Mitől függ a nyelvek diverzitása?
A világ nyelvei nem egyenlően oszlanak meg a különböző, emberek által lakott területeken. Egyes modellek azt állították, hogy a nyelvek diverzitása attól függ, hogy az adott területen milyen régóta él ember.
A PNAS legfrissebb kutatási beszámolója szerint – amiről nemrégiben mi is beszámoltunk – a világon azokon a területeken a legsokfélébbek a nyelvek, ahol a legnagyobb a biodiverzitás, azaz ahol a legtöbbféle populáció él. A misztikusnak látszó összefüggés magyarázata egyelőre várat magára. Addig is, vizsgáljuk meg, mitől függhet még a nyelvek sokfélesége!
A világon körülbelül 6–7000 nyelv létezik, és a változatosságuk a Föld különböző területein nem egyenlően oszlik el. A nyelvek tekintetében legnagyobb változatosságot mutató területek közé tartozik Nyugat-Afrika, a Kaukázus és Pápua Új-Guinea. De mitől függ, hogy hol a legnagyobb a nyelvek diverzitása?
Az egyik – a biodiverzitáson kívüli – legfontosabb tényező, amit számításba szoktak venni: az idő. Nyugat-Afrika az emberiség bölcsője, és ezzel együtt – Quentin D. Atkinson szerint – a emberi nyelv kialakulásának is az elsődleges helyszíne. Feltételezése szerint az emberi „ősnyelv” innen terjedt tovább északkeleti irányban.
Afrikához hasonlóan a Kaukázus is a világ egyik olyan területe, amelyet a legkorábban népesített be az ember. Gondoljunk csak arra, hogy a bibliai történetben Noé bárkája az Ararát hegyénél kötött ki, amely az Örmény-felföld része.
(Forrás: Wikimedia Commons / Thomas Roche / CC BY-SA 2.0)
Az előbbi gócpontokhoz hasonlóan Pápua Új-Guinea őslakosai, a pápuák is nagyon korán, mintegy 40000 évvel ezelőtt már ezen a területen éltek. Így ezen a területen is elegendő idő volt arra, hogy a nagymértékű nyelvi sokféleség kialakuljon.
A pápua nyelvek változatosságának kialakulásáról William A. Foley 1986-ban a következő modellt dolgozta ki: tegyük fel, hogy eredetileg egyetlen, viszonylag homogén közösség által beszélt nyelv létezett. Ahhoz, hogy egy adott közösség által beszélt nyelvből két nyelv alakuljon ki, átlagosan 1000 év szükséges. Ha ezzel a feltételezéssel élünk, akkor a pápuák 40000 éve alatt 1012 nyelv alakulhatott ki. (És akkor ebben a számításban még nincs benne, hogy a különböző nyelvek kapcsolatba lépnek egymással, keverednek, némelyik pedig kihal.)
Egyes feltételezések szerint tehát az, hogy mekkora a nyelvek diverzitása, attól függ, hogy milyen régen beszélnek az adott területen emberi nyelvet. Azaz, hogy mennyire régen népesítette be az adott területet az ember. Hogy ennek mi köze a biodiverzitáshoz, nehéz lenne megmondani. De a kutatóknak az összefüggések magyarázatakor mindenképpen számításban kell venniük az időtényezőt is.
Forrás
@tenegri: egyetértek a spanyolviasz javaslattal kapcsoaltban. Egyértelműen a természetföldrajz határozza meg: Nézzünk Európa térképére: pl. Kárpát-medence, Lengyel-síkság, és ahol sok csak kicsit eltérő nyelv volt, ahol a nagyobb hegyek által közrefogva kisebb hegyek bontják meg a tájat: pl. Németország. Az óriási orosz síkságról nem beszélve. És akár a Kárpát-medencén belül is a széleken a magas hegyekben nagyobb a nyelvi változatosság. Fura, hogy a cikk a Kaukázus esetében nem ezt a tagoltságot említi, hanem, hogy régóta lakott. A cikkírónak biztos nem tűnt fel, hogy az óriási kiterjedésű Közel-Keleten meg milyen kevés nyelv van (még ha az arab nyelvváltozatokat külön nyelvnek tekintjük, akkor is). A más nép általi lerohanás és a nyelvcsere is olyan, amit alapvetően ezek a földrajzi peremfeltételek befolyásolnak a legnagyobb mértékben. Szóval, úgy tűnik a nyelvészek ezen túl sokat agyaltak. A helyes megfejtés publikálása esetén igényt tartok a társszerzőségre, gondolom tenegri is. Tudok produkálni egyedi domborzati térképeket a munkához :). Pápua területére meg nyilván növényzetire, hajózásira is szükség lesz.
@tenegri: Szerintem az 10 a 12.-en akart lenni, elég gyakori a neten, hogy kiesik a hatványt jelölő karakter a különböző kódolások közt ugrálva. (10^12)
"Egyes feltételezések szerint tehát az, hogy mekkora a nyelvek diverzitása, attól függ, hogy milyen régen beszélnek az adott területen emberi nyelvet."
Na hát én azért ezt vitatnám: hiába is él egy területen akár 50 ezer éve ember, ha mondjuk egyszer csak - pl. 48 000 év elteltével - jön egy hódító nép máshonnan, akitől átveszik a nyelvet (de a lakosság ugyanaz marad!), kihalnak a sajátjaik, és viszonylag egységes nyelvet vagy közeli rokon nyelvjárásokat beszélnek. Tehát ezt is figyelembe kellene ám venni (lásd pl. a Pireneusi-félsziget példáját)!
"Ahhoz, hogy egy adott közösség által beszélt nyelvből két nyelv alakuljon ki, átlagosan 1000 év szükséges. Ha ezzel a feltételezéssel élünk, akkor a pápuák 40000 éve alatt 1012 nyelv alakulhatott ki."
Ez vajon hogy jöhetett ki? Ha 1000 év alatt egy nyelvből kettő lehet, akkor 1000 évenként megduplázódhat a nyelvek száma, ami 40 ezer év alatt 2^40, azaz több mint 1000 milliárd nyelvet jelent. És akkor még az sem biztos, hogy csak két nyelvre válik szét egy és nem mondjuk háromra vagy négyre. Mindez persze számos okból nyilván nem reális a gyakorlatban, na de miért pont 1012?
Egyébként pedig azon túl, hogy az időnek bizonyos szintig szerepe kell legyen, elég spanyolviasznak tűnik számomra, hogy a változatosságot alapvetően az befolyásolja, hogy a környezet mennyire alkalmas a csoportképződésre (hisz ez az alapja a nyelvek létrejöttének) akár akadályok miatt (pl. magas hegyek elválasztotta völgyek, szigetek, stb.), akár specializálódásra alkalmas életterek nagy száma miatt, továbbá az sem utolsó szempont, hogy mekkora terület elegendő egy-egy csoport.ellátásához (ha kis területen is jól elélnek, nem annyira fognak mászkálni, hogy másokkal kapcsolatot keressenek). Azt mondanám, hogy nem annyira a biodiverzitástól függhet a nyelvek száma, hanem voltaképp mindkettő ugyanaz a jelenség, ugyanazon szabályozókkal.