Az asszírok találták fel a nyugati kultúrát?

Sok nép ismeri az élet fáját, de hol és mikor született ez az ősi szent szimbólum? Különböző kultúrákban egymástól függetlenül is létrejöhetett, de van, aki szerint átvételről van szó... Mi köze a zsidóságnak az asszír istenekhez, és hogyan kapcsolódik mindehhez a magyar néphit?

Azt szokás képzelni, hogy szinte mindent az ókori görögök találtak ki – egy finn assziriológus ellenben azt állítja, hogy a nyugati gondolkodásmód gyökerei az asszírokig nyúlnak vissza. Újraírjuk-e a történelmet? A Nyest utánajárt...

Titkos tanok

Az asszírokkal kapcsolatos vita érdekes módon egy zsidó témával indult. A kabbala, a zsidó misztika eredete homályba vész. A klasszikus szövegeket sokáig nem írták le, pusztán szájhagyomány útján és igen szűk körben terjedtek. Mint arról korábban lapunkban is szó esett, már a Szóbeli Tan legkorábbi fennmaradt előírásai szabályozták, hogyan és egyszerre hány embernek lehet tanítani a misztikus tudást. Volt olyan információ, amit a mester egyszerre szigorúan csak egy tanítványnak adhatott át. Így nem különösebben meglepő, hogy számos egymástól gyökeresen eltérő nézet létezik a kabbalisztikus tanok eredetéről, kialakulásuk időpontjáról.

Simo Parpola testvére, Asko Parpola is felbukkant már a Nyesten – a másik Parpola az Indus-völgyi kultúra rejtélyeit kutatja.

Simo Parpola finn assziriológus, a Helsinki Egyetem professzora a kilencvenes évek elején meglehetősen formabontó nézetekkel állt elő, és azóta is lelkesen népszerűsíti azokat. Parpola a ma élő asszírok körében igencsak népszerű, a tudományos világ viszont fenntartásokkal fogadta elképzeléseit.

Parpola nem kevesebbet állít, mint hogy a zsidó misztikát, sőt a görög filozófiát és ezáltal a nyugati gondolkodásmód alapjait tulajdonképpen az asszírok találták ki! Hogyan lehetne ezt alátámasztani?  Parpola egy konkrét vallási jelkép vizsgálata során tette újszerű megállapításait... Szerzőnk mára már klasszikusnak nevezhető cikke az élet fájáról 1993-ban jelent meg a Journal of Near Eastern Studies című szakfolyóiratban.

Ősmagyar zsidók?

A zsidó kabbala egyik központi szimbóluma az élet fája. A kabbalisztikus írások részletesen taglalják az élet fájának a felépítését, szerkezetét. A fának különböző csomópontjai vannak, ezek az úgynevezett szefirák isteni erőket szimbolizálnak. Ilyen például a chochmá, ’bölcsesség’ vagy a biná, ’értelem, megértés’. A szefirákat különböző ösvények kötik össze.

Életfák azonban számos más, földrajzilag meglehetősen távoli kultúrában is léteznek. A magyar néphitnek szintén része az életfa – világfa, égig érő fa néven is ismert. Ez alapján tehát akár azt is mondhatnánk, hogy a magyarok találták ki a zsidó misztikát, ami nyilvánvalóan abszurd. Parpola ennél több konkrétummal állt elő, habár az elmélete még így is rendkívül spekulatív.

Továbbélő mezopotámiai istenek

Az ókori Asszíriában igen gyakoriak voltak a fa-ábrázolások. A fa gyakran szerepelt együtt az uralkodóval, a kettő olykor felcserélhető is volt. Mivel az uralkodó hatalmát az istenektől eredeztették, ezek után valószínűsíthető, hogy a fa a szentség valamiféle szimbóluma lehetett. A probléma csak az, hogy erről semmiféle írásos forrás nem maradt fenn; ezt maga Parpola is elismeri. Maga az „élet fája” megnevezés is utólagos visszavetítés, ezt a kifejezést az asszírok – amennyire tudjuk – nem használták.

Parpola legfőbb érve, hogy a kabbalisztikus szefirák megfeleltethetőek különböző asszír isteneknek.  Például a héber gevurá (’szigor, bátorság, erő’) nevet viselő szefira Sámás istennek felel meg, mert mindkettőnek fontos tulajdonsága az igazságosság, ítélkezés. Mint képünk is mutatja, Sámást nem csak Asszíriában, hanem Babilóniában is tisztelték – egész Mezopotámia-szerte népszerű isten volt.

