Igeneveket határozva
Az igenevek boncolgatásában-hasonlítgatásában eljutottunk a határozói igenevekig. A magyarban könnyű dolgunk van, hiszen alaktanilag könnyen azonosítható igenévről van szó, de mi a helyzet más nyelvekben? Mi történik akkor, ha egy nyelvben nincs határozói igenév, de mégis valami hasonlót szeretnénk kifejezni, mint a magyar határozói igenevekkel? Előre bocsátjuk: a nyelvek megoldják ezt a problémát (is). Ezen kívül most már az is kiderül, hogy a gerund nem gérondif.
Az igenevekkel kapcsolatban már korábban megállapítottuk, hogy a funkciójuk általában a tagmondatok lerövidítése. De amíg az egyes nyelvek melléknévi igeneveit viszonylag könnyen meg tudtuk feleltetni egymásnak, a főnévi igenevekkel kicsit nehezebb dolgunk volt, sőt, éles szemű kommentelőnk még azt a kis csúsztatást is észrevette, hogy az angol gerund és a francia gérondif terminusok nem csak eltérő igeneveket takarnak ma, hanem maguk az elnevezések sem egészen ugyanonnan eredeztethetők. Erre most visszatérünk, de alapjában véve a továbbiakban a határozói igenevekről lesz szó.
Oly módon, hogy…
Láttuk, hogy a melléknévi igenév arra szolgál, hogy egy főnevet módosító (vonatkozói) mellékmondatot lerövidítsen, mégpedig úgy, hogy az így kapott igenév az eredeti mellékmondatbeli ige bővítményeinek megtartásával tudja módosítani az adott főnevet:
a lány, aki a kávéját szürcsölgeti – a kávéját szürcsölgető lány
Hasonlóan működik a határozói igenév (a magyarban a -va/-ve végződésű igealakok) használata is, csak ezekkel egyes határozói mellékmondatokat lehet lerövidíteni:
Miközben az utcán várakozott, Mari a kirakatokat nézegette. – Az utcán várakozva Mari a kirakatokat nézegette.
(Forrás: Wikimedia Commons / MDL.hu / CC BY 2.0)
Látható, hogy a határozói igenév is megőrzi az eredeti ige bővítményeit (az utcán). A határozói igenév legtöbbször egy miközbennel, vagy oly módonnal bevezetett tagmondatot rövidít és két cselekvést állít egymással párhuzamba (itt például a várakozást és a kirakat-nézegetést), de akár állapotra is utalhatunk vele:
A gyerekek kimelegedve rohangáltak az udvaron.
(Forrás: Wikimedia Commons / Andre Engels / CC BY 2.0)
De ki csinálja?
Míg a mellékévi igenév mindig egy főnevet módosít, és a szerkezetből egyértelműen kiderül, melyik főnevet, a határozói igeneves mondatok érdekes kérdéseket vetnek fel, és nem csak a magyarban… No de lássuk először, hogy hogyan is döntjük el, mit módosít a melléknévi igenév!
A kávéját szürcsölgető szőke lány találkozott a barátjával a parkban.
Bár a mondatban van egy potenciális másik főnév (a barátjával), fel sem merül egy olyan értelmezés, mely szerint a barát itta komótosan a kávét a parkban. A melléknévi igenév tehát a hozzá legközelebb álló főnévre vonatkozik, amelynek azonban nem feltétlenül kell közvetlenül követnie az igenevet (lásd szőke). De hogyan értjük a következő mondatokat?
Az utcán sétálgatva Mari találkozott egy régi ismerősével.
Mari találkozott egy régi ismerősével az utcán sétálgatva.
Bár az első mondat szórendje természetesebben hangzik, mindkét mondatot úgy értjük, hogy Mari sétálgatott az utcán. Vajon miért? A megoldás kulcsa abban rejlik, hogy a határozói igenév egy párhuzamos eseményt vagy állapotot visz be a mondatba, de nem hozhat be egy másik alanyt (a helytelen mondatokat csillaggal jelöljük):
*Juli az utcán sétálgatva Mari találkozott egy régi ismerősével.
