Fitneszvilágbajnok vagy fitnesz világbajnok?

Mindenki bizonytalan bizonyos szerkezetek helyesírásában. De miért? Valós nyelvtani kategóriákra épülnek a helyesírási szabályok? Hogyan dönthetjük el, mi főnév, mi melléknév? Mekkora lehet a szerepe a „rossz helyesírás”-ban az angolnak? Végső soron ki a hibás?

Tímea (túl?)súlyos munkahelyi konfliktusba keveredett a karácsony előtti napokban, igyekszünk megfékezni az indulatokat.

hogyan kell helyesen írni a fitnesz világbajnok kifejezést? Egyben vagy külön. Már ölre menő viták alakultak ki a munkahelyemen :)

Nos, nem húzzuk, halasztjuk, eláruljuk, hogy a megoldás: egybe. Mielőtt azonban bárki is diadalittassá válna, valaki más pedig elkeseredne, eláruljuk, hogy nem olyan egyszerű dolog ez. Akár a különírás is elfogadható lenne, ha...

Honnan tudjuk?

Az első dolog az, amiből kiindulhatunk, hogy a főneveket általában egybeírjuk az őket követő főnévvel: színházterem, kiflicsücsök, látványpékség. Vannak persze kivételek (Kovács úr, öntöttvas lámpaoszlop stb.), ezekre vonatkoznak is bizonyos szabályok, de ezekre most nem térünk ki. Érdekességképpen viszont megemlíthetjük, hogy pl. az ajándék kosár ’kosár, amit ajándékba adnak’ és az ajándékkosár ’ajándékokkal, főként minőségi élelmiszerekkel megrakott kosár’ esetében mindkét megoldás helyes, bár a két szerkezet mást-mást jelent.

Jó, de honnan tudjuk, mi főnév, mi melléknév? Nyelvtanórán hallhattunk olyasmiről, hogy a főnév valamilyen dolgot, élőlényt, elvont fogalmat stb. jelent, a melléknév viszont valamilyen tulajdonságot, de a nyelvészek az ilyen meghatározásokon csak mosolyognak. Mert mi jelenthetne inkább tulajdonságot, mint maga a tulajdonság szó, ami főnév? A nyelvésznek csak akkor fagy le a mosoly a képéről, amikor megkérik, akkor mondjon jobb definíciót. Na jó, jobbat talán mond, de azzal sem lesz nagyon megelégedve. Mert az az igazság, hogy minden jel arra mutat, hogy nincs olyan, hogy főnév, és nincs olyan, hogy melléknév. A szavaknak vannak tipikus viselkedésmódjaik, és vannak csoportjaik, amelyek hasonlóan viselkednek: ezeket szokás egy szófajba sorolni. De az már nem igaz, hogy minden szó egyértelműen besorolható egy szófajba: e csoportok között átjárás van, vannak átmeneti esetek, kivételek – kérdés, hogy a nyelvtani elemzésben egyáltalán célszerű-e ezekkel a csoportokkal számolnunk. Vannak, akik erre a kérdésre egyértelmű nemmel válaszolnak.

A helyesírás esetében azonban nincs választásunk, a helyesírási szabályzat ilyen kifejezéseket használ. Azt persze nem mondja meg, hogy mi a főnév és mi a melléknév. Személy szerint erről azt gondolom, hogy ha a szót kimondva úgy érezzük, hogy „kell még utána valami”, akkor az melléknév – ha nem, akkor főnév (persze csak ha már biztos, hogy e kettő közül kell választani). Vannak aztán határesetek, mint pl. a magyar, aminél nincs szükség kiegészítésre, ha ’magyar ember’-re gondolunk – ellenben a Vettem egy magyart is állítást hallva úgy érezzük, vissza kell kérdeznünk, hogy mit (hacsak nem derült már ki a szövegkörnyezetből – vagy ha feltételezhetjük, hogy a beszélő a rabszolgapiacról tér vissza). Meglepő módon azt találjuk, hogy egyes esetekben a tipikus melléknevek sem szorulnak kiegészítésre: a piros a kedvenc színem – itt picit furcsa is lenne az a piros szín a kedvenc színem. Nos, a régi nyelvtanok is azt mondják, hogy van egy piros melléknév és egy piros ’piros szín’ főnév... Azon meg el lehet vitatkozni, hogy az ajándék kosár esetében az ajándék főnév-e vagy melléknév...

Na és a fitnesz?

Először is az a kérdés, hogy mi az a fitnesz. Vannak körök, akik egyszerűen elintézik a kérdést: ’erőnlét’. De igaz-e ez? Mondhatjuk, hogy valaki visszaszerzi, növeli vagy fejleszti az erőnlétét, de aligha mondhatjuk, hogy visszaszerzi, növeli vagy fejleszti az fitneszét. Valakinek lehet célja az erőnlét, de ehhez a fitnesz legfeljebb eszköz lehet. Bár az angol fitness eredetileg valóban ’fittség, erőnlét’ jelentésű (bár a magyar wikipédia is csak ebben a jelentésben tárgyalja), a magyarban elsősorban nem ebben a jelentésben használatos, hanem bizonyos edzéstípusokat jelöl.

Ha azt halljuk, hogy valaki szereti a fitneszt, akkor nem arra gondolunk, hogy az illető szeret jó erőben lenni, hanem arra, hogy szereti azokat a gyakorlatokat végezni, aminek aztán kiválló egészségi állapotát köszönheti. Ha valaki fitneszre jár, beiratkozik fitneszre, abbahagyja a fitneszt stb. Ezekben az esetekben viszont a fitnesz szinte mindig felcserélhető a fitnesztanfolyam, fitneszóra, fitneszfoglalkozás, fitneszedzés stb. szavakra. De akkor mi ezekben a fitnesz-?

