Elpusztul a világ!
Már a Talmudban is szerepeltek olyan emberek, akik főállásban a zsidó szent szövegek hibáit keresték. Ez a tevékenység a mai napig létezik, és mint látni fogjuk, szükség is van rá... A Tóra-másolók lassan és precízen dolgoznak, de olykor még így is be-becsúsznak tévedések.
A zsidók már az ókorban ráeszméltek, hogy a szent szövegek másolása során néha elkerülhetetlen a hibázás, és különböző hibajavító módszereket vezettek be, hogy megőrizzék a Mózesnek tulajdonított szavakat. Mennyire megbízhatóak ezek a technikák, és mi történik, ha mégis elírások csúsznak a szent iratokba? A zsidók a mai napig kézzel másolnak több rituális célú szöveget, ami még jobban megnehezíti a feladatot... A vallásos emberek tartanak a modern technikától, vagy egészen másról van szó?
(Forrás: Wikimedia Commons / Mitzpeh Hilla Archive / CC BY 2.5)
Az üres részre is ügyelni kell
A szofér szó mindig férfi írnokra vonatkozik, nőnemű megfelelője a szoferet. A zsidó vallási jog legelterjedtebb értelmezése szerint csak férfiak másolhatnak Tórát, így ortodox szofereteket ne nagyon keressünk, sőt a liberálisabb irányzatokban is csak a közelmúltban jelentek meg a női írnokok.
A Tóra-tekercsek írnoka a szofér (magyaros askenázi héber kiejtéssel szajfer), aki nem fejből jegyzi le a szöveget, hanem mindig egy már meglévő szövegből másol. Az elnevezés után olykor a sztám héber betűszót is odateszik, ez egyszerűen azoknak a szövegeknek a rövidítése, amiket kötelező kézzel másolni: széfer Torá, azaz Tóra-tekercs, tfilin, azaz imaszíjak, valamint az ajtófélfára erősített mezúzá (magyarosabban mezüze). Az imaszíjakon kis dobozokban, a mezúzá esetében pedig egy tokban találhatóak a pergamenre írott bibliai idézetek.
(Forrás: Wikipedia (angol változat) / 00dahc /CC BY 3.0)
Az viszonylag egyértelmű, hogy betűk nem maradhatnak ki és új betűk sem kerülhetnek a Tórába – kevésbé közismert azonban, hogy az írnok még a szóközök, sőt betűközök méretét sem ronthatja el. Mint a következő, felgyorsított (!) videóban is látható, a másolás igen lassú folyamat, a teljes tekercs egy-másfél év alatt készül el:
A szofér maga is észreveheti, hogy elírt valamit. Attól függ, hogyan lehet kijavítani a szöveget, hogy pontosan milyen részt érintett a hiba, Isten nevét ugyanis a vallási előírások szerint nem szabad kitörölni. (Ez csak ténylegesen leírt szövegekre vonatkozik, a számítógépes adatrögzítésre nem.) Ha Isten nevei közül valamelyiket rontotta el, akkor újra kell írni az egész lapot – a tekercset ugyanis lapokból varrják össze. Más szavak esetében egyszerűen le lehet kaparni a tintát.
Segít a szkenner
A szofér önellenőrzése azonban nem elegendő. A hagyományos módszer szerint független ellenőr, héber szóval báál mágiá (vagy röviden csak mágiá) néz át minden tekercset. Sokszor három embert kérnek fel erre a célra. Ma már létezik számítógépes ellenőrzés is, ilyenkor beszkennelik a szöveget, és egy program megmutatja a kérdéses részeket, hogy az ellenőr eldönthesse, szükség van-e javításra. A legvallásosabb ortodox zsidók sem ódzkodnak a modern technikától, sőt: abban gyakorlatilag mindenki egyetért, hogy minden rituális célú szöveget érdemes így is átnézetni. Kötelezővé semmiképpen sem lehet tenni az újfajta ellenőrzést, hiszen akkor mi lenne azokkal a tekercsekkel, amiket a számítógépes karakterfelismerés feltalálása előtt használtak? De az uralkodó vélemény az, hogy már csak azért is igen erősen ajánlott ez az újítás, mert a gép figyelme nem lankad.
(Forrás: Wikimedia Commons / Kormoran / CC BY-SA 3.0)
Gyakori az az érvelés, hogy mivel a régi korokban nagyobb volt az istenfélelem, kevesebb volt a figyelmetlenségből eredő hiba, de mára lazultak az erkölcsök, ezért van szükség a számítógépre... Az biztos, hogy a régiek a másolás terén is rendkívül szigorúak voltak. A Talmudban olvasható rabbi Jismáél mondása (Éruvin 13a), miszerint a szofér, ha betűt vét, az egész világot elpusztíthatja! A neves középkori kommentátor, Rási magyarázata szerint arra utal az idézet, hogy a tévesztésekkel eretnekségek kerülhetnek a könyvekbe.
