Hogyan vizsgáljunk nyelvi diszkriminációt?

Milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy kutatónak, ha a nyelvi alapú diszkriminációt vizsgálja az iskolában? Torzító tényezők és módszertani nehézségek a lingvicizmus vizsgálata során.

Többször írtunk már a nyelvi alapú diszkrimináció  (a lingvicizmus) iskolában való megjelenéséről. Ezen írások többnyire elméleti síkon ragadják meg a jelenséget, ám a nyelvi diszkrimináció gyakorlati vizsgálatáról csak kevés szó esik bennük. Ez nem véletlen: a jelenség vizsgálata, kutatása több problémát is felvet, ezekről lesz most szó.

A nyelvi alapú diszkrimináció a pedagógiai kommunikációban

Az otthoni és iskolai kultúra nem ritkán konfliktusba kerül egymással, ami többek között nyelvi síkon is történhet. Ez a rejtett csatorna a nyelvi hátrány, amivel szorosan összefügg a nyelvi diszkrimináció, azaz a nyelvi alapú megkülönböztetés gyakorlata: a beszélőknek a nyelvhasználatuk alapján történő hátrányos vagy előnyös megkülönböztetése.

Nyelvi alapú diszkrimináció számtalan közegben és helyzetben előfordulhat, például állásinterjúkon, fórumokon, és nem utolsósorban az iskolában. A pedagógus a nyelvváltozatával és nyelvhasználatával, hátrányos helyzetbe hozhatja azokat a tanulókat, akik más nyelvi környezetből származnak. Hogy miért?

Egyfelől azért, mert ezek a gyerekek azzal szembesülnek, hogy az új közösségben másképp beszélnek, mint otthon. Ezáltal a gyermek máris hátrányból indul, hiszen az új tárgyi ismereteken felül egy új nyelvváltozatot is meg kell tanulnia – mindezt paradox módon egy számára idegen nyelvváltozat közvetítésével. Másfelől a diák még ha próbálja is megérteni az említett eltéréseket, nem lesz rá képes, ha azzal szembesül, hogy a beszéde miatt folyton kijavítják, félbeszakítják vagy rosszabb esetben kinevetik, megalázzák.

Végezetül a pedagógus értékelésére is kihatással van az iskolai és az otthoni nyelv(használat) különbsége. Ez bizonyos szempontból természetes jelenség, hiszen ahogy az emberek többségében, úgy a pedagógusban is kialakul egy afféle „első benyomás” a hallott beszéd alapján. De ugyanez megtörténik az öltözködés vagy egyéb külső jegyek alapján is. Azonban azt tudnunk kell, hogy gyakran hamis lesz a kép, amit az illetőről így alkotunk magunkban.

Ha a tanuló valódi tudására vagyunk kíváncsiak, arra, hogy mennyire tanulta meg az aktuális tananyagot, nem szabad az általa használt nyelvváltozat alapján megítélnünk a produktumát. 

A nyelvi alapú diszkrimináció vizsgálatának nehézségei: módszerek

A pedagógus sokszor nincs is tudatában annak, hogy a pedagógiai értékelés – legyen az szóbeli visszacsatolás vagy egy felelet értékelése –  során a tanulót az általa használt nyelvváltozat, nyelvhasználat alapján ítéli meg. Ennek következtében ha a lingvicizmust a pedagógiai gyakorlatban kívánjuk vizsgálni, nem hagyatkozhatunk a tanár önbevallására, így például a hagyományos kérdőíves vizsgálati módszerek önmagukban nem megfelelőek.

Egy másik lehetséges vizsgálati módszer a megfigyelés, ám ezzel kapcsolatban is felmerül némi komolyabb probléma. Ez nem más, mint pszichológiában és pedagógiában mérési reaktivitásnak nevezett jelenség, amely tulajdonképpen megfeleltethető a Labov nyomán megfigyelői paradoxonnak (observer paradox) nevezett helyzetnek. Ennek lényege, hogy egy-egy vizsgálat során megváltozik a vizsgált személy viselkedése, amennyiben tudatában van annak, hogy megfigyelés alatt áll. Minél feltűnőbb a természetes folyamatokba történő beavatkozás, minél nyilvánvalóbb a megfigyelés ténye a megfigyelt számára, annál erősebb ez a hatás.

