0:05
Főoldal | Rénhírek

Az európai országok nem soknyelvűek, hanem kicsik?

Hogyan mérhető a nyelvi sokszínűség? Nos, valóban nem egyszerűen azzal, hogy hány nyelvet beszélnek egy adott országban. De nem is azzal, hogy mekkora a nyelvek beszélőinek átlagos száma.

nyest.hu | 2011. július 6.

Asya Pereltsvaig blogjában azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy miképpen mérhető egy terület nyelvi sokszínűsége. Írásában Európa és Fekete-Afrika helyzetét hasonlítja össze.

A nyelvek sűrűsége
A nyelvek sűrűsége
(Forrás: www.ethnologue.com)

A nyelvi sokszínűség mérésének egyik nehézsége, hogy megállapítsuk, egyáltalán hány nyelvet beszélnek az adott területeken. Ilyenkor kizárólag az anyanyelvként beszélt nyelveket szokás figyelembe venni, igaz, többnyelvű közösségekben azt sem könnyű megállapítani, mikor tekinthető egy nyelv anyanyelvnek; a nyelv vagy nyelvjárás klasszikus kérdéséről nem is szólva. Pereltsvaig ezt a nehézséget azzal hidalja át, hogy elfogadja az Ethnologue katalógusában szereplő számokat.

Európa vs. Fekete-Afrika?

Ennek alapján azt állapítja meg, hogy Fekete-Afrikában 13 olyan ország van, melyben ötvennél is több nyelvet beszélnek: Nigériában 514-et, Kamerunban 278-at, Kongóban 215-öt, Csádban 131-et, Tanzániában 128-at stb. Európában mindössze egy ilyen van: Oroszország, ahol mintegy száz nyelvet beszélnek (persze ezek jó részét Ázsiában). A többi európai államban beszélt nyelvek száma jóval kevesebb: Olaszországban 33, Németországban 27, Franciaországban 23 stb.

Pereltsvaig szerint azonban nem jó mutató, hogy egy országban hány nyelvet beszélnek, hiszen így a nagy országok könnyebben tűnnek nyelvileg színeseknek, míg a kis országok nyelvileg egyszínűbbnek. Így például lehetséges, hogy Nigériában 514 nyelvet beszélnek, de ez a szám 140 millió ember között oszlik meg: egy nyelvnek átlagosan 272 000 beszélője van. Ugyanakkor Egyenlítői-Guineában csak 14 nyelvet beszélnek, azok beszélőinek száma viszont átlagosan a 35 000-t sem éri el. Fekete-Afrikában 12 olyan állam van, melyben a az egyes nyelvek beszálőinek átlagos száma nem éri el a 200 000-t:

Ebben a listában szerepelnek kis államok is, ahol ezért alacsony az egy nyelvre jutó beszélők száma.

Európában a jellemző értékek egészen mások:

Nem igazán világos, Pereltsvaig miért éppen ezeket az adatokat állítja szembe a korábban idézett afrikai adatokkal, hiszen ott eleve csak a kétszázezer alatti beszélő/nyelv értékkel bíró országokat sorolta fel.

Pereltsvaig megjegyzi, hogy míg Oroszországban száz nyelvet beszélnek, Gabonban pedig csak 42-t, az Oroszországban beszélt nyelvek beszélőinek száma átlagosan 48-szorosa a Gabonban beszéltekének. Mint látható, e mérőszám alapján még közepes méretű európai országok is megelőzik Oroszországot, sőt, kicsinek mondható országok is megközelítik. Ugyanakkor a fenti lista alján szereplő országokban is jóval nagyobb egy-egy nyelv átlagos beszélőinek száma, mint a felsorolt afrikai országokban. Ha azonban Európa legkisebb államait vizsgáljuk, egészen más a kép:

E mutató szerint Európa nyelvileg legsokszínűbb állama a Vatikán, ahol mindössze egy nyelvet beszélnek! Pereltsvaignak legkésőbb ennél a pontnál kellene rájönnie arra, hogy mérési módszere valahol hibádzik. Ehelyett levonja a konklúziót: Európa országai nem soknyelvűek, hanem kicsik. Ezzel szemben Fekete-Afrika országai nyelvileg akkor sem kevésbé sokszínűek, ha kicsik. E két végkövetkeztetés közül különösen az előbbi furcsa, hiszen a méret és a beszélt nyelvek száma közvetlenül nem függ össze (ezt éppen a Pereltsvaig által idézett adatok bizonyítják), tehát nem is állítható szembe.