Mivel a határozói igenévnek nem lehet saját alanya, a ragozott ige alanyát fogjuk a határozói igenév által kifejezett cselekvés vagy állapot alanyának is tekinteni. Mivel a mondat alanya a határozói igenév alanya is egyben, ez független attól, hogy ez az alany szórendileg hol helyezkedik el a mondatban.
Gerund és gérondif
Mint már utaltunk rá, az angol gerund és a francia gérondif a terminológiai hasonlóság ellenére nem azonos egymással. Bár ez a mai használatukat nem feltétlenül magyarázza, de említsük meg, hogy az angol gerund – amit magyarra leggyakrabban -ás/-és végű főnévvel fordíthatunk – a hasonló funkciójú latin gerundiumról kapta a nevét, a francia gérondif pedig az úgynevezett gerundivumra vezethető vissza, ami abban különbözik a gerundiumtól, hogy mindig áll mellette egy főnév (az eredeti igének a tárgya), amivel nemben és számban egyeztetni kell. Mivel az angol gerundról már esett szó, térjünk most rá a francia gérondifra, amelynek mai használata eltér az egykori latin gerundivumétól, és éppen a magyar határozói igenévéhez áll közel.
A francia gérondif formailag megegyezik az -ant végű egyidejű melléknévi igenévvel, bár ez utóbbit, amennyiben állandó módosítója lett a főnévnek, egyeztetni is kell vele, míg a gérondifot sosem egyeztetjük semmivel (végtére is nem módosít főnevet, illetve önálló alanya sincs). A gérondif másik ismertető jegye az igealakot megelőző en szócska:
En allant au cinéma, Jean a rencontré Paul.
’Moziba menet Jean találkozott Paullal.’ (Azaz: ’moziba menve’.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Luctor)
A gérondif a franciában is mindig a mondat alanyára vonatkozik, függetlenül attól, hogy hol áll a mondatban:
Jean a rencontré Paul en allant au cinéma.
’Jean moziba menve találkozott Paullal.’
Az értelmezés akkor is egyértelmű, ha a mondatba egy melléknévi igenevet is becsempészünk, hiszen az viszont mindig egy főnevet módosít: a franciában is a hozzá legközelebb állót.
En allant au cinéma, Jean a rencontré Paul rentrant du supermarché.
’Moziba menet Jean találkozott a szupermarketből hazafele tartó Paullal.’
Az angol formailag nem tesz különbséget particípiumok melléknévi és határozói használata között, azaz az -ing végű igenevet használják olyankor is, amikor a magyarban határozói igenév áll:
Looking out of the window, Mary saw a car go by.
’Az ablakon kinézve Mary látott egy arra menő autót.’
While waiting for the water to boil, we peeled the apples.
’Arra várván, hogy felforrjona a víz, meghámoztuk az almákat.’
A németben szintén a melléknévi igenevekből már ismert -end végződést kapják az igék, és természetesen a melléknévi igenevekkel ellentétben ezt sem egyeztetjük semmivel:
Ein Buch lesend, trank er Tee.
’Egy könyvet olvasva teát ivott. / Miközben olvasott egy könyvet, teát ivott.’
Párhuzamos események?
Eddig kicsit leegyszerűsítően fogalmaztunk, amikor azt mondtuk, hogy a határozói igenév egy a ragozott ige által kifejezett eseménnyel párhuzamos eseményt, cselekvést, állapotot stb. jelöl. Igen ám, de a határozói igenév előidejűséget is kifejezhet a ragozott igéhez képest. Ez az értelmezés a magyarban főként akkor áll elő, amikor a határozói igenevet befejezett (azaz igekötős) igéből képezzük:
Megírva a levelet, János elment a postára bélyeget venni.
Kifáradva a délelőtti kiránduláson, a gyerekek jóízűen ettek.
