Az átgondolandó bulizni menés
Terminológiai és formai katyvasz. Egymásnak megfeleltethető alakok, amiket másképp hívnak, és egymásnak nem megfeleltethető alakok, melyeket viszont ugyanúgy hívnak. Főnévi igenév és infinitívusz, gerund és gérondif: vajon mi feleltethető meg minek? A melléknévi igenevek után kis kitérővel most rátérünk a főnévi igenévre, amelyről aztán megállapítjuk, hogy nem is az, ami.
Az igenevekről szóló sorozatunk előző részben láttuk, hogy a melléknévi igeneveket a nem hagyományos folyamatos-befejezett-beálló hármas keretei között célszerű elképzelni. Célravezetőbbnek tűnt egy olyan megközelítés, amely szerint vannak előidejűséget, egyidejűséget és utóidejűséget kifejező igenevek, és ezek lehetnek aktívak vagy passzívak. Persze ez így nem egészen igaz: az utóidejű igenevekről nem véletlenül hallgattunk az előző részben, de most nincs menekvés... Sőt, ezúttal még az elől a probléma elől se térünk ki, hogy ha elkezdjük egymásnak megfeleltetni az egyes nyelvek igeneveit, az utóidejű melléknévi igenévtől könnyen a határozói igenévig juthatunk. Lássuk, hogyan!
(Forrás: Wikimedia Commons / Lars Karlsson / GNU-FDL 1.2)
Coffee to go
Kezdjük akkor a hiánypótlással. Az utóidejű melléknévi igenév (a magyar –andó/-endő végű alak; hagyományos terminológiával: beálló melléknévi igenév) abban különbözik az előidejűtől és egyidejűtől, hogy csak passzív használata van:
az elolvasandó könyv (azaz a könyv, amit el kell olvasni)
a megoldandó feladat (azaz a feladat, amit meg kell oldani)
Ezt onnan látjuk, hogy a névszó, amelyet az igenév módosít (könyv, feladat) a mellékmondat tárgyaként jelenik meg (ezt az amit vonatkozó névmás jelzi). Az igenév tulajdonképpen ezt a mellékmondatot rövidíti le, tömöríti egyetlen szóba. Hasonlítsuk ezt össze olyan esetekkel, amikor az igenév a mellékmondat alanyát vagy cselekvőjét módosítaná, könnyen belátható, hogy ez nem lehetséges (ezt csillaggal jelöljük):
a nő, akinek kávét kell innia – *a kávét ivandó nő
a férfi, aki virágot fog szedni – *a virágot szedendő férfi
De mi a helyzet a következő példákkal?
a születendő gyerek – a gyerek, aki meg fog születni
a leendő főnököm – az az ember, aki a főnököm lesz
(Forrás: prettything.net)
Az ellentmondás látszólagos; viszonylag könnyen feloldható: bár a módosított főnevek a mellékmondat alanyának felelnek meg, a szerepük valójában meglehetősen passzív, hiszen az adott esemény inkább megtörtnik velük, mintsem hogy ők annak aktív résztvevői lennének. Azonban nem minden hasonló igéből lehet utóidejű melléknévi igenevet képezni, így lehet, hogy egyedi példákkal volt dolgunk az előzőekben:
*a megsárgulandó levelek
*a megfulladandó tengerész
Nem minden nyelvben van utóidejű melléknévi igenév, de ez persze nem jelenti azt, hogy az utóidejű mellékmondatokat más nyelvekben ne lehetne valamiféle igealakkal lerövidíteni. Lássuk, hogy teszi ezt az angol, a francia és a német!
Mivel egyik nyelvben sincsenek utóidejű melléknévi igenevek, az utóidejű eseményeket kifejező mellékmondatokat egy másik szerkezettel fejezik ki ezek a nyelvek – érdekes módon nagyon hasonlóan. Arról van szó ugyanis, hogy ilyenkor a magyarban hagyományosan főnévi igenévnek hívott infinitívuszt használják, előttük egy prepozícióként (elöljárószóként) is használt szócskával:
Angol
I have a lot to do.
’Sok megcsinálandó dolgom van.’, azaz: ’Sok a teendőm.’ (Sok dolog van, amit meg kell csinálnom.)
This is a book to read.