Miben téved Pereltsvaig?

Először is azt érdemes végiggondolni, hogy mi tévesztheti meg Pereltsvaigot. Nyilván arra gondol, hogy ha a világban állandónak vesszük a lakosság számát, akkor annál több nyelv van, minél kevesebb beszélője lesz egy nyelvnek.

Csakhogy ez nem azonos azzal, amikor a világ egy részének nyelvi sokszínűségét vizsgáljuk. Ha például A és B államban egy-egy nyelvet, a-t és b-t beszélik, akkor a világ nyelvi sokszínűsége éppen olyan lesz, mint ha mind A-ban, mind B-ben beszélnék a-t és b-t egyaránt: ugyanakkor A és B az utóbbi esetben nyelvileg egyértelműen sokszínűbb. Hasonlóképpen: ha egy nyelvet tíz országban beszélnek, az a nyelv tíz ország nyelvi sokszínűségéhez járul hozzá (már ha nem az egyedüli beszélt nyelv valamelyikben), de a világ nyelvi sokszínűségéhez csak egyszer.

Egyetlen ország (vagy más régió) nyelvi sokszínűségét azonban alapvetően meghatározza egy másik tényező, amelyet Pereltsvaig egyáltalán nem vesz figyelembe, sőt, kifejezetten elmos: hogy milyen arányban beszélnek egy adott nyelvet a vizsgált területen. Gondoljunk csak arra, mikor nevezünk szívesen egy szövetet sokszínűnek: akkor, ha a színek kb. egyenlő arányban jelennek meg a felületen. Hiába van egy nagy kék szöveten egy apró sárga, zöld, piros és lila pötty, attól még azt lényegében kéknek tartjuk. Hasonlóképpen akkor tarthatunk egy társadalmat soknyelvűnek, ha az egyes nyelveket minél kiegyenlítettebb arányban beszélik. Ha a lakosság nagy része ugyanazt a nyelvet beszéli, és csak apró csoportok használnak más nyelveket, nem igazán beszélhetünk nyelvi sokszínűségről. Azáltal, hogy Pereltsvaig a nyelvek beszélőinek átlagos számát veszi, éppen ezt a szempontot semmisíti meg: mérőszáma ezért alkalmatlan arra, hogy valóban mondjon valamit a nyelvek sokszínűségéről.

Forrás

Languages of the world: Linguistic diversity in Africa and Europe

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (10):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
8 éve 2011. július 7. 10:29
10 El Mexicano

"Vatikán 1 000 (1 nyelv)" – hát ez is eléggé érdekes. Vagyis minden vatikáni pap csak és kizárólag latinul tud, nem is beszél olaszul sem és semmilyen más nyelven... mert ez számomra ezt jelenti. (Ehhez képest Spanyolországban még a cigány szavakkal kevert argót is külön nyelvnek számolják.) Szóval ez épp oly komolytalan, mint a "Melyik nyelvben van a legtöbb rendhagyó ige" az angollal az élen...

8 éve 2011. július 7. 09:50
9 peterbodo

en.wikipedia.org/wiki/Diversity_index

itt kellett volna kezdeni a kutatást, és elég érdekes eredmények lennének.

