Mondj nemet a papír tankönyvekre!

Ha közeleg szeptember, akkor közeleg a tanévkezdés is, és ha tanévkezdés, akkor tankönyves bonyodalmak. A központi tankönyvellátás továbbra se sok jelét mutatja a működőképességnek, talán itt az ideje kipróbálni valami mást.

Közeleg a tanévkezdés, és az ezzel várhatóan együtt járó tankönyvmizéria. A tankönyvellátás államosítását kimondó törvény életbe lépése, vagyis 2014. január 1-je óta az Emberi Erőforrások Minisztériuma a szaktanárok pedagógiai szabadságát erőteljesen korlátozva központilag meghatározott tankönyvlista bevezetésével igyekszik elérni, hogy a közoktatásban az állam által felvásárolt kiadók könyveit használják. Olykor ezt egészen kifinomult módszerekkel nem közvetlenül, hanem az iskolákat fenntartóként irányító mamutszervezet, a KLIK (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) közbeiktatásával teszi. Így próbálja az állam helyzetbe hozni saját kiadóit, és egyre inkább ellehetetleníteni piaci ellenlábasait. Mindezekre a körmönfont módszerekre természetesen nem lenne szükség, ha az adófizetők pénzéből megvásárolt és működtetett könyvkiadók csupa színvonalas, a 21. századi követelményeknek megfelelő tankönyvvel örvendeztetnék meg az adófizetők gyermekeit és azok tanárait. Annak bizonyítékaival azonban, hogy az eddig megjelent kísérleti tankönyvek alapján ez mennyire nincs így, tele van az internet, a nyest.hu is cikksorozatot szentelt a témának.

Mit tehet ilyenkor az egyszeri tanár?

1. Lenyeli a békát, rendel a tankönyvlistáról, aztán igyekszik rossz tankönyv alapján is jól tanítani, és nem gondolni arra a sok millió forintra, amit országszerte a diákok szülei (illetve az ingyen tankönyvre jogosultak esetében az állam, vagyis az adófizetők) feleslegesen dobnak ki a használhatatlan tankönyvekért.

2. Ragaszkodik az általa jónak tartott (a Nattal kompatibilis) tankönyvhöz akkor is, ha nincs a listán, vállalja azt a plusz erőfeszítést, ami ezek beszerzésével jár, és kieszel valamilyen megoldást (az osztályfőnök, a szülői közösség, a felsőbb évesek segítségével) arra, hogy az ingyenes tankönyvre jogosult, rászoruló diákok szüleire se rójon ez anyagi terhet. Ezeket a tankönyveket ugyanis, jóllehet az áruk nem feltétlenül magasabb a hivatalos listán lévő tankönyvekénél, az állam nem biztosítja ingyenesen a jogosultak számára.

3. Mély levegőt vesz, és lemond a papír alapú tankönyvek használatáról, helyettük a világháló ismeretanyagát, a különböző IKT-eszközöket és nem utolsósorban a saját és diákjai kreativitását használja oktatási segédletként.

Ez utóbbi merész vállalkozáshoz nyújthat segítséget az Interaktív irodalomkönyv.

„A netre kell költöznöm…”

Az oldal készítője Gergelyi Katalin, a Nagy László Általános Iskola és Gimnázium tanára, aki olyan tapasztalatoknak köszönhetően jutott el a honlap elkészítésének gondolatáig, melyek sok pedagógus számára ismerősek lehetnek:

Biztosan minden kolléga ismeri azt az élményt, hogy a legokosabb gondolatokat próbálhatja meg átadni, a leghatásosabb és leghatékonyabb órákat tarthatja, akkor is egy vadidegen, ostoba, tévedésekkel teli, ámde betanult egyenszöveget kap vissza a dolgozatokban, sőt az érettségin is. A diákok használják az internetet, csak nem tudják, hogy mit érdemes, és mit nem, mi a jó forrás, és mi nem az. Ezzel a problémával viaskodtam, és rájöttem, hogy a netre kell költöznöm, ha azt akarom, hogy a diákok észrevegyenek.

Az Interaktív irodalomkönyv jelenlegi formájában és helyén 2012 óta működik, az alapkoncepció három pillérre épít: a honlap készítőjének saját anyagaira (vázlatok, jegyzetek, feladatsorok, játékok), az irodalom tanulása, tanítása során jól használható, a neten fellelhető tartalmakra (szöveges források, képek, videók) és a diákok által készített anyagokra. Ez utóbbiak azok, amelyek az Interaktív irodalomkönyvet igazán különlegessé teszik. Számos jól használható tudásbázis található az interneten, de a tanulásnak egy egészen más szintjét jelenti az, amikor a diákok kreatív módon, különböző szöveges, mozgóképes vagy interaktív poszter formájában megvalósított tartalmak létrehozásán keresztül sajátítják el a tananyagot. Vagyis a diákok nemcsak befogadóként használják, hanem szó szerint maguk készítik a tankönyvüket.

Nem kell hozzá kockának lenni

A honlap elindítása nem igényelt informatikai előképzettséget, Gergelyi Katalin egyszerű felhasználóként, folyamatos önképzéssel sajátította el a honlap fejlesztéséhez szükséges ismereteket:

Közben ugyanis egyre jobban kezdett érdekelni a netes tanítás, és felfedeztem egy sor feladatkészítő oldalt – ebben nagyon sokat köszönhetek a Tanárblognak. Aztán, amikor már eléggé előrehaladtam, részt vettem továbbképzéseken, de kevés újat tanultam, a legjobb mindig az önképzés volt.

