Először és utoljára szólalt meg a nép nyelvén az elnök
Tunézia elnöke, Zine El Abidin Ben Ali tunéziai arab nyelven szólt országa lakóihoz – de már későn: beszéde után fel kellett kötnie a nyúlcipőt. De mit is jelentett ez a kétségbeesett lépés a többnyelvű Tunéziában?
Szokás az arabról mint egyetlen nyelvről beszélni, valójában azonban több arab nyelv van, bár ezek kétségtelenül hasonlítanak: a távolság közöttük körülbelül olyan, mint a szláv vagy az újlatin nyelvek között. A nagy különbség az, hogy míg a szláv és újlatin nyelveknek saját standard változatuk és írásbeliségük van, addig az arab nyelvek egyetlen közös standardot, az úgynevezett modern standard arabot használják.
(Forrás: Wikimedia commons)
A modern standard arab nyelvtana – apróbb eltérésektől eltekintve – lényegében megegyezik a korán nyelvével, az úgynevezett klasszikus arabéval, de szókincse modernizált, sok olyan jövevényszót és kifejezést használ, mely a klasszikus arabban ismeretlen. Az arab világban a helyzet tehát olyan, mint ha az újlatinok és a szlávok ma is a latin, illetve az ószláv nyelv modernizált szókincsű változatát használnák az irodalomban, az újságokban, a tévében stb. Kétségtelen, hogy bár ez a nyelv szintén arab, minden mai arab anyanyelvű számára mégis idegen, az iskolában elsajátítandó nyelv.
Tunézia nyelvei
Tunézia hivatalos nyelve a modern standard arab, de a tunéziaiak többségének anyanyelve a tunéziai arab. Ez az arab nyelv igen közel áll a máltaihoz, illetve a kelet-algériai és nyugat-líbiai arabhoz, de lényegében minden algériai, líbiai, sőt, marokkói arab beszélő számára elég jól érthető. Ugyanakkor jelentősen eltér a klasszikus és a modern standard arabtól, amelyet viszont szinte mindenki ismer, hiszen az iskolában ezt tanítják.
(Forrás: Wikimedia commons)
A franciának ugyan semmilyen hivatalos státusza nincs Tunéziában, de rendkívül széleskörű szerepe van: megjelenik a sajtóban, az üzleti életben, az oktatásban. (A középiskolában a természettudományos tantárgyakat franciául oktatják!) A legtöbb tunéziai beszél franciául. A francia erős hatást gyakorolt a tunéziai arabra: rengeteg francia szót vettek át.
Szintén jelentős szerepe van az olasznak: Olaszország közelségének és a tunéziai olasz közösségnek köszönhetően az olasz is széles körben ismert nyelv.
Van Tunéziában berber nyelvű kisebbség is.
Nyelvpolitika Tunéziában
Mint említettük, Tunéziában egyedül a standard arab hivatalos nyelv. Írott formában a tunéziai arab igen ritkán jelenik meg: képregényekben, reklámszlogenekben. A szépirodalomban is ritkán használják, tipikusan inkább párbeszédekben, míg a narrátor a standard arabot használja: hasonlít ez ahhoz, ahogy a magyar irodalomban gyakran nyelvjárásban beszélő szereplőket beszéltetnek. Ritka kivételnek számít a tunéziai közmondások gyűjteménye vagy A kis herceg tunéziai arab fordítása.
(Forrás: Wikimedia commons)
A tévében a hírek és a dokumentumműsorok klasszikus arab nyelven szólalnak meg, de a helyi gyártású filmek és sorozatok nyelve a tunéziai arab.
A köztársaság első elnöke, Habib Burgiba (elnök: 1957–1987) szívesen szólalt meg mind a klasszikus, mind a modern standard, mind a tunéziai arab nyelven, sőt, franciául is. Sőt, használta ezek keverékét is.
(Forrás: Wikimedia commons)
Azonban amikor Zine El Abidin Ben Ali átvette a hatalmat, rögtön első beszédében a legtisztább klasszikus-standard változatot használta. A nyelvi váltásnak politikai jelentősége is volt: egy új korszak kezdetét volt hivatott jelezni: az elitista berendezkedés szimbólumává vált.
A tunéziai arab megítélését jelzi annak az amerikában tanult nyelvésznek az esete, aki visszatért Tunéziába, hogy ott egy egyetemi állást foglaljon el. Mivel korábban publikált néhány cikket a tunéziai arabról, új kollégái megvádolták a kari szenátus előtt, hogy szégyenbe hozta a tunéziai népet azáltal, hogy azt terjesztette róluk: az arabnak egy olyan romlott és helytelen változatát használják, melyet a cikk példái tükröznek.
