Mit képvisel a képviselőfánk?
Egy vaníliás-habos, gyorsan bekapható édesség elnevezésének eredetét kutatjuk. Komoly parlamenti képviselőkkel találkozunk, de még az is lehet, hogy az egész csak egy vicc volt.
Ha beülünk egy étterembe, az ételek elnevezése sok fejtörést okozhat, ha az étlapon kacifántos nevekkel találkozunk. Aki először hallja a gránátos kocka elnevezést, nem biztos, hogy az egyszerű krumplis tészta jut eszébe, az önműködő villamosjegy (füstölt szalonnába göngyölt szűzérme lecsós tarhonyarizottóval) pedig még az éttermek világában járatosaknak is megfejthetetlennek hangzik. De nem csak ételek elnevezése késztethet bennünket fejtörésre: mint Mindennapi helyesírás rovatunkból kiderül, az az étlapok helyesírása is elgondolkodtató. Ezen felül az ételnevek eredete is jó alkalmat adhat a tűnődésre: Pierre de La Croix nevű olvasónk most egy jól ismert édesség nevén merengett el.
A napokban elkezdtem gondolkodni néhány ételnév eredetéről. Sok helyen olvastam, hogy a képviselőfánk etimológiája ismeretlen, ezért gondoltam, hogy Önökhöz fordulok ezzel.
Előre bocsátjuk, hogy ha olvasónk valóban „sok helyen” olvasta, hogy a kifejezés eredete ismeretlen, akkor ez jó eséllyel így is van. Ennek ellenére nagy lelkesedéssel kezdtünk el a képviselőfánk neve után nyomozni. Előkerültek a régi és újabb szakácskönyvek és ételekkel foglalkozó irodalmi művek, de az általunk megvizsgált könyvekben sem a szűkszavú, sem a bőbeszédű szerzők nem tértek ki a név eredetére. Még Magyar Elek legendás Az ínyesmester szakácskönyve című művében is csak a receptet találtuk meg. Így az interneten kezdtünk kutatásba. Néhány találat olvasónk véleményét erősíti meg: például Vinkó József is az ismeretlen eredetű ételnevek közé sorolja a képviselőfánkot.
(Forrás: Keverem-kavarom / Domján Mária)
Másutt azonban határozottan állítják, hogy a fánk elnevezésének a parlamenti képviselőkhöz van köze. Szerintük ezt a gyorsan bekapható süteményt az országgyűlési képviselők fogyasztották az 1800-as években. Elképzelhető, hogy a fánkot a parlament büféjében árulták, ahová a képviselők kiszaladtak két szavazás között egy-egy falatot bekapni, de olyan változat is olvasható, miszerint a töltött fánkocskát egy parlamenti képviselő találta fel.
Mindez lehetséges, de sajnos, a fenti oldalakon semmiféle forrásmegjelölést nem találunk – tehát nem derül ki, honnan származnak ezek a feltevések. Így az is meglehet, hogy ezeknek a parlamenti büfével kapcsolatos történeteknek a forrása a Juhani Nagy János által szerkesztett, és a Magyar Elektronikus Könyvtárban szabadon elérhető Nevető kislexikon (2004). Ebben ezt olvashatjuk:
KÉPVISELŐFÁNK
a Parlament büféjében kapható országgyűlési édesség
Ha ezt egy tréfás magyarázatokat tartalmazó lexikonban olvassuk, lehet, hogy az egész parlamenti történet csupán egy vicc volt? Nem tudjuk. Előkotortuk legrégebbi szakácskönyveinket, hogy megnézzük, mi a legkorábbi előfordulása az elnevezésnek. A rendelkezésre álló szakácskönyvek közül a képviselőfánk két változatban is szerepel a Pesti Hírlap előfizetőinek ingyen járó a P. H. Szakácskönyve [sic!] című, évszám nélkül megjelent, az 1930-as évekből származó műben. Tehát a képviselőfánk elnevezés az 1930-as években már bizonyosan létezett.
