0:05
Főoldal | Rénhírek
Sorozatmustra 1.

Mitől menők az Agymenők?

Mi az oka a televíziós sorozatok töretlen sikerének? A téma, a karakterek, netán a szereplők kommunikációs stílusa? Most induló Sorozatmustra rovatunkban a filmek párbeszédeit boncolgatjuk, elsőként az Agymenők szituációs komédia nyelvi jelenségeinek eredünk a nyomába. Akár ismeri már a filmet, akár még nem, velünk észvesztő felfedezésekre fog jutni.

Schirm Anita | 2015. május 7.

A The Big Bang Theory (szó szerint: A Nagy Bumm elmélet, értelem szerint inkább Az ősrobbanás-elmélet) című, a magyar fordításban Agymenők címet viselő, jelenleg 8. évadnál tartó amerikai sorozat nagy sikerrel robbant be a szitkomok közé. Népszerűségének titka a témaválasztáson, a helyzet- és jellemkomikumokon, valamint a karaktereken túl a szereplők kommunikációs stílusában is rejlik. Az Agymenők nem csupán a szórakozásra vágyó nézők, hanem a nyelvészek figyelmét is fölkeltette, a sorozat nyelvi humorát ugyanis már többen (pl. Hu 2012) is vizsgálták.

Igazi agymenők...
Igazi agymenők...
(Forrás: mediashow.blog.hu)

A történet egy kaliforniai kisvárosban, Pasadenában játszódik, ahol négy fiatal tudós és barát mindennapjaiba nyerhetnek bepillantást a nézők a 20 perces epizódokban. A főszereplők a szakterületükön zsenik, ám a hétköznapi helyzetekben nehezen boldogulnak. Mindannyian természettudományos érdeklődésűek: Leonard Hofstadter kísérleti, Sheldon Cooper elméleti, Rajesh Koothrappali pedig asztrofizikus, míg Howard Wolowitz gépészmérnök. Nem csupán a tudomány iránti elhivatottságukban közösek, hanem a képregényeket, a számítógépes játékokat és a kultikus filmeket is rajongásig kedvelik. A társas kapcsolatokkal és a kommunikációval azonban gondjaik vannak. Párbeszédeik, különösen a nőkkel folytatott beszélgetéseik meg sem közelítik az ideális társalgásra vonatkozó elvárásokat, akaratlanul is sorra megszegik H. Paul Grice társalgási maximáit. A humor forrása a sorozatban nagyon gyakran a grice-i maximák be nem tartásából ered.

A több nem mindig jobb

A mennyiség maximája előírja, hogy ne mondjunk se többet, se kevesebbet, mint amennyi szükséges az adott helyzetben. Az Agymenőkben rendszeres, hogy a szereplők sokkal több információt osztanak meg a partnerükkel, mint amennyit kellene, s szociális érzéketlenségükből adódóan észre sem veszik, hogy nem megfelelően kommunikálnak. Az 1. évad 1. részéből származó alábbi példa is ezt illusztrálja:

Leonardék meghívják magukhoz ebédre az újonnan a szomszédba költözött pincérlányt, Pennyt, aki a volt barátjáról mesél és közben elsírja magát.

Penny: És mi a legszánalmasabb? Utálom, amiért hazudott nekem és megcsalt, mégis, még mindig szeretem. Őrültség?

Sheldon: Igen.

Leonard: Nem, nem, nem őrültség, csak ö csak paradoxon. A paradoxon a természet része. Gondolj csak a fényre, hiszen ha Huygenst vesszük, a fény hullám, ahogy kettősrés-kísérletek bizonyították, de jött Albert Einstein, és felfedezte, hogy a fény részecsketulajdonságokkal is bír.