8 éve 2011. július 6. 18:05
8 El Mexicano

@zooey: Persze, ezt írtam is az első hozzászólásomban, hogy katalán (=valenciai/baleári). A valencià nemcsak tudományos szempontból, de még az Ethnologue szerint sem külön nyelv. :)

8 éve 2011. július 6. 16:12
7 zooey

@El Mexicano:

Spanyolorszagban beszelik meg a katalan egy valtozatat, a valencianot (Valencia tartomany es Balear-szigetek), amit heves nacionalistak onallo nyelvkent tartanak szamon, ami megint egy vicc nyelveszeti szempontbol. Bocs az ekezetek hianya miatt, nincs magyar billentyuzetem.

8 éve 2011. július 6. 11:44
6 El Mexicano

@Fejes László (nyest.hu): Értem a célzást. :) Persze, nyelvtörténetileg a portugálhoz áll sokkal közelebb. De a portugál és a spanyol is csupán az eléggé eltérő fonetikájuk miatt állnak távolabb egymástól (bár egyesek szerint kölcsönösen érthetőek így is, szerintem elég nehezen). A galiciai pedig ("antinyelvész" megközelítésben ;)) spanyol fonetikájú portugál, tehát nem nehéz megérteni (kb. akkora különbségek vannak, hogy "del" helyett "do", "mi" helyett "meu" stb.)

Én csak arra rávilágítani, hogy egy nyelvekben nem jártas valaki látja ezt a listát, és azt mondja, "fú, milyen sok nyelvet beszélnek Spanyolországban", amikor valójában olyan nyelvekről beszélünk, mintha a magyart és a székelyt külön nyelveknek tekintenénk. :) A tudományos (nyelvtörténeti) tényeket természetesen nem vitatom.

8 éve 2011. július 6. 11:28
5 Fejes László (nyest.hu)

@El Mexicano: "e "nyelvek" között – leszámítva a katalánt, okcitánt, illetve a baszkot, amely nem is indoeurópai – kb. nincs nagyobb eltérés, mint a pesti magyar és a székely vagy a palóc (vagy mondjuk a csángó) "nyelvek" között." Hú, pedig én ismerek olyat, aki szerint a gallego nagyon eltér a spanyoltól, sőt, közelebb áll a portugálhoz, mint a spanyolhoz!

8 éve 2011. július 6. 10:33
4 El Mexicano

@Németh Niki: Köszi! Az Ethnologue sokszor erős túlzásokba esik, néhol megkülönböztet olyan "nyelveket", melyek valójában nem azok, valamikor meg nincs is benne olyan, ami tényleg külön nyelvnek számít. A forrásban felsorolt listán 3 nyelv (mesterséges) jelnyelv, amit én nem sorolnék a "beszélt nyelvek" közé (tehát 11), ezt a quinquit vagy mit (még soha nem hallottam) szintén nem nevezném nyelvnek (de a calót sem), persze ez már csak magánvélemény. :)

8 éve 2011. július 6. 10:02
3 Németh Niki
8 éve 2011. július 6. 08:11
2 El Mexicano

Hozzáteszem, e "nyelvek" között – leszámítva a katalánt, okcitánt, illetve a baszkot, amely nem is indoeurópai – kb. nincs nagyobb eltérés, mint a pesti magyar és a székely vagy a palóc (vagy mondjuk a csángó) "nyelvek" között.

8 éve 2011. július 6. 08:02
1 El Mexicano

"Spanyolország 3,099 milló (14 nyelv)" – na ezt megint nem tudom, honnan szedték a forrásban. Spanyolországban a következő nyelveket beszélik: kasztíliai (spanyol), katalán (=valenciai/baleári), galiciai, okcitán (aráni), asztúriai–leóni, aragóniai (már ha ezeket "nyelv"-eknek tekintjük), extremadurai (asztúriai–kasztíliai keverék), baszk, de ha még a murciait is "nyelv"-nek tekintjük (ami a nyelvészek szerint vicc), akkor is csak 9 jön ki. Ha viszont ezek összes változatát beleértjük, akkor viszont jóval több, tehát ez megint nem stimmel sehogy sem...