Azonban nem akartuk olvasónkat teljesen válasz nélkül hagyni az elnevezés eredetét illetően, ezért fellapoztuk A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárát (TESz.). A képviselőfánk szót sajnos nem találtuk meg benne, de akkor megragadjuk az alkalmat és írunk a képviselő szóról – a fánkokat már úgyis részletesen bemutattuk farsang alkalmából.
(Forrás: Wikimedia Commons / Badics / VV BY-SA 3.0)
Az Új magyar tájszótár szerint a képviselő szónak van kéviselő, kétviselő és kívvüselüő változata is.
A képviselő összetett szó, mégpedig jelöletlen tárgyas összetétel. Ötszáz évvel ezelőtt még így írtak a TESz. szerint: „székelyeknek személyeket és képeket viseljék”. Itt természetesen nem arról volt szó, hogy valamilyen fényképeket kellett viselni, hanem a kifejezés azt jelentette, amit ma a képvisel ige: azaz valakinek az érdekében kiállni, az álláspontját ismertetni. Ma a képviselő szót főnévként (a képviselő nem szavazott) és melléknévi igenévként (a bevándorlókat képviselő ügyvéd) egyaránt használjuk.
De hogy kerül a képbe a kép szó? A TESz. szerint az ótörök eredetű, kezdetben ’forma, alak’ jelentéssel bíró képnek az 1400-as végén még volt olyan jelentése, hogy ’képviselő személy, helyettes’. Leginkább a valakinek a képe kifejezésben, illetve a képebeli ’képviselő’ alakban használták. Csak később alakult ki a képviselő alak, amelyből elvonással jött létre a képvisel ige.
Összefoglalva azt válaszolhatjuk Pierre de LaCroix-nak, hogy sajnos, mi sem jutottunk sokkal előbbre. Lehetséges, hogy a név eredete valóban a homályba vész, mint ahogy az is elképzelhető, hogy egy képviselő találta ki a receptet, vagy az országház büféjében árulták a gyorsan bekapható finomságot.
(Forrás: Wikimedia Commons / Andrew Bossi / CC BY_SA 2.5)
Cikkünket hogy is zárhatnánk másképpen, mint a képviselőfánk receptjével. Külön felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy ebben a leírásban dekában adták meg a szükséges víz mennyiségét, nem pedig a ma szokásos deciliterben. Ugyanebben a szakácskönyvben más, folyadékot is tartalmazó receptekben deci mértékegységnév szerepel. Talán az az oka az eltérésnek, hogy ehhez a süteményhez azonos mennyiségű liszt, víz és általában zsiradék is kell, és így könnyebb ezt az összefüggést felfedezni. Emellett figyeljük meg a két egymás alatt szereplő receptben a vaníliakrém helyesírását! Ennyi kitérő után pedig kössünk kötényt, és irány a konyha! Az alábbi recepteket az eredeti helyesírással és tipográfiával közöljük.
Képviselőfánk I.
Hozzávalók: 15 deka víz, 15 deka vaj, 15 deka liszt és 5 egész tojás
A krémhez: egy egész tojás, 2 tojás sárgája, 12 deka cukor, 3 deka vaniliáscukor és 3 deci tejszínhab.
15 deka vizet és 15 deka vajat habüstben felforralunk és forrás közben állandó keverés mellett szórunk bele 15 deka lisztet. Addig főzzük, amig az edény oldaláról le nem válik.
Ha a tűzről levettük, egyenként adunk hozzá 5 darab jól kikevert egész tojást. Akkor nyomózsákba tesszük és vajazott és liszttel hintett sütőlapra diónagyságu kis halmokat nyomunk. Forró sütőben, lassan sütjük ki s egy kissé kiszárítjuk. Aztán kilyukasztjuk az alját és tejszinhabos vanilia-krémmel töltjük.
