A bizonytalanság két arca
Ma kétlem, de mit csináltam tegnap? Mit mondjak annak, aki idegesítően csuklik? Időnként nem találjuk a helyes alakot, máskor viszont a bőség zavarával küszködünk.
A Társas-Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport és a DAB Nyelvtudományi Munkabizottságának előadássorozata. Gyarmathy Zsófia előadásának címe A bizonytalanság két arca: hiány és variáció a fonológiában, témája két olyan jelenség, amely az alaktan és a hangtan közös területéhez tartozik: a paradigmatikus hiány, valamint a variáció, azaz szabad váltakozás. A jelenségek megértéséhez szükséges a paradigma fogalma: ez – némi egyszerűsítéssel – egy lexéma összes ragozott alakjából álló szavak rendszerét jelenti, amit gyakran táblázatos formában ábrázolunk. Például a bokor lexéma paradigmájában szerepel a bokor, bokrok, bokorban, bokrot, bokrokat stb.
Paradigmatikus hiányról beszélünk, ha egy lexéma legalább egyik ragozási alakja nem fejezhető ki, más szóval egy „cella” hiányzik a paradigmájából. Erre tán a legköznapibb példa a csuklik ige hiányzó *csukolj/*csuklj alakja, azonban az sem ritka, hogy egy teljes „sor” hiányzik a paradigmából (például a kétli paradigmája nem tartalmaz – többek közt – múlt idejű alakokat: nincs olyan, hogy *kétlettem).
A variáció bizonyos tekintetben ennek a fordítottja, azaz ebben az esetben egy paradigmacellát több alak is be tud tölteni. A magyarban gyakori példa erre az összes hangrendi illeszkedés szempontjából ingadozó tőalak, mivel ezek elöl (magas) és hátul (mély) képzett magánhangzót tartalmazó toldalékokkal is megjelenhetnek. Így egyaránt előfordul például a hotelban és a hotelben.
(Forrás: Wikimedia Commons / Stan Shebs / GNU.-FDL 1.2)
A generatív nyelvészetben egyik jelenségkör sem volt a nyelvészeti vizsgálódások középpontjában, mi több, a szabályos jelenségekre koncentráló bevett szemlélet szerint nem is tartozott a szűken vett nyelvészet hatókörébe. Azonban az utóbbi egy-két évtizedben egyre inkább a nyelvészeti kutatások fókuszába kerültek a nem szabályos jelenségek, így a hiány és a variáció is, és többé nem elegendő annyival elhárítani ezeket a kérdéseket, hogy a nyelvészet által vizsgált dolgokon kívüli tényezők felelősek értük.
Ennek megfelelően számos elemzés született mind a paradigmatikus hiányról, mind a variációról különböző elméleti keretekben, konszenzus azonban azóta sem látszik kialakulni ezek megfelelő kezeléséről. Az előadásban a paradigmatikus hiány és a variáció egy új, egységes megközelítésére látunk javaslatot, amely szerint mindkettő a paradigmacella kitöltése során felmerülő bizonytalanság eredményeként jön létre.
Kapcsolódó tartalmak:
Hasonló tartalmak:
Hozzászólások (21):
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)Az összes hozzászólás megjelenítése
@mederi: Nem. A "bomlik"-nak két töve van: boml- és bomol-, a "csuklik"-nak meg a "sínyli"-nek meg csak egy: csukl-, sínyl- és nincs *csukol- és *sínyel-. (Illetve akinek a nyelvváltozatában van, annak ezek nem defektívek.)
Pl. a "bomló"/ bomlik/ bomolj! nem okoz gondot, mert a (ő) bomlaszt/ (az) bomló/ (az) bomlik/ (az) bomlott sorozatban ha sokszínűen is, de "rend" van.
A "csukló" mint melléknév és ugyanakkor főnév is, tulajdonképpen azonnal felbontja a rendet. Ez már nem sokszínűség, hanem mint főnév zavaró tényező szerintem. Talán leginkább innen ered, hogy idegenkedünk a "ne csukolj!" felszólítástól..
@mederi: Ha végigolvasod a kommenteket, láthatod, hogy ezt az ötletet már mások is felvetették, de a „szemantikai” magyarázat nem működik, mert nem magyarázza, hogy miért pont ott vannak a lukak, ahol az eredmény fonotaktikai restrikciókat (*ClC) sért.
A @cikk fölötti két sor véletlenül maradt a szövegben, bocsi.. :)
@cikk
Szerintem, ha csuklik bárki, általában segíteni akarnak az emberek, hogy a csuklás abba maradjon..
