Bolgár folklór a 16. században
Ogier Ghiselin de Busbecq, I. Ferdinánd király követe, miközben Bécsből Konstantinápoly felé utazik, 1554-1555 telén Bulgáriát is érinti követjárása során. Erről az útjáról első török levelében olvashatunk, ahol említést tesz a kor bolgár népviseletéről is.
Az oszmán-törökök birodalmában járó flamand származású követ tekintetét mindig megragadják a helyi jellegzetességek. A szerbeknél a temetkezési szokásokról írt, a bolgároknál pedig a népviselet tett rá ma benyomást. Busbecq lovag diplomáciai útját nyomonkövető sorozatunk előző részében arról olvashattunk, hogyan számol be a lovag Bulgáriában szerzett első – gasztronómiai – élményeiről.
A 16. századi bolgár nőkről
A követ és kísérete valahol az oszmán-kori Bulgária területén megkóstolja a hamuban sült fugacia-focaccia-pogácsa helyi változatát. A pogácsaárus nők viseletével kapcsolatban pedig így ír:
Nem elhanyagolandó ezen nők viselete. Rendszerint csak tunikát vagy ingszerű ruhát hordanak, mely lenvászonból van, oly kevésbé finom szövetből szőve, mint nálunk a zsákokat szokás. A ruhákat azonban számos, ügyetlenül és nevetségesen kidolgozott színes hímzés díszíti, mely meglepő módon nekik viszont tetszik. Meg is csodálták a mi öltözékünket, melyek bár rendkívüli szövetből vannak, de mégis azt mondták, csodálkoztak magukban, hogy mi ilyen egyszerű, minden szín vagy díszítés nélküli ruhákat hordunk.
(30. oldal)
A női ruhák, melyekről fentebb Busbecq ír, talán leginkább a szukmán (сукман) – egyfajta zárt tunika – és a szaja (caя) – egyfajta nyitott tunika – néven ismert darabokkal azonosíthatóak.
(Forrás: martenica.hu)
Korábban már írtunk a kulturális sokk Busbecq által is megélt fázisairól. A bolgár népviselettel kapcsolatos megnyilvánulásaiból pedig azt is láthatjuk, hogy a 20. század végén Milton J. Bennett által felvázolt interkulturális érzékenység fejlesztési modellje is szépen alkalmazható a 16. század közepén a Balkánon utazó Habsburg követre. Az eltérő kultúra felismerését, megértését, elfogadását vagy elutasítását, a vele való szembenállás vagy éppen a különbségekből fakadó problémák kezelésére irányuló szándék különböző fokait útja során Busbecq lovagnak is van lehetősége személyesen megtapasztalni.
Bolgár, latin, görög
Az oszmán-török uralom alatti Balkánon a humanista műveltségű Busbecq úton-útfélen az antikvitás görög és latin elemeivel találkozik. Ha pedig esetleg mégsem, hát maga a követ hozza szóba a térség görög-római múltját. Ez történik akkor is, amikor a 16. századi bolgár népviselet kapcsán az alábbiakat írja:
De semmi nem hatott újszerűbb élményként, mint a teljesen szokatlan formájú, fejükön tornyosuló fejdísz és főkötő, ha lehet így nevezni. Ez egy szalmából szőtt anyag, formáját tekintve teljesen ellentéte annak, amit nálunk a vidéki asszonyok hordanak. Ez [utóbbi] ugyanis leereszkedik a vállra, s az alsó része felé egyre szélesebb, ahonnan piramissá csúcsosodik. [Bulgáriában] ezzel szemben az alsó részén igen keskeny, ahonnan a fej felett tölcsérré szélesedik, majdnem ¾ láb [dodrans] magasan.
(30. oldal)
Busbecq bolgár népviseletről latinul ír. Így a flamand szerző a latin dodrans ’háromnegyed (kilenc tizenketted) rész’ kifejezést használja az általa tipikus bolgár női ruhadarabként ábrázolt fejdísz magasságának meghatározására. A dodrans a latin de prepozíció és a quadrans ’negyed’ jelentésű szó származéka; jelentése így eredetileg olyasmi: ’egy negyeddel kevesebb’. A dodrans így lehetett pl. súlymérték: az as ¾ része; időmértékként az óra ¾ része; területmértékként a hold ¾ része; hosszmértékként pedig ¾ láb, azaz kilenc hüvelyk (vagyis úgy huszonegynehány centi). Külön érdekesség, hogy a római időkben a quadrans az as negyed részét kitevő pénzérme neve is volt (l. még quarter ’negyeddolláros’). A latin terminológián túlmenően Busbecq a számára furcsa fejfedővel kapcsolatban így folytatja:
(Forrás: 2.bp.blogspot.com)
S ahol az ég felé néz, kiöblösödik és nyitott, így nem kevésbé alkalmas az eső és a nap távol tartására, mint a mi fejfedőink. Az aljától a tetejéig levő rész pediglen kis pénzérmékkel és képecskékkel, színes üvegdarabokkal van díszítve. Egyébként bármi, ha mégoly értéktelen is, de csillogó dolog, díszként szolgálhat. Az ilyen fejdíszek [viselőik] magasságát növelik és tartását javítják, hiszen a legkisebb mozgásra is képesek könnyen leesni. Így a nők úgy tartják magukat, ahogy az ember Klütaimnésztrát vagy Hekubát (még Trója virágzása idején) a színpadon elképzeli.
(30–31. oldal)
(Forrás: Wikimedia Commons)
A 16. századi bolgár népviselet és a latin terminológia után így jutunk el a görög mitológiáig.
Agamemnón gyilkosai, Klütaimnésztra és Aigiszthosz természetesen elnyerik méltó büntetésüket: Agamemnón és Klütaimnésztra fia, Oresztész megöli őket. A dráma vicces és erősen átdolgozott változataként Alfonzó tolmácsolásában megtekinthetjük a Lélektra című opuszt. Klütaimnésztra és Hekuba (Hekabé) felemlegetése ismét Busbecq humanista műveltségének köszönhető. Előbbi Agamemnón felesége (és szeretőjével, Mükéne későbbi uralkodójával, Aigiszthosszal együtt annak gyilkosa); utóbbi a trójai Priamosz király felesége és oly nagyságok anyja, mint Hektor, Parisz vagy éppen Kasszandra.
A folytatásban Busbecq lovagot és kíséretét tovább kísérhetjük Plovdiv (Philippopolis) felé.
Felhasznált források
Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595.
Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748.
The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005.
Falkné Bánó Klára: Kultúraközi kommunikáció. Az interkulturális menedzsment aspektusai. Perfekt, 2008.