Ilyen a jó tanár – legalábbis papíron
Ha kompetens szeretne lenni a pedagógusportfólió témakörben, akkor ismerkedjen meg az utolsó négy pedagóguskompetenciával is! Ha beszél erről a kollégájával, akkor Önben is van némi tanári rátermettség, és ha tanár lenne, egy kompetenciát szinte ki is pipálhatna. Ám ha nem „aktív résztvevője az online megvalósuló szakmai együttműködéseknek”, lehet hogy veszítene pár pontot.
A pedagógusok portfóliójával foglalkozó cikksorozatunk korábbi részében az első négy tanári kompetenciát mutattuk be. Ezeknél nagy hangsúlyt kapott a csoportmunka és az IKT, melyek a mostani kompetenciáknál is igen lényegesek, akárcsak a differenciálás, a pedagógiai értékelés és a hivatás iránti elkötelezettség. Hogy mindezt hogyan lehet reálisan ellenőrizni és értékelni? – Azt nem biztos, hogy tudjuk, viszont azt igen, hogy mire kell odafigyelnie egy pedagógusnak, amikor a kompetensségét bizonygatja. Következzen az utolsó négy pedagóguskompetencia!
Csoportok kialakítása, működésének segítése
A sokat emlegetett útmutatóban ennél bonyolultabb kompetenciamegnevezés szerepel, de ez ne tévesszen meg senkit. Az ötödik tanári kompetencia lényege, hogy a pedagógus képes legyen a diákokból közösséget kovácsolni. Ez azt jelenti, hogy valódi csoport alakul ki, ahol a tagok együttműködnek, felelősséget vállalnak egymás iránt, valamint közös céljaik vannak. Persze ennek kialakítása elméletben jóval egyszerűbb, mint a gyakorlatban...
(Forrás: Wikimedia Commons / Tarek / CC BY-SA 3.0)
Az egyik legelemibb feltétele egy jó osztály, csoport kialakulásának, kialakításának, hogy a pedagógus egymást elfogadó, támogató és segítő légkört teremtsen az órán és azon kívül egyaránt. Ehhez szükséges például az egyes tanulók személyiségének, osztályon belüli helyzetének az ismerete. Az előbbihez használhatunk különféle teszteket, kérdőíveket, míg az utóbbi leginkább a szociometria vagy az osztályprofil segítségével jeleníthető meg.
Ennél és még egy-két másik kompetenciánál majdhogynem elhagyhatatlan a csoportmunka alkalmazása. Éppen ezért a portfóliókészítő tanárnak melegen ajánlott legalább egy csoportmunkát tartalmazó óratervet készítenie, amihez mellékel néhány reflexiót is. A reflexiókat pedig érdemes a csoporton belüli konfliktusokra, azok kezelésére, a tagok közötti kommunikációra és az együttműködésre kihegyeznie.
Értékelés és elemzés
Ha pedagógiai értékelésről van szó, akkor sokan hajlamosak azt hinni, hogy az egyenlő az dolgozatokra és a felelésekre adott jegyekkel. Pedig ez távolról sincs így! A pedagógiában ugyanis értékelésnek számít mindenféle visszajelzés, amit a tanulási-tanítási folyamatban résztvevő egyik fél a másik irányába közvetít. Tehát az is idetartozik, ha a diák kiröhögi a tanárt vagy a társát, vagy ha a szülő reklamál a fogadóórán.
Az útmutató ezt csak részben véli ekképp, ugyanis a kompetenciához tartozó nyolc indikátor közül hat a tanár által adott értékelésre vonatkozik, és csupán kettő a diák által adottakra. Ebből következően ha a pedagógus szeretne a portfólió értékelési követelményeinek megfelelni, akkor nem árt az általunk adott visszajelzésekre és mérési-értékelési módszerekre koncentrálnia. A legbiztosabb, ha óraterveibe többféle értékelési módot jelenít meg (pl. konkrét szóbeli visszajelzés, szöveges értékelés, tudáspróba, feleltetés stb.), illetve mellékel valamilyen általa készített tesztet is (ez lehet tudásszintmérő vagy képességmérő).