Vanilia-krém: 1 egész tojást, két sárgáját, 12 deka cukrot habüstbe teszünk és 3 deka vaniliás cukorral krémmé főzzük. Aztán lehűtjük és hozzákeverünk 3 deci keményre felvert tejszinhabot. A fánkot ezzel töltjük.
Képviselőfánk II.
Hozzávalók: 15 deka víz, 7½ deka vaj, 15 deka liszt és 5 egész tojás és a krém.
15 deka vizet és 7½ deka vajat felforralunk egy habüstben, forrás közben állandó keverés mellett beleszórunk 15 deka lisztet és addig főzzük, amig az edény oldaláról le nem válik.
Ha levettük a tűzről, egyenként adjunk hozzá 5 drb jól kivert egész tojástbeletesszük nyomózsákba és vajazott és lisztezett sütőlapra nyomunk diónagyságu kis halmokat. Forró sütőben, lassan sütjük ki, az első 10 percben nem szabad a sütő ajtaját kinyitni, mert összeesik a fánk. Aztán egy kicsit szárítjuk, az alján kilyukasztjuk a kis fánkokat és tejszinhabos vaniliakrémmel töltjük.
(a P. H. szakácskönyve (é.n.) 77. o.)
Akinek pedig könnyebben megy egy étel elkészítése, ha látják a mozdulatokat, azok egy videón is megnézhetik, hogy készül a képviselőfánk. Jó étvágyat kívánunk hozzá!
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (22):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@Pierre de La Croix: A francia eredeti a Chou à la crème, majd ebből lett a Profiterole azáltal, hogy a tetejét csokoládéba mártották.
A töltött égetett-tészta labdacsok első szakácskönyvi említése a 17. századból való és eredetileg sós levesbetétek voltak, amit hús-, vagy zöldségpürékkel töltöttek.
A német Windbeutel és az angol Cream puff méretében jóval kisebb, mint a legtöbb képviselőfánk, de a bécsi Brandteigkrapfen minden tekintetben azonos a magyar változattal.
A magyar konyhaművészet (és főleg a pesti konyhaművészet) tekintetében nem szabad elfelejteni, hogy Pest a 19. században még nagyon, de egészen a II. VH-ig jórészben német nyelvű város volt.
Sok ételnevünknek kereshetjük etimológiai eredetét a magyar nyelvtörténetben, de gyakran előrébb jutunk, ha inkább tükörfordítás után a német nyelvtörténetben keresgélünk.
Ez a sütemény Franciaországból, Bécsen keresztül került hozzánk. Az egész német nyelvterületen Windbeutelnek (szélzacskónak - utalva a pénzes bőrzacskó formára) nevezett készítményt egyedül Bécsben hívják fánknak. Egészen pontosan Brandteigkrapfen-nek.
Bár közvetlen bizonyítékom pillanatnyilag nincsen rá, de a tapasztalat azt mondatja velem, hogy vagy valami félrefordítás után lett ebből képviselőfánk, vagy valamelyik korabeli cukrász (pl. Kugler, Dobos, Gerbeaud, stb.) próbálta ezzel előkelővé tenni ezt a nem túl komplikált édességet.
@bm: „Meghonosodott, szükséges szó. Arra azonban vigyáznunk kell, nehogy olyankor is éljünk vele amikor [sic!] használata nem más, mint fölösleges szószaporítás. A vmilyen _erőt, tényezőt képvisel_ (vmi, vki) helyett például jobb, egyszerűbb ez: vmilyen _ erő_ v. _tényező_ s a vmilyen _értéket, jelleget, minőséget, színvonalat képvisel_ – és a hasonlók – helyett is többnyire elegendő ez: vmilyen _értékű, jellegű, minőségű, színvonalú_ vmi.”
(Nyelvművelő kézikönyv I., 1143.)
