0:05
Főoldal | Rénhírek
Harminc ezüst, meg kilenc

Honnan jön a kenyér?

A „kenyér” a magyarban egy rendkívül szűk jövevényszórétegbe tartozik, eredete számos kérdést felvet. Nem egyszerű kisütni (vagy kifőzni?) a teljes igazságot...

Fejes László | 2014. augusztus 20.

Augusztus 20. többek között az új kenyér ünnepe. Sokan hiszik, hogy valamilyen népi hagyományról van szó, mások tudni vélik, hogy 1949-ben vezették be – az igazság a kettő között van, az 1930-as években kezdték felújítani az aratóünnepek hagyományát, és kötötték Szent István ünnepéhez. Minket természetesen az érdekel, hogy honnan származik a kenyér szó.

Magyar kenyér
Magyar kenyér
(Forrás: Wikimedia Commons / Takkk / GNU-FDL 1.2)

A kenyér szó a magyar nyelv egy rendkívül szűk jövevényrétegébe tartozik, a permi jövevényszavak közé. A permi nyelvek, az udmurt és a komi a magyarhoz hasonlóan szintén finnugor nyelvek, de nem az ugor, hanem a finn-permi ágba tartoznak. A kenyér szó biztos megfelelője csak az udmurtban van meg, ott ejtése kb. [kenyir], jelentése pedig ’dara, kása’. A komiban talán ide tartozik a [kenyirt] igető, melynek jelentése ’(bogyó, gyümölcs) teljes virágzásban van, kinyílik’, de ennek idetartozása jelentéstani okokból bizonytalan. A magyar és az udmurt szó összetartozása azonban kétségtelen, jelentéstanilag problémátlan: eredetileg valószínűleg a magyar kenyér is az udmurt szóéhoz hasonló volt, ám később áttevődött a gabonaszemekből készült ételek főtt változatáról a sültre. Hangtani szempontok miatt azonban nem feltételezhetjük, hogy a szó a finnugor alapnyelvből származna, éppen ezért arra kell gondolnunk, hogy a permiből került a magyarba. A kölcsönzés iránya mellett az szól, hogy a permiek hamarabb áttértek a gabonatermesztésre, mint a magyarok.

Udmurt kenyir
Udmurt kenyir
(Forrás: Wikimedia Commons / Ashumova Diana / CC BY-SA 3.0)

Az elképzelések szerint az ugorok és a permiek között a kapcsolat talán sosem szakadt meg teljesen, és amikor a magyarok megindultak vándorlásukon nyugat felé, egy ideig a permiek szomszédságában élhettek. Korábban úgy vélték, hogy a permi nyelvekre és a magyarra jellemző közös vonások e kapcsolat eredményei lehetnek: ilyen a zöngés zörejhangok kialakulása, az orrhangok ([m], [n], [ny] stb.) eltűnése bizonyos mássalhangzó-kapcsolatokban, a főnévi igenév [ni] alakja, bizonyos igeképzők megléte stb. Ezekről Rédei Károly 1964-ben cáfolta a Nyelvtudományi Közleményekben, hogy érintkezés eredményei lennének (66., 253. o. –). Azon kívül, hogy rámutatott, hogy a hasonló vonások véletlen párhuzamos fejlődés eredményei is lehetnek, azt is jelezte, hogy sokszor a folyamatok jól azonosíthatóan a feltételezett érintkezés ideje után mentek végbe. Fő érve azonban az volt, hogy míg a permi és a magyar hangtanban és nyelvtanban többen számos közös vonást vélnek felfedezni, addig a szókincsben az érintkezésnek alig vannak nyomai.

A már említett kenyéren kívül még egy szót tartanak permi jövevénynek, ez az ezüst. Ez a komiban ezi̮ś (kb. [ezis]), az udmurtban azveś (kb. [azves]) alakban van meg. Ezek összetett szavak lehettek, előtagjuk jelentése homályos, utótagjuk azonban azonos eredetű a magyar vas szóéval, mely eredetileg valamilyen fémet jelentett: a legvalószínűbb a ’réz’ jelentés. Ezen kívül a permiből származhat a magyar kilenc és harminc szavak -nc eleme, ez különböző permi számnevekben kb. [misz] alakban van meg, és eredetileg ’10’ jelentésű lehetett. (A kilenc elején a kívül szó megfelelője található, a szó egy ’egy híján tíz’ jelentésű szerkezetből keletkezhetett; a harminc eredetileg ’három tíz’. A permi nyelvekben is hasonló felépítésű számnevekkel találkozhatunk. A nyolc szó végén a c a kilenc analógiájára jelenhetett meg.) Ezen alakok eredetére azonban időközben születtek más magyarázatok is, melyekre itt nem térünk ki, csupán jelezzük: más magyarázatok is léteznek, mint a  permi eredet.

