0:05
Főoldal | Rénhírek
Digilektus

Hatásvadász nyelvészet

Valóban forradalmian újszerű hatással van a nyelvhasználatra a netes-mobilos kommunikáció, vagy csak megszokott ötletekre épülő nyelvi divatok változnak, ahogy eddig is tették? Hiszen Kazinczy kortársai is alkalmaztak csetelésre jellemző technikát, pedig ők még papíron, vágott végű tollal írtak...

Szabó Tamás Péter | 2012. január 19.
A disszertáció nem férhető hozzá széles körben, ezért hivatkozunk a tézisekre.

Egy nemrég megvédett disszertáció téziseiben azt olvassuk, hogy a digitális kommunikáció révén kialakult egy új nyelvváltozat, az ún. digilektus. (A digi előtag a digitális rövidítése, a lektus utótag pedig leginkább a ’nyelvjárás’ jelentésű dialektusból lehet ismerős, és egyszerűen ’nyelvváltozat’-ot jelent.) Bár a szerző végül nem foglal egyértelműen állást amellett, hogy mit is jelöl az általa alkotott kifejezés – stílust? regisztert? szociolektust? –, amellett érvel, hogy érdemes megismerni a digilektus jellegzetességeit. Kicsit megnehezíti ugyan a vizsgálatot, ha nem tudjuk, mi az, amit vizsgálunk, de bármiről is legyen szó, nézzük meg közelebbről!

Az új nyelvi jelenségekre sokan sokféleképpen reagálnak. Ön hogyan?
Az új nyelvi jelenségekre sokan sokféleképpen reagálnak. Ön hogyan?
(Forrás: Wikimedia Commons / Espen Irwing Swang, Mobilen.no / CC BY 3.0)

4szemközt az adatokkal

A tézisekben azt olvassuk, hogy a digilektus „sajátos, más médium által közvetített kommunikációra nem jellemző sajátosságokkal rendelkező új nyelvváltozat”. Ezek szerint sem papíron, sem szóban olyan jelenségekkel, mint a digilektusban, még sosem találkoztunk.

A közbeszédben leginkább a rövidítések, a betűszavak, a szóképzések és az emotikonok – mint amilyenek a különböző szmájlik – kerülnek szóba a digitális nyelvhasználat jellemzőiként. Szokás arról is beszélni, hogy a neten és mobilon olyan írásmód terjed, amely az élőbeszéd sajátosságait imitálja (ez idegesít is egyeseket). A h ’hogy’, az írásban használt jelölések karakterhű kiejtése (XD, ejtsd: ikszdé), a mind1 ’mindegy’, az asszem, nemtom és társai ma a csetelő-mobilozó tömegek révén terjednek – szokás mondani. Az azonban, hogy egy új információs közeg tette őket híressé, nem jelenti azt, hogy maguk a nyelvi megoldások is radikálisan újak lennének.

Azt nem kell hosszasan bizonygatni, hogy a hogy helyett használt h – más rövidítésekkel együtt – egészen biztosan kimutatható a netkorszakot megelőző szövegekből is – pl. iskolai jegyzetekből és mindenféle magánfeljegyzésekből, amelyek létrehozásánál számított a gyorsaság. Az asszem és köre sem új találmány: a szépírók már régen feltalálták az élőbeszédet imitáló írásmódot – jóval korábban, mint amilyen régi az alábbi példa:

No asszem tom merre van a hely, valami Néphaccsereg uccába, igaze? (Lovass Zoltán: Jöttem, láttam, győztek. 1990)

Sőt, amíg nem jelent meg az egységes helyesírás koncepciója, addig gyakorlatilag csak élőbeszédet imitáló írás volt!

A „karakterejtés” sem tűnik gyökeresen új nyelvi jelenségnek, hiszen már az analóg korban is mondtunk olyat egy félbehagyott mondat végén, hogy pont, pont, pont, vagy hogy hát ez, idézőjel, nagyon szép gól volt. Még a szándék is hasonló, mint ma az ikszdézésnél: egyfajta ironizálás, viccelődés.