"képviselő alak, amelyből elvonással jött létre a képvisel ige" – Jaj, de jó, már az "ősidőkben" is csináltak ilyeneket, mint a mostani "újságír", "tévészerel" stb.? Vannak még olyan igék, amik valamikor ugyanígy elvonással jöttek létre, és a szerkezetük megfelel ezeknek a mai készítésű "förmedvényeknek" :-), ennek ellenére ma már fel sem tűnik, hogy ugyanilyenek?
Mivel a vitatkozó (nyelvész, vagy bárki) az új, mindössze 6 éves, kibontakozó összehasonlító történeti gyöknyelvészetet még nem ismerheti, a minősítésnek, főleg a személyemre vonatkozóan – egyelőre – nincs helye. Akkor én miért minősíthetem (rossznak) a hiv. összehasonlító történeti nyelvtudományt? Azért, mert azt én munka közben, lépésről-lépésre, már meg kellett, hogy ismerjem. (Hisz anélkül én se jutottam volna semmire.)
A gyöknyelvészet az 1 és 2 mássalhangzós vázak velünkszületett értelmét az emberi faj genetikusan kódolt „tudástárának” tekinti. Ezeket nem lehet kitalálni, mert adottak. Csak (többé-kevésbé) beazonosítani lehet őket. Hogyan? – minél több nyelv TELJES szótáranyagának párhuzamos vizsgálatával. Ezeket az alapértelmeket (gyökvázakat) a természeti jelenségekkel együttjáró hanghatásokból szereztük, amelyek jelentőségét az elő-, ős-, és még a korai Sapiens is évmilliók során meg kellett, hogy értse (INPUT), mert másképp egy lélek sem maradt volna fenn belőlük. Minimum 1 millió éve annak, hogy az ember már utánozni is kezdte ezeket (output). Igaz, még nagyon sokáig csak úgy, ahogy a kezdetleges beszédszervei már lehetővé tették (artikuláltlan beszéd). Az artikuláltan beszéd csak zöngétlen mássalhangzókat használt. Elkapott, alig ejtett magánhagzói, amikkel a mássalhangzókat (ha egyáltalán) elkülönítette, csak torokhangok (nem valódi magánhangzók) voltak. Ezt honnan lehet tudni? Egyes, ma is élő nyelvekben megmaradt a nyoma... de ez nagyon hosszú volna...
Az eddig elmondottakat úgy lehetne cáfolni, ha ki tudnád zárni, hogy az egymással sokezer éve, BIZTOSAN nem érintkező populációk nyelvében nincsenek tömegesen! – közös értelmű 1 és 2 mássalhangzós vázak. De nem tudod cáfolni, mert vannak. A sémi nyelvekben ugyan, az 1 és 2 mássalhangzósak mellett, már tömegesen vannak 3 (ritkán 4) közös értelmű vázak is – de ez már csak újkori nyelvi fejlődés eredménye.
@El Vaquero: Egy tudományághoz nem lehet sem gyerekes, sem amatőr módon hozzászólni - ennek nincs semmi értelme. Akit érdekel, az vagy a honlapomnon tanulja (s már a tájékozódáshoz is több hónap tanulás kell), vagy először csak tőlem kérdezget. A "külső" hozzáállás miatt általában emailben szoktak kérdezni.
Krzsa, a 12. sz. kommentemet a cikkek alatt tömegelő, tényeken, korszakokon, morfémahatárokon átgázoló nagyívű elmélkedések (beleértve a tieidet is) paródiájának szántam.
A 3. sz. kommentedben a K-P/F hangkonstelláció jelenlétére szelektált szóhalmazt adtál meg, és a nyelvtudományt lesajnálva menőztél, h. „Ennyiből nem képes a magyar nyelvészet kitalálni, hogy mi a váz közös értelme?”. A „közös értelem” szerinted persze nyilvánvaló, csak nem vagy hajlandó elárulni (9 Krizsa2015. június 18. 20:02: “A K-P/F váz közös értelmét (a finn / magyar / héber nyelvben) most sem adom meg – akit érdekel, találja meg”). Ezért demonstrálni akartam azt is, h. amit a szógyökök „közös értelmének” vélsz, az egy definiálatlan, egzaktságot nélkülöző illúzió. Mivel nem adtad meg az általad vélt „közös értelmet”, ezért egy olyan értelmezést választottam, amire mérget veszek, h. különbözik a tiedtől.
