Honnan jön a kefir?
Olvasónk azt gyanítja, hogy a „kefir” szó is a szovjet megszállás idején került a magyarba. Utánajártunk, így van-e.
Nemrégiben a magyar nyelv 1945 utáni orosz jövevényszavairól írtunk. Egy facebookos kommentelőnk felveti, hogy ezek közé tartozhat a kefir is. Vajon igaza van-e?
Nos, az egészen biztos, hogy a kefir nem 1945 utáni jövevényszó, hiszen A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a legkorábbi előfordulása 1895-ös. Igaz, ez az előfordulás egy lexikonszócikk, és a szócikk azt is megállapítja, hogy „az utóbbi években széles körben ismertté vált tejipari szakszó”. A szó tehát korábban is ismert volt, de olvasónknak annyiban igaza lehet, hogy használata a magyarban az orosz tejipar hatásának, tehát az orosz nyelv hatásának köszönhetően vált általánossá.
Maga a szó nemzetközileg széles körben ismert. Feltehetően a Kaukázus valamelyik nyelvéből terjedt el, nyilvánvalóan az oroszon keresztül. Az viszont, hogy a magyarba melyik nyelvből került, nem tisztázott – és aligha tisztázható.
A kefír nem tudom, de az alapszó megvan a héberben:
kfár, kafri = falu, falusi - és lehet, hogy a 'kef' is idevehető: élvezet.
A magyar i melléknévképzők is közös a héberrel.
@kázmér: Ezt a bolgár dolgot milyen forrás támasztja alá? Elvben persze elképzelhető, de alá is kéne támasztani...
Szerintem a "kefir" szó a hetvenes években terjedt el, és Bulgáriából jutott hozzánk, mikor nagy csinnadrattával elkezdték gyártani, eredeti bolgár oltóanyaggal, és technológiával Magyarországon.
Emlékszem, pohárban árulták, és sokkal savanyúbb, és markánsabb íze volt, mint a mai utódainak.