Farizeusok, szamaritánusok, szadduceusok?
A korai kereszténység egyaránt szemben állt a farizeusokkal és a szadduceusokkal, az utóbbi két csoport pedig egymással is rivalizált. Osztályharc az ókorban? Az arisztokraták és az írástudók már akkor sem szívelték egymást...
Kicsodák voltak a szamaritánusok? Mi különbözteti meg a farizeusokat a szadduceusoktól? Hogyan jönnek a képbe az esszénusok? Ezeket az ókori csoportokat Magyarországon legtöbben a keresztény Bibliából ismerik. Most többet is megtudhatunk róluk...
(Forrás: Wikimedia Commons / Edward Kaprov / CC BY-SA 3 0)
Lenézett eretnekek?
A szamaritánusokról vagy szamariaiakról legtöbbünknek az irgalmas szamaritánus evangéliumi példabeszéde jut az eszébe, arról meg az adakozás:
„Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” „Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”
(Lk 10,30–37, Szent István Társulat ford.)
A szamaritánusok ekkor lenézett eretnek csoport voltak, a papok és a leviták pedig a társadalom elitje. A példabeszéd nem igazán az adakozásról szól, mint inkább arról, hogy a hallgatóság számára ellenszenves kisebbségi csoportok tagjai is lehetnek jó emberek.
Szamaritánusok – avagy ahogy magukat nevezik, szamerim – máig léteznek, de igen kevesen vannak: létszámuk jelenleg kevesebb, mint ezer fő. Saját vallásukat gyakorolják, ami a zsidóságra hasonlít, de attól el is tér; egyik csoport sem fogadja el a másik vallását hitelesnek. A szamaritánusok hitéleti központja a Gerizim-hegy, többségük itt is él. (A Gerizim-hegy Ciszjordániában, palesztin területen található, Nablusz város közelében.)
Szamaritánuskutatással Magyarországon is foglalkoznak tudósok, elsősorban Zsengellér József a Károli Gáspár Református Egyetemen.
A szamaritánusok a zsidó szent szövegek közül csak Mózes öt könyvét, a Tórát ismerik el, és ebből is saját szövegváltozatuk van, ez a maszoretikus szövegtől körülbelül hatezer helyen különbözik. Az eltérések nagy része a szöveg értelmét nem befolyásolja, de például a Gerizim-hegy szentségét taglaló mondatok a zsidó Tórában nem szerepelnek. A szamaritánus Tórát szamaritánus írással írják, ez az óhéber írás rokona. (A zsidók napjainkban az arámiból átvett „asszír írással” írnak, ezek az írásjelek a közismert héber betűk.)
(Forrás: Wikimedia Commons)
A szamaritánusok eredetéről több különböző elmélet létezik. Maguk a szamaritánusok azt állítják, ők Izrael igazi népe és a zsidók a szakadárok. A régészek még nem tudták teljes biztonsággal megállapítani, mikor történt meg a két csoport között a szakadás. Az valószínűsíthető, hogy a Gerizim-hegyen már az i. e. 5. században állt templom, de nem tudni, hogy ekkor még csak a szamaritánusok használták-e az épületet. Egyes kutatók sokkal későbbre, akár az i. sz. 3. századra teszik a csoportok szétválását.
Álnok farizeusok?
A farizeusok (perusim) és a szadduceusok (cedukim) Jézus korában a zsidó társadalom különböző vallási csoportjai voltak. A farizeusok és a szadduceusok közötti rivalizálás legalább részben osztályalapon zajlott: a gazdag, arisztokratikus szadduceusok végezték a Templom körüli feladatokat, míg a farizeusokat ma talán inkább értelmiségieknek neveznénk. A szélesebb néprétegek inkább a farizeusokat támogatták.
A farizeusok és a szadduceusok egyaránt elfogadták a zsidó szent szövegeket, de különbözőképp értelmezték azokat. A két nézetrendszer több ponton eltért: például a szadduceusok nem hittek a halálon túli életben, míg a farizeusok igen. Később mindkét csoportot elsöpörte a római hódítás, de a mai zsidók nézetei a kettő közül a farizeusokhoz állnak közelebb, amennyire ez egyáltalán megállapítható. (Gyakran igen nehéz kideríteni, pontosan mit is gondoltak ezeknek a csoportoknak a tagjai, mert a források ellentmondásosak.) Hogyan lettek akkor a farizeusok mára a keresztény világban a képmutatás mintaképei?
