Ez szarkazmus volt?
Bizonyára olvasóink sem szeretik a sorozatos gúnyolódást. De mi a helyzet akkor, ha a gúny egy sorozatban jelenik meg, mégpedig sorozatosan? Az Agymenőknek ugyanis visszatérő eleme a gúny, az irónia és a szarkazmus. De mi a titkuk ezeknek a kommunikációs formáknak?
Az Agymenők szitkom töretlen sikerének egyik titka, hogy a szereplői sajátos kommunikációs stílusokat testesítenek meg. Zsenik lévén számukra mást jelent a társalgás, és másként is értelmezik a beszélgetésre vonatkozó szabályokat, mint az átlagos emberek. Sorozatunk előző részében egy kis ízelítőt mutattunk abból, hogyan sértik meg az ideális társalgásra vonatkozó grice-i maximákat a főhősök. Most egy sajátos nyelvhasználati formának, a gúnynak és változatainak eredünk a nyomába a filmbéli párbeszédek segítségével.
Nem minden az, aminek látszik
Az Agymenőkben sarcasmként szereplő és magyarra a szarkazmus szóval fordított jelenség azonban a példák szerint inkább gúny vagy irónia, mintsem valódi szarkazmus. Ez a félrefordítás azonban a karakterek jelleme és a sorozat mondandója szempontjából mellékes.
A gúny, az irónia és a szarkazmus viszonyáról eltérő a nyelvészek véleménye. Szikszainé Nagy Irma Magyar stilisztika című munkájában a szerző a gúnynak három fokozatát különíti el: a nyílt gúnyt, az iróniát és a szarkazmust. Utóbbit a gúny keserű, maró formájának tartja. Az Alakzatlexikon is durva, megvető, sértő és indulatos, maró gúnyként definiálja a szarkazmust, ám közben megjegyzi, hogy „általában iróniaként, azaz látszólagos dicséret, elismerés, helyeslés alakjában jelenik meg”. A pragmatikával foglalkozó kutatók közül vannak, akik úgy próbálnak különbséget tenni az irónia és a szarkazmus közt, hogy azt nézik, hogy a megnyilatkozás kinek a véleményét visszhangozza. Ha a beszélő saját véleményét, akkor iróniának tartják, ám ha valaki más vélekedését tükrözi, akkor már szarkazmusnak tekintik. Más vélekedés szerint az irónia széles skálán mozog, amelynek egyik, pozitív végpontján az ugratás található, míg a másik, negatív végén a szarkazmus foglal helyet. Egy biztos, akárhol is húzzuk meg a határt a gúny, az irónia és a szarkazmus közt, azt el kell ismernünk, hogy mindháromban erős negatív értékítélet található. S a megértésükhöz szükség van annak észrevételére, hogy az elhangzottakat nem szó szerint kell érteni.
Az irónia és a szarkazmus a grice-i értelemben nem együttműködő kommunikációs formák, hiszen a közlő mást mond, mint amit gondol. Nem meglepő tehát, hogy az Agymenők szereplőinek sokszor gondjuk van az iróniával és a szarkazmussal. Annál is inkább, mivel ezeknek a nyelvi jelenségeknek nincs általánosan elterjedt jelölőjük. Bár léteznek írásjelek az irónia és a szarkazmus jelölésére is, ezeket azonban kevesen ismerik és még kevesebben használják. Az iróniajel egy fordított kérdőjel (⸮), Alcanter de Brahm alkotása, a szarkazmusjel pedig egy, a szarkazmusjel pedig egy túlcsavart szárú kérdőjel, Paul Sak találmánya.
