Europanto für tutti? Europanto pour everybody?
Europanto mindenkinek! – De vajon hogy mondják ezt europanto nyelven? Europanto für tutti? Europanto pour everybody? Europanto para mindenki? Egyáltalán: mi is (volt) az europanto és melyek (lettek volna) szabályai? Az alábbiakban Diego Marani vicces nyelvötletéről olvashatunk.
Az 1959-ben született Diego Marani olasz származású író, újságíró és fordító 1996-ban mutatta be a nagyvilágnak az europanto elnevezésű „nyelvet”. Marani 1996 és 2005 között számos cikket jelentetett meg belga és svájci lapokban europanto nyelven. 1999-ben pedig e nyelven kiadta Las adventures des inspector Cabillot című novelláskötetét. Az europanto honlapján további izgalmas anyagokat olvashatunk a nyelvről és e nyelven. 2005 után Marani már nem propagálta aktívan az europantót, bár például egy 2009- es interjúban is beszél róla. Marani a BBC-nek 1998-ban ezt nyilatkozta:
Az europanto viccként indult és ma is az. Semmi sem utal arra, hogy az europantóra nemzetközi nyelvként tekintsünk.
Marani, aki az europanto születésekor tolmácsként dolgozott Brüsszelben az Európai Unió Tanácsánál, maga is több nyelven beszél. Magyarul Új finn nyelvtan című regénye is olvasható, melyről a nyesten is olvashatunk.
(Forrás: Park Kiadó)
What est das? Qué ist this?
Maraninak az europantóra vonatkozó ötlete nem példa nélkül álló. Abból indul ki, hogy a világban és az Európai Unióban az angol jelenleg nem megkerülhető; helyzete megkérdőjelezhetetlen. Marani azt is feltételezi, hogy a nemzetközi kommunikációban részt vevő emberek mind tudnak valamilyen szinten angolul (ha mást nem is, néhány szót). Ezt a tudást a zökkenőmentes kommunikáció érdekében „kiegészítik” innen-onnan kölcsönzött, más nyelvű szavakkal.
A nyelvtani szabályok nélküli, ad hoc jelleggel összeeszkábált „nyelvet” használók iskolapéldájaként említhetnénk itt Umberto Eco A rózsa neve című regényének felejthetetlen alakját, Salvatore testvért, aki az általa ismert nyelvekből teljesen véletlenszerűen és önkényesen válogat össze elemeket diskurzusai során.
Marani így az europanto „nyelvet” valóban igen minimális angol nyelvtani szerkezetekre alapozva használja – szigorú és megállapított nyelvtani szabályok nélkül. Az europantóból hiányzik az egyértelműen rögzített hangtan, morfológia, szintaxis és még csak szótára sincs. Mindez pedig Marani szándékai szerint a kommunikáció érdekében van így.
Marani nem győzi hangsúlyozni, hogy az europanto – szemben más, komoly nemzetközi segédnyelvekkel, mint amilyen az eszperantó – csupán vicc, játék, szórakozás. Soha nem volt az a célja, hogy nemzetközi segédnyelv legyen.
Ennek a vicces elgondolásnak azonban vannak nagyon is komoly aspektusai. Marani szándéka egyrészt így az, hogy az embereket vicces formában ösztönözze a nyelvtanulásra. Másrészt azt is szeretné láttatni, hogy nincs tiszta nyelv: az angol sem az, ahogy más nemzeti (és mesterséges) nyelvek sem azok. Marani szerint, mivel a nyelvek nem elszigetelten álló jelenségek, egymással érintkezve óhatatlanul vesznek át elemeket egymástól.
(Forrás: acommonreader.org)
To communicate est nötig
Marani szerint az europanto legfontosabb és voltaképp egyetlen szabálya a másik megértése és önmagunk megértetése. Ennek érdekében a „viccnyelv” szabadon adaptálható az adott helyzet kommunikációs szükségleteihez. Ha például mediterrán tájakon jár az ember, ottani elemekkel fűszerezheti az europantót, ha a Baltikumban, akkor nyilván a helyi igények másként módosítják a „nyelvet”. (Ezek után igazán kíváncsiak lennénk pl. egy magyar, albán vagy éppen örmény közegre adaptált europantóra.) Marani szándéka az ilyen szintű flexibilitással – a viccen túlmenően – az, hogy ösztönözze a bármely idegen nyelven (például angolul) megszólalni bátortalanokat, hogy bátran, akár hibát hibára halmozva is, de kommunikáljanak: legfeljebb europantóul fognak beszélni...