(Forrás: Wikimedia Commons / George Goodwin Kilburne (1839–1924))
Az angolban és a franciában a múlt idő képzésére használt segédigék már sokat emlegetett -ant és -ing végzűdésű alakjaival lehet előidejű határozói igenevet képezni, bár a francia terminológia ezekre nem használja a gérondif elnevezést (igaz, az en szócskának sem kell megjelennie).
Angol előidejű határozói igenevek:
Having written the letter, she went to bed.
’Megírva a levelet (miután megírta a levelet), lefeküdt aludni.’
Having arrived, John joined the party.
’Megérkezvén (miután megérkezett), John csatlakozott a bulihoz.’
Francia előidejű határozói igenevek:
Ayant fini le déjeuner, Jean a dormi un peu.
’Befejezvén az ebédet (miutén befejezte az ebédet), Jean aludt egy keveset.’
Étant arrivé, Paul est sorti dans le jardin.
’Megérkezvén (miután megérkezett), Paul kiment a kertbe.’
A németben viszont nem lehet segédikékkel előidejű igenevet képezni, így marad a több tagmondatos körülírás:
Nachdem er gekommen war, ging er zum Kühlschrank und holte sich eine Flasche kühles Bier.
’Miután megjött, odament a hűtőszekrényhez és kivett egy üveg hideg sört.’
A fentiekben azt láthattuk, hogy formailag nem minden nyelvben létezik határozói igenév, de a nyelvek remekül pótolják ezt más igeneveik segítségével, amelyek ezt a funkciót is ki tudják fejezni.
Források
Strukturális magyar nyelvtan 3. Morfológia. Szerk.: Kiefer Ferenc. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (18):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Zahu: A tanárok sajnos sok mindenről megfeledkeznek. Vagy azért, mert nem tartják fontosnak, vagy mert ők maguk sem tudnak róla. Ezért van az, amikor a tanuló nagyokat csodálkozik, hogy pl. miért azt mondják, hogy "el alma", amikor ez egy nőnemű főnév, vagy mi az, hogy a spanyolban van semlegesnem, amikor erről a tanárok nem szoktak beszélni (pedig van).
@ovninauta: :)
Csak azért néztem utána, mert én is azt tanultam, hogy fordítva van, tehát hogy a részes eset van előbb és utána a tárgyeset (és nem csak akkor, ha "simulnak" a szó végén). De ezek szerint erről a kivételről megfeledkeztek a tanárok említést tenni...
@Zahu: Ez valóban így van, csak éppen a nyelvhasználat hozza létre a szabályokat, nem pedig fordítva: vagyis azért éppen lett ez a szabály (ami ráadásul kivételes is, mint ahogy a Wikipédia írja), mert az anyanyelvi beszélők ezt így értik; az összes többi esetben a részes névmás áll elöl.
Zárójelben megjegyzem, a Wikipédia-cikket én írtam, bár ez itt lényegtelen. :)
@ovninauta: Üdv!
"Te me presentaron."
Egy idevágó idézet a Wikipédiáról:
"A részes esetű névmás mindig megelőzi a tárgyesetűt, kivétel, ha egyikük sem tér el a két esetben (pl. Te [részes eset] la [tárgyeset] presentarán en la fiesta ’Be fogják mutatni őt [nőnem] neked a bulin’; viszont: Te [tárgyeset] me [részes eset] devolvieron ’Visszaadtak téged nekem’)."
Tehát -úgy tűnik- van rá szabály, vagyis mégsem lehet félrefordítani (felcserélni a névmások jelentését).
@Zahu: A "láttam sétálni" valószínűleg gyakoribb. Egyébként a "láttam Bélát sétálva" és "láttam Bélát sétálni" között kis hangsúlykülönbséget látok (ha nagyon megerőltetem magam, hogy lássak vmi különbséget): az elsőnél az a lényegesebb, hogy kit láttam, a másodiknál pedig hogy mi csinált.
@tenegri: Üdv!
"Láttam Bélát az utcán sétálgatva."