(Forrás: Wikimedia Commons / Quibik)
E jeleken kívül konvencionális módon a felkiáltójel, az idézőjel, és a mondatvégi három pont is képes jelölni a nem szó szerinti jelentést. Az írott beszéltnyelviség szövegeiben (pl. a Twitteren, az Instagramon vagy a Facebookon) hashtaggal, azaz kettőskereszttel is jelezhetik a kommunikáló felek a közlendőjük valódi szándékát: #irónia, #szarkazmus, illetve emotikonok használatára, valamint HTML-kódot utánzó megadásra is van példa az online társalgásokban: </szarkazmus>. A beszédben pedig a hangsúly, a hanglejtés, a mimika és a gesztusok segítenek a gúny, az irónia és a szarkazmus felismerésében. Azonban ezek dekódolásához mindig szükség van a kontextus ismeretére, és bizonyos fokú pragmatikai kompetenciára is. Ez utóbbi az Agymenők elméleti fizikus Sheldonának nem az erőssége, ahogy azt az 1. évad 2. epizódjának az alábbi részlete is mutatja.
Sheldon éjszaka titokban besurrant a szomszédba, Pennyhez, s míg a lány aludt, ő kitakarított. Leonard rajtakapta, megpróbálta leállítani, de nem sikerült. Reggel a következő párbeszéd zajlik köztük.
Sheldon (vidáman, dudorászva): Jó reggelt!
Leonard (álmosan, morcosan): Jó reggelt!
Sheldon: Meg kell, hogy mondjam, remekül aludtam. Elismerem, nem sokat, de azt mélyen és jól.
Leonard: Hát nem lep meg, az álmatlanság népi gyógymódja, hogy betörünk a szomszédhoz takarítani.
Sheldon: Szarkazmus?
Leonard: Gondolod?
Sheldon: Igaz, a módszerem bizonyos értelemben rendhagyó, de azt hiszem, az eredmény Penny életminőségének ugrásszerű javulása.
Leonard: Tudod mit? Meggyőztél, ma éjszaka tisztítsuk ki a szőnyegét is!
Sheldon: Szerinted az nem túlzás?
Leonard: De, az istenért, Sheldon, fel kell mutatnom egy szarkazmustáblát, ha csak kinyitom a számat?
Sheldon: Van szarkazmustáblád?
Leonard: Nem, nincsen szarkazmustáblám.
…..
(Penny felkel, észreveszi, hogy át van rendezve a lakása, s felháborodva átrohan a szomszédba.)
Penny: Az én lakásomba, miközben aludtam?
Sheldon: És horkoltál. De talán csak felső légúti fertőzés, de lehet, hogy légzésmegállás, ö, keress fel egy fül-orr-gégészt. Érted, egy orvost.
Penny: És milyen orvos műti ki a cipőmet a seggedből?
Sheldon: A az a mélységétől függ, szóval vagy a proktológus vagy egy általános sebész.
Leonard (egy szarkazmustáblát felmutatva): Szarkazmus.
Sheldon: Óu.
Az idézett részletből világosan látszik, hogy Sheldon nehezen ismeri föl beszélgetőpartnerei kommunikációs szándékát. Leonard megjegyzése (az álmatlanság népi gyógymódja, hogy betörünk a szomszédba takarítani) nyilvánvalóan hamis, állításával Sheldon cselekedetével való egyet nem értését fejezi ki. Sheldon azt érzi, hogy Leonard kijelentése nem biztos, hogy szó szerint értendő, ezért rákérdez, hogy lakótársa épp egy szarkazmust mondott-e. Ám mivel nem kap egyértelmű megerősítést, tovább folytatja a fejtegetését, s azt már nem veszi észre, hogy mind Leonard kérdése (Gondolod?), mind pedig javaslata (ma éjszaka tisztítsuk ki a szőnyeget is) ironikus. A szőnyegtisztításra vonatkozó ötletet – valódi kezdeményezésnek tartván – túlzásnak gondolja. Erre Leonard kifakad, s arra panaszkodik, hogy Sheldon nem érti az elhangzottakat külön magyarázat nélkül, s mérgében felveti a szarkazmustábla felmutatásának lehetőségét. Ezt Sheldon megint csak szó szerint értelmezi. Nem sokkal később Penny dühösen átmegy hozzájuk, s Sheldon a lány mérgelődését figyelmen kívül hagyva folytatja a monológját Penny horkolásáról, s igen lekezelően beszél vele, azt feltételezve, hogy a lány még a fül-orr-gégész kifejezést sem ismeri. Mire Penny mérgesen egy szarkasztikus kérdéssel vág vissza, amelyet azonban Sheldon megint szó szerint ért, és annak megfelelő választ is ad. Ám Leonard felmutat egy papírlapot, amire felírta, hogy szarkazmus. Sheldon pedig a szarkazmustábla hatására változtatva eddigi viselkedésén végre az adott helyzetnek megfelelő reakciót adja.