Parpola részletes párhuzamot állít a szefirák és az asszír istenek között. Az elképzelésen azonban igen nagy lyukat üt, hogy a nyugat-európai keresztény kabbalisták előszeretettel feleltették – sőt feleltetik! – meg a szefirákat kulturálisan gyökeresen eltérő panteonok isteneinek. A gevurának például megfelelhet a viking Thor, a római Mars vagy az egyiptomi Hórusz! A mai nyugati okkultizmusban Aleister Crowley (1875–1947) angol misztikus hasonló életfa-párhuzamai a legelterjedtebbek, az előbbi példákat is tőle vettük.

Nem túl meglepő, hogy egymástól igen különböző ókori népek fogalomrendszere is hasonlít egymásra – a fa valószínűleg azért lehet a szentség kézenfekvő szimbóluma, mert összeköti az eget és a földet, fák pedig a Földön szinte mindenhol vannak. Az sem váratlan, hogy a szigor, az erő, a hatalom, az igazság fogalomrendszerét konkrét istenhez vagy egy monoteista kultúrában Isten egyfajta konkrét megnyilvánulásához kötik. Ebből még nem következik, hogy ezek között a kultúrák között tényleges átvételről lenne szó... Annál is inkább, hogy a kabbalisztikus életfa első egyértelműen datálható ábrázolásai a középkori Európából származnak, az Európában élő zsidók pedig ekkor már régen nem álltak közvetlen kapcsolatban az asszírokkal. Természetesen mint láthattuk, valószínűleg ezek az elgondolások jóval régebb óta léteztek, de kérdés, mennyivel régebb óta. A Teremtés könyvében szereplő élet fájának mindenesetre a bibliai szöveg nem részletezi a felépítését.

Érdekesebb a különböző istenek egymáshoz való viszonyainak párhuzama a szefirák viszonyrendszerével. Parpola adatai azonban sajnos meglehetősen kevéssé meggyőzőek; az olvasónak könnyen az a benyomása támad, hogy a szerző csak az elméletbe illeszkedő információkról ejt szót. Mind az istenek családfáit, mind a kabbalisztikus életfát igen sokféleképpen lehet felrajzolni, így aztán nem nehéz párhuzamokat találni. De mit mondanak a terület más kutatói?

Túl az assziriológián

Jerrold Cooper assziriológus és nyelvész éles kritikája sok kollégája véleményével egyezik. Cooper válaszcikkében rámutat, hogy fennmaradtak asszír misztikus szövegek, de ezekben nincsen szó a fáról. Ráadásul a mezopotámiai misztikus szövegek, hasonlóan a zsidó iratokhoz, valóban tartalmaznak mindenféle ábrát és diagramot, de ezek a diagramok egészen más jellegűek. A következő kép egy titkos mágikus rituálé leírásából származik:

A vita elég nagy részben arról folyik, mikortól lehet azt mondani, hogy két szimbólum „hasonlít”. Parpola szerint az asszír faábrázolások hasonlítanak a zsidó misztikusok életfájára, Cooper szerint viszont nem. Sajnos a vizuális hasonlóságot igen nehéz számszerűsíteni, a fogalmi hasonlóságot pedig talán még nem nehezebb.

Mi egyelőre szkeptikusak vagyunk; annál is inkább, mivel Parpola hajlamos mindent asszír hatásnak betudni. Azt még el lehet képzelni, hogy a zsidók vettek át hagyományokat az asszíroktól (és fordítva!), hiszen tényleg kapcsolatban álltak egymással, habár épp ezek a konkrét példák nem igazán meggyőzőek. De Parpola teljes komolysággal állítja például azt is, hogy Krisztus ábrázolása a keresztfán az asszír életfára utal, a pápa öltözete pedig az asszír királyok viseletére emlékeztet...

Felhasznált irodalom

Parpola, S. (1993): The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.

Parpola, S. (2000): The Mesopotamian Soul of Western Culture. A Harvard Egyetemen elhangzott előadás írott változata.

Cooper, J. (2000): Assyrian Prophecies, the Assyrian Tree, and the Mesopotamian Origins of Jewish Monotheism, Greek Philosophy, Christian Theology, Gnosticism, and Much More. In: Journal of the American Oriental Society, 120(3): 430–444.

Kapcsolódó tartalmak:

• A Dávid-csillag
• A legyek urától a szégyen emberéig
• Cenzúrázták Mózes prófétát?
• Ki írta a Tórát és miért?
• A földönkívüli operációs rendszertől a gyilkos lámpaoszlopig

Hasonló tartalmak:

• 2500 éves táblák a babiloni fogságról
• Farizeusok, szamaritánusok, szadduceusok?
• Fekete és szép
• Horogkeresztek kezdőknek és haladóknak
• Kibékíthetetlen-e az ellentét?

Hozzászólások (7):

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)