Végül álljon itt egy szemléltető példa az europanto rugalmasságát illetően. Megfigyelhetjük, hogy egyetlen bekezdésen belül hány különböző nyelvből vett szót használ a szerző, de azt is, hogy ugyanabban a bekezdésben ugyanarra a fogalomra akár több nyelv szavát is használja:
„Always que Henry Wilt took der dog a passeggio, o, per esse piu precise, when il cane took him fora, o, per esse més precise, when Mrs Wilt falaba que they should raus gehen, damit ella could do i sui exercicis de Ioga, Henry toujours followed la mesma route. In fact, le Hund seguía the route und Wilt seguía le chien.”
(Forrás: Wikimedia Commons / Richard Dorrell / CC BY-SA 2.0)
Marani szándéka szerint pedig a fenti szöveg – minden szabálytalansága, következetlensége és ad hoc jellege ellenére is – érthető, ha az ember rendelkezik minimális nemzetközi szókinccsel. Más kérdés, hogy mit jelent a minimális és a nemzetközi, illetve mi van akkor, ha ez a megkívánt ismeret nem áll rendelkezésre. Marad a vicc – meg az angol.
Felhasznált forrás
@Galván Tivadar: Jó, ez már dögre-vészen. De én egyáltalán nem találom viccesnek. Ezekkel az ülésezésekkel át vagytok paszva a palánkon. Még színtiszta magyarul sem értem az adózási terminusokat és a jogi nyelvet sem (két TTK diplomával) - az orvosit is csak azért, mert gyogyószakmám volt.
Szerintem ez egy társasjáték odakint az EU-ban - a nem-ott-üldögélő valódi döntéshordozók játszadoznak veletek. ÚGYSEM ÉRTETEK SEMMIT. Akkor sem értenétek, ha pontos, érett, egyetlen nyelven folynának a tárgyalások, mert akkor is csak a kemény, két-három diplomás szakemberek értenek belőle valamit.
A másik része a dolognak meg az, hogy akárhány tízezer munkavállaló is szaladgált szerteszét, Magyarországon TÍZMILLIÓ dolgozik otthon, euro-angol-zagy nélkül.
EZEKTŐL vontátok meg a magyar nyelv oktatását - már az elemitől kezdve. JÓZAN ÉSZ VAN OTT?
Alles ist schon dagewesen -- mondta rabbi Akiba. Amikor a KGST egyik al-al-albizottságában volt szerencsém magamat önagyonülésezhetni, ott a SZEVperanto járta (a KGST orosz megfelelőjéből: СЭВ) Mivel a tárgyalási nyelv természetesen főképp az orosz volt, a csehek - szlovákok - lengyelek is általában oroszul szóltak hozzá. Ámde ha a szónoknak történetesen nem jutott valamelyik kifejezés oroszul az eszébe, lelkiismeret-furdalás nélkül behelyettesítette a saját anyanyelvéből, feltételezve, hogy a többiek majdcsak megértik valahogy. Ez volt a SZEVperanto.
@Pesta: Klasszikust csak pontosan, szépen: Nicht ugri-bugri, aber langsam spazieren.
@siposdr: Ez sem rossz. Van benne spanyol, katalán, angol, francia is.
Évekkel ezelőtt találkoztam már a Bp-i Nagymező utca egyik vendéglátóipari üzemegységén egy ilyen felirattal: Dos cervesas for me, s'il vous plait!
Tehát ez végül is az európai "nagy" nyelvekből -- angol, német, francia, olasz, spanyol -- összerakott keveréknyelv angol szintaxissal.
Mondjuk az ötlet nem rossz, mert a művelt európaiak sok alapvető dolgot megértenek ezekből a nyelvekből, de azt kétlem, hogy a magyarból bármit is megértetének, tehát ebből a szempontból még egy ilyen nyelvvel sem lenne könnyebb a dolgunk.
@Pesta: A nyelvhabarászat szülőatyja az MTA, amely az általános iskolától kezdve iszapolja a magyar nyelvet.
Az internetes közvélemény kialakításában pedig a Nyelv és tudománynak van oroszlánrésze.
A klasszikust említve: Langsam spazieren, nix ugrabugra!
Most már legalább elmondhatják magukról azok is, akik „magyarul már nem, angolul még nem" tudnak, hogy az europantó hungvárus dialektusában povedálnak. Az anglo-hungáriusok rendszerint siftet csinálnak, nyáron halidéjre mennek, brit(t) kollégáik hétvége előtt rendszerint befóninszikkelnek, a hónap végén jön nekik a pészlipp, ha pedig betegek, akkor szigdéj jár nekik. (shift, holiday, phone in sick, payslip, sick day)
Köbüki meg majd elmondja, hogy az europantó archaikus magyar neve az atom-ókorban nyelvhabarászat. volt.