(Forrás: Wikimedia Commons)
Senkivel sem értett egyet
Jézus az evangéliumok szerint mind a farizeusokat, mind a szadduceusokat kritizálta, habár az előbbieket gyakrabban. A farizeusokat például azért bírálta, mert erősen ragaszkodtak a Tóra betű szerinti értelmezéséhez és a tisztasági előírásokhoz, de elhanyagolták a jócselekedeteket:
De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.
(Lk 11,42, Károli Biblia)
A szadduceusokkal a halálon túli élettel kapcsolatban volt konfliktusa:
Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést intéztek hozzá: „Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta. Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.” Jézus így válaszolt: „Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben. Ami pedig a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok, amit az Isten mondott nektek: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Amikor ezt a nép hallotta, elámult tanításán.
(Mt 22,23–33, Szent István Társulat ford.)
A közgondolkodásban mégis az maradt meg, hogy Jézus a farizeusokkal küzdött, egyfajta ellen-keresztényekként jelentek meg a későbbi értelmezésekben. Így a farizeus szót ma gyakran a képmutatás, az álszentség szinonímájaként használják.
Sivatagi misztikusok?
Az i. sz. 1. században élt, zsidó származású római történetíró, Josephus Flavius munkáiban négy zsidó világnézeti irányzatot különböztetett meg: a farizeusok és a szadduceusok mellett szintén említésre méltónak tartotta az esszénusokat, valamint a rómaiak ellen harcoló zelótákat (kánáim). A zelóták a többi csoportnál kevésbé voltak vallásosak, a fegyveres harc lelkesítette őket; mind Josephus Flavius, mind a Talmud elítélően ír róluk. Josephus Flavius a szamaritánusokat valószínűleg azért nem sorolta fel, mert teljesen különálló népnek tartotta őket.
Az esszénusokat a fentebbi csoportoknál sokkal több rejtély övezi. A Második Templom idejében működtek, tehát a farizeusokhoz és a szadduceusokhoz hasonlóan szintén Jézus kortársai voltak. Azonban sokkal kevesebben tartoztak hozzájuk, ráadásul a csoportosulás a Templom pusztulása utáni zűrzavarban nyomtalanul eltűnt.
Korabeli történetírók beszámolnak róluk, ezek alapján a leírások alapján aszketikus, kicsit a későbbi nyugati szerzetességre hasonlító mozgalom lehettek. A holt-tengeri tekercseket talán egy esszénus csoport írta, de még ez sem biztos. Azt sem tudjuk, mi volt az esszénusok héber neve, csak görög és latin elnevezéseiket ismerjük.
További olvasnivaló, felhasznált irodalom
Visiting the Samaritans on their holy West Bank mountain
Anderson, RT és Giles, T (2012): The Samaritan Pentateuch. An Introduction to its Origin, History and Significance for Biblical Studies. Atlanta: Society of Biblical Literature.
Neusner, J és Chilton, BD (2007): In Quest of the Historical Pharisees. Waco: Baylor University Press. (Különösen az utolsó, összefoglaló fejezet.)
olyan NINCS hogy kulon samaritan Torah,meg masik!!
TORAH CSAK EGY VAN!!!
azok amikrol itt szo van csak szektak!!ertelmetlen hujesegek a zsidosag egysegenek bomlasztasara!!
az igazi hivo hassid zsidok nem foglalkoznak veluk sosem!!