A kevés adat mindig bizonytalanságot jelent. A permi ’ezüst’ bekerült az irániba, ma is megvan az iráni oszétban æzvīst [ezvíszt], æzvestæ [ezvëszte] alakban. Egyes vélemények szerint a t a magyarban iráni hatásra jelent meg (hogy ott miért, az nem világos: mindenesetre ha permi eredetű, akkor is lehetett a végén egy k, mely a permiben ma már csak ragozott alakokban jelentkezik, tehát az is lehet, hogy a magyarban ez a k vált t-vé), de ebben az esetben az is feltételezhető lenne, hogy az ezüst az irániból került a magyarba (számos iráni jövevényszavunk van, míg permi kevés). A kenyér eredete más okból bizonytalan: ezt a permiben (udmurtban?) sem tudjuk korábbi alakra visszavezetni. Lehet, hogy a permiben is jövevényszó egy ismeretlen nyelvből, de akkor azt is feltételezhetjük, hogy ebből az ismeretlen nyelvből vette át a magyar is.

Ha figyelembe vesszük, hogy a permi–magyar nyelvi érintkezésnek a korábbi feltételezésekkel szemben nincsenek nyomai, a kilenc és a harminc másképp is magyarázható, akkor a permi–magyar érintkezésnek már csak két nyoma marad: az ezüst és a kenyér. Mint fentebb említettük, az ezüst iráni származása sem elképzelhetetlen. És akkor a permi–magyar érintkezések egyedüli nyomának megmaradna a kenyér: mint egyedüli nyom viszont igen gyanús. Egyedülállósága azt is megkérdőjelezi, hogy lehet-e permi jövevény.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (179):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
4 éve 2015. augusztus 13. 10:45
179 elhe taifin

" De az is világos, hogy nem nyelvészettel foglalkozik."

Krizsa dettó :)

4 éve 2015. augusztus 13. 09:37
178 Krizsa

Na, jó , leteszem a garas(om)at. Kolumbán nem egy MŰ-amatőrködő, akik a hivatalos nyelvészet szolgálatában szokták hülyíteni és elrettenteni a jámbor közönséget a "gyökösködéstől".

Ő valódi. De az is világos, hogy nem nyelvészettel foglalkozik.

Már az egyes mássalhangzóknak is (mint szerinte) vannak velünk született "értelmei"? Vannak. Hiszen a természetes nyelveknek nagyon sok egy mássalhangzós SZAVUK is van: te, én, rá, bő, cső, szí (szív), nő, kő, ok, ás, stb.

Amit Kolumbár gondol, azt számítógépes agyvizsgálatokkal lehetne - kidolgozott elképzelésem azonban nekem sincs, hogyan - izolálni. Hogy milyen reakciót vált ki a T felhangzása az emberből?

Csakhogy ez mégsem menne, mert a T hang sosem "szólal" meg önmagában. Tö, te, ti, té, tó... így szólal meg.

Kolumbár nem tanult eleget. Részemről ez a summárum. Hogy mégis, valahol a dolgok mélyén van valami értelme annak, amit gondol? Van.

4 éve 2015. augusztus 13. 04:34
177 haliho

@Kolumbán Sándor: Tisztelt Kolumbán Sándor! Minek vitatkozik ezekkel itt? Mit várt a finnugrálóktól, hogy igazat adnak magának? Kolumbán Úr! Ezek nem magyarok! Magyarnak látszó zsidó ez egytől egyig mind!

4 éve 2014. szeptember 24. 22:13
176 arafuraferi

Sok érdekes dolgot lehet itt megtudni, pl. hogy a páliNKától bóliNGat az ember (bár az kimaradt, hogy a sörtől meg fiNGik).

4 éve 2014. szeptember 24. 22:07
175 arafuraferi

Ennyi fényességes LÁma nyáLÁ-ban Á-zó hülyét egy rakáson. Ez a rémhírek portál a szerkesztők toleranciájának fog áldozatul esni.

5 éve 2014. szeptember 3. 19:05
174 geo

168@Kolumbán Sándor:

Va'lasza bm-nek: "Ha óhajt többet megtudni, jelentkezzen névvel, arccal a fészbuk oldalamra."

Mindenki olvasta, aki e'rdeklo"dik, ott teszi meg.

