Az oszmán-törökök és a bor kapcsolatáról
Oghier Ghiselin de Busbecq lovag 1554-1555-ös sztambuli követjárását nyomon követő sorozatunk legújabb részében I. Ferdinánd követét valahol Nis és Szófia között látjuk viszont, amint éppen a borral kapcsolatos újabb megfigyeléseiről ír.
Azt már korábban is láthattuk, hogy Busbecq Belgrádból Nisen át Szófia és Konstantinápoly felé az egykori római hadiút, a Via Militaris (Via Diagonalis) mentén halad, mely az alábbiakban Via Regia néven bukkan fel újra Busbecq latin nyelvű emlékiratainak, a Török leveleknek lapjain. Azt már sorozatunk korábbi részében is láttuk, hogy Busbecq nem kevés figyelmet szentel a törökök és a bor kapcsolatának – az alábbi passzusokban újra felmerül e kérdés.
(Forrás: Wikimedia Commons / Cplakidas / CC BY-SA 3.0)
Busbecq lovag oly vidéken (Szerbia, Bulgária) halad át, ahol a bortermelés egykoron széles körben elterjedt tevékenység volt – ahogy ma is az. Ám a középkori oszmán-török hódítás miatt bizonyos problémák azért adódtak a napi boradag utánpótlásával kapcsolatban...
Bor az oszmán-török Balkánon
Azt is láthattuk, hogy Busbecq emlékiratait eredetileg egykori diáktársának és későbbi kollégájának, Nicholas Michault-nak írja. Az alábbiakban is hozzá intézi szavait, melyek számunkra is érdekes sorok lehetnek. Emlékeztetőül annyit érdemes itt megemlítenünk, hogy sorozatunk előző részében Busbecq éppen azt ecsetelte barátjának, hogy alkalmanként mily spártai körülmények között kellett kíséretével nyugovóra térnie – más megfelelő szállás híján akár istállókban.
Itt talán felmerül a kérdés, mely vigasz szolgált kíséretem számára ily kényelmetlen szállásért. Nyilván gyanítod, hogy a bor, mely minden rosszra gyógyír szokott lenni, Törökország kellős közepén nem állt bőséggel rendelkezésünkre. És ez nem is olyan furcsa.
(26–27. oldal)
Azt mondanunk sem kell, hogy „a Törökország kellős közepén” kifejezés alatt a Nis és Szófia közti régió valamelyik részére kell gondolnunk, ahol is Busbecq és kísérete 1554-1555 telén időzött. E vidékeken a bortermelés – ahogy azt fentebb láttuk – sem korábbi történelmi korokban, sem később, napjainkban nem ismeretlen fogalom.
További érdekesség, hogy a mai Törökország szintén rendelkezik jelentős borvidékekkel; az első kereskedelmi jellegű borgazdaságot történetesen épp maga Mustafa Kemal Atatürk alapította 1925-ben, aki maga sem vetette meg az italt. Szőlőtermesztésben Anatólia mindig is az élen járt, a bor sem hiányzott a muzulmán hódítást megelőző korokban Kis-Ázsiából. A 16. század közepén viszont más szelek fújtak...
Borbeszerzés az oszmán-török Balkánon
Míg napjainkban a modern Törökország világviszonylatban a bortermelés volumenét tekintve a 43. helyet foglalja el, a bortermő terület nagyságát tekintve az igen előkelő negyediket. Busbecq lovag és kísérete azonban egy más korban kutatott bor után az Oszmán Birodalomban.
Bort egyáltalán nem lehet találni minden faluban, főleg nem ott, ahol nem keresztények laknak. Mert gyakran megesik, hogy a törökök dölyfösségébe és kevélységébe belefáradt keresztények a főútvonaltól [via Regia] távolabbi, kevésbé termékeny helyekre húzódnak vissza, a jobbakat pediglen uraik birtokába engedik. Ily módon oly helyeken, ahol nem volt bor, a törökök, midőn láttak bennünket közeledni, felhívták figyelmünket arra, hogy a kívánt borért bizony menni kell. Így előző nap a törökök kíséretében egy intézőt küldtünk a közeli keresztény falvakba, hogy onnan bort szerezzen. Így kíséretemnek nem hiányzott a vigasz a nehézségekre, s amit az édes álom érdekében a puha párnák és matracok és más egyebek hiánya okozott, a borban kárpótlást nyert. Mivel számomra kocsimban neves borokkal teli palackok állottak, így innivaló szempontjából hiányt nem szenvedtek. Így borból mind számomra, mind kíséretemnek volt elég.
(27. oldal)
Ha bor van, minden van – mondhatnánk együtt Busbecq lovaggal. A folytatásban azonban hamarosan az is kiderül, mi volt az, ami éjszakánként a hideg, a megfelelő szállás hiánya és a bor beszerzésének problémái mellett mindennél jobban zavarta a követet és kíséretét.
Felhasznált források
Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595
Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748
The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005