’Ez egy elolvasandó könyv.’ (Ez egy könyv, amit érdemes elolvasni / el kell olvasni.)
Francia
J’ai quelque chose à te dire.
’Van számodra mondandóm.’, azaz: ’Van valami, amit el kell mondanom neked.’
J’ai beaucoup de choses à faire.
’Sok a teendőm.’, azaz: ’Sok a dolgom.’
Német
Ich habe viel zu tun.
’Sok a teendőm.’, azaz: ’Sok dolgom van.’
Kaffee zu mitnehmen
’kávé elvitelre’
(Forrás: us.123rf.com)
Érdekes, hogy angolul is megalkotható a magyarhoz hasonló leendő édesanya (mother to be), de a hasonló aktív szerkezetek azért ezekben a nyelvekben is csak korlátozottan fordulhatnak elő. És mit mondhatunk akkor arról, hogy coffee to go?
Nehéz ügy, hiszen a to go ’menni’ nem tárgyas ige, így a kávé már csak ezért sem lehet az ige tárgya, no és persze az alanya sem, hiszen valójában a kávét megvevő személy fog aztán menet közben kávézni. Ettől függetlenül persze érthető a coffee to go szerkezet: olyan kávéról van szó, amit műanyag pohárban és fedéllel adnak, hogy magunkkal tudjuk vinni és menet közben tudjuk inni. Az viszont meglepő, hogy ezt a bonyolult dolgot egyetlen főnévi igeneves szerkezettel is ki lehet fejezni.
Onnan indultunk tehát, hogy a magyar utóidejű melléknévi igeneveknek más nyelvekben egy bizonyos infinitívuszos szerkezet feleltethető meg leginkább. De mi a helyzet a magyar infinitívuszokkal, azaz a főnévi igenevekkel?
A nem főnévi főnévi igenév
Azt az igealakot (igenevet), amelyet más nyelvekben infinitive-nek vagy infinitifnek stb. hívnak, a magyar nyelvtanok hagyományosan főnévi igenévként szokták emlegetni. Ez az igék -ni toldalékos alakja (olvasni, menni, szürcsölgetni, ücsörögni stb.). A probléma csak az, hogy ennek az alaknak nincsenek főnévi tulajdonságai. Például nem állhat előtte névelő és nem lehet többes számba tenni: *az olvasni, *olvasnik (erre a problémára később még visszatérünk). A magyar megnevezés tehát kissé megtévesztő, így a továbbiakban erre az alakra az infinitívusz terminust használjuk, hiszen az viszont igaz, hogy ez az igének egy úgynevezett nem finit, azaz idő nélküli és általában személytelen alakja. Ez alatt azt értjük, hogy – szemben a finit, azaz befejezett alakokkal – nem utal az igeidőre és általában nincsenek szám- és személyragjai. Ez utóbbi szabályt például éppen a magyar kivétele erősíti, hiszen a magyarban az infinitívusz személyragozható: el kell mennem, el kell menned stb.
Az infinitívusz egyes használatait is felfoghatjuk egyfajta mondatrövidítésnek, azzal a különbséggel, hogy az infinitívusznak megfelelő tagmondatot nem tudjuk megfogalmazni tagmondatként. Arról van ugyanis szó, hogy olyankor használjuk az infinitívuszt, amikor a főmondat és a mellékmondat alanya megegyezik:
Mari azt akarja, hogy Péter számháborúzzon. (Itt különböző alanyokról van szó.)
*Mari azt akarja, hogy Mari számháborúzzon. (Ha ugyanarról a Mariról van szó, akkor ez a mondat nyelvtanilag helytelen.)
Mari számháborúzni akar.
(Forrás: Wikimedia Commons / Marlith / CC BY-Sa 3.0)
Az infinitívusznak ezt a használatát más nyelvekben is megtaláljuk:
Angol
Mary wants to sleep.
’Mari aludni akar.’ (*Mari azt akarja, hogy Mari aludjon.)
Francia
Je veux te parler.
’Beszélni akarok veled.’ (*Azt akarom, hogy beszéljek veled.)
Német
Sie will hier bleiben.
’Itt akar maradni.’ (*Ő azt akarja, hogy ő (ugyanő) itt maradjon.)
