Hutuk és tuszik csapdájában

Hogy lehet az, hogy két országban ugyanaz a nép alkotja a többséget, ám mégis más a hivatalos nyelv. Afrikai rejtélyek nyomába eredünk...

Azt szokás mondani, hogy a szakszavaknak egyértelműnek kell lenniük, és egy jelenséget mindig ugyanazzal a szakszóval kell megneveznünk. Mivel a népek és nyelvek neveit a tudomány is használja, meg a közigazgatás-politika-diplomácia nyelve is, hajlamosak vagyunk ezeket szakszavaknak tekinteni. Amikor aztán úgy tűnik, hogy a szavak ellentmondanak egymásnak, akkor sem jut eszünkbe, hogy a szakszavakra vonatkozó elvárás legfeljebb idealizált állapot, mely a valóságban soha sem valósul meg tökéletesen. Ez az egyik csapda, amelybe olvasónk, Róbert beleesik.

A magyar wikin olvasgattam Ruanda és Burundi szócikkeket. Láttam, hogy mindkét országban 80 százalék körül hutuk és 15 százalék körül tuszik alkotják a főbb etnikai csoportokat, ugyanakkor az államok hivatalos nyelvei eltérnek (ruandai és kirundi). Ezek szerint nem értik egymás a két országban élők, vagy csak két nyelvjárásról van szó? Úgy néztem, hogy Ruanda és Burundi korábban egységes gyarmat volt, de aztán valami miatt kettévágták, így a két nép is két országba került.

A másik csapda, könnyen kitalálható, az, hogy Róbert a népek alapján próbálja kitalálni, hogy különböző nyelveket beszélhetnek-e a két országban. Csakhogy a népek közötti választóvonalat nem feltétlenül a nyelv jelenti. A horvátok, szerbek és bosnyákok elsősorban nem nyelvükben térnek el egymástól: bár az irodalmi nyelvek között vannak különbségek, de az egymás szomszédságában élő, magukat különböző néphez tartozónak valló beszélők nyelvhasználatában nincsenek nagyobb különbségek, mint a magukat azonos nemzetiségűeknek vallók beszéde között. A különbséget a vallás jelenti: a horvátok katolikusok, a szerbek ortodoxok, a bosnyákok muzulmánok.

Ami a tuszikat és a hutukat illeti, különböző eredetű népcsoportokról van szó. A hutuk nomád pásztorok, akik északról vándoroltak be a területre, ahol a tuszik voltak a letelepedett őslakók. Vannak olyan sztereotípiák is, melyek szerint a két népcsoport között fizikai különbség is megfigyelhető, a tuszikat hosszú orr és nyak jellemzi. Ugyanakkor a hutuk nyelvileg teljesen összeolvadtak az eredetileg is bantu nyelvet beszélő tuszikkal. Sőt, vannak olyan feltételezések is, melyek szerint eredetileg nem is alkottak két etnikumot, csupán az európai gyarmatosítók osztották meg őket: akinek tíznél több tehene volt, azt tuszinak tekintették. Vannak olyanok is, akik szerint valóban két különböző eredetű népről van szó, ám a különbséget az európaiak erősítették fel.

Ami a nyelv kérdését illeti, a két államban lényegében ugyanazt a nyelvet beszélik, csak ezt Ruandában (ki)nyarvandának, Burundiban (ki)rundinak hívják. A ki- a dolgok névszóosztályának jelölője: ebbe az osztályba tartoznak a nyelvek is. A Burundi nevében található bu- az elvont dolgok osztályának jelölője: ide tartoznak az országok is. (Azt senki ne tőlünk kérdezze, hogy egy ország mitől elvontabb, mint egy nyelv.) Ruanda neve is nyilván összefügg a kinyarvanda -rvanda elemével. Ugyanakkor a magyar Wikipédiában szereplő ruandai nyelvelnevezéssel a szakirodalomban nem találkoztunk, az ennek megfeleltethető angol Rwandese vagy Rwandan sem utal nyelvre (bár szórványosan előfordul – bár inkább a ’Ruanda nyelve’ jelentésben, mint a nyelv megnevezéseként).

A két változatnak van standardizált formája, ezek között eltérések is vannak. Az angol Wikipédia külön cikkben foglalkozik a két változat közötti különbségekkel, de ez nem tűnik annyira szakszerűnek, hogy alapozzunk rá. Az mindenesetre kiderül belőle, hogy a két nyelv helyesírása eltér, gyakran az azonos ejtésű szavakat is különbözőképpen írják, ugyanakkor vannak kiejtésbeli különbségek is. A ragozás, a mondattan vagy a szókincs területén megfigyelhető különbségekről a szócikk egyáltalán nem szól, csupán a szóképzés különbségeiről, de ezekben is leginkább hangtani különbségeket láthatunk.

Itt is arról van szó, mint a montenegrói vagy a moldáv esetében. Az önálló államok önálló nyelvet szeretnének, ezért ragaszkodnak a nyelvnek az állam nevéhez kötődő megnevezéséhez. Annak érdekében pedig, hogy legyen ok önálló nyelvről beszélni, hangsúlyozzák a meglevő nyelvjárási különbségeket, és eltérő helyesírást használnak.

Kapcsolódó tartalmak:

• A ruandai népirtás nyelvi következményei
• Két tévhit az afrikai nyelvekről
• Nyelv vagy nyelvjárás?
• Szuahéli: ahol hatkor van éjfél
• A moldáv nyelvről
• Szaporodó délszláv nyelvek: a montenegrói
• Afrika: tovább nő a helyi nyelvek presztízse
• Egyenlítői Magyar Afrika

Hasonló tartalmak:

• A foci vébé nyelvei: irány Dél-Afrika!
• A nyelvek távolítása
  és a műveltségi szókincs
• Az európai országok nem soknyelvűek, hanem kicsik?
• Először és utoljára szólalt meg a nép nyelvén az elnök
• Gettók és turistaparadicsomok:
  a VB helyszínei

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)