Az idézett részletben Penny kérdésére (Őrültség?) Sheldon azt mondja, amit őszintén gondol (Igen), amivel betartja ugyan a grice-i minőség maximáját („Ne mondj olyat, amiről úgy hiszed, hogy hamis!”), azonban épp ettől tűnik érzéketlennek és udvariatlannak, ugyanis a szituáció megkövetelné a Pennyvel való egyetértést és sajnálatot. Leonard azonnal próbálja menteni a helyzetet a reagálásával, amire tökéletesen elég volna a válaszának az első része (nem, nem, nem őrültség). Azonban a gondolkodásmódját nem meghazudtolva még a teljes igazság kedvéért hozzáteszi, hogy ahogy Penny érez, az paradoxon. Majd egy fizikai példán keresztül részletesen bemutatja a paradoxont, s épp ezzel vét a mennyiség maximájának, ugyanis Pennynek nem a paradoxonra vonatkozó természettudományos információkra volna szüksége az adott helyzetben, hanem együttérzésre.

A sorozatban a négy főszereplő fizikus közül Sheldon az, aki a legkevésbé képes megítélni, hogy egy megnyilatkozást mikor kell szó szerint érteni, és mikor nem. Nem képes felismerni a sugallt jelentéseket, ahogy azt a 2. évad 1. részének alábbi párbeszéde is jól mutatja:

Sheldon összeveszett a lakótársával, Leonarddal és ideiglenesen Howardnál húzza meg magát. Este elalvás előtt Sheldon az ágyra panaszkodik.

Sheldon: Még sosem aludtam felfújható matracon. Nem támasztja meg az ember derekát.

Howard (dühösen): Esetleg egy köztéri padon jobban aludnál.

Sheldon: Hogy hoznánk be ide egy köztéri padot?

Sheldon panaszkodására Howard dühösen reagál, s olyat mond, amiről tudja, hogy nem igaz, hiszen egy köztéri pad biztosan kényelmetlenebb volna a felfújható matracnál, és Sheldon nem érezné magát jobban rajta. Howard azért nem tartja be a minőség maximáját, és azért mond szándékosan hamis dolgot, mivel azt szeretné barátjával felismertetni, hogy panaszkodás helyett inkább hálásnak kellene lennie, amiért befogadta őt a szobájába. Azonban ezt a társalgási implikatúrát Sheldon nem tudja kikövetkeztetni, így szó szerint veszi Howard megjegyzését, s ettől válik humorossá a jelenet.

Eszement társalgások

A grice-i maximák közül a sorozatbeli beszélgetésekben gyakran sérül a mennyiség maximája, aminek az az oka, hogy a főszereplők a feltett kérdésekre minél pontosabb és kimerítőbb válaszokat próbálnak adni. Nem veszik észre, hogy a hétköznapi társalgásokban nem a lexikális tudásukra kíváncsiak a beszélgetőpartnereik, s azt sem ismerik fel, hogy a kérdéseket nem mindig információszerző céllal teszik fel nekik. A diskurzusokban a beszélgető felek ugyanis sokszor csupán udvariassági céllal, vagy kapcsolatfenntartó jelleggel kérdeznek, vagy pedig indirekt beszédaktusként alkalmazzák a kérdéseket. A 2. évad 16. részének egy jelenetében számos beszélgetési konvenció sérülését, valamint egyéni értelmezését láthatjuk.

A főszereplők az egyetemen ebédelnek, amikor megjelenik az asztaluk mellett az egyik munkatársnőjük, Leslie.

Leslie: Howard, engedélyeztettem a gyors prototipizálódat.

Howard: Hű de jó Leslie, köszönöm!

Leslie: Ha megvakargatsz, én is téged. (macskaszerű mozdulatot mutatva és nyávogva) Miáu. (Ezután elmegy.)

Raj (meglepetten): Mi volt ez az egész?

Howard (hebegve): Ó, nem nagy ügy, csak Leslie hatásköre a kutatási támogatások szétosztása.

Leonard: Jó, értem, de mi volt ez a vakargatás meg a miáu?

Sheldon: Úgy tudom, a vakargatásmetafora kölcsönös helyzetet ír le, ahol az egyik fél terméket vagy szolgáltatást ajánl a másiknak hasonlóért cserébe.