A januárban kitört felkelés komolyságát mutatta, hogy az elnök felhagyott a csaknem másféltizedes gyakorlattal, és tunéziai arab nyelven szólalt meg. (Igaz, egyes szakértők szerint így is egy relatíve magas stílusrétegben, néhány standard, a tunéziaiban nem használatos szóval és nyelvtani formával tűzdelte meg beszédét.) Ez azonban már nem hatotta meg a tömeget, az elnöknek mennie kellett.
Remélhető, hogy Tunéziában demokratikus változások indulnak meg, és ezek kétségtelenül magukkal hozzák a nyelvi helyzet változását: azaz a tunéziai arab használati körének bővülését. Ez azonban aligha jelentheti a klasszikus és modern standard arab jelentős visszaszorulását.
Források
Ben Ali speaks in Tunisian "for the first time"
Language and Politics in Tunisia
http://en.wikipedia.org/wiki/Tunisia#Language
@Fejes László (nyest.hu): Igazad van, értelmezés kérdése. Én eltérést szoktam használni, mert szerintem az kevésbé félreérthető (a laikusok számára), de ez persze csak az én magánvéleményem.
@El Mexicano: De hát nyilvánvalóan nem földrajzi értelemben esik szó a változatok közötti távolságról! Bevett dolog a változatok közötti távolságról beszélni abban az értelemben, hogy azok nyelvtana, szókincse mennyire tér el egymástól! Ha a kasztíliai és a katalán vagy a magyar és a manysi közötti távolságról beszélünk, nyilván nem földrajzi értelemben tesszük, nem is lenne értelme ilyen jellegű kérdést feltenni! Másfelől ilyen alapon az eltérést is értelmezhetnénk térbeli eltérésnek...
@Fejes László (nyest.hu): Ha jól értem, a "távolság"-gal itt inkább a nyelvváltozatok közötti eltérések mértékére utaltál (vagy utalt a cikk szerzője). Ugyanis a távolság nem feltétlenül jelent eltérést is: pl. a spanyolországi és az ecuadori spanyol között hatalmas a távolság, mégsem okoz nekik problémát egymás megértése. :) De lehet, hogy én értettem rosszul.
@El Mexicano: "bár talán szerencsésebb lett volna a "távolság" helyett az "eltérés" szó használata".
Ez érdekes. Miért lett volna szerencsésebb?
A probléma szerintem is nagyon érthetően meg van fogalmazva a cikkben (az arab nyelvjárások közötti eltérésekre valóban az újlatin nyelvek közötti eltérésekkel szoktak példálózni; bár talán szerencsésebb lett volna a "távolság" helyett az "eltérés" szó használata).
Az ilyen nyelveket szokás egyébként makronyelvnek nevezni.
elmexicano2010.blogspot.com/2010/12/dialektuskontinuum-es-makronyelv
@qsoe: Az első esetben kétségtelenül igaza van, ezt javítottam is.
A második kifogása viszont aligha helytálló. Ha az szerepelne, h "a szláv és az újlatin nyelvek között", akkor valóban félreérthető lenne, ez a megfogalmazás azonban aligha érthető úgy, hogy "a távolság közöttük körülbelül olyan, mint az orosz vagy a francia között". Mivel olvasóink között lehetnek, akik csak a szláv vagy csak az újlatin nyelvek közötti távolság megítélésében rendelkeznek tapasztalattal, érdemes volt mindkét csoportot megemlítenünk.
Elismerő szavait köszönjük.
"Mint említettük, Tunéziában egyedül a standard arab hivatalos nyelv. Írott formában igen ritkán jelenik meg: képregényekben, reklámszlogenekben."
Ez úgy hangzik, mintha a standard jelenne meg csak képregényekben. A szövegkörnyezet alapján viszont inkább az ellenkezőjét gyanítom.
"Szokás az arabról mint egyetlen nyelvről beszélni, valójában azonban több arab nyelv van, bár ezek kétségtelenül hasonlítanak: a távolság közöttük körülbelül olyan, mint a szláv vagy az újlatin nyelvek között. "
Ez meg olyan, mintha akkora lenne a távolság a tunézia arab és a standard közt, mint az orosz és a francia közt. Tisztább lett volna csak az egyik csoportot említeni.
Remek az oldal, de kicsit több lektorálás nem ártana.