Egyébként, ugyanezeket a szógyököket teljesen más „közös értelem” köré is csoportosíthatjuk, azaz, tulajdoníthatunk nekik más „közös értelmet” is. Ez csak leleményesség kérdése, és az ad rá jó lehetőséget, h. minden flektálatlan szógyökből különféle, akár még a szófajukban is eltérő származékokat képezhetünk. Ilyenkor esetleg éppen egy másik nyelv, hasonló jelentéskörbe eső, egyező gyökvázú szavaival találhatnánk – többnyire véletlen – egyezéseket.
Az ezeroldalas etalont tőled kölcsönöztem. Nem gondoltam, h. a saját munkádat már csak a terjedelme miatt is, magad minősíted csalásnak és dilettáns, amatőr zagyválásnak - de egyetértünk (13Krizsa 2015. június 20. 06:07: „A csalást a hasonló irományok terjedelme leplezi le. Mindig tudtam, hogy a sokezer oldalnyi "dilettáns, amatőr" zagyválást évtizedek óta a hivatalos nyelvészet indítja útjára.”).
Ezek a vádjaid engem azért sem érinthetnek, mert sem hivatalos, sem másmilyen nyelvész nem vok, és természetesen eszem ágában sincs ezer oldal terjedelemben parodizálni a dilettáns nyelvészkedést.
A nyelvészethez annyi közöm van, h. néha bele szoktam nézni nyelvészeti munkákba, és látom, h. hatalmas tárgyi tudás, tapasztalat és munka áll mögöttük. Ezt összehasonlítva az itt zsibongó és tolakodó ötletbörzével, hát...
Sőt, még leírnám, hogy még egymagában az a gyökös ötlet sem hülyeség, hogy a mássalhangzók utaljanak egy szó jelentésére. Ez az ötlet régebben nekem is eszembe jutott, mikor mesterséges nyelv tervezésének, igaz én abban nem csak a mássalhangzóknak, de a magánhangzóknak is szántam hasonló szerepet, csak végül időhiány miatt nem vittem végig a koncepciót. Illetve az ötlet következetes alkalmazását is problémásnak találtam, nevezetesen a sokféle jelentést, jelentéskategóriát nem tudja elvinni néhány fonéma/hang, illetve a hasonulások, ejtési könnyítések is belerondítanak a képbe.
@Krizsa: a terjedelemről annyit, hogy múltkor még te voltál oda, hogy a gyökakármicsodád „1ooo” oldal felett van, és még bővíteni is fogsz rajta. Még mielőtt hivatalos nyelvészettel jönnél, csak tisztáznám, hogy sem hivatalosan, sem nem hivatalosan nem vagyok indoakármilyen nyelvász, nem azért írom. Egyébként ha már hivatalos nyelvészezünk, igen, a hivatalos nyelvészetnek is megvannak a negatív tendenciái, mondjuk sok hülyeséget terjesztenek páran, amit aztán sok nyelvész ész nélkül másol, tekintélyelv alapján, mert mondjuk Prof. Dr. Kisguczy Illés MTA tag egyszer leírta valahol, meg fene tudja milyen Kűffődy Baromovics is átvette a publikációjában. Ennek ellenére ez nem jelenti azt, hogy az egész eddigi nyelvészet rossz, legfeljebb csak te vagy járatlan benne, és nem ismered rendesen a tudományos irányzatait, szakirodalmát, elemzési eszközeit, főleg a modernebbeket nem, ahogy az írásaidból nézem. A gyöknyelvészettel sem lenne baj, ha olyan nyelvre alkalmazod, amelyikben ez működik, de még ezekre a nyelvekre sem lehet kizárólagosan ráhúzni, a többi nyelvre még annyira sem. Annak ellenére sem, hogy sok nyelvben látszólag vannak gyökös tendenciák, de jelentése itt sem a gyököknek van, hanem alapszavaknak, amelyekből több másik szó származik, és eközben a mássalhangzók nagyobb része nem változik. Így kirajzolódni látszanak jelentéssel bíró gyökvázak, de ha alaposabban utánanézel a szavak eredetének, akkor világos lesz, hogy ilyenről nincs szó.