A segítés kapcsán azt mondjuk, hogy tedd ezt vagy azt (pl. igyál hideg vizet és lassan kortyolgasd, vagy tartsd vissza a lélegzetedet néhányszor ameddig csak bírod) és akkor talán nem csuklasz/ csuklol tovább.
Nem működik a csuklani ige az előbbi jelentéssel felszólító módban.
- Ha kezd összecsuklani egy ember mert éppen elájul, annak sem mondhatjuk, hogy ne csukolj össze, hanem azt mondjuk, pl. "ne ájulj el, tartsad magad amennyire tudod, hívok segítséget"..
a paradigmacella kitöltése során felmerülő bizonytalanság eredményeként jön létre.a paradigmacella kitöltése során felmerülő bizonytalanság eredményeként jön létre.
@cikk:
".a paradigmatikus hiány és a variáció egy új, egységes megközelítésére látunk javaslatot, amely szerint mindkettő a paradigmacella kitöltése során felmerülő bizonytalanság eredményeként jön létre."
-Szerintem a bizonytalanság oka az, hogy nem valóságos (kivitelezhető/ gyakorlatias) szituációkra épül a "variációs" hiány vagy többlet a vonatkozó táblázatokban.
Ebben az esetben (is) fontos társtudományok azok, amelyek az emberi viselkedés fizikai és szellemi vonatkozásainak múltját és jelenét kutatják..
@szigetva: 6
Nekem a sínylődni szóról az jut eszembe, hogy aki
"színlel"
az talán magában rosszul érzi magát, vagyis sínylődik.
Az sz-->s hangváltás nem idegen a magyarban, pl. szkí-->sí magyarosodás sízni/ sielni..
Aki valami/valaki vagy a maga hazugsága miatt sínylődik, többnyire bele sáppad, így jelentés tekintetében is valamiféle arcszín változással jár a belső rossz érzés.
-Ha valaki észre veszi a másikon, hogy elsáppad amikor valamit vehemensen állít, magunkban azt gondoljuk, hogy "most minek színlel ez az ember, mikor rá van írva hogy magában vergődik (senyved)", de ki nem mondjuk általában..
videotorium.hu/hu/recordings/details/6328,A_bizonytalansag_ket_arca_
@Krizsa: "Előemberi tudat": Várjon kérem, lemaradtam valamiről: találtak mostanában valahol egy élő Australopitechust (vagy mégis hogy máshogy lehet vizsgálni)?
" fonológia és az etológia között": vagyis alig-alig? (tudtommal mindkettő bölcsészettudomány: talán pontosabb hasonlat lenne a matematika és a természetrajz...)
@szigetva: A tisztességed nyilvánvaló, de a kettőnk nyelvészeti ágazata között nem kisebb a távolság, mint a fonológia és az etológia között. Ebben a kronológiai különbség a legfontosabb: te a jelenkori beszéddel foglalkozol, én pedig az előemberi tudat, majd a Sapiens-beszéd kialakulásával, fejlődésével - egészen a mai ember beszédéig.
@Krizsa: Gratulálok, ön jobban tud magyarul az ÖSSZES magyarnál. Ez az, így kell megmutatni azoknak a hülye parasztoknak, akik csak úgy pofátlanul az anyjuktól lesik el sunyin a magyar nyelvet, aztán törik, mocskolják, beszélnek prosztó kedvük szerint.
Ezzel érdemessé vált a csillagközi turbómagyar nagydíjra, a díjat a Szíriusz 3-on veheti át, a Szittya-Hun Központi Űrtáltoszsinagógában.
@Krizsa: Hát akkor hidd úgy, felesleges rád pazarolni az energiámat.
Szigetva: Az általad felhozott példa: "Ne hányj a kocsimba!" hiányos, mert folytatni kellene: mit ne..? pl. mindenféle kacatot.
Amire Te gondoltál, az így hangzik: "Ne hányj a kocsim-BAN! / Vagy: Ne hányj BELE a kocsim-BA (Vigyen haza más, ha részeg vagy.)
Az, hogy a nyelvhasználó nem világosan fejezi ki magát, de a körülmények (az ő közlendőin kívüli tudásunk) segítségével mégis meg lehet érteni, nem azt jelenti, hogy ő is (egyenrangúan) beszél MAGYARUL, hanem azt, hogy hibásan beszél magyarul.
És ez nem nyelvjárás kérdése. Keveredés (szándékos csúsztatás?) van az itt elhangzó nyelvészeti vélemények részéről.
