Nem verbális, nem-verbális, nemverbális?
Nyelvi intuíciónk gyakran olyan megoldásokat kínál, melyet a helyesírási szabályzat nem fogad el. Lehet-e jelentéskülönbség olyan szavak között, melyeket leírni sem szabad?
Anna nevű olvasónk kérdezi:
Egy kis segítséget szeretnék kérni. Dolgozatban feladat, hogy írjuk le, mi a különbség a nem verbális, a nem-verbális és a nemverbális kommunikáció között. Tudtok segíteni? Az EWUng-ban lehet erre magyarázat?
Bár mi sem örülünk neki, a helyesírási szabályzat kizárólag a „nem verbális” írásmódot engedélyezi – ilyen értelemben tehát „nem-verbális” és „nemverbális” nincs, nem létezik! Attól félek, ez egy becsapós feladat, vagy aki feladta, nincs tisztában helyesírásunk ezen kellemetlen jellemzőjével.
Vannak ugyan olyan esetek, amikor a tagadószót egybeírják az utána álló fő- vagy melléknévvel: nemfém, nemmágneses, ám pontosan nincs meghatározva, hogy ez mikor lehetséges. Elvben tehát lehetne nemverbális (egyben, de semmiképpen sem kötőjellel!), de ez egyelőre nem elfogadott. Lehet, hogy a szaknyelvi használatban már van valamilyen különbségtétel – bár fogalmunk sincs, mi lehetne az –, de ez egyelőre a helyesírást szabályozók jóváhagyása nélkül történik.
(Forrás: Wikimedia Commons / AVRO / CC BY-SA 3.0)
Az EWUng az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen rövidítése: ez a mű tehát etimológiai, azaz szótörténeti szótár. Nem igazán arra találták ki, hogy a szavak jelentésének nézzünk benne utána, hanem arra, hogy a szavak eredetét tudjuk meg belőle. És mivel a szótárak szerkesztési elve, hogy a helyesírás által meghatározott alakban vegyék fel a címszavakat – kivételt inkább csak a rétegnyelvi szótárak, nyelvjárási szótárak képeznek –, aligha fogja benne megtalálni a nem-verbális vagy a nemverbális alakot.
@mederi: ó, bazz, én meg már azt hittem, hogy itt van El Guatemalteco.
2 @El Mexicano:
Szerintem is igaz, hogy az egybe, vagy külön írást nem is nagyon lehet "egyszerű szabályba gyömöszölni", mert a mondat jellege is meghatározhatja, hogy egybe, vagy külön írunk valamit. Ezt meghatározza, hogy egybeírva főnévként (akár átvitt értelemben is), elfogadták-e általánosan.
Pl.
A kék szakáll ma nem divatos.
Micsoda kékszakáll az illető..!
Én ugyanarra gondoltam, amit Sigmoid írt, de szerintem se fogadnák el „hivatalosan”… Amúgy jobb helyen amit dolgozatban kérdeznek, azt elmondja előtte a tanár, vagy benne van a könyvben :)
Ja, és szerintem van „seggű csaj”, ha nem is így mondjuk, mert minden csajnak van segge, szóval indokolt a „nagy” különírása :D
@Sigmoid: Soha nem javítanánk ki, pláne nem cikiznénk senkit azért, mert nemverbálist ír. De így feltenni a kérdést, hogy mi a különbség, ráadásul diákoknak, ez nem fair. Egy szerző megteheti, hogy azt mondja, hogy a nemverbálist ezután ilyen és ilyen értelemben fogja használni, és akkor meg lehet kérdezni a diákokat, hogy ki volt az a szerző, és milyen értelemben tett különbséget. Lehet, hogy ez aztán széles körben el fog terjedni, bevetté válik stb., a végén még a helyesírási szabályzat is elfogadja. Ettől azonban még távol vagyunk.
@Sigmoid: Véleményem szerint mindkét mondat azt mondja ki, hogy Kati valamilyen módon kifejezte az utálatát, de ezt nem verbálisan tette. Mindkettő jelentheti azt, hogy fintorgott. Amire gondol, az bizonyára az, hogy az előbbi esetben a verbális nyomatékot kaphat, a másodikban viszont nem, de azt, hogy ténylegesen kap-e, a helyesírás nem képes jelölni – a különírás sem ezt jelöli!
@Sigmoid: Hát ja, tök világos. Kati nem verbális úton kommunikálta az utálatát, hanem nemverbális úton... Két különböző jelentés, amit a különböző hangsúly is jelez, az elsőnél van hangsúly a verbálison, a másodikban nincs. A gond az, hogy nem merjük visszaadni a különbséget, ami egyébként minden magyar vernakulárisú embernek egy[ ]értelmű, ha nincs benne a szótárban, mert jaj, most mi lesz. Ennél már csak az a rosszabb, ha benne van a szótárban mind a két változat, mert akkor meg jön a fejvakarás, hogy az adott mondatban melyik változat van, mert a határok, ugye...