Leonard: Köszönjük.

Sheldon: Az áu afrikai cibetmacskának hangzott.

Leonard: Befejezted?

Sheldon: Nem. Bizonyára nem tudtátok, hogy a neve ellenére a cibetmacska nem igazi macskaféle. Befejeztem.

A hozott példában Leslie metaforával (Ha megvakargatsz, én is téged. Miáu.) és nonverbális jelzéssel (macskaszerű karmozdulattal) utal arra, hogy közte és Howard között intim kapcsolat létesült. Megnyilatkozása szándékosan kétértelmű, azaz nem felel meg a grice-i mód maximájának, csupán Howard érti a közlés pontos jelentését, a többiek viszont azonnal találgatásba kezdenek. Raj kérdésére Howard nem ad egyértelmű választ, így a barátai számára még nem lesz egyből nyilvánvaló, hogy a kutatási támogatás megszerzése és a lány közvetlensége közt mi is a kapcsolat. A vakargatásra és a miáu használatára rákérdezve Sheldon tudálékosan közli a vakargatás metaforára vonatkozó általános ismereteit, amelyek azonban a konkrét szituációban egyáltalán nem bírnak hírértékkel. Leonard ironikusan megköszöni Sheldonnak az információt, aki azonban nem tudja dekódolni, hogy az elhangzott köszönetet nem szó szerint kell érteni, s tovább folytatja fejtegetését. Erre Leonard egy indirekt beszédaktussal (Befejezted?) reagál, így szeretné ugyanis végre rávenni Sheldont arra, hogy az hagyja abba a kiselőadását. Sheldon viszont továbbra sem érti a nem szó szerinti jelentést, s folytatja a mondanivalóját, aminek a végén színpadiasan bejelenti, hogy végzett, s nem kíván többet szólni.

Ahogy ebből a néhány példából is látszik, nem csupán a grice-i maximák nem teljesülnek a dialógusokban, hanem a társalgásra vonatkozó egyéb szabályszerűségeket (pl. a szóátadást, az udvariasságot, az indirekt beszédaktusokat, az iróniát, a férfi-női kommunikációt) is sajátosan értelmezik a szereplők, ahogy azt a cikksorozat következő részeiben majd még több példán keresztül be is fogjuk mutatni. Minden karakternek egyéni kommunikációs stílusa van, amivel sokszor mások agyára megy. De talán éppen ettől menők az Agymenők.

Felhasznált irodalom

Hu, Shuqin 2012: An Analysis of Humor in The Big Bang Theory from Pragmatic Perspectives, Theory and Practice in Language Studies 2/6, 1185–1190.

Kapcsolódó tartalmak:

Hasonló tartalmak:

Hozzászólások (2):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
4 éve 2015. május 12. 22:20
2 huncsambocsange

hu.wikipedia.org/wiki/Afrikai_cibetmacska

.

kurkászás:

vakaródzás, (tollászkodás), a tetvektől, piszoktól való megszabadulás és védekezésként alakult ki

cerkóf selyemmajom galléros pávián csimpaszoknál

.

a fajtévesztés skizoid személyiség-zavarra utal

.

az ágyas-jelenet szimpla irónia. a köztéri pad természetesen nem kényelmesebb.

a geg az hogy félreértik az iróniát.

.

"Utálom, amiért hazudott nekem és megcsalt, mégis, még mindig szeretem. Őrültség?"

nem őrültség és nem is paradoxon. stokholm-szindróma.

csak a szolgák szeretik a kiszolgáltatottságukat.

4 éve 2015. május 7. 15:50
1 Kormos

Az érzéketlennek és udvariatlannak tűnő válasz valójában sokkal hasznosabb Penny számára, mint az együttérző, de őrültségét alátámasztó válasz. Sheldon hozzáállása valójában általában sokkal célszerűbb, mint a társadalmilag elfogadottabb.