A farizeusok csoportja a görög korszakban jött létre, erőteljes reakcióként a zsidóellenes hellenizmusra. Jézus napjaiban már azonban merev, hagyományokhoz kötődő, paragrafusrágó, büszke, önelégült térítők és tanítók voltak, akik szerették volna a zsinagógákban elérhető oktatáson keresztül irányítani a népet. Többnyire a középosztályból származtak, és megvetették az egyszerű embereket. Jézus a legtöbb farizeust haszonleső, könyörtelen pénzszeretőnek tartotta, akikből áradt a képmutatás A saját értelmezésük fényében elfogadták az egész Héber Iratokat, de ugyanolyan, ha nem nagyobb jelentőséget tulajdonítottak szájhagyományaiknak. Azt mondták, hogy hagyományaik „a Törvényt körülövező védőfal”. Hagyományaik azonban egyáltalán nem alkottak körülövező védőfalat, hanem érvénytelenné tették Isten Szavát, és összezavarták a nyilvánosságot
Azok az első századi zsidó vallási vezetők, akik gyűlölködő ellenségei voltak Jézus Krisztusnak, a szent szellem ellen vétkeztek. Látták, hogyan működik Isten szelleme Jézuson, amikor csodákat tesz Atyja dicsőségére, de ők ezt az erőt Sátánnak, az Ördögnek tulajdonították. Jézus szerint akik ekképpen Isten szent szellemét káromolták, olyan bűnt követtek el, amely nem bocsáttatik meg „sem ebben a világrendszerben, sem az eljövendőben”
A káromlás megbélyegző, sértő vagy becsmérlő beszéd. Mivel a szent szellem Forrása maga Isten, a szelleme ellen szólni annyi, mint Isten ellen szólni. Ha valaki bűnbánat nélkül vetemedik ilyen beszédre, az megbocsáthatatlan. Jézus az ilyen megbocsáthatatlan bűnről szólva azokra utalt, akik szándékosan állnak ellen Isten szent szelleme működésének. Mivel Atyja szelleme működött Jézuson, de az ellenségei az Ördögnek tulajdonították ezt az erőt, bűnös módon káromolták a szellemet. Jézus ezért kijelentette: „Aki . . . a szent szellem ellen szól káromlást, az nem nyer megbocsátást soha, hanem örök bűnben vétkes”
Az északi tíz törzs miután kivált, áttért a borjú imádatra. Isten ezért megengedte az asszíroknak, hogy i. e. 740-ben az uralmuk alá hajtsák ezt a területet. Eltávolították a lakosság nagy részét, és idegen népeket telepítettek ide az asszír birodalom más részeiből, akik idegen isteneket imádtak. Néhányan a pogányok közül feltehetőleg vegyes házasságot kötöttek az izraelitákkal, akiktől átvették az igaz imádat néhány tanítását, például a körülmetélkedést. A szamaritánusok imádatának ez a formája azonban, biztosan nem nyerte el teljesen Isten tetszését.
AMIKOR egy törvénytudó Jézussal beszélgetett, ezt kérdezte tőle: „Ki valójában a felebarátom?” Válaszként Jézus elmondott neki egy példázatot: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment lefelé, és rablók kezébe esett. Ezek kifosztották, ütéseket is mértek rá, és elmentek, otthagyva őt félholtan. Történetesen egy pap ment lefelé azon az úton, de amikor meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. Hasonlóképpen egy lévita is, amikor leért arra a helyre, és meglátta őt, továbbment az ellenkező oldalon. Egy azon az úton utazó szamáriai pedig odaért hozzá, és látva őt, szánalomra indult. Odament hát hozzá, és bekötözte sebeit, miután olajat és bort öntött rájuk. Aztán feltette őt a saját málhás állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte. Másnap aztán elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: »Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, megfizetem neked, amikor visszajövök.«” Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudótól: „Hogy látod, e három közül melyik bizonyult a rablók kezébe esett ember felebarátjának?” A férfi így válaszolt: „Amelyik irgalmasan cselekedett vele”
2 Milyen élénken szemlélteti az, ahogy a szamaritánus a bántalmazott férfival bánt, hogy mi a valódi irgalom! Szánalmat és könyörületet érzett iránta, ami arra indította, hogy segítsen rajta. És még csak nem is ismerte a szükségben lévő férfit! Az irgalomnak nem akadály a nemzetiség, a vallás vagy a kultúra. Az irgalmas szamaritánusról szóló példázata után Jézus ezt a tanácsot adta a törvénytudónak: „Menj el, és magad is tegyél ugyanúgy”
Megfigyeltétek?Nem biztos,hogy konkrét esemény volt.Az írgalom 'szemléltetése'a lényeg.
