Hamuban sült fugacia
Ogier Ghiselin de Busbecq lovag első, latin nyelven írt török levelét olvasva sorozatunkban I. Ferdinánd király követét 1554-1555-ös diplomáciai misszióján az Oszmán Birodalom uralkodójához, I. Szulejmánhoz kísérhetjük el. A Magyarországon és Szerbián át Konstantinápoly felé igyekvő követet az alábbiakban Bulgáriában látjuk viszont.
Sorozatunk előző részeiben Busbecq lovagot utoljára Nis környékén láttuk, ahol a szállásról, helyi ételekről, a muzulmánok és a bor kapcsolatáról, valamint az oszmán-törökök idővel kapcsolatos hozzáállásáról elmélkedett a szerző. Az alábbiakban I. Ferdinánd király követe Nisből Szófia felé halad; útján számos érdekességgel találkozik.
Szófia a 16. században
Korábban azt is láthattuk, hogy Busbecq 1554-1555 telén tartózkodik a Balkánon. Az időjárással kapcsolatos megfigyelései legalább olyan érdekes adalékkal szolgálnak, mint a történeti eseményekről szóló megállapításai. Szófiáról azonban viszonylag keveset ír a lovag:
Az év időszakához képest az út és az időjárás egyaránt elfogadható volt míg Nisből Szófiába utaztunk, mely utóbbi egy eléggé nagy, helybeliek és idegenek által sűrűn lakott város, mely egykoron a bolgárok királyainak székhelye, majd, ha nem tévedek, a szerb despoták városa volt, míg ezek dinasztiája fennállt, s be nem hódolt a törökök fegyverei előtt.
(29. oldal)
Busbecq fenti gondolatmenetéhez kapcsolódva Szófiáról annyit bizton elmondhatunk, hogy miután Bizánc 1018-ban végleg felszámolja az első bolgár cárság utolsó maradványait is, a város bizánci uralom alá kerül, s bár a szerbek, a magyarok és a keresztesek is el-elfoglalják időnként, egészen a második bolgár cárság 1185-ös létrejöttéig a bizánciak uralják. A második bolgár cárság hanyatlásával egy időben a város 1382-ben kerül hosszú évszázadokra az oszmán-törökök uralma alá. A várost elhagyva Busbecq és kísérete Plovdiv felé halad tovább...
Fugacia – focaccia – pogácsa
Ezen a vidéken a szerző ismét a gasztronómia területén kalandozik:
Ezek után napokig a gyönyörű és nem éppen terméketlen, szűk bolgár völgyeken keresztül utaztunk. Ez időszakban hamuban sült kenyeret ettünk. Ezt fugaciának nevezték.
(29. oldal)
(Forrás: Wikimedia Commons / Edal Anton Lefterov / CC BY-SA 3 0)
A Busbecq által fugacia néven emlegetett eledelt már a régi rómaiak is ismerték: a panis focacius (a panis ’kenyér’; a focacius pedig a szintén latin focus ’tűzhely’ jelentésű szóból képzett melléknév) eredetileg hamuban sült lapos kenyérféleség volt. Ennek később egyrészt szerte Itáliában számos változata alakult ki: a focaccia, akárcsak a pizza, tájegységenként önálló arculatra lelt; másrészt a Római Birodalom más területein is elterjedt.
A katalán fogassa, a spanyol hogaza, a portugál fogaça, a francia fouace (fouée), vagy ugyanott a provanszálból kölcsönzött fougasse – hogy csupán néhányat említsünk a sok közül – etimológiáját tekintve mind a latinra megy vissza. Az eredeti latin szóalakhoz képest jelentős alakváltozáson átment szavak abban ugyan egyeznek, hogy ma is valami kenyérféleségre utalnak a különböző nyelveken, ám olykor az eredeti elképzeléshez képest minőségileg átalakult lokális változatra.
