10 probléma, amit csak a nyelvek szerelmesei érthetnek meg
Állandóan nyelvet tanul? Még be se fejezte az egyiket, már kezdené a másikat? Néha összekeveri a különböző nyelveket? Vagy az az érzése, hogy már az anyanyelvén sem tud? – Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, van egy jó hírünk: Ön is nyelvmániás!
Sok közös van azokban, akik a nyelvek szerelmesei. Senki más nem értheti meg olyan jól egy nyelvmániás félelmeit és örömeit, mint egy másik nyelvmániás. Ők azok, akik hallgatóznak az utcán, ha idegen szót hallanak, és akár követni képesek az idegeneket egészen addig, amíg rá nem jönnek, milyen nyelven beszélnek. Ők azok, akik egymás után tanulják meg a nyelveket, és minél többet tudnak, annál többet szeretnének megtanulni. Az alábbiakban tíz olyan helyzetet idézünk föl, amit igazán csak a nyelvek szerelmesei érthetnek meg. És Ön átélte már ezek közül valamelyiket?
1. „Hogy megy a portugál? – Sajnos még nem tudtam elkezdeni, előbb kínaiul kell megtanulnom...” Előfordul, hogy az ember azért halogatja az egyik nyelv megtanulását, mert előtte egy másikat szeretne megtanulni. A nyelvek csak sorakoznak, egyik vonzóbb mint a másik – a tanulásban nincs megállás, de nem árt valamiféle sorrendet tartani.
2. „Ki kell derítenem, milyen nyelven beszélnek!” – Bizony, előfordul, hogy az utcán idegeneket kezdünk el titokban követni kizárólag azért, hogy rájöjjünk, milyen nyelven beszélnek. Nincs is ezzel semmi gond, de azért jobb, ha nem bukunk le...
3. „Mondj valamit sonául!” – Amikor az emberek megtudják, hogy beszélünk valami izgalmas nyelven, azonnal azt kérik, hogy csak mondjunk valamit azon a nyelven. Szeretjük ezt vagy sem, jobb, ha fölkészülünk egy frappáns válasszal.
4. „Hogy is mondjuk ezt magyarul?” – Előfordul, hogy annyi időt és energiát töltünk el nyelvek tanulásával, hogy a végén már azt sem tudjuk, hogy mondják az anyanyelvünkön ezt vagy amazt. Minden eshetőségre fölkészülve: a legjobb, ha mindig tartunk magunknál egy zsebszótárat!
5. „És perzsául miért tanulsz?” – Sokszor megkérdezik az embert, hogy mi a célja ennek, vagy annak a nyelvnek a megtanulásával. Mintha nem lehetne teljesen céltalanul, csupán az élvezet kedvéért nyelvet tanulni...
6. „De hát angolul mindenki tud!” – Sokan nem szégyellik nem egyszer hangoztatni ezt a legszánalmasabb érvet a nyelvek megtanulása ellen.
7. „Ez az idióta úgysem érti, amit mondok.” – Kicsit kínos, amikor az emberről úgy kezdenek el beszélni egy idegen nyelven, hogy azt hiszik, hogy ő úgysem fogja érteni. A nyelvmániásokkal bizony melléfognak ilyenkor...
8. „Soha ne begin parler en multiple idiomas at the same tiempo!” – Ha az ember sok nyelven tud, akkor nagy esélye van arra is, hogy a különböző nyelvek különböző elemeit összekeverje...
9. „Minden szót értek, de az egésznek semmi értelme!” – Csak az ismeri ezt az érzést, aki gyakran próbál megérteni idegen nyelvű szöveget. Ha ez az idegölő helyzet elő is áll, azért ne bízzunk meg a Google Fordítóban!
10. „Mi legyen a következő?” – Még bármelyik általunk ismert nyelv tudását tovább lehetne fejleszteni, de mi már azon gondolkodunk, hogy melyik legyen a következő nyelv, amit megtanulunk...
Ha a fentiek közül jó néhány ismerős, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy Ön is nyelvmániás.
Forrás
Azt kell mondjam, számomra nagyon idegesítő, amikor valaki több különböző nyelv szavait keveri egy mondatba. Az szerintem lustaság és igénytelenség.
REKLÁM! Nyelvmániásoknak: twitter.com/elmexicanoblog ;)
Nyelveket pofonegyszerű tanulni és tudni. :)
www.youtube.com/watch?v=tEcPzx_c3zo
csak a 9-es meg a 10-es ... :)
(Persze vannak nálunk rosszabbak is, pl. az amerikaiak hajlamosak a spanyolt is latinnak nézni.)
@Szalakóta: Hát ez attól függ, milyen akcentussal beszélnék, mivel azt senki sem tudja, hogy a valóságban hogy hangzott a latin. Ahogy a magyar beszéli (aminek aztán nincs is sok köze ahhoz, ahogy a rómaiak beszélték), úgy biztosan felismernék.
Egyébként én azt tapasztaltam, hogy a magyarok borzasztóan rosszak nyelvfelismerésben. A baszkot pl. szláv nyelvnek nézik általában (ha éppen nem spanyolnak), még olyanok is, akik ismernek/beszélnek pár nyelvet. Aki meg egyáltalán nem ismer semmilyen idegen nyelvet, arról ne is beszéljünk. (Na jó, az angolt, németet, oroszt, esetleg még franciát talán felismerik.)
Bennem az merült fel, hogy vajon felismernék-e az emberek Magyarországon, ha valaki latinul szólalna meg.
Ezen a cikken nagyon jót mosolyogtam, sok pontja igaz rám (vagy talán mind?:)). Össze se tudnám számolni hányszor kérdezték meg tőlem -mindig ugyanúgy elképedve-, hogy miért tanulok például kínaiul.. És ha csak annyit mondok, hogy "mert tetszik, érdekel", akkor mégfurcsábban néznek rám.. Aztán nemrég elkezdtem a spanyol után az olaszt, erre az általános reakció az az, hogy nyilván egymás után azért ez elég könnyű.. Számomra pedig ez eddig a legnagyobb kihívás; nagyon nehéz fejben szétválasztanom a két nyelvet, gyakran beszélek a 8. pontban idézetthez hasonló módon, anélkül, hogy észrevenném, hogy két nyelvet keverek folyamtosan.. :)
+ Budapest belvárosában sétálva gyakran keveredek a 2. ponthoz hasonló helyzetbe, de amikor már nagyon tanácstalan vagyok, akkor egész nyugodtan oda szoktam menni a kedves külföldiekhez megkérdezni, hogy milyen nyelven is beszélnek, általában vidám beszélgetések keverednek ki belőle. :)