Ez ebben a formában valóban kétértelmű. Más kérdés, hogy számomra inkább azt jelenti, hogy ÉN sétálgattam. Lehet, hogy azért van ez az érzésem, mert ha Bélára vonatkozna, (legalábbis) én így modanám: "Láttam Bélát az utcán sétálni."
Miért kötőjeles a kirakatnézegetés? Kéttagú összetétel, nem?
@szigetva: Persze, a lényeg, hogy ezek a mondatok mind többértelműek, így a cikknek a -va/-ve alanyára vonatkozó állítása nem pontos.
@szigetva: Épp azt mondom, hogy elvileg meglepődhetett volna, de ha ez most nem egy nyelvészeti cikk alatti vitában lenne, hanem valahol valójában elhangozna ez a mondat, akkor szerintem szinte mindenki csak egyféleképpen értené.
@tenegri: @ovninauta: De miért ne lepődhetett volna meg Mari, aki épp azért mert meztelenül kiülni a padra a nudista starndon, mert nem számított arra, hogy az ismerőse arra jár?
@tenegri: Pontosítok: a "kutyáját" nem egyértelművé teszi a mondatot, csak valószínűsíti az egyik jelentést - de nem zárja ki a másikat, hisz épp én is hajkurászhattam Józsi kutyáját, mikor összefutottam vele.
@ovninauta: Igen, tudom, hogy a birtokos jel egyértelművé teszi, de pont az is volt a példával a célom, hogy szemléltessem ilyen is lehet, s ha épp nem szerepelne benne "kutyáját", akkor többértelművé válna.
A legnagyobb meglepetést pedig pont azért tettem zárójelbe, hogy azzal és anélkül is össze lehessen vetni a mondatot. A lényeg, hogy a -va/ve alanya más is lehet, nem csak a főmondat alanya.
@ovninauta: Egyébként szerintem itt tipikusan olyan esetekkel állunk szemben, amelyek elméletileg, azaz nyelvtanilag kétértelműek, de valamiért a gyakorlatban csak egyféleképpen értik az emberek. Ugyanilyenre van példa a spanyolban is:
"Te me presentaron."
Ez elméletileg jelenthetné azt, hogy 'Bemutattak téged nekem' és azt is, hogy 'Bemutattak engem neked', mivel egyes szám 1-2. személyben alaktanilag nem különbözik egymástól a részes és a tárgyesete a személyes névmásnak. A gyakorlatban viszont senki nem érti félre, mert az anyanyelvűeknek csak az előbbit jelenti, azaz 'Bemutattak téged nekem'.
@tenegri: "Összefutottam Józsival az utcán a kutyáját hajkurászva."
Itt a _kutyáját_ miatt megint csak egyértelmű, mivel nem az 'én kutyámat'. :)
"Láttam Bélát az utcán sétálgatva."
Igen, itt valóban teljesen kétértelmű.
"Mari (legnagyobb meglepetésére) találkozott egy régi ismerősével meztelenül üldögélve és birkacombot majszolva egy padon."
Szerintem itt csak nyelvtanilag kétértelmű, de logikailag nem: nyilván arra utal, hogy Mari az ismerősét látta ebben a helyzetben, mivel az, hogy Mari mit csinált, miközben látta az ismerősét, nem lenne a saját maga számára meglepetés, sem releváns. :)
"Az utcán sétálgatva Mari találkozott egy régi ismerősével.
Mari találkozott egy régi ismerősével az utcán sétálgatva.
Bár az első mondat szórendje természetesebben hangzik, mindkét mondatot úgy értjük, hogy Mari sétálgatott az utcán. "
Nem, a második mondtatot nem ugyanúgy értjük, hanem csak ugyanúgy _is_ érthetjük. A másodikban bőven benne van az a lehetőség is, hogy az ismerős sétálgatott az utcán. Hasonló mondatok:
- Összefutottam Józsival az utcán a kutyáját hajkurászva.
- Láttam Bélát az utcán sétálgatva.
- Mari (legnagyobb meglepetésére) találkozott egy régi ismerősével meztelenül üldögélve és birkacombot majszolva egy padon.
stb.