Ami talán számunkra még érdekesebb, hogy a panis focacius a Balkánon (és környékén) is hódított: a szerb és bolgár погача, a török poğaça, a görög μπουγάτσα (melyet egyébként a kis-ázsiai görög menekültek honosítottak meg a modern Hellászban), de a magyar pogácsa is etimológiailag (és talán gasztronómiai szempontból is) erre a bizonyos hamuban sült panis focaciusra megy vissza.
Bulgáriába érve tehát Busbecq e hamuban sült fugacia-focaccia- погача-pogácsa kapcsán egy újabb érdekességre figyel fel: az Oszmán Birodalom e részén tapasztalható olcsóságra.
Ezeket [a fugaciákat] lányok és asszonyok árusítják; e vidéken ugyanis nincsenek pékek. E nők, amint meghallják, hogy idegenek közelednek, ahonnan egy kis jövedelmet remélnek, sietve a vízzel de élesztő nélküli tésztát forró hamuba teszik, és a tűztől még mindig forró kenyereket alacsony áron eladásra hozzák. Itt minden más ennivaló is elég olcsó. Egy ürü 35 aszper [asper], minden fiatal kakas, tyúk, csirke egy aszperért megvehető. 50 aszper egy korona.
(29–30. oldal)
(Forrás: Wikimedia Commons / Kalashnov / CC BY-SA 3 0)
A Busbecq által itt emlegetett török pénzegység, az aszper nálunk ismertebb neve az akcse (török akçe). A magyarba délszláv közvetítéssel került oszpora ’kis értékű váltópénz’ és a Busbecq által használt asper alak is a görög άσπρος ’fehér’ jelentésű melléknév egyik alakjára megy vissza. A görög elnevezés a pénz török nevének felel meg: az akçe szó a török ak ’fehér’ szóra megy vissza. Az elnevezés annak tudható be, hogy az aszper-akcse, mely évszázadokon át az oszmán-török pénzrendszer egyik meghatározó egysége volt, ezüstpénz – nevét így színéről kaphatta. Az akcse súlya az évszázadok során jelentősen változott, ezüsttartalma pedig folyamatosan csökkent – mindez értelemszerűen értékére is hatással volt.
A folytatásban Busbecq még továbbra is Bulgária területén tapasztalt érdekességekről ír: ezúttal a népviseletről.
Felhasznált források
Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595.
Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748
The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005.
@LvT: Köszönöm! Én is leginkább északolaszra tippeltem volna.
Corrigendum: … Ennek a <-cia> végződése a szláv /-csa/ szóvég latinos lejegyzése *lehet*.
@Sultanus Constantinus: A Montenegróban él a <fugača> /fugacsa/ alak, vö. {1}. Lehet, hogy régen Bulgáriában is használatos volt. Busbecq latinul fogalmazott: „fugacias vocant” {2}, ahol a <fugacias> többes tárgyesetű forma, amelyből a <*fugacia> szótári alak rekonstruálható. Ennek a <-cia> végződése a szláv /-csa/ szóvég latinos lejegyzése.
A {3} oldal szerint régen Cremonában járta a <fugaccia> változat a <focaccia> helyett: a hangzóközi zöngésedés egyébként is várható az észak-olasz nyelvjárásokban. Innen kerülhetett át az Adriai-tenger túloldalára ez a változat <fugača> formában. Persze ez szláv szempontból újraátvétel, mert a /p/-vel kezdődőbb fonetikailag ősibb jellegű. Még az is lehet persze, hogy Busbecq ismerte az észak-olasz <fugaccia> szót, és önkéntelenül is átértelmezte ilyennek a bulgár területen hallott <pogača> formát.
{1} rtvbudva.me/vijesti/organizacija-zena-budve-u-sarajevu/4367 , issuu.com/ceedmontenegro/docs/studija_ra...nacna_efeef94ca5907a : 65. oldal
{2} books.google.hu/books?id=qnjHGsrZx5MC&hl...%2C970%2C1831&edge=0
{3} www.infodeco.it/index.php?option=com_con...lombardia&Itemid=579
És a fugacia pontosan melyik nyelvváltozatból van?
És a fugacia pontosan nyelvváltozatból van?