5 éve 2014. szeptember 3. 18:36
173 Kolumbán Sándor

A H hang több értelmet (legkevesebb három) visz be a szavakba. Egy felsorolás a teljesség igénye nélkül:

LEVEGŐ, VÍZ: doH, (Hodály doHa), liHeg, HuHog, Huzat, Hang, Habog, Hadar, sóHaj, Hideg, Hüd, Hab

KÖR, GÖRbület: Habar, Hab, Haboz, Hajló, Hajó, Horgas, HóriHorgas, Hágó, Hajnal, Haj, Hajlat, Hajlék,

TAKARás: Ház, Híd, ottHon, Hely, Heppen, Heveder, Here, Hatalom, Haj, Háj, Hajlék, Hodály, Hó, Hal, Halál, Hulla, Homály, Homok, Hurok, Hón (kar), Hombár, Hamu, Hím, Hímez, méH, Hüvely, Hab, Haboz, felHő, Háló, Hályog, Hám, Harisnya, Harmat

BENSŐből (kedély, indulat): Ha-Ha-Ha, Hipp-Hopp, Húr, Hurrá, Hála, Hűség, Hódolat, Hág, Hatalom, Heves, Harag, Háború, düH, Hőbörgés, Hadakozás, sóHaj, óHaj, doH, liHeg, HuHog, Hang, Habog, Hadar, Haboz, Hajló,

TÁV, SZINT (magasság, mélység, űr): Har (hegy), Hágó, Hóriás, Hideg, Hibbant, Hülye, Hiány, Híjú, Hiú, Halál, Hulla, Hiéna, HetedHét, Hosszú, Hajó, Hajnal, Halad, felHő, méH, Hüvely,

5 éve 2014. szeptember 3. 14:56
172 Kolumbán Sándor

Az nem nevezhető vitának, hogy az én kérdéseimre senki nem felel érdemben. Például a PÁLINKA, MEDVE szavak kifejtése kapcsán.

5 éve 2014. szeptember 2. 14:02
171 Fejes László (nyest.hu)

@mederi: Mit értünk bizonyítékon? Egy nyomozás során bizonyíték az, aminek alapján következtetést lehet levonni. Sokszor az sem egyértelmű bizonyíték, hogy valamit láttunk.

Az viszont erősen valószínűsíthető, hogy kezdetben a(z őrölt) gabonamagvakat megfőzték, később megismerkedhettek a sütés technológiájával is. (Van olyan eljárás is, amikor mindkettőt alkalmazzák: l. puliszka/málé.) Kezdetben ugyanazon étel két elkészítési módjának tekintették a két eljárást, később elkezdték a kettőt megkülönböztetni, de az eredetileg főtt étel nevét kapta a sült, és a főtt kapott újat. (A kása pl. szláv jövevényszó.)

Ezernyi ilyen folyamatot ismerünk a nyelvek történetéből, nincs különösebb okunk megkérdőjelezni, hogy itt is ez történt.

5 éve 2014. szeptember 2. 13:52
170 Fejes László (nyest.hu)

@Kolumbán Sándor: „Nem látom értelmét az Önnel való szócséplésnek.” Hát, ennek a szócséplésnek mi sem látjuk értelmét...

5 éve 2014. szeptember 2. 13:47
169 tenegri

@Kolumbán Sándor: Érdekes elképzelés, ha úgy véli, hogy egy vita lefolyása a vitapartnerek megnevezésétől függ. Ezzel egy olyan tényezőt próbál a kritikára való válaszadás elkerüléséhez felhasználni, ami semmilyen összefüggésben nincs a vita tárgyával.

5 éve 2014. szeptember 2. 13:32
168 Kolumbán Sándor

@bm:

Nem látom értelmét az Önnel való szócséplésnek. Arctalan, névtelen alakokkal fölösleges foglalkozni.

Ha óhajt többet megtudni, jelentkezzen névvel, arccal a fészbuk oldalamra.

5 éve 2014. szeptember 2. 13:27
167 Kolumbán Sándor

@Janika:

Ne haragudjon, nem szokott bogarakkal foglalkozni?

A PÁLIM az eredő szógyökön keresztül –, amelyre épül – magyar,, de az biztosan.

Ott ez van írva: "A PÁLIM is magyar eredetű, mivel bizonyíthatóan a P.L – L.P gyökből: PáL – LáP ered..."

Ezzel nem mondtam, hogy magyar!