A számok és betűk egybeolvasásának szintén régi hagyománya van. 18–19. századi szövegekben pl. gyakran olvashatjuk: 7ber, 8ber, 9ber, 10ber:

a’ Szászvárosi Gymnasiumban lévő Professor 8ber végén meg halálozván, az alatt a’ Taníttatásra való ügyelést a’ Fő Consistórium reám bizta. (Sipos Pál Kazinczynak, 1815)

A hónapnevek számai azt jelzik, hogy a római naptár első hónapjától, márciustól számítva az adott hónap hányadik a sorban. Ezért is volt kézenfekvő írásban az arab számok használata.

Itt még egy csavar is van: a számokat latinul kell kiolvasni: szeptember, október, november, december. Ma a netezők az angolból vesznek át divatos karakterláncokat, de amikor a latin volt a világnyelv, a nyelvhasználók onnan vették lúdtollas írásukhoz a „karaktercsökkentő technikákat”.

Digilektális nyelvemlék 1986-ból
Digilektális nyelvemlék 1986-ból

Kizáró jelleg?

Mivel gyakorlatilag már minden csetes-netes-sms-es alapötletet kitaláltak a digitális kor előtt is, úgy tűnik, az IT-eszközök hatása nem valami egészen új kommunikációs szó- vagy írásmódalkotó gyakorlat feltalálásában keresendő, inkább a már létező modellek kreatív továbbhasználata zajlik. De persze nem minden netező/mobilozó által, hiszen kommentelni, csetelni, mélezni, sms-ezni lehet a helyesírási szabályokat és más tekintélyes szövegalkotási konvenciókat betartva is. Éppen ezért meglepő, hogy a digilektus-kutatást összegző tézisfüzet végül arra a megállapításra jut, hogy „az internetes literalitásnak (digitális írástudásnak) csoportösszetartó és másokat nyelvileg kizáró funkciója van”. Eszerint aki pl. nem tudja, mit jelent a LOL, ki van zárva egyes kulturális javak (reklámok, írások) értelmezéséből. Mert nem tudhatja, mit jelent, hogy Fanta. LOL. Ez kétségtelen. De miről szól ez az állítás? A digitális írástudásról? Úgy érezzük, inkább egy szubkultúra jellegzetes nyelvhasználatáról. Ha a neten – akár egy fogyasztói blogon stb. – a középkorúakat vagy az idősebbeket, esetleg egy magas presztízsű szakma képviselőit célozzák meg, akkor – digitális kultúra ide vagy oda – nem valószínű, hogy hemzsegnének a LOL-ok. Más, az adott csoportra jellemző jegyek viszont feltűnhetnek. Természetes, hogy másokat nyelvileg kizáró elemek a digitális szövegekben is megjelennek – de leginkább azért, mert ezeket a szövegeket egy bizonyos körnek, és nem másoknak címzik. A szlengek, a szakzsargonok mindig is így működtek, talán már az ősember korában is, és ma is így működnek, szóban és papíron egyaránt.

Úgy tűnik, a digitális térben is nyelvi szocializációs kérdésekkel futunk össze! Ha így szemléljük a dolgokat, könnyen érthető, miért vannak viták a csetelés során alkalmazott speciális jelekkel, szavakkal kapcsolatban még a fiatalok között is, és az is érthetőbb, hogy a diákok miért nem nagyon írnak szmájlit iskolai dolgozatban (bár néha azért előfordul...), illetve hogy miért használják a cseteléskor megszokott jeleket akkor is, amikor papíron leveleznek, vagy szóban, egymás között. Nem azért, mert használnak egy új technológiát, ami átformálja a nyelvüket, és most már nem tudnak papíron sem elszakadni tőle, hanem azért, mert az IT-kütyük használata és az órai papírfecni-gyártás közben is ugyanazt csinálják: a haverjaikkal marháskodnak. A közös, csapatformáló tevékenységek miatt lehetnek jelen a kizáró nyelvi elemek is netszövegekben, nem azért, mert a „digitális írástudásnak” az ilyesmi általában a része lenne. Általános céllal, széles közönségnek készült és egyes szubkultúrák belterjes jelzéseitől mentes szövegek létrehozásához éppúgy kell digitális írástudás, mint egy szerepjátékos fórumban való részvételhez. Az efféle szövegeket azonban kevésbé szokták kutatni – talán mert kevésbé látványosak, mint a speciális karakterkombinációkkal teli, gyakran valóban igen kreatív szövegek.

