A különbség Obama és Kennedy között
Megszoríthatjuk-e még egyszer az életben Kennedy elnök kezét? Eljuthatunk-e még hátralevő időnkben Ausztráliába, vagy legalább megnézhetjük-e a Szellemirtókat? Elváltunk-e már, és levették-e már végre a karunkról a gipszet? Ezek nagyon fontos kérdések, ha angolul akarunk megszólalni. Ismerkedjünk meg a varázslatos időollóval!
A magyar nyelvtanulók számára az igeidők okozzák a legtöbb fejtörést. A Present Continuous és Simple még talán rendben van, na de a Present Perfect? Az aztán tényleg mifánterem-kategória. Az alábbi bejegyzésben nem fogunk pontos definíciót adni (ilyen talán nincs is), hanem a Present Perfect-életérzést írjuk körül, illetve eloszlatunk néhány félreértést.
A Present Perfect egy olyan igeidő, amiben egy múltbéli cselekvést mindig a jelen pillanathoz viszonyítunk: azt fejezi ki, hogy egy cselekvés a jelen pillanatig megtörtént-e vagy sem, ha igen, hányszor, vagy hogy milyen egyértelmű hatása van a jelenre. (Ez most úgy néz ki, mint egy defíníció, de nem az! Csak egy tétova kísérlet.)
Képzeljük el, hogy van egy ollónk, aminek az egyik szára a jelent, a másik szára a múltat jelképezi.
(Forrás: A nyelvtanulás babonái)
Amikor londoni nagybácsink azt mondja, hogy nem rázott még kezet Barack Obamával, angolul így hangzik: I haven't shaken hands with Obama – Róbert bácsi Present Perfectet használ, hiszen a születésétől kezdve (vagy Obamáétól) a mostani pillanatig nem történt meg az esemény. Az olló múlt szára összezárul a jelen szárával:
Így aztán sok mindent, amit élettapasztalatként foghatunk fel, szintén Present Perfect-tel fejezünk ki:
- I've been to Australia two times – az a lényeg, hogy eddigi életemben, azaz a jelen pillanatig már kétszer voltam Ausztráliában (és nem az a fontos, hogy mikor, hanem csak az, hogy megtörtént az esemény) – az olló múlt szára ugyanúgy összezárul a jelen szárral.
- I haven't seen Ghostbusters yet – még nem láttam a Szellemirtókat, azaz ez az esemény a mostani pillanatig nem történt (még) meg. Itt is összezárulnak az ollószárak.
Viszont abban az esetben, amikor Róbert bácsi Kennedy-ről kezd el beszélni, azt mondja: I didn't shake hands with Kennedy. Past Simple-t, azaz egyszerű múltat használ, hiszen Kennedy meghalt 1963-ban, azaz Róbert bácsi nem rázott vele kezet a születésétől kezdve az elnök haláláig – a cselekvést tehát nem viszonyítjuk a jelenhez.
Ugyanilyen megvilágító példa, ha Róbert bácsi a házasságairól beszél. Óriási a különbség az alábbi két mondat között:
- we've been married for five years és
- we were married for five years
Az első mondat ugyanis a jelenlegi feleségére, a 28 éves Susanra vonatkozik, akivel 5 évvel ezelőtt házasodott össze, és a mai napig boldogságban, békességben együtt vannak: a múlt szára összeér a jelennel. A második mondat viszont egy korábbi feleségére vonatkozik, akivel 5 évig volt házas, valamikor a múltban, egészen a válásukig: a múlt szára nem ér össze a jelenével.
Van még az az eset, amit a nyelvkönyvek úgy írnak le, hogy az „esemény hatással van” a jelenre. Ebben a formában ez megtévesztő lehet, hiszen minden múltbéli esemény, még az is, hogy a dédapánkat elvitték az oroszok, valamilyen módon hatással lehet a jelenre. Ám a Present Perfect esetében a hatás annyira egyértelmű, hogy az eredmény szemmel látható, például amikor Róbert bácsi azt mondja, hogy I've broken my arm, akkor biztos, hogy a karja még gipszben van, míg ha azt mondja, I broke my arm, akkor biztosak lehetünk benne, hogy már meggyógyult:
Ez tulajdonképpen hasonló ahhoz, amikor egy esemény annyira nemrég történt, hogy az már majdnem a jelen: Uncle Robert and Susan have just arrived, ami azt jelenti, hogy kb. még a cipőjüket sem vették le, vagy a nappaliban feszengenek, mert még nem ültek le sehova. De aztán vacsora közben Róbert bácsi a telefonjába azt fogja mondani: We arrived half an hour ago – ebben az esetben az esemény egy múltbéli időponthoz (fél órával ezelőtt) köthető, és ebben az értelemben nincs köze a jelen pillanathoz!