Minden hangról, így a H, A, Á, stb. hangokról elmondható, hogy több értelmet képviselnek, és jelen vannak a jó, kedvező és rossz, kedvezőtlen, vagy ha "magyarabbul" óhajtja: pozitív - negatív oldali kifejezésekben.

Ne higgye, hogy nem tudnék hozni példát, magyarázatot, de én piszkálódó, névtelen emberekkel nem szeretek vitatkozni. Én a tisztességes polgári nevemmel jöttem, nyílt homlokkal, Önök az álarc, kulissza mögül lövöldöznek, és nem is az érdekli valójában, hogy mi a lényege az általam képviselt összességnek, hanem a piszkálódás élvezete.

Ha többet akar megtudni, jelentkezzen be a facebook oldalamra. Ott megtalál Magyar sorrendbe írt névvel.

5 éve 2014. szeptember 2. 10:46
166 mederi

@Fejes László (nyest.hu):

-"..később áttevődött a gabonaszemekből készült ételek főtt változatáról a sültre."

Van erre vonatkozóan valamilyen bizonyító eljárás..?

-Úgy vélem, hogy a főzéshez főző edény is szükséges, ami talán későbbi feltalálás és használat, mint a tűz használata (ami nem teszi szükségessé a tűzgerjesztés tudományát sem, hiszen voltak és vannak természetes tüzek is)..:)

-A dara nem azonos a törekkel, mert már két kő közötti örlést feltételez (időben későbbi szerintem mint a törögetés), míg a törek két kő közötti ütögetéssel állítható elő..

(A komi kenyírt "bogyó és gyümölcs" jelentéssel kenhetőségre utal ugyan, de nem magokra, amiből kenyér készülhet...)

-A TV-ben láttam olyan közelkeleti kenyérkészítési módot, hogy a földbe ásott és téglával körberakott kútszerű kemence forró falára kenték fel a lángosszerű lepénykenyér tésztát sülni..

Az eljárás gondolom nem kíván feltétlenül sütő kemencét, elég ha egy követ bedobnak a tűzbe, és felforrósodása után ráhelyezik a vízzel kevert tört (nem darált!) törek kencét, kenőcsöt (nem kását!).

-Később, ahogyan a mesében is ("kő leves", de már kicsit kifacsart módon "tálalva", talán a régi sütésmód adta ötlettel) hasznáhatták a felforrósított kővel történő főzés technikáját is (kétoldalú, "kívülről belülről gyorsforralás"), mikor már a cserép edényt ismerték (vagy ezt most én találtam fel..:).

-Komolyra fordítva, nem gondolom, hogy az udmurt kenyír korábbi fejlemény volna mint a

"ké* (ang.-ul "eszköz")"/

"kő"-- "ken"/ "kőn"---

"ken(j!)--keny", "kenyér/ könyér vagy kenyír", kő eszközökre és primitív készítési eljárásra utaló főnevesült szavunk, ami szerintem leginkább belső fejlődés eredménye lehet..

5 éve 2014. szeptember 2. 08:34
165 Janika

@Kolumbán Sándor:

Kedves Sándor!

Minél több különféle példát hoz egy-egy hang vagy betűkacsolat jelebntésnek bizonyítására annál inkább csak azt erősíti meg, hogy nincs jelentésük, sem betűknek, sem a kapcsolatoknak.

A H-hoz is hetféle példát írt, ha belevesszük a másik végletet is, akkor 12. A legnagyobb jóindulattal is maximum 1/12 azaz kb 8% esélyünk van arra, hogy ez alapján kitaláljuk pl a H hang szerepét egy adott szóban. Ez a kijelentés gyakorlatilag azzal egyenértékű, mintha azt mondanánk, hogy nincs jelentése, mert véletlenszerűen találgatva sem érnénk el rosszabb eredményt. És még a többi amit nem soroltunk fel.

Ráadásul az Á hangról a 123. hsz-ban másodjára feltett kérdésemre sem tudott válaszolni. Szerintem Ön lebecsüli a magyar nyelvet, hogy olyan hangi korlátok közé szorítja, ami nem létezik.

Amit most mírt meg egészen elképesztő:

Sosem hittem volna hogy "A PÁLIM is magyar eredetű".

Kérem ez alapján írja le hogy mit jelent a magyar "PÁLIM" szó, írjon néhány példamondatot ennek a magyar szónak a tipikus használatára. Il, hivatkozzon néhány magyar nyelvű dokumentumra, vagy oldalra, ahol ez megtekinthető valódi szövegkörnyezetben is.

De vigyázzon, ez a szó legyen benne:P-Á-L-I-M.