Minden csak kontextus kérdése
Az Agymenőkben tehát létezik szarkazmustábla, a valóságban azonban a társalgásban résztvevőknek maguknak kell kikövetkeztetniük, hogy mikor áll egy megnyilatkozás szó szerinti értelmében, és mikor nem. A kutatók szerint mind az irónia, mind a szarkazmus nagyon gyakran fordul elő a túlzással, amire kétértelműségénél fogva zseniálisan utal az előbbi párbeszéd Meggyőztél, ma éjszaka tisztítsuk ki a szőnyegét is! Szerinted az nem túlzás? része is.
Azonban arra is van példa a sorozatban, hogy Sheldon sikeresen dekódolja a gunyoros megjegyezéseket. A 4. évad 8. részéből származó alábbi részlet ezt illusztrálja. Leonard, Sheldon, Howard, Raj és Penny épp egy Indiana Jones-filmet néznek a tévén.
Howard: Penny, ha tetszik a film, gyere el velünk pénteken széles vásznon nézni a Coloniálban.
Penny: De hát most nézzük, mért nézném meg pénteken is?
Sheldon: Azért, mert a pénteki kópiában van egy 21 másodperces eddig nem látott jelenetrészlet.
Penny: Mi? 21 másodperc? Akkor az egy egész más film lesz!
Leonard: Pontosan, képzeld, megoldja a tengeralattjárós ellentmondást.
Sheldon: Ö, Leonard.
Leonard: Hm?
Sheldon: Nem értek hozzá, de úgy érzem, hogy Penny megjegyzése szarkasztikus volt.
Penny: (mutatja, hogy Sheldonnak igaza van)
Sheldon: Ó, nagyszerű! 8 : 26 a havi arány.
Penny nem rajong az Indiana Jones-filmekért, nem is ismeri őket, számára teljesen furcsa viselkedésnek tűnik egy filmnek a 21 másodperccel hosszabb változatát néhány nap múlva újra megnézni. Ennek a vélekedésének hangot is ad (21 másodperc? Akkor az egy egész más film lesz!), ám most Leonard az, aki nem ismeri fel Penny közlendőjének a szándékát, tudniillik a cselekvés teljes értelmetlenségének a kinyilvánítását, s Sheldon magyarázza el neki.
Az irónia és a szarkazmus pszichológiai kutatások szerint kedvelt nyelvhasználati eszköze a passzív-agresszív embereknek, akik gyakran így fejezik ki a másokkal való egyet nem értésüket. Mivel mind az irónia, mind pedig a szarkazmus nem nyílt, szó szerinti, hanem burkolt formában jelzi az ellentétes álláspontot, ezért látszólag nem annyira bántóak, s értelmezésük a kontextuson kívül a hallgatóság pragmatikai kompetenciájától is függ. Az Agymenőkben gyakran a helyzet abszurditásának és a szereplők jellemzésének az eszközeként használják őket, s a félreértésük gyakori humorforrás.
Felhasznált irodalom
Cs. Jónás Erzsébet 2008: Szarkazmus, In: Szathmári István (főszerk.): Alakzatlexikon, A retorikai és stilisztikai alakzatok kézikönyve, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 524–525.
Komlósi Boglárka 2013: A polarizációs tendencia szerepe az irónia nyilvánvalóvá tételében, Magyar Nyelv 2013/4, 409–420.
Nemesi Attila László 2009: Az alakzatok kérdése a pragmatikában, Loisir Kiadó, Budapest
Szikszainé Nagy Irma 2007: Magyar stilisztika, Osiris Kiadó, Budapest