Lehet, hogy a digilektus a konkrét nyelvi szerkezetek szintjén mégsem annyira egyedi képződmény, mint az idézett definíció sejtetné. Könnyen lehet, hogy a netes-mobilos nyelvhasználat azért tűnik annyira radikálisan másnak, mert a kutatás egyes csoportok nyelvhasználatára és egyes speciális szituációkra (barátokkal csetelés, hasonló érdeklődésű körűekkel fórumozás stb.) koncentrál. Ráadásul gyakran csak a nagyon markáns nyelvi megoldások csipegetése, szemezgetése történik a netes szakirodalomban. Bár izgalmasak a különféle szmájlik vagy a csetelés egyes sajátosságai, ez nem jelenti azt, hogy a netes-mobilos szövegeket alapjában véve ezek dominálják, hiszen sok IT-közegben keletkezett szöveg van, amelyekben nem jelennek meg. Éppen ezért érdemes sokféle netes szöveget megnézni, és eltöprengeni: ha egy szöveg tele van speciális jelekkel, az milyen felhasználóktól, milyen célból keletkezett? Az illető viccel, direkt jópofáskodik? Vagy tényleg képtelen lenne máshogyan megfogalmazni a mondandóját? És mi van azokkal, akik a speciális jeleket nem használják? Őket is érdemes lehet megkérdezni, hiszen biztosan megvan a magyarázatuk arra, miért kerülik a divatot. A divat megértése szempontjából ez a kérdésfelvetés legalább annyira fontos, mint az, hogy nézzük meg a divatos arcokat, miközben lazáznak.

Ahhoz persze, hogy rendszerszerű összevetéseket tudjunk csinálni és a kontrasztok alapján még jobban megismerjük a netes nyelvhasználatot, nem ártana tisztázni, mi is az a digilektus, mert ennek híján nem tudni, mivel lenne érdemes összevetni. Vagy esetleg nem az információhordozó közeg (az IT-eszközök), hanem az azokat működtető csoportok és az általuk kialakított konvenciók szempontjából lenne érdemes vizsgálódni, hátha nem a technológia az, ami meghatározó.

Nincs új a nap alatt?

Ugyan az IT-szlengben használt nyelvi újítások alapjait már akár évszázadokkal korábban fellelhetjük, valami újszerű mégis történt a net megjelenésével. Korábban ha valaki cikket jelentethetett meg vagy rádió-, esetleg tévéműsort kapott, elég erős nyelvi kontrollt alkalmaztak vele szemben, és ő is magával szemben. Hacsak nem akarta kifejezetten mások nyelvhasználatát utánozni (kabaréban, szociografikus jellegű irodalmi műben stb.), nem nagyon jutott eszébe, hogy azzal a nyelvhasználattal álljon tíz- és százezrek elé, amit a haverjaival nyom sörözés közben. Most azonban az új IT-eszközök legmagabiztosabb használói olyan fiatalok, akiknek a szlengje korábban legfeljebb az órák alatti levelezésben, a nagyszünetben meg a bulikon terjedt. De nemcsak a fiatalok tarolnak. Az emberek szlenghasználata egyébként is kitört a baráti társaság hatóköréből: blogokat írnak, kommentelnek, videóüzeneteket tesznek közzé, és ebben nem korlátozza őket sem kiadói szerkesztő, sem mikrofonbizottság. Az ún. köznyelv élesebb versenyhelyzetben van, mint korábban. Valószínűleg sokakat nem is az zavar, hogy egy levélben azt olvassák: mind2, hanem az, hogy most már „bárkinek bármit szabad”.

