0:05
Főoldal | Rénhírek
Defektivitás

Csukoljon, hogy tessen!
Néhány különleges magyar ige

Hogyan mondjuk felszólító módban a rejleni igét? Rejljen? És a vedleni igét? Vedljen? Vedledjen? Netán vedeljen? Vannak a magyarban bizonyos igék, amiknek meglehetősen fejtörő a felszólító, illetve a feltételes módú változata. Most hogy is van akkor a helyes forma? A nyelvész majd megmondja.

Kálmán László | 2010. június 29.

H. Eszter kíváncsian várja a választ egy olyan kérdésre, amivel kollégáim, Törkenczy Miklós és Rebrus Péter sokat foglalkoztak, ezért véletlenül én is sokat hallottam róla:

Vannak a magyarban bizonyos igék, amiknek meglehetősen fejtörő a felszólító, illetve a feltételes módú változata. Most hogy is van akkor a helyes forma?

rejl-het?
vedl-jél?
tetssz? tess?

A nyelvészetben defektivitásnak (hiányosságnak) hívják azt a ritka jelenséget, amikor egy-egy szónak bizonyos alakjai hiányoznak, nem alkothatók meg. A hiánynak nem mindig hangtani okai vannak. Például jelentéstani oka van, hogy a magyarban a szokni igének (abban az értelemben, hogy 'szokásában van') csak múlt idejű alakjai vannak (szokott, szoktál, szoktunk volna, de nincs *szokjon, *szokni, *szokik), hiszen a múlt idejű alakok jelen idejű értelműek. Hasonló defektivitás az, hogy a jövő időt kifejező fog igének nincsenek múlt idejű alakjai: nem mondhatjuk ahelyett, hogy majd ha már megérkezett, azt, hogy *majd ha már meg fogott érkezni.

Vajon hogyan szólítanánk fel egy szóval ezt a kígyót, hogy vesse le a bőrét?
Vajon hogyan szólítanánk fel egy szóval ezt a kígyót, hogy vesse le a bőrét?
(Forrás: Satsal/sxc.hu)


Kétféle defektivitásról kérdez H. Eszter. Az egyik esetben olyan mássalhangzó-torlódás van az igető végén (rejlik: -jl, vedlik: -dl), ami már túl bonyolult ahhoz, hogy utána még egy mássalhangzó (a példákban j és h) állhasson. A másik esetben -tsz mássalhangzókapcsolat áll az igető végén.

Az első típusú defektivitás azért különösen érdekes, mert rengeteg igére kiterjed, de tapasztalataink alapján a beszélők egyáltalán nem egyöntetűen ítélik meg, hogy pontosan melyikekre, és sokszor nemcsak beszélők között van ebben eltérés, hanem egyes beszélők is ingadoznak, haboznak. Persze azt senki nem mondaná, hogy *csuklj, , de sok beszélő el tudja képzelni a csukolhat, csukoljon stb. alakokat, míg mások egyáltalán nem. Ebből a példából is látszik ennek a típusnak a másik érdekessége, hogy olyan igéket érint, amelyeknél felmerül a hangkivetés gyanúja. Hangkivetőnek azokat az ige- (és névszó-) töveket nevezzük, amelyek bizonyos toldalékok előtt mássalhangzó-torlódást tartalmaznak, mások előtt viszont nem. Például söprök és söprünk (nem pedig söpörök és söpörünk, legalábbis az én nyelvváltozatomban), de söpörsz és söpörnek (nem pedig söpresz és söprenek, legalábbis az én nyelvváltozatomban).

Azokat a toldalékokat, amelyek előtt a mássalhangzó-torlódásos változat jelenik meg, szintetikus toldalékoknak nevezzük, és jellegzetességük, hogy kötőhangzó állhat előttük. Azokat a toldalékokat pedig, amelyek a torlódás nélküli alakhoz járulnak, analitikus toldalékoknak nevezzük, ők kötőhangzó nélkül követik a tövet. Ilyen analitikus toldalék a kötő-felszólító mód -j- toldaléka és a -hat/-het is: söpörj, söpörhet (de ilyen például az ún. határozói igenév -va/-ve toldaléka és a birtokosra utaló -ja toldalék is).

Nos, a defektivitás, a hiányosság akkor áll elő, amikor olyan igéhez próbálunk analitikus toldalékot illeszteni, amelyek nem hangkivetők, ezért nem tudjuk elkerülni a tiltott mássalhangzó-torlódást (pl. *csuklj). A sok bizonytalankodás abból adódik, hogy sokszor nem tudjuk eldönteni, egy ige hangkivető-e. Ha valaki úgy érzi, hogy a csuklik ige hangkivető (vagyis vannak csukol- alakjai is), akkor minden további nélkül megalkotja a csukolj, csukolhat stb. alakokat, és így elkerülheti a *-klj-, *-klh- torlódást. Másoknál ezek az alakok hiányoznak. Különösen érdekes, hogy a kérdéses igék, mint amilyenek Eszter példái is (rejlik, vedlik) mind olyan mássalhangzó-torlódást tartalmaznak, amelyek hangkivető tövekben is előfordulnak (vö. hajol-/hajl-, vádol-/vádl-), és – mint említettem – sokan egy csomó igéről nem is tudják biztosan eldönteni, hogy hangkivetőként használják-e, vagy nem, különösen, mivel ezek az igelakok ráadásul mind elég ritkák.

