Hogy jutnak nulláról a tizenhatra?
Zimbabwéban a mai napig nincsen egy hivatalos nyelv sem. Az új alkotmány tervezete azonban rögtön tizenhat hivatalos nyelvet jelölne ki, és ruházna fel egyenlő jogokkal. Kérdéses azonban, hogy szükség van-e erre egyáltalán, illetve hogy megvalósítható-e a terv.
Zimbabwe alkotmánya több mint egy évtizede állandóan változásban van. A most is hatályos alkotmányt 1979-ben léptették hatályba. 2000-ben a kormányon levő Robert Mugabe és pártja új alkotmányt javasolt, de az ellenzék azt diszkriminatívnak és inadekvátnak tartotta. Végül egy országos népszavazás söpörte el az ötletet. Az elmúlt három évben egy újabb alkotmány-tervezetet készít elő a kormányzó és a legfőbb ellenzéki párt tagjaiból álló bizottság. Az új alkotmánytervezet kiszivárgott a sajtóhoz a közelmúltban.
(Forrás: Wikimedia Commons / Rei-artur / CC BY-SA 2.5)
Fodor István A világ nyelvei és nyelvcsaládjai című könyvében (Tinta Kiadó, 2004) azt találjuk, hogy Zimbabwe hivatalos nyelvei az angol, a ndebele és a sona. Hasonló információkat találunk az angol Wikipédián is. Zimbabwe az interneten megtalálható alkotmányában azonban valóban nem találtunk utalást arra, hogy mi az ország hivatalos nyelve: a dokumentum egész egyszerűen nem szól ilyesmiről.
A jelenleg hatályos, 1979-es alkotmány szerint Zimbabwénak nincs hivatalos nyelve. A lakosság többsége sonául vagy ndebeléül beszél, az írásbeliség nyelve pedig az angol. Az angolt anyanyelveként a lakosságnak csak 2,5 százaléka beszéli, míg a sona 70 százalék, a ndbele pedig 20 százalék anyanyelve. Ezeken kívül a lakosság maradék hányada különböző bantu nyelveken beszél: vendául, tongául, kalangául, szotóul stb.
Érdemes megjegyezni, hogy a koiszan nem egyetlen nyelvet, hanem egy egész nyelvcsaládot jelöl. Forrásunkból azonban nem derül ki, hogy az alkotmány-tervezetben melyik koiszan nyelvről van szó. Ahhoz képest, hogy a jelenlegi alkotmány egyetlen nyelvet sem jelöl ki hivatalos nyelvként, az új alkotmánytervezet elég merésznek tűnik, ugyanis a következő nyelveket jelöli meg Zimbabwe hivatalos nyelveiként: cseva (nyandzsa), csibarve, angol, kalanga, koiszan, nambia, ndau, ndebele, sangani, sona, jelnyelv, szoto, tonga, csvana, venda, xhosza.
Ezen kívül találunk egy olyan kitételt, amely szerint a parlamentnek megvan a joga, hogy újabb hivatalos nyelveket szavazzon meg, valamint előírhatja azt is, hogy melyek lehetnek a hivatalos írásbeliség nyelvei. Továbbá az államnak és az összes állami és kormányzati hivatalnak az ügyintézés minden szintjén biztosítania kell, hogy az összes hivatalos nyelvet egyenlően kezeljék, és hogy azoknak az embereknek a nyelvi preferenciáit figyelembe vegyék, akiket az adott intézkedés érint. A dokumentum deklarálja, hogy az állam feladata, hogy ösztönözze az összes hivatalos nyelv használatát, és meg kell teremtenie a feltételeket ezen nyelvek megtartásához.
(Forrás: Wikimedia Commons / Madden)
Igen, jól látjuk, összesen tehát tizenhat hivatalos nyelvről van szó! Ez pedig nemcsak önmagában véve sok, hanem főleg ahhoz képest, hogy Zimbabwe relatíve egynyelvű ország: több, mint 10 milló ember sonául beszél, ez több mint a négyötöde az ország lakosságának. Miért deklarál akkor ilyen sok hivatalos nyelvet az alkotmánytervezet?
Az új alkotmány modellje a Dél-afrikai Köztársaság alkotmánya lehetett: ez szintén sok (tizenegy) nyelvnek biztosít egyenlő bánásmódot. A megvalósíthatóság tekintetében azonban nagy különbség, hogy a Dél-afrikai Köztársaság valóban többnyelvű ország: egyik hivatalos nyelvet sem beszéli a összlakosság negyedénél több ember.
Az, hogy a Dél-afrikai Köztársaságnak sem sikerül egyenlő bánásmódot biztosítania a saját tizenegy hivatalos nyelve számára, nem sok jót jósol a nála jóval szegényebb Zimbabwe számára. Talán még egy erős kormány sem tudná valóban megteremteni ennyi nyelv egyenlőségét, nem beszélve az aktuális kormányról. Ez pedig akár káoszhoz is vezethet.
A kisebbségi nyelvek megőrzése és támogatása természetesen ettől még nagyon méltányolandó cél. A kisebb nyelvek beszélői számára elengedhetetlen, hogy olyan nyelven tudják peres és egyéb hivatalos ügyeiket intézni, amelyet értenek. Ugyanakkor a jelenlegi alkotmány is biztosítja a lakosok számára azt, hogy az állam azon a nyelven kommunikáljon velük, amelyet megértenek. Persze az elv betartása nyilvánvalóan nem annyira egyszerű, mint a deklarálása, de azt sem garantálja semmi, hogy az új alkotmány miatt ez a jövőben változna. Tehát az igazi nehézség az ilyen esetekben a törvény betartatása, nem pedig a törvényt megszavazása. Praktikus oldalról nézve az új alkotmány messze túl ambíciózusnak tűnik.
Forrás