Több horrortörténet is létezik arról, mekkora hibákat talált a számítógép olykor évtizedek óta használt Tóra-tekercsekben vagy más szent szövegekben. Az egyik elbeszélés szerint egy vizsnyici chaszid nagyon nagy gondot fektetett arra, hogy az imaszíjai teljesen hibátlanok legyenek, és nem három, hanem egyenesen kilenc emberrel ellenőriztette le őket. Amikor a kilencvenes évek elején megjelent a számítógépes hibakeresés, az elsők között próbálta ki a módszert. A legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy konkrét betűk nem hiányoztak sehonnan... viszont egy egész szó kimaradt a szövegből!
A modern technikai eszközök alkalmazásának azonban megvannak a maguk korlátai. A Tóra-másolással kapcsolatban nem zsidó weboldalakon rendre előkerül a Biblia-másoló robot. Ez egy izgalmas művészeti projekt, de konkrétan a Tóra-másoláshoz nem sok köze van. Egyfelől, mint a következő videóban is látszik, a robot a német nyelvű keresztény Bibliát másolja – ez sem a zsidó Bibliával (a Tanachhal) nem azonos, sem a Tórával, ami csak Mózes öt bibliai könyvét foglalja magában.
Másfelől pedig a zsidó vallási jog előírja, hogy a másolásnak emberkéz által kell történnie. A robottal másoltatott Tóra-tekercs rituális felhasználásra alkalmatlan lesz, így egyhamar nem fogunk látni Tóra-másoló robotokat... Ez iránt a költségcsökkentő ötlet iránt egyelőre még az előírásokat kevésbé szigorúan értelmező reformmozgalmak sem lelkesednek, pedig a robot valószínűleg igen kicsi hibaaránnyal dolgozna!
Mennyire sikeres a hagyományos módszer?
A rémtörténetek ellenére a mai Tóra-tekercsek szinte teljesen megegyeznek egymással. Egyedül a jemeni zsidó tekercsekben található a többihez képest kilenc betűnyi eltérés. Az eltérések mind segédbetűket érintenek. A héber írás nem jelöli a magánhangzókat, de léteznek benne olyan mássalhangzókat jelölő betűk, amelyek azt is jelezhetik az olvasónak, hogy a helyükön magánhangzókat kell ejteni – ezek a segédbetűk. Ilyen például a [v] hangot jelölő ו (váv), ami [o] vagy [u] helyett is állhat. A kilenc különbség esetében is erről van szó, a jelentést egyik változat sem befolyásolja.
Már a Talmud (Ketubot 106a) említi, hogy a jeruzsálemi Templomban dolgoztak szövegellenőrök, akik a Templom költségvetéséből kaptak fizetést. Azt nem tudjuk, pontosan mikor jött létre a szöveg jelenlegi formájában. A jeruzsálemi Talmud szerint már a babiloni fogságból visszatérő zsidók szembesültek azzal a problémával, hogy a három templomi tekercs szövege apró részletekben eltért egymástól. Ilyenkor egyszerűen amellett a verzió mellett döntöttek, amely több kéziratban szerepelt.
A maszoréták, akik megpróbálták előállítani a meglévő kéziratokból a héber Biblia – az egész Biblia, nem csak a Tóra – legpontosabb, leghibamentesebb változatát, és magánhangzókat jelölő pontozással is ellátták a betűket, javarészt a középkorban éltek. A mai zsidók által újra- és újramásolt szövegek az ő munkájukon alapulnak. A régészek azóta a holt-tengeri tekercsek között számos bibliai könyvet és töredéket találtak, ezek i. e. 300 és i. sz. 100 közé datálhatóak. Sok közülük nagy mértékben megegyezik az egy évezreddel későbbi maszoretikus szöveggel.
A korábbi szövegállapotokra lehet még következtetni idézetekből vagy fordításokból – a héber Biblia legkorábbi görög fordítása, a Szeptuaginta az i.e. első század közepére készült el, majd újabb fordítások követték, mert a vallási vezető réteg pontatlannak találta a Szeptuagintát. A holt-tengeri tekercsek közül is jóval több hasonlít a maszoretikus szövegre, mint a Szeptuagintára, ahol a kettő eltér egymástól (például ahol a Szeptuagintában szerepel egy olyan részlet, ami a maszoretikus szövegből hiányzik); habár mindkét típusra van példa.
Elmondhatjuk, hogy Mózes öt könyve több évezred során is jó állapotban maradt fenn, habár nem maradt teljesen eltérésektől mentes. Mint a fentebbi forrásokból láthatjuk, maguk a zsidó feljegyzések is alátámasztják, hogy már az ókorban léteztek kicsit eltérő szövegváltozatok, és ez napjainkban szintén így van. A lényegi mondanivaló viszont amennyire megállapítható, egyben maradt, habár azon természetesen lehet vitatkozni, ki és miért írta ezeket a könyveket, és tényleg Isten szólt-e általa...
További olvasnivalók
Képek hibás mezúzákról és Tóra-tekercsekből (angolul)
A tfilin és a mezúzá készítésének törvényei (magyarul)
Magyarországi Tóra-tekercsek írásmódjának összevetése (magyarul)
Jen Taylor Friedman, a kevés női írnok egyike blogol a hibakeresésről (angolul)