Azonban a fanyalgóknak is szabad bármi: ők is használhatják a neten, sms-ben a legkedvesebb nyelvi megoldásaikat. Senkinek nem kötelező kapni az újdonságok után. Szabad a verseny – és a netes-mobilos írásbeli kommunikáció javarészt ennek köszönhetően színesebb a korábban megszokottnál.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (31):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Az összes hozzászólás megjelenítése
12 éve 2012. február 4. 18:00
31 Szabó Tamás Péter

@Younes: Egyetértünk: a tézisfüzet alapján a disszertációról nem lehet érvényes megállapításokat tenni. A cikkemben éppen ezért nem állítottam semmit a disszertációról. A cikkem az ún. diglektus-kutatás egyes szemléletbeli, illetve módszertani problémáiról szól, amelyeket jól illusztrálnak az idézett tézisfüzet egyes kijelentései. Mivel a tézisfüzet arra való, hogy a segítségével képet lehessen alkotni olyan vizsgálatokról, amelyekért doktori címet adnak, elvárható, hogy a legalapvetőbb módszertani és elméleti kérdésekre kitérjen. Veszelszki ki is tér ezekre a kérdésekre, össze is foglalja a vizsgálata tanulságait. Így tehát a vizsgálatról átfogó képet lehet alkotni, az alapvető problémákra rá lehet világítani. Ezt talán Ön is belátja, ha olvasott már többszáz oldalasnál rövidebb terjedelmű -- pl. épp 16 oldalas -- tanulmányt.

Köszönöm, hogy felhívta a figyelmet a tanulmánykötet megjelenésére: már vártam a szerkesztők értesítését, Ön azonban megelőzte őket.

12 éve 2012. február 4. 11:32
30 Younes

@Szabó Tamás Péter: Mennyiben lehet megalapozott állításokat tenni (nem középszerű, hanem magát kiemelkedőnek tartó nyelvészként) egy több mint 200 oldalas disszertációról a 16 oldalas összefoglalás alapján?

És, most találtam a belinkelt oldalon: www.veszelszki.hu/nyelv-es-kultura-kulturalis-nyelveszet.html Nem úgy van, Szabó Tamás Péter, hogy aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók?

12 éve 2012. január 21. 19:09
29 Fejes László (nyest.hu)

@tkis: Honti hangnemével kapcsolatban egyetértek (renhirek.blogspot.com/2010/07/placeborol-1.html, renhirek.blogspot.com/2010/07/placeborol-2.html), de ettől még számomra nem lesz világosabb, mire célzott najahuha. Szerintem neki fogalma sincs arról, hogy hol milyen törésvonalak húzódnak. És úgy látom, hogy szerinte tudományos körökben nem illene másokat kritizálni (mintha a tudomány nem a folyamatos vitákban haladna előre!), ellenben arra mindenkinek van joga, hogy kívülről akár egy kutató tisztességét is megkérdőjelezze, anélkül, hogy egy csöppnyit is konyítana a a témához.

12 éve 2012. január 21. 17:56
28 tkis

@Fejes László (nyest.hu): Én Honti, Keresztes és Csúcs meg az eltévelyedettek kapcsán A nyelvrokonságról (Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság) könyvre, és az ebben megjelenő minősíthetetlenül undorító, agresszív hangnemre gondolok elsőre, amit főleg Honti képviselt. Talán najahuha is erre célzott.

@najahuha: "A legsajnálatosabb része a tudományosságnak, ahol az EGYMÁS minősítgetése folyik, mintha bárkinek is jogában állna megítélni, ki középszerű és tudományos értelemben mi tekinthető közepes képességnek" -- Hát szerintem meg éppen az a tudomány lényege, hogy van annyira univerzális, hogy egyértelműen látszik, ki vagy mi közepes, gyenge vagy épp zseniális. Ráadásul a tudomány lényege valahol, hogy folyamatosan minősítünk.