Saját vizsgálatunk során a következő helyzetben találhatjuk magunkat: habár a tanár jó eséllyel produkálni fogja a nyelvi stigmatizáció jelenségét a tanórán, de nem feltétlen fog nyelvi alapon diszkriminálni a feleltetésnél. És még ha nyelvi alapon diszkriminálna is, ezt nagyon nehéz lenne objektíven mérni és bizonyítani. Hiszen honnan tudhatnánk biztosan, hogy mi mennyire szubjektívan ítéltük meg a tanuló feleletét? De ha még biztosan is tudnánk, hogy a tanár rosszabb jegyet adott, mint ami a tanuló tudásának megfelel, akkor azt miből leszünk képesek megállapítani, hogy a tanár a diák nyelvhasználata, nyelvváltozata miatt tette mindezt, nem pedig más egyéb külső tényező (pl. etnikai hovatartozás, beskatulyázás) miatt?

Kézenfekvő tűnhet még módszertani szempontból az úgynevezett matched guise technique, ami Magyarországon „ügynökvizsgálat” néven vált ismertté a nyelvészek körében. Ennek lényege, hogy az adatközlők különböző nyelvváltozatokat hallgatnak meg, majd a meghallgatott beszélőket különböző jellemzők alapján értékelik. A meghatározásból kitűnik, hogy az ügynökvizsgálat az egyik, ha nem a legjobban alkalmazható módszer a különféle nyelvváltozatok megítélésének vizsgálatához. Viszont az is látszik, és a kutatások is ezt sugallják, hogy ezt elsősorban a területi nyelvváltozatok megítélése közti különbségek vizsgálatára használják, míg az etnikai és társadalmi különbségekre kevesebb hangsúlyt fektetnek.

A nyelvi diszkrimináció vizsgálatánál azonban mégis érdemes lenne nem figyelmen kívül hagyni. Erre egy korábbi, 1990-es évekbeli kutatás – nevezetesen a Réger Zitáé – figyelmeztet, aminek eredménye, hogy másképp kommunikálnak a gyerekeikkel az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező anyák, mint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők (ez pedig Bernstein nyelvi kódokkal kapcsolatos elméletével függ nagyon szorosan össze). Éppen ezért a gyerekek is másfajta nyelvhasználatot (bernsteini értelemben kódot) fognak elsajátítani, ami viszont nem nyelvjárási, hanem sokkal inkább társadalmi jellegű sajátosságokat fog mutatni, mint például a mondathossz vagy az önismétlés.

A nyelvi alapú diszkrimináció vizsgálatának nehézségei: egyéb hátrányok

Végezetül fontos kiemelni még egy általánosabb problémakört, ami a pedagógiai értékelés vizsgálata során jelentkezik. A jelenség alapjául szolgáló nyelvi hátrány rendkívül erőteljesen összemosódik (és összekapcsolódik) az egyéb hátrányok (pl. szociális) alapjául szolgáló más tényezőkkel (pl. szülők végzettsége). Így ha a nyelvi alapú diszkrimináció pedagógiai értékelésben betöltött szerepének a vizsgálatára vállalkozunk, akkor megkerülhetetlen, hogy valamilyen módon kiszűrjük az egyéb diszkrimináció alapjául szolgáló tényezőket. Ezek ugyanis erőteljesen torzítanák a kutatás eredményeit.

Az előbb említett tényezőkből rengeteg van. Ám meghatározhatjuk ezeket úgy is, hogy nagyobb csoportokra osztjuk őket. Így következőkben lehet meghatározni a nyelvi hátránnyal összefüggő torzító tényezőket: 1) nem nyelvi intelligenciatípusok; 2) külső jegyek (bőrszín, öltözködés, külső vonások, stb.); c) szocioökonómia hátrány; d) nyelven kívüli szociokulturális hátrány.

Mindezen hibalehetőségek kiküszöbölésére az eddig ismert klasszikus módszerek csak részben vagy egyáltalán nem alkalmasak, többek között a fentiekben vázolt nehézségek, problémák miatt. Mindez involválja, hogy a kutatásban az ügynökvizsgálat egy speciális, több aspektus tekintetében átalakított változatát célszerű alkalmazni, amit egy következő cikkben fejtünk ki.

Irodalom

Jánk István (2016): A nyelvi alapú diszkrimináció vizsgálatának nehézségei és problémái (megjelenés alatt).

Kontra Miklós (2005): Mi a lingvicizmus és mit lehet ellene tenni?

M. Nádasdi Mária (2002): Nyelvi hátrány és az iskola

Sándor Klára (2001): Nyelvművelés és ideológia. In: Uő. (2001, szerk.): Nyelv, nyelvi jogok, oktatás. JGYF, Szeged. 153–216.

Hasonló tartalmak:

• Nem csak a tudás számít: az iskola tényleg bünteti az eltérő nyelvhasználatot
• Melyik szó idegesít?
• Mentsük meg az iskolások lelkét!
• Nem-e magyart tanítunk – A tanárképzés és az ahhoz kapcsolódó tanári tevékenység
• Nem-e magyart tanítunk?

Hozzászólások (3):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)