@Sigmoid: Az a probléma azzal, amit mondasz, hogy sok helyen nem fogadják el az önkényes lektori döntéseket, mert sajnos a többségi hülyeség jobban számít, mint az egyéni szakszerű döntés. Persze olyan indokokkal, hogy "mert a Google-ban erre több a találat(tehát akkor helyes)"... tovább nem is mondom.
BTW szerintem a "nem verbális" egy egyszerű tagadó szerkezet.
"Kati nem verbális úton kommunikálta az utálatát." - azaz "NEM verbális" úton, azt nem mondjuk meg hogy milyen úton, csak a tényt hogy kommunikálta, és hogy ezt milyen úton NEM tette.
"Kati nemverbális úton kommunikálta az utálatát" vagy "Kati nem-verbális úton kommunikálta az utálatát" - Ez a kettő nekem értelemben azonosnak tűnik, de az elsőt helyesírásilag jobbnak, magyarosabbnak érzem. Ez a mondat azt jelenti, hogy Kati csendben puffogott, rondán nézett, fintorgott, stb.
A hangsúly itt azon van, hogy kommunikálta az utálatát, és megmondjuk hogy milyen úton - szemben az előző mondattal, ahol a hangsúly azon volt, hogy hogyan NEM kommunikálta (azaz nem volt egy rossz szava sem - az a mondat úgy is érthető, hogy Kati az utálata ellenére formális és diplomatikus maradt).
Alig hiszem hogy bármihez a helyesírási szabályzat jóváhagyására lenne szükség. :) A szaknyelvi kommunikációhoz a legkevésbé. Személy szerint korrektorként is gyakran döntöttem az intuícióm mellett, amikor szürkébb, kevésbé körüljárt kérdésekben kellett döntést hoznom.
De ezt épp a NYESTen kéne magyarázzam?
„A szószerkezetek és az összetett szavak határterületéhez tartoznak az állandósult szókapcsolatok, amelyeknek helyes rögzítése gyakran okoz gondot.” Így az OH. És itten a göcs. A szabályzat, „a helyesírási hagyomány” mindnáron (minden áron, hehe) egykimentes algoritmusokat akar, és képtelen föltenni a kezét a határterületeknél, és férfiasan bevallani, hogy ennek vagy annak a kodifikált írásképnek egyetlen magyarázata van: „azért kell így írni, mert csak”. Hiába nyilván való, hogy pl. „állandósult szókapcsolatok”, „állandósult szószerkezetek” és összetételek között nincsen határ, nem ezt mondja, hanem hablatyol, hogy „nehéz megállapítani, hol a határ.” És olyan ködpamacs fogalmakkal bűvészkedik, hogy „jelentésváltozás”, „kompozícionális jelentés” meg anyámkínnya. Osztán lehet csesztetni, meg grammatikanáciskodni olyan marhaságokon, hogy cserben hagy, hasra esik, lába kél stb., de rajtakap, különír, útbaigazít stb. Meg „hagyományosan szervetlennek nevezett összetételek”, az ám a csuda. Nemdohányzó, nemegyszer, nemkapitalista, nemmágneses, nemsokára, nemvagyoni, benemavatkozás stb., de nem éghető, nem ajánlott, nem hivatalos, nem konvencionális stb. Hogy a nem csak nemcsakról ne is beszéljünk. (Vagy ott vannak a zárójelezési paradoxonok: a nagy seggű csajt a normális emberek többsége nagyseggű csajnak írja, hiszen seggű csaj nincs, ugye...)
Még azzal kiegészíteném, hogy tkp. az ilyen és hasonló esetekben szerintem nem is helyesírási kérdésről van szó igazából (mert a szabály az megvan, mint írtam), hanem arról, hogy elfogadják-e a jelentésváltozást (a szó átvitt jelentésű használatát), vagy sem.
"Vannak ugyan olyan esetek, amikor a tagadószót egybeírják az utána álló fő- vagy melléknévvel: nemfém, nemmágneses, ám pontosan nincs meghatározva, hogy ez mikor lehetséges."
Minden olyan esetben, amikor a kifejezésnek már rögzült, nem szó szerint értendő jelentése van, _és ezt a helyesírási szabályzat elfogadja_, egybe kell írni. Na most a "nem verbális" esetén ilyenről szó sincs, hiszen ez szó szerint értendő: 'nem szavakkal történő'. A kötőjeles forma semmiképpen nem jó és nem is lenne jó egyik esetben sem.
(Egyik kedvenc példám a vörösszőnyeg vs. vörös szőnyeg. Mint 'protokollrendezvény', átvitt értelemben, én egybeírnám, csak ezt éppen a helyesírási szabályzat még nem fogadta el...)