Oszmán vendégfogadókról és az árpa előnyeiről

I. Ferdinánd király követe, Ogier Ghiselin de Busbecq 1554-1555 fordulóján – a királyi Magyarországon, a török hódoltságon és az ugyancsak az Oszmán Birodalom részét képző Szerbián áthaladva – útban Konstantinápoly felé latin nyelvű emlékirataiban számol be úti élményeiről. Az alábbiakban az Oszmán-kor vendégfogadóiról és gasztronómiájáról olvashatunk.

Sorozatunk előző részében láthattuk, hogy Busbecq lovag Nis környékére érve beszámol a karavánszeráj intézményéről. Ez a szállástípus messzemenően nem nyeri el tetszését. Mivel az intim szféra teljes mértékben hiányzik a Busbecq által leírt karavánszerájokból, a követ így alternatív megoldásként helyi keresztényeknél keres szállást. Ám helyszűke miatt gyakorta nem talál menedéket ott sem. Az alábbiakban – ahogy ezt megelőzően is – a követ Török levelei 1595-ös frankfurti kiadásának oldalszámait követjük.

Dormire necesse est

Aludni márpedig kell – ebben összegezhető Busbecq lovag célkitűzése minden egyes munkanapja végén. Ha a karavánszerájokat elfogadhatatlannak tartja, és a helyi keresztényeknél gyakran nincs elég hely a követ és kísérete számára, akkor sokszor nem marad más megoldás, mint sátorozni 1554-1555 telén.

Így nyugovóra hol sátorban, hol kocsimban tértem.

(25. oldal)

Ez téli időben bizonyára nem volt egyszerű feladat akkoriban sem, de szerencsére más megoldás is adódott:

Néha török vendégfogadókban [xenodochia] szálltam meg, melyek bizonnyal nagyon kényelmesek, melyek [egyáltalán] nem igénytelen módon épültek és külön hálószobával rendelkeznek mindenki számára.

(25. oldal)

Busbecq ennél a szállástípusnál a xenodochium szót használja (a görög xenosz ’idegen’ és dekhomai ’befogad’ szavakból), ami már a korai kereszténység idején használatos volt. Szakosított változatai a későbbi évszázadokban jöttek létre szegények, betegek, öregek stb. számára. Busbecq itt ’fogadó, vendégfogadó’ értelmében használja, ahogy ez az alábbiakból is kiderül. Vajon tekinthetjük ezt a mai török han ’(vendég)fogadó’ 16. századi latin megfelelőjének?

[A vendégfogadók] ajtajukat senki előtt nem zárják be, legyen az keresztény vagy zsidó, gazdag vagy szegény, egyaránt kinyílnak bárki számára. Amikor a basák és szandzsákbégek utaznak, ezeket használják. E helyeken úgy véltem, oly fogadtatásban részesülök, mintha királyi palotáról lenne szó. Szokásuk volt minden vendégüknek, ki megszállt ott, ételt adniuk. Amikor az étkezés ideje eljött, egy szolgáló jelent meg egy hatalmas fából készült tálcával, mely asztal nagyságú volt, melynek közepén egy teli tál árpakása volt, mellette húsdarabok. Mellette néhány kenyér és néha kis lépesméz.

(25. oldal)

Az árpa akkoriban már régóta igen népszerű gabonaféle volt a Közel-Keleten, Anatóliában, de a görögöknél és rómaiaknál is. Ahogy arról a hazai sajtó is beszámolt, nem olyan rég lengyel régészek 8000 éves árpaleletre bukkantak Çatal Hüyükben.

Galénosz és az árpa

Ennek ellenére Busbecq lovag gasztronómiai kalandozása a török ételek világában némi vonakodással kezdődik. Az árpakása gyanakvóvá teszi a lovagot. Végül aztán ismét a benne lakozó humanista az, aki ráveszi őt arra, hogy megkóstolja a felkínált ételt. Busbecq felidézi a pergamoni Galénosz orvosi ajánlásait az árpával kapcsolatban, és máris jobb belátásra bírja önmagát.

Eleinte vonakodtam elfogadni, és azt mondtam, készítsék el számomra [saját] étkemet, s arra buzdítottam, adják ama másikat a szegényeknek. [A szolgáló azonban] ragaszkodott hozzá, hogy ne méltatlankodjak a szerény előkészületek láttán: a pasák is ezt szokták kapni, helyben ezt szokás felszolgálni; a maradék az, amit a szegények közt szétosztanak. Ha erre mégsem lennék hajlandó, adjam az ételt a szolgáimnak. Mivel kényelmetlenséget nem akartam, el kellett hát fogadnom ezt. Így hát megköszöntem és megkóstoltam. És nem is volt ellenemre, mert az a fajta kása amellett, hogy nagyon egészséges, ahogy azt Galénosz is javallja, ízre sem kellemetlen. Három napon át élvezhettük az ellátást, amikor is helyet kellett változtatnunk. Ahogy mondtam, itt kényelmesen laktunk. de ez nem mindenhol volt így.

Hogy pontosan milyen árpaalapú ételt is ehetett a követ, az bizonytalan. Az érdeklődők mindenesetre elolvashatják az árpagyönggyel készített ricset receptjét.

A pergamoni Galénosz (129–201 k.) De ptisana (Az árpavízről) címmel írt munkájában méltatja az árpa előnyeit. Mark Grant Galen on Food and Diet (Galénosz az ételekről és az étrendekről) című művében pedig angolul is olvashatunk a kiváló ókori orvos árpával kapcsolatos megfigyeléseiről. Míg tovább kísérjük útján Konstantinápoly felé Busbecq lovagot, a folytatásban továbbra is a számára oly fontos kérdéssel, a szálláshely problémájával fogunk találkozni.

Felhasznált források

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595.

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748.

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005.

Kapcsolódó tartalmak:

• A jó Buda 1554-ben
• A pasa baja
• A török hódoltság Magyarországon 1554-ben
• Az török áfiumról – 1554-ben
• Egy Habsburg követ Magyarországon 1554-ben

Hasonló tartalmak:

• Az oszmán-törökök és a bor kapcsolatáról
• Az oszmán-törökök és a nemesség kérdése
• Bolgár folklór a 16. században
• Egy túl szívélyes szandzsákbég
• Egy „null inclusive” szállás az Oszmán Birodalomban

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)