(Forrás: Wikimedia Commons / Michelle Collins)
A másik két indikátor, amelynek középpontjában a tanulói értékelés áll, a gyerekek ön- és társértékelésének kidomborításával jeleníthető meg. Erre alkalmas például egy olyan csoportmunka, melyet ön- és/vagy társértékeléssel zár a pedagógus. De nemcsak önmagukat és egymást értékelhetik a diákok, hanem a pedagógust és a pedagógus munkáját is. A tanulói értékelés széles skálán mozoghat: a tanárról készített karikatúrától kezdve az üresen hagyott dolgozatig terjedhet. Talán az egyik legegyszerűbb ezen rész bemutatására a megírt dolgozatokhoz fűzött kommentek bemutatása, melyekben a dolgozat eredményének lehetséges okaira (pl. nehéz tananyag) és a későbbi teendőkre (pl. újra átvenni azt a részt) reflektál a tanár.
Együttműködés, problémamegoldás, kommunikáció
A pedagógiai értékeléshez hasonlóan ez a kompetencia is az összes tanítási és tanulási folyamatban részt vevő személyre vonatkozik. Az értekezleten való felszólalástól a szülőkkel, diákokkal történő e-mailezésen át, a tanulók egymás közötti beszélgetéséig mindenféle kommunikációs forma ide sorolható, ami az együttműködésre vagy egy-egy probléma megoldására irányul.
(Forrás: Wikimedia Commons / Dscot018 / CC BY-SA 2.5)
A szabadon választható dokumentumok révén a pedagógusnak lehetősége van pár darab üzenetváltást a portfólió dokumentumai közé tenni, ami a kompetencia egy részét lefedi. (Arra persze ügyelnie kell, hogy a személyes adatokat tartalmazó dokumentumok a „beazonosításra nem alkalmas jelöléssel” kell ellátnia.) Azonban nem elég csupán egy levél vagy a fogadóórához, iskolai rendezvényhez írt jegyzet, reflektálni is kell az adott dokumentumra. Például arra koncentrálva, hogy miként hatott az érintett beszélgetés, levelezés a továbbiakra, miket lehetett belőle tanulni vagy hogyan módosította a korábbi feltételezéseket. Ezáltal a szakmai együttműködés, problémamegoldás már-már finn iskolai magaslatokba emelkedik.
Szakmai elkötelezettség
A legutolsó pedagóguskompetencia, a szakmai felelősségvállalás rendkívül fontos lenne, feltéve, ha megfelelő szakmai kultúra állna mögötte. A szakmai tudás és fejlődés egyik nagyon lényeges eleme az új módszerek, ismeretek, eszközök nyomon követése és megismerése. Ez történhet úgy, hogy a pedagógus egy új tudományos kutatás eredményével ismerkedik meg, vagy egy nemrég kifejlesztett digitális taneszközt próbál ki. A lényeg mindkettőnél ugyanaz: a naprakész, friss tudás. Az természetesen más kérdés, hogy mennyi ideje marad egy tanárnak, tanítónak ilyesmire, azonban ez már nem portfólió hibája, hanem az oktatási rendszeré.
(Forrás: Wikimedia Commons / mark sebastian / CC BY-SA 2.0)
Ennek ellenére a a portfólióban szerepelnie kell némi elkötelezettségnek és szakmai felelősségvállalásnak a szakmai fejlődésért, így javasolt ezekre valamilyen formába utalni. Erre talán a leginkább alkalmas terep a szakmai életút értékelése elnevezésű dokumentum. Itt megemlíthető például, hogy az ember fia/lánya rendszeresen tájékozódik a különböző (digitális) taneszközökről, tananyagokról, segédletekről, valamint továbbképzésekre jár, szakirodalmakat olvas stb. És nyilvánvalóan ezeket fel is használja munkája során.
Zárszó
Ha a fentiekből nem lenne egyértelmű: a portfólió ebben a formájában tökéletesen alkalmatlan a pedagógus munkájának (annak bármely részének) az értékelésére. Egy-egy óra erejéig bárki lehet portfólió-kompetens nevelésügyi szakember. A pályára legkevésbé sem alkalmas személyek is könnyedén készíthetnek meggyőző, kimagasló fejlettségi szintről árulkodó portfóliót. Csakhogy ettől még nem lesznek hatékony, a munkájukat jól végző pedagógusok.
Az „indikátorok” rendkívül hangzatosak, de a portfólió egészéhez hasonlóan vajmi kevés közük van a valósághoz. Pontosabban: az indikátorok egy jelentős része valóban nagyon fontos egy tanárnál, de hogy fellelhetőek-e nála, arra nem ad választ a portfólió. Ezáltal arra sem, hogy a pedagóguskompetenciák megfelelő szinten állnak-e. Végső soron a legfőbb kérdésre: jól végzi-e a pedagógus a munkáját avagy sem?