példákban:
running water ’folyóvíz’, boiling water ’forró víz’
interesting ’érdekes’, fascinating ’elbűvölő’, amusing ’szórakoztató’, boring ’unalmas’, tiring ’fárasztó’
És a németül tudók is hamar megtalálhatják a megfelelő példákat:
faszinierend ’elbűvölő’, beeindruckend ’nagy hatású’, hervorragend ’kiemelkedő’
Reisender ’utazó’, Studierender ’tanuló’ (azaz hallagató)
Előidejűség
A magyarban mind az -ó/-ő, mind pedig a -t végű igeneveknek van előidejű használata. Mivel a -t végűek leggyakrabban befejezett, az -ó/-ő végűek pedig folyamatos cselekvésekre utalnak, az előidejűséget legtöbbször a -t végűek fejezik ki, de ez az -ó/-ő végűek esetében sem kizárható, hogy egy olyan cselekvésre utaljunk velük, amely a múltban hosszabb ideig tartott, és a végpontja valamiért nem releváns a számunkra (például tegnap délután sokáig olvastam):
a posztot egy cikluson át betöltő Sólyom (folyamatos, előidejű, KL)
felépített ház, elolvasott könyv, megtartott ünnepség (befejezett, előidejű)
De egy ennél is fontosabb szempont az aktív-passzív különbség: az -ó/-ő végűek a cselekvés alanyára, a -t végűek pedig a tárgyára vonatkoznak, így állhat elő az a helyzet, hogy egy biztosan befejezett cselekvésnél akár -ó/-ő, míg egy korábban zajló de folyamatos cselekvésnél akát -t végű igenevet is használhatunk:
a balesetet okozó traktoros (KL), a könyvet háromszor elolvasó diák (befejezett, előidejű, aktív)
a múlt században olvasott kötelező olvasmányok, a tegnap tartott ünnepség (folyamatos, előidejű, passzív)
Néhány példa azonban még ezt a szabályt is felülírni látszik:
a leves tetején összegyűlt hab (KL), a megsárgult levelek
Eddig azt mondtuk, hogy a -t végű igenevek a cselekvés tárgyát módosítják, itt pedig úgy tűnik, hogy az alanyát is módosíthatják, hiszen a hab gyűlt össze és a levelek sárgultak meg… Mi történik itt? Úgy tűnik, hogy van valami közös a tárgyakban, és ezekben az alanyokban, mégpedig az, hogy a hab és a levelek nem aktív résztvevői ennek a cselekvésnek, hanem az úgymond megtörténik velük, hasonlóan ahhoz, hogy a könyvet elolvassák. Ilyenkor lehetséges lesz a -t végű igenév használata is. Amennyiben az alany aktív alakítója a cselekvésnek, már nem használható a -t végű igenév:
*a bevásárolt anyuka (az anyuka, aki bevásárolt)
*a táncolt párok (a párok, akik táncoltak)
Különösen érdekesek a következő példák, amelyek mégiscsak elfogadhatók: sokat látott szakértő, olvasott tanár.
Nézzük most, hogy mi a helyzet más nyelvekben!
A franciában és az angolban nagyon egyszerűen megalkothatjuk az egyidejű aktív igenevek előidejű alakját: az összetett igeidőkben is használt être és avoir, illetve a have segédigékből képzett igenevekhez illesztjük az igék befejezett melléknévi igenévi alakját, amit az angol igék harmadik alakjának is hívnak:
Voilà une liste des hommes ayant marché sur la Lune.
’Íme azoknak a listája, akik jártak a Holdon.’
Je cherche quelqu’un étant né avant 1980.
’Keresek valakit, aki 1980 előtt született.’
He is someone having read all Shakespeare.
’Ő valaki, aki Shakespeare minden művét olvasta.’
Ami a passzív alakokat illeti, mindkét nyelvben a fent már bemutatott befejezett melléknévi igenévi illetve harmadik alakot használják, amely az esetek többségében befejezett, előidejű cselekvésekre utal:
A la recherche du temps perdu (Marcel Proust regénye)
’Az eltűnt idő nyomában’
The police found the stolen money.
’A rendőrség megtalálta a lopott pénzt.’
The rebuilt house is very beautiful.
’Az újjáépített ház nagyon szép.’
Ha az igenévhez további bővítmények tartoznak, akkor az ige után áll:
I like this house built in the 15th century.
’Tetszik nekem ez a 15. században épített (vagyis épült) ház.’
Hasonlóan a magyarhoz, a franciában cselekvésben nem túl aktív alanyt is módosíthatja ez az igenév:
Il est innocent comme l’agneau né aujourd’hui.
’Ártatlan, mint a ma született bárány.’
A németben nem lehet segédigék segítségével összetett előidejű alakot képezni, így az igék harmadik alakját használják akkor is, amikor az igenév a cselekvés alanyát vagy a tárgyát módosítja. Az előbbi csak akkor lehetséges, hasonlóan a többi nyelvhez, ha az alany nem lehet aktív résztvevője a cselekvésnek:
Der ertrunkene Matrose wurde nicht gefunden.
’A megfulladt matrózt nem találták meg.’
Die angekommenen Gäste haben sich im Wohnzimmer versammelt.
’A már megérkezett vendégek a nappaliban gyülekeztek.’
*Die getanzten Gäste haben sich im Wohnzimmer erholt.
’*A táncolt vendégek a nappaliban pihentek.’
Der gestohlene Koffer wurde in einem Hotel gefunden.
’Az ellopott bőröndöt egy szállodában találták meg.’
Die verlohrene Ehre der Katharina Blum (Heinrich Böll regénye)
’Katharina Blum elvesztett tisztessége’
Számos előidejű melléknévi igenév is főnevesült vagy melléknevesült a vizsgált nyelvekben:
múlt idő
a múlt – le passé (francia)
őrült
az adott helyzet – the given situation (angol) – la situation donnée (francia)
dead end ‘zsákutca’ (angol)
foglalt
volt főnök
újszülött – le nouveau-né (francia)
alkalmazott, beosztott – der Angestellte (német)
Tisztelt... ! - Sehr geehrter ... ! (német)
A vizsgált nyelvek közül csak a magyarban van utóidejű melléknévi igenév (olvasandó, tartandó stb.), ami nem jelenti azt, hogy a többi nyelv máshogy nem fejez ki hasonló utóidejűséget. De hogy ezt pontosan hogyan teszik, az a következő cikkünkből derül ki, ami az érdeklődők számára feltétlen elolvasandó.
Felhasznált irodalom
Grundgrammatik Deutsch. Diesterweg és Nemzeti Tankönyvkiadó 1993.
Karakai Imre: Francia nyelvtan magyaroknak. Librairie Le Pont, 1999.
Persze, hogy van. A melléknévi igenév az afro-sémi nyelvekben jelenidejű ige. Vagyis az ige archaikus alakja.
Én azon gondolkodtam sokat, hogy a melléknévi igenévre miért azt mondjuk, hogy melléknévi igenév, és nem csak simán azt, hogy melléknév, amit igéből képeztünk?
Van nekik nyelvtani szempontból bármi különleges viselkedésük, ami megkülönbözteti őket a "sima" melléknevektől?
Örülök cikknem ,mert magam is régóta kerülöm a vaonattkozó névmások használatát.
Rövid észrevételt azért tennék.
A girl reading a book came to the cafe.
Úgy gondolom, hogy hangulatilag a következő fordítás lenn jobb:
Egy könyvet olvasó lány jött be a kávézóba.
Itt nem az a lényeg, hogy bejött, hanem az hogy könyvet olvasott, miközbnen bejött.