Mert a nyelvjárásban ugyanúgy ki lehet fejezni mindent, mint a standard nyelvváltozatban, csak némileg más (többnyire archaikusabb) eszközökkel. Tehát a nyelvjárás valóban nem hibás, mint BESZÉD - a saját környezetében. DE: bármely iratban-tárgyaláson mégis zavaró, félreérthető.
A hibásan beszélő ezzel szemben: 1. slendrián / a gyermekkori környezete is és ő maga is tanulatlan maradt 2. "be van állítva" 3. szándékosan rövidít a minmumra (SMS) 4. a magyar csak tanult nyelve 5. süket, de nem néma... stb.
***
Az -XL kozmopolita igeképző. Persze, hogy nem állhat NY=NI/J után, hiszen az I/J a korai igeszerűek (cselekvés-kimondók)előállításának archaikus eszköze. Vagyis mind a mai napig "versengő" variánsa maradt az -XL igeképzőnek.
Ez hosszabb gy.nyelvészeti téma, aminek ezen a honlapon meg van tiltva a tárgyalása.
Érintőlegesen, csak érzékeltetve: Fe-i: fő-i, fe-j, (meg)fej / fe-l ("felfelézik"... pl. szopik a fejével).
Itt arról van szó, hogy minden szóelemnek (tőszónak, képzőnek, elő-, utóragnak) külön-külön is megvan a kognitív értelme (a kozmopolita mentális reprezentációja). A fonológia azonban erre nem lát rá, s nem is érdekli - mert ez nemcsak a fonológiának, hanem a nyelvészetnek általában sem témája.
@Krizsa: Azok az alakok hiányoznak, ahol vagy nincs toldalék (E/3), vagy mássalhangzóval kezdődik (T/1). Nem az /lj/ a baj, hiszen más l-végű igéknek vannak ilyen alakjai, hanem a tő végi /nyl/, /kl/ nem állhat úgy, hogy nem követi magánhangzó. Olyan sincs, hogy *sínylhet, *csuklhat, de akinek van sínyel-, csukol- változata a tőnek, annak van sínyelhet, sínyeljük, csukolhat, csukoljon. Az egész tehát fonotaktika, semmi köze a jelentéshez.
Tehát az szerinted nem jó, hogy „Ne hányj a kocsimba!”? Itt Mo.-n ilyet simán lehet mondani.
@szigetva: Nagyon jó kérdés, de nekem meg kellett csinálnom máma... dolcsit - kertészkedéssel, ami fárasztó - aztán kajálás... na jó, feléledtem. A MEGsínyli, sínylődik, miről is szól?
1. A háttérben levő értelem (gy.szavak-): sín (beszorít), sün (szúr). Ezúttal nem a magyarban, hanem a héberben van az ősi jelentés: SÉN = fog-agyar, sinuk = fojtogatás.
2. passzív formájában tárgyas ige, nem lehet alanyi... (s nem tartom helyesnek, hogy újabban határozott, -tlannak nevezik).
3. jelen idő: megsínylem, -led, -li,
VAGY visszaható, de ekkor már tárgyatlan: sínylődök, -dsz, dik,
és most a psszívval baj van: a tsz 1. személy az LJ torlódás miatt rosszul hangzik, ezért csak a visszaható magyaros: sínylődünk,
majd ismét lehet passzív is: megsínylitek, megsínylik.
A passzív és a visszaható formák közel-egyenértékűek, felválthatók.
A generatív...akármi tehát nem nyelvészet, hanem - a megbocsátható esetben is - csak fordítási TECHNIKA.
***
Ronald2: A hányj! alak (ne hányj szét mindent!) eléggé le van foglalva a szétdobálásra - mert a megkönnyebbülésre inkább így szólítunk fel: próbálj hányni / hányd ki! A többivel, igy első látásra, nincs probléma.
***
A ragok, képzők - különösen az összetett változataik többsége nem illik minden (főleg nem minden magyar) szóhoz, hanem csak azokhoz, amikhez a magyar nyelv hozzá szokta tenni. Kategórikusan: amikhez MEGENGEDI. Más szavakhoz hozzátenni: magyartalan, zagyvaság.
@Krizsa: "Senkit nincs értelme felszólítani arra, hogy hagyja abba a csuklást, mert attól még nem múlt el senkinek. Ezért nem használatos a felszólító alak." Csakhogy : ne hányj(ál) ! , ne foss(ál) !, ne tüsszents !,ne köhögj !,ne vérezz ! .stb. E fogalmakhoz kapcsolódó igéknek is van felszólító módjuk, pedig ezek a dolgok sem múlnak el - azonnal maguktól -, mégha valameddig vissza is tudjuk tartani őket ( bár a vérzést nem, és a hányást is csak nehezen lehet visszatartani ).