Réger Zita hagyatéka
Folytatódik a A Társas-Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport és a DAB Nyelvtudományi Munkabizottsága előadássorozata: a harmadik részben Békés Vera Réger Zita munkásságáról beszél.
Réger Zita (1990): Utak a nyelvhez – nyelvi szocializáció, nyelvi hátrány. Akadémia Kiadó, Budapest.
Réger Zita (2003): Cigány gyermekvilág – Olvasókönyv a cigány gyermekfolklórból. L’Harmattan Kiadó Budapest.
1990-ben az Akadémiai Kiadó közrebocsátásban megjelent egy kis terjedelmű, ám annál jelentősebb munka, Réger Zita: Utak a nyelvhez c. könyve. Ebben egyebek között saját cigány nyelvi kutatásainak jelentős részét is közreadta. Ez a könyvecske, valamint a posztumusz közzétett Cigány gyermekvilág c. kötet ma már több egyetemen és főiskolán kötelező tananyag, amely elektronikusan is hozzáférhető.
(Forrás: Bartha-Tóth Alexandra)
Réger Zita hazai viszonylatban azon kevesek közé tartozott, akik kutatásaikban már a 70-80-as években összhangba kerültek a kortárs nemzetközi antropológiailag, etnográfiailag megalapozott társas szemléletű nyelvészettel, sőt tovább is lépett. A nyelvi szocializáció jelenségét, a beszélés etnográfiája dimenziójában vizsgálta, és e tekintetben óriási empirikus anyagot gyűjtést végzett.
A kutatási alapegység itt nem az egyes beszélő egyén, hanem az anya (gondozó) és csecsemő olyan duáluniója, ahol nincs értelme a további felbontásnak, s a baba elsődlegesen ezen az alapegységen keresztül kapcsolódik a többi beszélőhöz, az anyanyelvi közösséghez. Az anyák, amikor gyermekeik nyelvi megnyilvánulásait kanalizálni, illetve fokozatosan bővíteni igyekeznek, akkor nem csak a közösség által elvárt, korrekt fonetikai és alaktani megformáláshoz nyújtanak mintát, hanem egyben az emberi érintkezés kulturálisan meghatározott, rejtett szabályaiba is bevezetik a gyermekeiket.
Az Utak a nyelvhez címben jelzett többes szám arra utal, hogy ezeknek a rejtett szabályoknak a spontán követését magát is kultúránként eltérő, sőt többnyire szociálisan is rétegzett, de típusokba rendezhető modellek irányítják, s ezek a gyermeket gondozó számára is meglehetősen szigorú, ám implicit szabályok a közösségre jellemző együttélési normákba ágyazódnak. Az eltérő anyanyelv-átadási stratégiák elég nagy különbséget is jelentenek ahhoz, hogy már az iskolai oktatás során előnnyel vagy hátránnyal járjanak a gyerek számára, s így hosszú távra kijelöljék majdani helyét az adott társadalomban.
Réger Zita munkásságának Békés Vera debreceni előadásában elsősorban azokat a vonásait emeli ki, amelyek az összegyűjtött – és a feldolgozásra váró összegyűjtött anyag értelmezésében – mindmáig alapvetően jelentőségűek, és időszerűbbek mint valaha.
Helyszín: MTA Debreceni Területi Bizottság (DAB) székháza (Debrecen, Thomas Mann u. 49.), I. emelet „C” terem (Kis előadó)
Időpont: 2013. március 11. (hétfő) 16:00