Az oldalra kattintva egy jól áttekinthető kezdőlapra jutunk, ahol egy kattintással elérhetőek a honlapon megjelenő tartalmakhoz használt programok, melyek mind ingyenesen hozzáférhetőek a neten, illetve a honlap készítője csokorba gyűjtötte a legjobban használható forrásokat is. A konkrét tananyagok a hagyományos kronologikus rend szerint érhetőek el, az eligazodást oldaltérkép is segíti. Gergelyi Katalin hangsúlyozza, hogy az anyag korántsem teljes, és a feltöltött tartalmak az ő tanítási gyakorlatához igazodnak, más kollégák nyilván más szöveget vesznek elő egy adott korszakból, vagy mást tartanak fontosnak:

Ha más használja, biztosan fog hiányosságokat találni, nem talál meg minden szerzőt, művet, akit vagy amit tanítana. Ez tehát egy olyan tankönyv, amit mások is használhatnak, de az én ízlésem, választásaim azért korlátozzák a használatot.

Pró és kontra

Az oldal legfontosabb előnye a diákok számára, hogy megbízható forrásokból származó, hiteles tudásanyagot tartalmaz. Ezenkívül audiovizuális élményt nyújt, mobil eszközökről is lapozható, az akárhányszor megoldható, önjavító tesztek pedig segítik a lexikális tudásanyag elsajátítását. A legfrissebb újítás a mobil eszközökre is letölthető szöveggyűjtemény (egyelőre Ady és Babits szövegeivel), mely a tanórán elemzett verseket tartalmazza néhány, az önálló szövegalkotást segítő jegyzettel kiegészítve. Ez az érettségire készülő diákok számára különösen nagy segítség, hiszen csak támpontokat nyújt az önálló elemzés elkészítéséhez, így sokkal jobban segíti a felkészülést, mint a neten hozzáférhető kidolgozott verselemzések, melyek egyrészt kiszámíthatatlan színvonalúak, másrészt legfeljebb bemagolni lehet őket, az értő szövegolvasás készség szintű elsajátítását nem segítik.

Ha van hátránya az Interaktív irodalomkönyvnek a papírkönyvvel szemben, akkor az az, hogy sosem lesz teljesen kész. Folyamatosan kerülnek fel rá újabb és újabb tartalmak, de időnként azzal is szembesül a készítő, hogy egy-egy link már nem él, mert törölték, vagy áthelyezték – ezek nyomon követése nem kis munka. Nehézséget okozhat, hogy internet-hozzáférés nélkül természetesen a honlap anyagainak többsége nem használható, de a készülő szöveggyűjtemény szövegei letöltés után offline is olvashatók vagy ki is nyomtathatók. Mindez nem nagy ár azért az újszerű tanítási és tanulási élményért, amelyet az Interaktív irodalomkönyv mindennapos használata nyújt. Az érintettek szívesen is használják, a diákok hálásak azért, hogy tanáruk igyekszik számukra megkönnyíteni a tanulást, Gergelyi Katalin nemigen tudott negatív visszajelzésről beszámolni. A kevésbé szorgalmas diákok persze így is találnak kifogást elmulasztott határidők esetén („nem találom/suliban hagytam a tankönyvemet” helyett „egész hétvégén nem volt net”).

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a sors szeszélye és az egykori Nemzeti Tankönyvkiadó állami kézbe kerülése folytán az a Pethőné Nagy Csilla által írt középiskolai irodalom tankönyvcsalád is felkerült a hivatalos tankönyvlistára, mely több mint egy évtized munkájának gyümölcse, és módszertanát, kivitelezését tekintve az egész tankönyvpiac legnívósabb kiadványai közé tartozik.

Az Interaktív irodalomkönyvet tehát nagy haszonnal böngészheti diák, pedagógus és az irodalom iránt érdeklődő felhasználó egyaránt. De bátorságot meríthetnek belőle a nem magyar szakos kollégák is. A közoktatás kimeneti oldalán elvárt tudásanyagot a kerettanterv, illetve az érettségi vizsga részletes követelményei egyértelműen meghatározzák, az interneten pedig ma már lényegében minden ismeretanyag hozzáférhető hiteles forrásból. Gergelyi Katalin honlapjának példáján felbuzdulva tehát bárki létrehozhatja a maga interaktív tankönyvét, az ugyanis nincs törvénybe foglalva, hogy kötelező papír alapú tankönyvet használni. Egyelőre.

Kapcsolódó tartalmak:

• Az unokák elfelejtik a világot – a tizedikes nyelvtankönyv meg őket
• Búcsú a tankönyvektől
• Ezért kár lenne fát kivágni!
• Gonosz-e a gonosz boszorkány?
• Itt a Videótanár!

Hasonló tartalmak:

• „Férfi a tantervben, nő a tanteremben”
• „Próbálnak valami értelmeset kihozni a helyzetből”
• Az élet, a világmindenség meg minden
• Bővül a Digitális Módszertár
• Digitális módszertár pedagógusoknak

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)