Obi-ugor és balti-finn
Sok nyelvész nagyon érzékeny arra, hogy ne kövessen el túl sok helyesírási hibát, ám egyes terminusok írása már annyira rögzült, hogy eszükbe sem jutna szabályosan írni.
Az érvényes helyesírási szabályzat meglehetősen bonyolultan és ellentmondásosan nyilatkozik arról, hogy mit kell egyben, kötőjellel vagy külön írni. Néhány pont azonban egészen világos. Ha egy melléknevet és egy főnevet szeretnénk összekapcsolni, és ezek egyike sem összetett, akkor nem írhatjuk őket kötőjellel. (Ha legalább az egyik összetett, akkor is el kell érniük együtt a hét szótagot. Abba inkább bele sem megyünk, hogy mitől függ, hogy egy szó összetettnek minősül-e helyesírási szempontból...)
Ugorok az Ob mentén
Van azonban egy terminus, amelyet a finnugristák folyamatosan a szabályzat ignorálásával írnak: az obi-ugor. Ez a Nyugat-Szibériában élő manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) közös elnevezése. A terminus egyik eleme sem összetett szó, és ettől függetlenül sem éri el a hét szótagot. (Ha elérné, az sem tenné „jogossá” ezt az írásmódot, de a szerkezet hosszúsága indokolná, miért érezték szükségesnek a kötőjellel való tagolást.) Ami még rejtélyesebbé teszi a dolgot, az az, hogy tulajdonképpen az egybeírást sem indokolná semmi. Az obi-ugorok olyan ugorok, akik az Ob (illetve mellékfolyói) mentén élnek. Az ilyen szerkezetek „átlátszóak”, nem szoktuk őket egybeírni (sem kötőjellel).
(Forrás: Fejes László)
Persze ellenérvként fel lehetne hozni, hogy ha egy magyar Szalehardba vagy Nyeftjuganszkba költözik, akkor ő is obi ugor lesz, de ettől még nem lesz obi-ugor. A kötőjeles írásmódot aligha ilyen okoskodások motiválták, inkább csak egy ösztönös érzés, hogy a „jelző” mégsem egyszerűen helyet jelöl.
Nem baltiak és nem finnek
Hasonló sorsra jutottak a balti-finnek. Ez a lívek, észtek, vótok, izsórok, vepszék, karjalaiak és a finnek összefoglaló elnevezése. Igaz, őket gyakran írják balti finneknek is, holott nem mindannyian finnek, nem mindannyian Baltikumban élnek, sőt, a Balti-tengertől igen távol is előfordulnak. (A baltiakhoz, azaz a lettekhez és a litvánokhoz meg legfeljebb annyi közük van, hogy néhányan szomszédosak velük.) A kötőjeles írásmódot persze ez sem indokolná, felmerülhetne viszont, hogy egybeírjuk: baltifinn. Ez azonban a szemnek szokatlan, és a szerkezet egy szóként ejtve szintén furcsán hangzana. Szerencsére azért van menekülés e kínos helyzetből: egy másik terminus, a finnségi ugyanezeket a népeket jelöli.
(Forrás: Wikimedia commons)
A balti finn írásmód egyébként korábban akár indokolt is lehetett, hiszen a finn terminust nem csak a mai értelemben vett finn népre alkalmazták, hanem a finnugorokra általában is. A finnségiektől keletre élő finnugor népeket például emlegették keleti finnek néven. Hozzájuk képest persze a finnségiek a Balti-tenger környékén élnek: még a vepszék is közelebb vannak hozzá, mint a mordvinok. Ennek kapcsán viszont jeleznünk kell, hogy az ugor szó hasonlóképpen tág értelmű volt: Budenz Ugor szótára nem csupán a mai értelemben vett ugor nyelvekből tartalmazott adatokat, hanem az összes finngorból: ma egy hasonló kiadványt Finnugor szótárnak hívnánk.