De ami azt illeti, azzal se értek egyet, hogy "Minden szellemi iskolának az a lényege, hogy a saját eszmerendszerét akarja fönntartani és örökíteni" -- mert ez esetben (amiról a cikk szól) szerintem nem szellemi iskoláról van szó, hanem a tudomány / nem tudomány kérdéséről, ami nem szorosan nyelvészeti, hanem tudományfilozófiai kérdés.

Amúgy továbbra is tartom ezzel kapcsolatos véleményemet: web.unideb.hu/~tkis/sl/szltort.htm

12 éve 2012. január 21. 16:23
27 Fejes László (nyest.hu)

@najahuha: Kíváncsi vagyok, hol látod Honti, Keresztes és Csúcs helyét ebben a kérdésben...

12 éve 2012. január 21. 15:50
26 najahuha

@seta92:

Igenis, ez egy hatásvadász nyelvészet. Pont az, amiről Kálmán ír a gyökkonferenciás kommentjében: "a közepes képességű, középszerű, a tudományos kérdéseket nem követő és/vagy önálló tudományos tevékenységre alkalmatlan nyelvészek (nyelvészetet tanult egyének) szertnének kibontakozni, előadni és hozzászólni, meg persze publikálni".

A legsajnálatosabb része a tudományosságnak, ahol az EGYMÁS minősítgetése folyik, mintha bárkinek is jogában állna megítélni, ki középszerű és tudományos értelemben mi tekinthető közepes képességnek.

No persze: aki nem áll be adott szellemi iskola elvárása szerinti "mantrára", az egyértelműen "eltévelyedett", még Honti László, Keresztes László és Csúcs Sándor szerint is... És ez a magatartás keményen elítélendő.

Minden szellemi iskolának az a lényege, hogy a saját eszmerendszerét akarja fönntartani és örökíteni.

12 éve 2012. január 21. 14:37
25 Fejes László (nyest.hu)

@seta92: Igen.

12 éve 2012. január 21. 13:54
24 maxval

@AdamK:

Bolgároknál hasonló jelenség van. A legérdekesebb, hogy korosztályonként változik a latinbetűs transzliteráció!

Az öreg számítógépesek direkt nem használták annak idején a bolgár írógépes billentyűzet kiosztást, hanem helyette kitaláltak egy egyszerűbbnek tűnő kiosztást a számítógépekre (ennek neve "fonetikus kiosztás", s annyira népszerű, hogy ma már a Windows tartalmaz két bolgár szabványt: az írógépest és a "fonetikusat". A fonetikus valóban egyszerűbb, mert ahol mondjuk az L betű van, ott van az Л, stb. Most nem mondom el az összes betűt.

Szóval ez a nemzedék úgy transzliterált latinebetűsen, hogy egyszerűen lenyomta ugyanazt a billentyűt, mely a cirill betűt eredményezte. Ennek a "hardcore" változatában olyan "betűk" is voltak, hogy `, [, ] - az egyszerűsített változatban ezeket átírták.

Viszont mivel hamarosan megoldódott a neten a cirillírás, ez a fenti átírás kihalt, nem terjedt a fiatalabbak fele. A fiatalabb nemzedék az sms-ek esetében szembesült a problémával.

Így aztán az furcsa helyzet van, hogy az idősebbek pl. a Ч betűt "CH"-nek írják, míg a fiztalabbak "4"-nek.

Bolgár ábécé (eredeti):

А Б В Г Д Е Ж З И Й

К Л М Н О П Р С Т У

Ф Х Ц Ч Ш Щ Ъ Ь Ю Я

Bolgár ábécé (eredeti FONETIKUS):

A B W G D E V Z I J

K L M N O P R S T U

F H C ` [ ] Y X \ Q

Bolgár ábécé (JAVÍTOTT FONETIKUS - ALAPVÁLTOZAT):

A B W G D E V Z I J

K L M N O P R S T U

F H C CH SH SHT Y X JU Q

Bolgár ábécé (SMS - ALAPVÁLTOZAT):

A B W/V G D E G/ZH/J Z/3 I J/Y

K L M N O P R S/C T U

F X/H Z/TZ 4 6 6T Y I/X IU Q

12 éve 2012. január 20. 19:13
23 seta92

Nagyon fontos kérdést vet fel SZTP a cikk címével, kár hogy a keményebb következtetéseket nem von(hat)ja le.