Az angolban az infinitívusz ilyenkor is a to szócskával jelenik meg, míg a másik két nyelvben a puszta infinitívuszt használják ebben a helyzetben.
Olyan szerkezeteket is lehet azonban találni, amelyekben az infinitívusz nem a ragozott ige alanyán, hanem a tárgyán „osztozik”:
Angol
Sue encouraged Peter to participate in the project.
’Sue bátorította Petert, hogy vegyen részt a projektben.’
Francia
Pierre a persuadé Marie de venir.
’Pierre rávette Marie-t hogy jöjjön.’
Német
Hans bat Paul, das Zimmer zu verlassen.
’Hans megkérte Pault, hogy hagyja el a szobát.’
Itt arról van szó, hogy végül Peter fog részt venni a projektben, legalábbis Sue reményei szerint, Marie fog eljönni, és Paul kimenni a szobából. Ezek a szereplők azonban nyelvtanilag egyszersmind a főige tárgyai is, amit például onnan tudunk, hogy ha névmással helyettesítjük őket, tárgyesetben fognak állni:
Angol
Sue encouraged him to participate in the project.
’Sue meggyőzte őt, hogy vegyen részt a projektben.’
Francia
Pierre l’a persuadée de venir.
’Pierre rávette őt, hogy jöjjön.’
Német
Hans bat ihn das Zimmer zu verlassen.
’Hans megkérte őt, hogy hagyja el a szobát.’
A főnévi főnévi igenév
Van azonban a magyarban is egy olyan, igéből képzett alak, amelyre sokkal inkább ráillik az a címke, hogy főnévi igenév, ez pedig az –ás/-és végű főnév: olvasás, ücsörgés, felszólalás, táborozás stb. Figyeljük meg, hogy ezek állhatnak névelővel, a jelentéstől függően többesszámba is lehet őket tenni (ezek főnévi tulajdonságok!), de kisebb-nagyobb mértékben meg tudják tartani az ige vonzatait is:
a könyv elolvasása
a konferencián való felszólalások
a táborozások a Mecsekben
Az angolban is van az infinitívusz mellett egy másik igealak, amelyet főnévként lehet használni, ez pedig az -ing végű úgynevezett gerund. A főnevekhez hasonlóan a gerund is lehet alany vagy tárgy a mondatban, sőt, prepozíciók után is megjelenhet, de adott esetben az ige vonzatát is megtarthatja:
I like reading.
’Szeretem az olvasást.’ (’Szeretek olvasni.’)
Reading books is fun.
’A könyvek olvasása szórakoztató.’ (’Könyveket olvasni szórakoztató.’)
I’d consider going out tonight if I wasn’t so tired from thinking about how to get out of going out tonight.
’Elgondolkoznék azon, hogy elmenjek ma bulizni (a bulizni menésen), ha nem lennék már ilyen fáradt az azon való gondolkodástól, hogy hogy ússzam meg a ma esti bulizást (bulizni menést)’.
Arra, hogy az angolban mikor kell gerundot és mikor to-infinitívuszt használni, most nem térünk ki. Annyit azonban megjegyezhetünk, hogy gyakran mindkettő lehetséges (például a főmondat alanyaként). De például egy ragozott ige bővítményeként – azoktól az esetektől eltekintve, amikor mindkettő használható, csak mást jelentenek – többnyire a ragozott ige dönt ebben a kérdésben, és ezt ugyanúgy meg kell tanulni, mint más nyelvekben a nyelvtani nemeket. A gerundot – mint fentebb láttuk – infinitívusszal és -ás/-és végű főnévvel is fordíthatjuk magyarra, nincs tehát egyértelmű megfeleltetés a két nyelv főnévi igenevei között.
(Forrás: Wikimedia Commons / U.S. Navy photo by Mass Communication Specialist Seaman Kari R. Bergman)
A németben az infinitívuszt használják hasonló értelemben. Egyes használatokban tetten érhető az igei eredet: az infinitívusz ilyenkor egy konkrét eseményre vonatkozik és megtarthatja az ige vonzatait:
Beim Lesen dieses Dokuments ist ein Fehler aufgetreten.
’A dokumentum olvasása közben probléma lépett fel.’