Most már talán érthető, hogy a Present Perfect nevének magyar fordítása, a befejezett jelen, szintén félrevezető. Hiszen épp a múltbéli, lezárt (angolul completed) cselekvésekre használjuk a Past Simple-t. (Emlékezzünk az I broke my arm mondatra: a gipsz lekerült, a cselekvés lezárult a múltban, tehát Past Simple!) Egy Present Perfectben levő cselekvés persze ettől függetlenül lehet befejezett, de nem ez a fő szempont, hanem az, hogy a cselekvés megtörténtét a jelen pillanathoz viszonyítjuk.
A cikk eredetileg A nyelvtanulás babonái című blogon jelent meg. További ajánlott cikkek a blogról:
Folyamatos-e a present continuous?
@Pesta: Személyes tapasztalat hiányában csak arra tudok hivatkozni, amit erről olvastam. Pl. a tavaly megjelent English Grammar Today-ben ez áll:
The present perfect is less common in AmE than BrE. AmE speakers often use the past simple in situations where BrE speakers use the present perfect, especially with words such as already and yet.
"What do you do with your free time? AmE: Did I already ask you that? (BrE: Have I already asked you that?)
AmE: Did they pick the golf team yet? (BrE: Have they picked the golf team yet?)
Szerintem nem lehet elkülöníteni amerikai és brit használatot. A cikkbeli logika a beszélt köznyelvben nemigen van meg brit földön sem, vagy legalábbis gyakori az átfedés simple és perfect között.
Külön kedvencem, hogy a never-t használják „túlzó jelzőként" a múlbeli tagadásra:
What is this mess?! - I've never done it!
I waited for the bus but it never turned up.
Sőt:
I ordered it a week ago and it never turned up till this morning.
@drino: Ugyanez van a latin-amerikai spanyolban is: amikor Spanyolországban a pretérito perfecto compuesto (=Present Perfect) lenne használatos, Amerikában gyakran a pretérito perfecto simplét (=Simple Past) használják helyette. De funkcionálisan is van eltérés: Mexikóban pl. akkor használják a PPC-t, ha a beszélő az adott múltbeli eseményt élményként értelmezi, számára fontos/sorsdöntő, hogy az megtörtént. Más esetben (még a "ma" időhatározóval) a PPS-t használják.
Elnézést, hogy beleszóltam.
@scasc: A Simple Past bármikor helyettesítheti az amerikai angolban a Present Perfect-et.
www.ego4u.com/en/cram-up/grammar/simpas-preper
In British English, the use of Simple Past and Present Perfect is quite strict. As soon as a time expression in the past is given, you have to use Simple Past. If there are no signal words, you must decide if we just talk about an action in the past or if its consequence in the present is important.
Note that the following explanations and exercises refer to British English only. In American English, you can normally use Simple Past instead of Present Perfect.
@scasc: Nem mondom hogy ez a nyelvtani fejtegetés helytelen lenne, csak hogy az élőbeszédben nagyon gyakran, főleg határesetekben, eltérünk tőle. (Ti. ha GONDOLKODNI kell azon, hogy épp milyen igeidőt használj, akkor az már rég rossz. - És nem is érdemes, mert az anyanyelvi beszélők se 100%-osan követik.)
Ahol ennek igazán szerepe van, az a lektorálás, mert ott jellemzően, főleg ha igazán igényesen akarjuk kiadni a szöveget a kezünkből, illik az időket helyretenni.
"I’ll leave you to tidy up the woulds and shoulds, wills and shalls, thats and whiches."
- Oscar Wilde (a kiadójának)
@Sigmoid: Mondjuk ezt az ilyen magyarázgatások általában sántítanak, de azért a riporter szemszögéből az említett megfigyelésnek eléggé kevés *közvetlen* hatása van a mostjára. Ő csak egy külső megfigyelő, sőt, csak egy beszámoló.
Míg a "Uncle Robert and Susan have just arrived" azért azt olyasmit implikál, hogy "ezért most le kell tennem a telefont, (mert köszöntenem kell őket, foglalkoznom kell velük)".
@drino: Jah a nyelvhasználat sokkal kevésbé logikus mint ami az ilyen leírásból gondolható. :D
A PP/SP-t (és simple past, nem past simple-ként tanultam) állandóan ismételnem kell, különben rendszeresen beleesek abba a hibába, hogy szinte kizárólag a PP-t használom indokolatlanul is az SP helyett...
Amerikai angolban gyakran Past Simple-t használnak a közelmúltbeli eseményeknél: pl. 2001. szeptember 11-i hírekben ilyet lehetett hallani:
A plane just flew into World Trade Center.