Különösen érdekes a vedlik esete. Ezt tudtommal senki sem használja hangkivető igetőként, viszont létezik a vedel ige (amelyik szintén nem hangkivető tő), és ennek az alakjai analitikus toldalékok esetében pont olyanok, mintha a vedlik nem létező, torlódás nélküli alakjai lennének: vedelhet, vedelj. Úgy látszik, hogy a vedel létezése teljesen legátolja, blokkolja, hogy a vedlik igét bárki is hangkivető tőként használja, hogy elkerülje a torlódást. A nyelv sokszor kiküszöböli az ilyen véletlen egybeeséseket.

A második típusú igékhez a nem ikes metsz ige, valamint a látszik, hallatszik, játszik és tetszik ikes igék tartoznak. A -hat/-het toldalékos alakjuk létezik (metszhet, látszhat stb.), de a kötő-felszólítómódú alakjaikkal baj van. Az -sz végű igetövek esetében általában a kötő-felszólító módú alakokban hosszú -ssz szerepel, például mász(ik) ∼ mássz. A játszik ezt a mintát követi: játssz (legalábbis írásban, mert persze kiejtve a játssz szóban ugyanúgy egyszerű hosszú cc-t ejtünk, mint a játszik-ban). Ennek ellenére a többi hasonló igénél, legalábbis az én nyelvváltozatban, az ilyen alakok nem léteznek: *metssz, *látssz stb. Érdekes, hogy a -dz végű töveknél ilyen problémát nem érzek, ott mindig lehet -dzz végű (kiejtve persze sima hosszú dz) a kötő-felszólító módú alak, pl. edzz.

Őszintén szólva nem tudom, mi a pontos magyarázata ennek a jelenségnek. Közrejátszhat, hogy némelyik érintett igének vannak régies kötő-felszólító módú alakjai, amelyekben hosszú -ss- mássalhangzó van, és erről a beszélőknek néhány megszilárdult alakulat miatt tudomásuk van: tessék, tessen, tessék-lássék. Ezért a beszélőkben felmerülhet, hogy nem *tess, illetve *láss-e a megfelelő alakjuk. Ezek azonban nem használatosak, illetve a láss egy másik igének, a lát igének a kötő-felszólító módú alakja, és a fent említett blokkolás révén a nyelv ezt az egybeesést is elkerüli.

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (21):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
1 éve 2018. október 1. 18:02
21 Kormos

@szigetva: A logika alapján kéne lennie.

1 éve 2018. október 1. 17:53
20 szigetva

@Kormos: De ebbe nem úgy esik ki az [l], hanem az általános [lj] > [jj] miatt tűnik el.

Ugyanígy: [ajãl]+[hat] > [ajã:hat], ahogy [kajál]+[hat] > [kajáhat]. Mindez azért, mert az [n] „megteszi azt a szívességet”, hogy felszívódik az előző magánhangzóba, a [ɲ] és pláne a [k] meg nem.

Ebből az következne, hogy azoknak a szlovákiai magyarul beszélőknek, akiknek a [ɲ] úgy viselkedik, mint a [n] ([kormámpárt], [láŋka]), jó a "sínyljük": [ʃ ĩ j j y k] alakban várnánk. Kíváncsi vagyok, van-e ilyen nekik.

1 éve 2018. október 1. 17:14
19 Kormos

[ajá̃já] Rossebbe, elírtam a poszt-ID-t. (félrement a komment. szóval felénk az l esik ki, az volt a lényeg)

1 éve 2018. október 1. 16:34
18 szigetva

@Irgun Baklav: Én sose ejtek ilyenekbe [nl]-t, de az [ajánlok]-ot még el tudom képzelni, az [ajánljak]-ot, [ajánlhat]-ot már nem. De ez csak anekdotikus evidensz.

1 éve 2018. október 1. 13:27
17 Irgun Baklav

@szigetva:Érdekes, hogy erről az nl-kiesésről a helyesírási szabályzat szerintem nem is emlékezik meg.

Amúgy biztos, hogy ez az ezt követő mássalhangzó miatt esik ki? Az csak valami pesti nyavajakórság, hogy [nl] helyett amúgy magánhangzó előtt is mindenhol [ll]-t ejtenek a környezetemben (ajá[ll]at, jele[ll]ét, haso[ll]ó)? (Nyilván ez mássalhangzó előtt már csak fonotaktikai okokból is lerövidülne.)

1 éve 2018. október 1. 09:44
16 szigetva

@El Vaquero: Igen, mert ahogy [ɲl], úgy [kl] is csak magánhangzó előtt állhat. A [nl]-vel is ez volna a helyzet ("ajánl"), csakhogy a [n] ki tud esni, a [ɲ] meg a [k] meg nem.