Igenis, ez egy hatásvadász nyelvészet. Pont az, amiről Kálmán ír a gyökkonferenciás kommentjében: "a közepes képességű, középszerű, a tudományos kérdéseket nem követő és/vagy önálló tudományos tevékenységre alkalmatlan nyelvészek (nyelvészetet tanult egyének) szertnének kibontakozni, előadni és hozzászólni, meg persze publikálni".

Azaz ne építgessünk illúziókat, ez igazából nem is nyelvészet, csak a magyar nyelvvel foglalkozó megélhetési forma.

Veszelszki Ágnes (akinek a publikációi nagyon szép honlapján elérhetők: www.veszelszki.hu/publikaciok.html) csak részben tehet róla, hogy egy kamutémáról kamunyelvészeti keretek között sikerült kamuznia, mert az ELTE nagynevű magyar nyelvészeti tanszékein ő maga is csak jórészt kamunyelvészektől tanulhatott. Veszelszki Ágnes ezt a kamunyelvészetet büszkén vállalja, nem is titkolva, hogy valójában nem nyelvész, hanem nyelvművelő (ott virít a dicsőséges Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda munkatársai között (www.e-nyelv.hu/munkatarsaink/).

Nagy égés ez az igazi magyarországi nyelvészeknek, hogy ilyen áltudományos posvány bűzölöghet legnagyobb nevű egyetemünkön és minden egyetem, főiskola magyar nyelvészeti tanszékén. A legtöbb helyen persze vannak kivételek, akik nem dagonyáznak ebben a pocsolyában, de ők meg is kapják ezért a magukét rendesen.

Nyugodjon meg mindenki, Veszelszki Ágnes és társai nagyon szépen el fognak boldogulni, senki sem fogja őket kényszeríteni, hogy nyelvészettel foglalkozzanak (sőt ők el se hiszik, hogy nem az a világ legjobb nyelvészete, amit ők csinálnak), és életük végéig hihetetlen értékű szellemi termékként tekintenek a "digilektus" meg a "dimenzionális nyelvszemlélet" és egyéb fából vaskarika típusú marhaságaik feltalálására. És persze uralkodni fognak még a 22. században is a magyarországi nyelvtudományban, az akkori OTKA-ban, akkreditációs bizottságokban, akadémián. Ők lesznek a példa, hogy a tudományban van olyan, hogy emberek csoportja élő kövületté változik, bár ha a változás szót velük kapcsolatban már manapság se lehet leírni.

12 éve 2012. január 19. 17:08
22 tebe

@Szabó Tamás Péter: Azért kérdeztem, mert volt alkalmam egyszer meghallgatni a hölgy egy előadását, és ő is hozott olyan példákat, amelyek nem digitális médiumhoz kötődnek, de az általa digilektusnak nevezett - mondjuk így - jelenségkörbe tartoznak. Illetve, ha jól emlékszem, akkor az egyik kommentár az előadásához éppen erre utalt (ti. hogy ez egy jóval korábbra datálható jelenségkör), és mintha az előadó jelezte volna, hogy tisztában van ezzel. De azt nem tudom, hogy a doktorijában mennyire tért ki erre a kérdéskörre.

12 éve 2012. január 19. 16:29
21 Szabó Tamás Péter

@tebe: A téziseket, illetve a szerző egyes, a témában írt cikkeit olvastam.

12 éve 2012. január 19. 15:48
20 scasc

@AdamK: Ismerem :-)

De téged is ismerlek, ugye? ;-) Nem indexelsz?

12 éve 2012. január 19. 15:47
19 scasc

N

S

12 éve 2012. január 19. 15:47
18 scasc

@El Mexicano: ez már rébusz...

12 éve 2012. január 19. 14:15
17 El Mexicano

@Nước mắm ngon quá!: Inkább azt szokták mondani, hogy porfa 'lécci'. ;)

Apropó: 1NSN – egyenesen. :D