Máskor viszont a pusztán főnévi használatot érjhetjük tetten, ilyenkor a főnevesült infinitívusz nem egy konkrét eseményre vonatkozik, és az eredeti ige vonzataival sem egészíthető ki:
Beim Lesen können wir Dinge erleben, die in der Realität nicht möglich sind.
’Olvasás közben olyan dolgokat is átélhetünk, amelyek a valóságban nem lehetségesek.’
das Leben ’az élet’ (azaz szó szerint: ’a levés’)
das Abendessen ’a vacsora’ (azaz szó szerint: ’az esti evés’)
A franciában viszont a határozói igenevet hívják a gerundnak megfelelő gérondifnak, ami tehát a látszólagos terminológiai egyezés ellenére másra utal, mint az angol gerund… Lesz itt még mit vizsgálni a következő részben.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (20):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@LvT: Szóval egy alanyból (főmondat tárgyából) és egy állítmányi kiegészítőből (gerundívumból) álló kismondat van beágyazva. Köszönöm. OFF Elgépeltem az e-mailem: cirilometodij@gmail.com a jó!
@szigetva: Koszönöm a javítást.
@LvT: Cæsar pontem faciendUm curavit. Tudom, hogy tudod, csak hátha nem mindenki.
@azbuky: Pedig vannak olyan nyelvek, mint pl. a navahó, amelyekben klasszikus értelemben vett melléknév nincs, hanem ige(alako)k használatosak.
Közismert, hogy a latin igének van folyamatos (imperfectum) és befejezett (perfectum) állapota. De ezen kívül elkülönítenek beálló (instans) állapotot is. Ennek szenvedő alakjait a gerundivum és a létige kapcsolata adja. Maradva a klasszikus megközelítésnél: a gerundivumos szerkezet tulajdonképpen ennek az infinit formája. Tehát „Pons faciendus est” (A híd felépítendő = A hidat fel kell építeni = A hidat felépíteni készülnek). > „pons faciendus” (felépítendő híd)
Azaz „„Caesar pontem curavit” (Ceasar hídról gondoskodott) × „„Pons faciendus est” (a híd felépítendő) > „Caesar pontem [qui faciendus est] curavit” (Caesar hídról [amely felépítendő] gondoskodott) > „Casesar pontem faciendem curavit” (’Caesar felépítendő hídról gondoskodott’ = Caesar felépíttetett egy hidat).
A klasszikus generatív elmélet szerint az AcCumInf-es szerkezetekben a főmondat finit igéje ad esetet, és a beágyazott mondat infinitje thematikus szerepet a tárgynak. Mit mond az elmélet a gerundívumos szerkezetről? Adhat egy főnévnek a saját mellékneve thematikus szerepet -- mondjuk a pons faciendus-ban a faciendus páciensszerepet a pons-nak? Elég fura lenne... A jelzős szerkezet végtére nem megy el "kismondatnak".
@Extraterrestre: > az újlatin nyelvekben csak a gerundium ablativusának van folytatása, ami viszont nem is melléknévi, nem is főnévi, hanem határozói használat
.
Szinte ez a sorsa a gyakori latin ablatívuszi főnévi szerkezeteknek, mint pl. „directa/rapida/etc. mens” (egyenes/gyors/stb. szándék) > „directa/rapida/etc. mente” (egyenes/gyors/stb. szándékkal, egyenesen/gyorsan/stb.), vagy „qui modus” (milyen mód?) > „quo modo” (milyen módon?) stb.
OFF @LvT: Drága LvT, hónapok óta próbálom utolérni Magát a legkülönfélébb fórumokon: pannonszláv/szlavón/kajhorvát ügyben szeretnénk a szaktudását igénybe venni. Én Önt keresni nem tudom, fórumgazdák nagyon szigorúak, tegye meg, hogy ír egy kopogtatót nekem a cirlometodij@gmail.com-ra!
@LvT: Köszönöm, így már teljesen érthető. Ami még érdekes, hogy az újlatin nyelvekben csak a gerundium ablativusának van folytatása, ami viszont nem is melléknévi, nem is főnévi, hanem határozói használat.
@Extraterrestre: > "gerundivum", és a gerundium végső soron alaktanilag ugyanaz a szófaj, csak az alany- és birtokos esetét hívják az előbbinek, a tárgy- és határozói esetét pedig az utóbbinak.
.