A szadduceus név valószínűleg Cádok főpap nevével van kapcsolatban. Cádok leszármazottai Salamon idejétől fogva töltötték be a papi tisztséget. Ám nem mindegyik szadduceus származott ebből a családból. Josephus szerint a szadduceusok arisztokraták, a nép vagyonos férfiai voltak, akiket nem támogattak a néptömegek. „Legtöbbjük . . . valószínűleg pap volt, vagy olyan személy, aki beházasodott a főpapi családokba” — jegyzi meg Schiffman professzor. Így régóta szoros kapcsolatban voltak az uralmon lévőkkel. Ennélfogva a farizeusok közéletben betöltött egyre növekvő szerepét, és a farizeusoknak azt az elképzelését, hogy minden emberre ki kell terjeszteni a papi szentséget, a szadduceusok úgy tekintették, mint ami alááshatja a megszerzett hatalmukat. Hürkanosz uralmának az utolsó éveiben a szadduceusoknak újból irányító szerep
A szadduceusok inkább a diplomáciai ügyeskedésben hittek a más nemzetekkel való kapcsolataikban, semmint a Messiásra vártak — ha hittek egyáltalán az eljövetelében. Egy Rómával kötött megállapodás értelmében az volt a dolguk, hogy működtessék a templomot, és nem tartották kívánatosnak, hogy bármiféle Messiás jelenjen meg a színen, aki megzavarja a dolgokat. Úgy tekintve Jézusra, mint aki veszélyezteti állásukat, összefogtak a farizeusokkal, hogy kiterveljék a halálát
Politikai orientáltságuknál fogva logikus, hogy a szadduceusok elkötelezték magukat a Rómához való lojalitás mellett, és ezt kiáltották: „Nem királyunk van, hanem császárunk!
A predesztináció visszautasításán kívül a szadduceusok minden olyan tanítás elfogadását megtagadták, amelyről nem tett említést kimondottan a Pentateuch, még ha máshol említette is azt Isten Szava. Valójában „erénynek tartották” az e dolgok feletti vitázást (The Jewish Encyclopedia). Ez emlékezetünkbe idézi azt az esetet, amikor a feltámadás kérdésében provokálták Jézust.
A hét férjet elvesztett özvegyről szóló szemléltetést alkalmazva, a szadduceusok ezt kérdezték: „A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony?” Feltételezett özvegyüknek természetesen ugyanúgy lehetett volna akár 14 vagy 21 férje is. Jézus megmagyarázta: „a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek”
Tisztában lévén azzal, hogy a szadduceusok elvetik az ihletett írókat — kivéve Mózest —, Jézus azzal bizonyította a maga állítását, hogy idézett a Pentateuchból. Ezt mondta: „A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene
Üldözték Jézust és a követőit
A szadduceusok inkább a diplomáciai ügyeskedésben hittek a más nemzetekkel való kapcsolataikban, semmint a Messiásra vártak — ha hittek egyáltalán az eljövetelében. Egy Rómával kötött megállapodás értelmében az volt a dolguk, hogy működtessék a templomot, és nem tartották kívánatosnak, hogy bármiféle Messiás jelenjen meg a színen, aki megzavarja a dolgokat. Úgy tekintve Jézusra, mint aki veszélyezteti állásukat, összefogtak a farizeusokkal, hogy kiterveljék a halálát
Politikai orientáltságuknál fogva logikus, hogy a szadduceusok elkötelezték magukat a Rómához való lojalitás mellett, és ezt kiáltották: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” A szadduceusok voltak azok, akik Jézus halála és feltámadása után vezető szerepet vállaltak az arra irányuló próbálkozásokban, hogy megálljon a keresztényiség terjedése
Köszönjük szépen a cikket!
Az irgalmas szamaritánushoz egy másik lehetséges olvasat: a hagyományos zsidó törvények szerint aki hozzáért egy véres, összevert emberhez, az meghatározott ideig tisztátalanná vált, tehát nem vehetett részt az istentiszteletekben, közösségi tevékenységekben. Ezt a levita (templomszolgálatra kiválasztott törzs), sem a pap nem engedhette meg magának - a mózesi törvények szerint. Jézus értelmezésében azonban a szeretet és az irgalom előrébb való, mint a törvény szó szerinti betartása és betartatása.
Ez a fő problémája a farizeusokkal is. Valóban példamutató életet éltek, igyekeztek minden törvényt betartani, és a többi emberen is behajtani (csupa jóindulatból), és így félelmet és ítélkezést gerjesztettek. Jézus véleménye szerint senki nem tud önerőből megigazulni ("Kívülről fehérre festett koporsók vagytok" - mondta a farizeusoknak), tisztában kell lennünk azzal, hogy csupán Istenbe kapaszkodva, és általa tudunk jót tenni, azaz ne mutassuk és ne higgyük magunkat jónak, és végképp ne ítélkezzünk a másikon.