1 éve 2018. október 1. 09:08
15 Kormos

@El Vaquero: De hát a siklik is ugyanez a hangtani helyzet.

1 éve 2018. október 1. 03:25
14 El Vaquero

@szigetva: szerintem nem magyarázható hangtani okokkal. A siklik szónak sincs meg ez az alakja.

1 éve 2018. október 1. 00:08
13 Kormos

Szigetvánál a pont, a felszólító mód a magyarban kötőmód is. És hiába nincs -- igazából lehetne is -- létjogosultsága felszólító módnak, kötőmódnak akkor is van. Viszont a tőalak, amiben ezek az igék előfordulnak bármikor, nem alkalmas a kötő/felszólító mód képzésére, megfordítva, a tőalakkal, ami ehhez a módhoz kéne egyébként sohasem találkozunk, ezért nem nagyon jön a nyelvünkre. Persze van, akinek jobban, van akinek kevésbé.

1 éve 2018. szeptember 30. 18:35
12 szigetva

@holger: De akkor miért vannak a következő hiányok:

sínylek/sínylem

sínylesz/sínyled

—/sínyli

sínylünk/—

sínyletek/sínylitek

sínylenek/sínylik

Pont ott nincs alak, ahol a rag nem magánhangzóval kezdődik.

Namost a felszólító/kötőmód jele is pont nem magánhangzóval kezdődik. Ráadásul a hagyományos neve ellenére a "csukljál" nem csak felszólításra volna használható, hanem kötőmódként is: "azért igyál, hogy ne…". Bónuszként a -hat képzős alakok hiányának sincs jelentéstani oka, csak éppen az se magánhangzóval kezdődik.

Láthatjuk tehát, hogy a dolog hangtani okokkal tökéletesen magyarázható, fölösleges homályos jelentéstani okokat felhozni.

1 éve 2018. szeptember 30. 17:36
11 holger

Úgy gondolom, az ilyen igék egy részénél abszolúte jelentésbeli okai lehetnek a defektivitásnak. Sokszor azért nem alakult ki, vagy nincs általánosan elfogadott változata egy-egy ilyen igének, mert a felszólító módnak egészen egyszerűen nincs értelme, így létjogosultsága. Lásd pl. csuklik, villámlik: Kit, hogyan, mikor lehetne felszólítani arra, hogy (akarattal) "csukoljon/-jék", "villámoljon/-jék", "vedljen/-jék" stb.? Ugyanígy: hogyan lehetne pusztán egy felszólítással arra késztetni az illetőt, hogy hagyja abba? Nem lehet, fölösleges, tehát értelmetlen. (A dolog persze körülírható: fejezd be a csuklást/villámlást/vedlést stb.) Ez persze nem fedi le ezeknek az igéknek a teljes spektrumát, de úgy gondolom, nagyban hozzájárul a jelenség kialakulásához.

1 éve 2018. június 4. 23:14
10 Irgun Baklav

@szigetva: Bár az állításaidat (főként az elsőt) alapvetően nem vitatom, de azért megjegyezhető, hogy A magyar helyesírás szabályai (mind a Szabályzat, mind a Szótár) alapvetően a köznyelvi nyelvhasználatot, kiejtést próbálja meg írásban tükrözni (a variánsok megadásával is):

„18. A kiejtés szerinti írásmód azt jelenti, hogy a szóelemek (szótövek, képzők, jelek, ragok) írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük”.

helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12#18

„25. Vannak olyan szavak, amelyek a köznyelvben kétféle alakban használatosak. Ilyenkor általában az írásban is mindkét alakváltozat használata helyes.”

helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12#25

„44. Mind az igék, mind a névszók toldalékos formái között vannak olyan kettős alakok, amelyek a köznyelvben egyaránt használatosak. Írásban is helyes tehát mindkét forma.”

helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12#44

1 éve 2018. június 4. 22:50
9 szigetva

@tondo: A helyesírási szótár nyilván nem Kálmán László nyelvváltozatát írja le. (Sőt, semmilyen nyelvváltozatot nem ír le, hiszen nem arról szól, hanem a helyesírásról.)

1 éve 2018. június 4. 20:10
8 tondo

"Ennek ellenére a többi hasonló igénél, legalábbis az én nyelvváltozatban, az ilyen alakok nem léteznek: *metssz, *látssz stb."

MÁR HOGYNE LÉTEZNE!

www.e-nyelv.hu/2009-10-22/latszik-tetszi...zolito-modu-alakjai/

És a helyesírási szótárban is benne van.

4 éve 2015. április 30. 10:30
7 Hajka

Tájegységenként változó, de felénk így használják: vedleni+vedlődj- vedlene, vedelni-vedelj-vedelne, rejleni-rejlődj-rejlene, rejteni-rejtődj-rejtene, tetszeni-tetsződj-tetszene.