A gerundivumnak is van tárgyesete, vö. „Caesar pontem faciendum curavit” (’Ceasar felépítendő hidat intézett el’ = Caesar elintézte egy híd építését = Casear felépíttetett egy hidat). Vagy éppen: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam” (’Egyébként Karthágót eltörlendőnek lenni vélem’ = Egyébként úgy vélem, Karthágót el kell törölni). A gerudivumnak minden alakja megvan. Ami defektív, az a gerundium: ennek alanyesete nincs és többes számú alakjai, de egyes számú birtokos esete van, pl. „amor habendi” (a birtoklás szeretete = birtokvágy).
Ami a különbség, hogy a gerundivum melléknévi igenév, tehát olyan szerkezetekben áll, ahol melléknévvel helyettesíthető, pl. „pontem faciendum” (tkp. építendő hidat) > „pontem novum” (új hidat). A gerundium pedig főnévi igenév, azaz főnévvel cserélhető, pl. „amor habendi” (a birtoklás szeretete) > „amor pecuniae” (a vagyon szeretete).
Kontrasztív használat, pl. gerundivummal „Legati venerunt pacis petendae causa” (Követek jöttek a kérendő béke okán) ~ gerundiummal „Legati venerunt pacem petendi causa” (Követek jöttek a béke kérése okán).
@gligeti: Inkább az utóbbi. Legalábbis én úgy tudom, a görögben nincs főnévi igenév, valami mással fejezik ki (de nem értek hozzá).
A spanyolban csak a pronominális igéknek van ragozható főnévi igeneve, azaz pontosabban ez a hozzá tapadó névmásból derül ki. Pl. irse 'elmenni' (ez a személytelen alak), viszont azt nem mondhatom, hogy *Tienes que irse, hanem Tienes que irte 'El kell menned', vagy pl. Tenemos que irnos 'El kell mennünk'.
én azt tudom hirtelen hozzátenni, hogy praktikusan a görög is ragozza a főnévi igenevet, sőt, nincs is ragozatlan változata, csak azt tudom mondani, hogy θα ηθελα να παω (tha ithela na pao, "szeretném mennem", azaz szeretnék menni, I'd like to go), vagy θα ηθελα να παει (the ithela na pai, "szeretém mennie", azaz szeretném, ha menne, I'd like him to go) . Vagyis teljesen egységes, nincs kitüntetve, ha ugyanaz az alany. Persze lehet ezt úgy is nézni, hogy nincs is főnévi igenév igazából, hanem ez ilyen kötőmódpartikula, vagy mi a szösz.
Még az jutott eszembe, hogy szerintem a latinban a participium imperfectum passivi (befejezetlen szenvedő melléknévi igenév), más néven "gerundivum", és a gerundium végső soron alaktanilag ugyanaz a szófaj, csak az alany- és birtokos esetét hívják az előbbinek, a tárgy- és határozói esetét pedig az utóbbinak. Csak halvány emlékeim vannak erről, lehet, hogy így nem pontos, de az biztos, hogy a kettő összefüggésben van egymással, csak hol így, hol úgy nevezik őket.
@Pesta: „A „Coffee to go" így magában inkább azt a képzetet kelti, hogy „coffee to go for" kávézni menni” Bennem egyáltalán nem kelt ilyen képzetet. Nagyon meg lennék lepve, ha ilyesmit jelenthetne.
Az andó-endő helyett ez a gyakoribb:
Sok megcsinálnivaló (megcsinálni való?) dolgom van. Vagy elintézni való dolgom / elintéznivalóm. És a többi: szánnivaló, csapnivaló...
A „Coffee to go" így magában inkább azt a képzetet kelti, hogy „coffee to go for" kávézni menni (sz.sz. kávéra/-ért menni), nem azt, hogy kávé elvitelre. Arra ott a to take away / to take out. :)
@Gazdik Anna: Áhá, így már minden villágos, köszönöm. Egyébként akár szó szerint fordítva is értelmes lenne magyarul, egy kis megerőszakolással: '(El)menőben a moziba, találkoztam Paullal.'
Ellenben a spanyol is használ még néhány (rögzült) kifejezésben participio activót, ez a cikk példákat is hoz: elmexicano2010.blogspot.com/2013/03/nincs-de-megis-van-participio-ac