A fitnesz nagyon sokszor fordul elő összetett szavak előtagjaként: fitneszklub, fitneszterem, fitneszstúdió, fitneszszalon, fitneszcentrum, fitneszszaküzlet, fitneszbolt, fitneszgép, fitneszlabda, fitneszcipő, fitneszruha, fitneszbérlet, fitneszmodell, fitneszanatómia, fitneszhét, fitnesznapok stb. Ha ehhez még hosszátesszük, hogy az önállóan előforduló fitneszről könnyen gondolhatjuk, hogy a fitnesztanfolyam stb. olyan rövidülése, amilyen az a pirosat vettem meg az a piros pulcsit vettem megnek, akkor könnyen megérthetjük, hogy miért érzi valaki úgy, hogy a fitnesz inkább melléknév, mint főnév.

Természetesen az „úgy érzi” nem úgy értendő, hogy nyelvtani kategóriákban gondolkodik, hanem úgy, hogy azokhoz a szavakhoz érzi közel állónak, amelyeket a nyelvtanok melléknévnek szoktak nevezni. Azt viszont tudja, hogy az ilyesféle szavakat külön kell írni, és úgy írja.

Még egy jelenséget meg kell említeni, amely befolyásolhatja a nyelvhasználók intuícióját (megérzéseit). Azokat a szavakat, amelyeket egybe szokás írni, összetett szavaknak nevezzük. (A kérdés kicsit bonyolultabb, de maradjunk annyiban, hogy alapszabály, hogy az összetett szavakat írjuk egybe.) Az összetett szavaknak van egy olyan tulajdonságuk, hogy nem szakíthatóak meg: nem ékelődhet elemeik közé sem szó, sem toldalék. (Nem mondhatjuk, hogy *kar piros óra, csak azt, hogy piros karóra, a nagykövet mellett nincs *nagyobbkövet stb.) Az viszont elképzelhető, hogy a megyei fitneszbajnokság helyett valaki fitnesz megyei bajnokságot mond – még akkor is, ha ez utóbbi akár félreérhető is lehet. Mindez azt bizonyítja, hogy a fitnesz valóban nem egyértelműen főnév.

Megint az az átkozott angol...

Ugyanakkor nem tagadhatjuk le, hogy számolnunk kell az idegen nyelvek, elsősorban az angol hatásával. Az angol helyesírás meglehetősen következetlen, pontosabban inkább szabad (következetesen szabad) az összetett szavak helyesírását illetően. Ugyanaz a szerkezet leírható egyben, külön, vagy akár kötőjellel is.

A különírásnak az az előnye, hogy a rövidebb szavakat egyszerűbb olvasni. Éppen ezért gyakrabban találkozunk azzal, hogy Fitness Club, mint azzal, hogy Fitnessclub. Aki pedig valami hasonlót szeretne kiírni az általa működtetett intézményre, az inkább fog a  Fitnesz Klub, mint a Fitneszklub mellett dönteni – kivéve persze, ha nagyon jól ismeri és alkalmazza a magyar helyesírás szabályait.

...és az az átkozott szabályozás

Abban, hogy a nyelvhasználók bizonytalanok ilyen kérdésekben, a szabályozás is ludas. Mivel maguk a szabályok követhetetlenek, érdemes ránézni a példatárra! A Magyar helyesírási szótárat követjük – az Osiris-féle Helyesírás példatára ugyan nagyobb és jobb, de nem „hivatalos”, így nem tudunk rá hivatkozni. Itt van a futóbajnok, futópálya, futóverseny.

De mi van a távfutással? Megtaláljuk, hogy távfutó, rövidtávfutó, hosszútávfutó, de szeretnénk biztosak lenni a dolgunkban, hogy akkor tényleg távfutóbajnok, távfutópálya, távfutóverseny. Hasonlóképpen van a szótárban síbajnok, sífutó, síléc, sípálya, sítúra, síugrás – de nincs sífutóbajnok, sífutóléc, sífutópálya, sem síugróbajnok, síugróléc, síugrópálya stb. De miért is baj ez? Hiszen semmi kétségünk nem lehet, hogy ezeket így kell írni! És igazán nem várhatjuk, hogy minden összetett szó bekerüljön a szótárba. Hát, nem várjuk. De azt sem várjuk, hogy bekerüljön a síugró sánc. Így, külön. Miért, Mi a különbség? Nem tudjuk. Honnan tudhatnák az egyszerű nyelvhasználók?

A leghelyesebb az lenne, ha ilyen kérdésekben nem lenne helyes válasz. Az lenne a megoldás, ha az ilyen szerkezeteket mindenki írhatná saját belátása szerint, anélkül, hogy ezért bárki leszólhatná. El fog jönni ez az idő, csak ki kell várnunk. Addig csak egyet tehetünk. Mi magunk nem tulajdonítunk jelentőséget az ilyen kérdéseknek.

Kapcsolódó tartalmak:

• Összetett szavak helyesírása
• Egybe vagy külön: -ó/-ő-s szerkezetek
• A nevek dzsungelének szélein
• Úrhölgyek és úrihölgyek
• Nem verbális, nem-verbális, nemverbális?

Hasonló tartalmak:

• De mi az a hivatalos sport?
• Hogyan lehetséges
  a „válogatott mérkőzés”?
• Kiinduló helyzet vagy kiindulóhelyzet?
• Tényleg nem tudjuk, mi az összetett szó?
• 10 éves bringa – szerelési gyakorlattal

Hozzászólások (5):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)