Nem olyan vicces, mint amilyennek látszik. A csalást a hasonló irományok terjedelme leplezi le. Mindig tudtam, hogy a sokezer oldalnyi "dilettáns, amatőr" zagyválást évtizedek óta a hivatalos nyelvészet indítja útjára.
Krizsa, a gyöknyelvészet megvilágosított előttem egy nagy rejtélyt!
Megfejtettem a K-P/F gyökváz értelmét a magyar nyelvben: a K-P/F váz a legősibb mesterséghez kötődő szavakat fogja csokorba. A szóbokor felöleli a szexipar teljes vertikumát és a hajdani patriarchális kiszolgáltatottságot megjelenítő kifejezések széles körét.
Az ősnyelv és a mai utódainak teljes hangkészletét lefedő szabályos hangmegfeleléseknek olyan gazdag rendszere tárult fel előttem, amelyben minden hang szinte minden másik hanggal szabályos megfelelésbe n áll.
A hangmegfelelések szabályosságát kétségtelenül bizonyítja, h. a hangok mindig pontosan a nekem éppen megfelelő hanggal egyeztethetőek, ami felveti annak a lehetőségét is, h. minden nyelv az Ős Egyből eredeztethető.
Felfedezésemet könyv alakban fogom megjelentetni, aminek első kötetét legalább ezer oldalasra tervezem. Itt csak egy nyúlfarknyi szemelvényt adhatok, ami a K-P/F váznak, a nyelv ősrétegében megőrzött tartalmi gazdagságát villantja fel.
A Kur-san és KoPpány KaPitány, vmint KáPlárjaik által KooPtált területeken KaPtatva, a KáPájukba KaPva KePcsörölték (CaPture), azaz KaParintották meg a KiPécézetteket, hogy a KaFtánjukról és a KuPájukat fedő KiPáról (→CaP) KaPásból felismerhető KaPzsi KuFárok, meg KaPucnis KöPönyegű (→CaPe) KuPecek - helyben pedig KoFák- értékesítsék (→CoPe) a védekezésKéPtelen, KiPányvázott hölgyeket.
KaPisgálták, h. KaPcarongyok (→KaPcaringyó) lesznek, de nem nyeltek le mindent szó nélkül ( →kiKöPött apja), KaPálóztak, rúgKaPáltak(→CaPer), a KoPasz, KöPcös KaPpanokat KéPen is KaPták.
A mesterséget a KoPákon KuPékban űzték, a KoPókkal és KoPjás KáPókkal (→KeePer) őrzött szabadtéri KuPikban pedig, szárKúPokon KaPaszkodva v. szénaKuPacokon (→CoP), KePéken KuPorogva KeFéltek → KePesztettek.
(Analógiásan, a fák törzsét KoPácsoló, és erős csőrével mély üregeket vájó faKoPáncs is az ütemes mozdulatsor hasonlósága után kapta a nevét. A protoatlantisziból szabályos sz → @ hangmegfeleléssel a fa@KoPáncs, ebből az @ elnémulásával a mai alak vezethető le.
Ugyanezen közös vonásokat leljük fel a kertművelés munkafolyamatainak ritmusában és eszközeinek működésében ezért a K-P/F gyökvázat találjuk a KáPosztaKaPálás, sőt a KeFírKöPülés eszközeinek megnevezéseiben is. )
A terhességet (→beKaPta a legyet →CoPious) hüvelyKúPpal és KaParással szüntették meg.
A KuPleráj KaPujában KaPható KuPonokért KiPerkált KáPé (→KoPejka) KöPölyözés (nagy érvágás) volt a KuFircoló (→CoPulation) KóPéknak.
:D :D :D
@Krizsa: "ezeknek a szavaknak mindkét / több nyelvben közös értelmet találjunk"
Azt állítod, h. egy nyelv azonos gyökvázú szavainak halmazához "közös értelmet" tudsz találni, és egy másik nyelv ugyanilyen gyökvázú szavainak halmazához is az előbbivel egyező "közös értelmet" tudsz találni.
Sajnos, a kérésem ellenére sem vagy hajlandó bemutatni, h. a 3. kommentedben adott, "K-P/Fgyökvázú" magyar szavakat milyen kapcsolat fűzi az általad vélelmezett "közös értelmükhöz". Pedig, ha ezt megtennéd, akkor demonstrálni lehetne, h. a szóhalmazhoz önkényesen rendelsz hozzá "közös értelmet". Olyan jellegű tartalmi kapcsolatokat, mint amilyent te "közös értelemnek" nevezel, bármelyik, hasonló méretű szóhalmaz elemei között lehet találni, függetlenül attól, h. a szavak gyökváza egyezik-e.
Azzal, h. kitérsz a 3. kommentedben adott, "K-P/Fgyökvázú" szavakat a "közös értelmükkel" összefűző, általad vélelmezett kapcsolat pontos leírása elől, beismered, h. csak humbug az egész.
@korhely: Minősítésekkel soha nem foglalkozom. A két (6, 7) hozzászólásod se nem komoly, se nem vicces, hanem "minősítés". Miért? Mert nivel nem ajánlottál fel egy MÁSIK nyelvet, hogy majd abban is: "...én is kreálok egy éppoly valószerű kapcsolatrendszert, ami egy másik "közös értelemhez" fűzi ezeket..."
Nyilvánvaló, hogy a gyöknyelvészet definícióját sem ismered: MINIMUM két (de minél több) nyelv rövid mássalhangzó vázának a FLEKTÁLT (magánhangzókat csereberélt) alapszavait kell hasonlítani. Úgy, hogy ezeknek a szavaknak mindkét / több nyelvben közös értelmet találjunk. Siker inkább csak természetesen kifejlődő (gyök-) nyelveknél várható, de próbálkozni (a száz százalékban kitalált műnyelvek kivételével) bármilyen nyelven lehet. Innentől "fantáziáljál" nyugodtan.
@szigetva: Az összehasonlító gyöknyelvészet, definiciószerűen, minimum két nyelv azonos vázú gyökszavait rokonítja. Ezzel bizonyítja az egy nyelven belüli gyökszavak közös eredetét is. A héber betűket valszeg nem ismered, ezért, hogy ellenőrzni tudjad, a finn KP vázat rokonítom a magyar K-P/F-fel.
kuopia = kapál (a ló) – kapa
kápia = kapar, vakar – kefe
kápu = talár – köpeny (ráborul - de új szó)
kupu = kupak, búra, kupola – kapu, kúp
koppi = kunyhó – régi magyar: kopa-szállás
kepeä = könnyed, fürge – kópé
kiepua = forog, pörög – kúp
keppi = bot, pálca, kipu = fájdalom – kikap (verés)
kuppi = csésze – kupa
koppa = kosár – nyereg-kápa
kääpiö = törpe – hasonmás, "kép"
kopio = másolat – kép (de új szó)
A K-P/F váz közös értelmét (a finn / magyar / héber nyelvben) most sem adom meg – akit érdekel, találja meg.
@Pierre de La Croix: A németeknél pl. Windbeutel névvel illetik.